Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 1. szám

MEGNYITÓ BESZÉD. Felolvastatott 1925 január 25-én, a Magyar Társadalomtudományi Társaság alakuló ülésén. A­z elnöki széket elfoglalva hálásan köszönöm úgy a magam, mint az egész tisztikar és a választmány nevében azt a bizalmat, mellyel bennünket az immár megalakult társulat élére állítottak. Ami az én személyemet illeti, talán a látható jó igyekezetet honorálták bennem — és nem is fog hiányozni s ezen felül legfölebb azt a körülményt, hogy szaktudásom szű­­kebb körét időközönként elhagyva, történet- és kultúrfilozófiai kérdésekkel is foglalkoztam. Választásukban talán az az elméleti meggyőződés vezette az urakat, hog­y vétren rés ée szögéből nézve minden társadalomtudománynak, bármely részé­vel foglalkozzék is a társas életnek, a kultúrfilozófia egészébe kell harmonikusan beleolvadnia. Az élet egy, amelyet csak ebben az egységében lehet meg­érteni és célja is csupán egy, melyet legáltalánosabb módon a kul­túra szavával jelölünk. Többnyire kissé szűkös értelemben hasz­nálják e szót, midőn a tudomány és művészet ápolására, iskolák létesítésére szorítják jelentését. A tudománynak le kell tennie erről a szűkkeblűségről, mert mindaz kultúra, ami emberi élet­céljaink szolgálatában képességeink és értékeink gyarapodását jelenti. A gazdasági és politikai élet küzdelmei, eredményei ép úgy a kultúra körébe tartoznak, mint a laboratórium magánya. A tár­sas mozzanat — példáinkból láthatjuk — nagyon különböző lehet a különböző kultúrjelenségekben, de hiányozni sehol sem hiányoz­hat. Nehéz lenne a kultúra fogalmának olyan meghatározását adni, amelyben az életközösség és nyilvánosság gondolatát nél­külözzük. Nem végez kultúrmunkát az a tudós, aki csak magának dolgozik. A reflexió is csak akkor tudja az élet és történet tüne­ményeit megmagyarázni, ha annak összes társas feltételeit számbaveszi.

Next