Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-01-28 / 8. szám
TÁRSALKODÓ. 8. szám Pest Január’ 28 kan 1832. NAGY SÁNDOR ÉS CAESAR. A’ nagy ember ön erejenek többet köszön mint szerencsejének. Tettei meghatárzott törvényt követnek, semmit sem bíz vakesetre, minden lehető eszközt kiszámol, melly czéljai’ kivitelére szolgál, elannyira, hogy benne inkább csudálni kell azt, ha ki nem vihette szándékát, mintsem azt, ha minden kívánsága szerint történt. A’ hős ellenben elragadtatva szándékai hevétől, többet számol ön merészségére, mint az eszközökre. Vakmerő hevében tartalék nélkül rohan bizonyos veszélyek közé , a’ nélkül hogy a’ szükséget bevárná előre rohan, nem tűz ki állandó czélpontot, minden alkalmat, melly tettének ragyogást kölcsönözhet, hevesen ragad meg. A’ história még alig mutathat hőst, ki nem volt heves véralkatú vagy enthusiasta. A’ mit hős teszen, játékhoz hasonlíthatni, mellyben a’ szerencse maga kedvenczét (Günstling) a’ hatalom’ legfelsőbb fokára emeli ’s olly következéseket hoz elő általa, millyeket önmaga sem várt. De midőn a’ jónak és rosznak szeszélyes (launig) osztogatója, a’ szerencse, elhagyta őt, akkor látni, milly örvénybe sodródott. A’ hós tehát mélyen alatta áll a’ nagy embernek. Nagy Sándor, jóllehet még ifjú , nagy emberi tettet követett el azzal, hogy persiai háborúi előtt a’ dunamelléki barbárokat kezdé meg hódoltatni, ’s minekutána velök békeszövetségbe állott, a’ görög respublicáknak, mellyek országa körűl feküttek, fővezérükké nyilatkoztatá magát. Ez által megállapító ön birodalmiban a’ csendet ’s útat csinált arra, hogy segédseregeket vonhassonöszve, ha netalán rájok szükség leendőne. Hadainak kisded száma nem hátráltató az czéljai’ eszközletében Darius ellen. Jó hadvezérnek ’s bátor, háborúkhoz szokott katonának mindig elsősége van egy nagy sereg elpuhult nép ’s tapasztalatlan tábornok felett, ’s azért nem is rendkívüli dolog, ha Sándor maroknyi néppel egy rémitó tábor ellen indúl 's rajta diadalmat részén. Nem száma a’ katonának, hanem tulajdonsága határozza el az ütközeteket, mond a’ régi tactica ’s ezt mondhatja a’ jelenkori is — mint legközelebb a’ dicső Lengyel nép’ nagy példája mutatta — ámbár a’ puskapor’ feltaláltatása óta a’ személyes vitézségre nézve felette nagy változás történt. E’ szerint nagy Sándor’ persiai győzedelmeit előre bizonyossággal lehete jövendölni, de arra még is, hogy ezek inkább nagy emberi mint hősi tettek legyenek , kivántatnék, hogy Sándor ne tette legyen ki magát gyakran olly vakmerőleg koczkára. E’ háború’ folytatása igen könnyű előmenetelt ígért Sándornak, mert ellensége nem igyekezett azon eszközökhöz nyúlni, mellyek szükségesek voltak legyőzhetésére. Darius inkább törekedett pompái, drága hadi készületei és gazdagsága által ragadni bámulatra Sándort, mintsem katonái között szoros hadi fenyítéket tartani, de illy hiú ragyogások egy ifjú hadvezér’ merész és nem rettenthető lelkére kevés benyomást tesznek. Darius a’ maga szörnyű táborában, melly fényűzés által elpuhítva ’s hadi fenyíték nélkül volt, kevés segedelmet talált; e’ roppant sereg az ütközet’ elvesztése után csak a’ félelmet nevelte s akadályára lévén még a’ visszavonulhatásnak is, nagyobbá tette a’ mészárlást. Hadi—