Tarsadalmi Szemle – 1990.
4. szám - Civilpályán – avagy: nézzünk bele egy nyugati kocsi motorházába. Interjú Lengyel László közgazdásszal
Civilpályán avagy: nézzünk bele egy nyugati kocsi motorházába LENGYEL LÁSZLÓ közgazdásszal beszélget a hazai polgárosodás és a demokratikus átalakulás esélyeiről BEDE RITA, a Társadalmi Szemle rovatvezetője. A magyar demokrácia esélyeit latolgatva felmerül, hogy valóban forradalomként, társadalmi felszabadulásként éli-e meg társadalmunk a kezdetet? Azt hiszem, hogy a magyar társadalom ezt nagyjából úgy éli át, ahogyan a korábbi, e századi forradalmait. Jóval kevésbé a saját forradalmaként, mint inkább valahonnan kívülről, mások által irányítottan. Másoktól szerzett jogok és lehetőségek birodalmaként tárul föl előtte. Amikor ez az interjú készül, 1990 februárjában, még nem lehet tudni, hogy a választások hogyan végződnek, de azt igen, hogy a pártok küzdelmét, a többpártrendszerű demokrácia kialakulását a társadalom legföljebb valami kezdetnek tekinti, s nem végpontnak. Itt nem zajlott le sem egy gyengéd forradalom, mint amilyen a csehszlovák, sem hála istennek, egy olyan véres forradalom, mint amilyen Romániában ment végbe. Nálunk egy passzív forradalom zajlik, ahogy ezt Antonio Gramsci a múlt század risorgimentójára mondta, egy passzív átalakulás, amely forradalmi változás akkor is, ha passzív. Lehet ezt úgy is nevezni, miként Csoóri Sándor mondta, hogy ez egy „fáradt forradalom". Ha az értelmiség oldaláról nézzük, akkor ez biztosan igaz, mert az értelmiség, amely vadul belevetette magát ebbe a forradalomba, nagyon bele is fáradt. Ami viszont a demokrácia esélyeit illeti, azok szerintem ma már mások, mint voltak a század korábbi demokratikus átalakulásai során. A demokratikus átalakulásnak az a mintája, amelyet jelenleg a pártok is követnek, és amely itt, Kelet-Európában sok ország előtt példaként jelenik meg a többpártrendszerű, plurális, alkotmányos jogállami rendszer formájában - ez ma már kevés a demokratikus átalakuláshoz. Ha a demokratikus átalakulás részeként nem megy végbe egy gazdasági forradalom is, vagyis nem alakulnak ki a gazdasági autonómiák - amit nem azonosítok pusztán a piaccal, hanem beleértem a gazdasági autonómiák kialakulását mind a munkavállalók és a munkáltatók, mind az önkormányzatok oldalán akkor lehetetlen plurális demokráciát teremteni. Pontosabban szólva: meg lehet csinálni, csak az nem lesz demokrácia. Ez az, amit a többé-kevésbé fejletlenebb országokban tapasztalhatunk, ahol a demokratikus közélet látszatai megvannak ugyan, csak éppen nincs demokrácia, mert az a gazdasági autonómia, ami a demokrácia feltétele, úgy is mondhatnánk mai szóval: a „polgárosodás", még késik, hiányzik. Erre Magyarországon is nagy szükség lenne. Jelesül, csak az tud gerinces választópolgárrá, elszánt önkormányzati választópolgárrá válni, csak az tud adófizető polgárként javak felett rendelkezni és persze kötelezettségeket teljesíteni, akinek van gazdasági