Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-01-28 / 8. szám

TÁRSALKODÓ. 8. szám Pest Január’ 28 kan 1832. NAGY SÁNDOR ÉS CAESAR. A’ n­a­g­y ember ön ereje­nek többet köszön mint szerencsejének­. Tettei meghatár­­zott törvényt követnek, semmit sem bíz vak­esetre, minden lehető eszközt kiszámol, melly czéljai’ kivitelére szolgál, elannyira, hogy benne inkább csudálni kell azt, ha ki nem­ vi­hette szándékát, mintsem azt, ha minden kí­vánsága szerint történt. A’ h­ő­s ellenben el­ragadtatva szándékai­ hevétől, többet számol ön merészségére, mint az eszközökre. Vak­merő hevében tartalék nélkül rohan bizonyos veszélyek közé , a’ nélkül hogy a’ szükséget bevárná előre rohan, nem tűz­ ki állandó czél­­pontot, minden alkalmat, melly tettének ra­gyogást kölcsönözhet, hevesen ragad­ meg. A’ história még alig mutathat hőst, ki nem volt heves véralkatú vagy enthusiasta. A’ mit hős teszen, játékhoz hasonlíthatni, mellyben a’ szerencse maga kedvenczét (Günstling) a’ ha­talom’ legfelsőbb fokára emeli ’s olly követke­zéseket hoz­ elő általa, millyeket önmaga sem várt. De midőn a’ jónak és rosznak szeszélyes (launig) osztogatója, a’ szerencse, elhagy­ta őt, akkor látni, milly örvénybe sodródott. A’ h­ó­s tehát mélyen alatta áll a’ nagy em­bernek. Nagy Sándor, jóllehet még ifjú , nagy­ emberi tettet követett­ el azzal, hogy per­­siai háborúi előtt a’ dunamelléki barbárokat kezdé meg hódoltatni, ’s minekutána velök békeszövetségbe állott, a’ görög respublicák­­nak, mellyek országa körűl feküttek, főve­zérükké nyilatkoztatá magát. Ez által megál­lapító ön birodalmiban a’ csendet ’s útat csi­nált arra, hogy segédseregeket vonhasson­­öszve, ha netalán rájok szükség leendőne. Hadainak kisded száma nem hátráltató az czéljai’ eszközletében Darius ellen. Jó had­vezérnek ’s bátor, háborúkhoz szokott kato­nának mindig elsősége van egy nagy sereg el­­puhult nép ’s tapasztalatlan tábornok felett, ’s azért nem is rendkívüli dolog, ha Sándor maroknyi néppel egy rémitó tábor ellen indúl 's rajta diadalmat részén. Nem száma a’ ka­tonának, hanem tulajdonsága határozza­ el az ütközeteket, mond a’ régi tactica ’s ezt mond­hatja a’ jelenkori is — mint legközelebb a’ dicső Lengyel nép’ nagy példája mutatta — ámbár a’ puskapor’ feltaláltatása óta a’ személyes vitéz­ségre nézve felette nagy változás történt. E’ szerint nagy Sándor’ persiai győzedelmeit elő­re bizonyossággal lehete jövendölni, de arra még is, hogy ezek inkább nagy emberi mint hősi tettek legyenek , kivántatnék, hogy Sándor ne tette legyen ki magát gyak­ran olly vakmerőleg koczkára. E’ háború’ folytatása igen könnyű elő­menetelt ígért Sándornak, mert ellensége nem igyekezett azon eszközökhöz nyúlni, mellyek szükségesek voltak legyőzhetésére. Darius in­kább törekedett pompái, drága hadi készüle­tei és gazdagsága által ragadni bámulatra Sán­dort, mintsem katonái között szoros hadi fenyí­téket tartani, de illy hiú ragyogások egy ifjú hadvezér’ merész és nem rettenthető lel­kére kevés benyomást tesznek. Darius a’ ma­ga szörnyű táborában, melly fényűzés által el­puhítva ’s hadi fenyíték nélkül volt, kevés segedelmet talált; e’ roppant sereg az ütkö­zet’ elvesztése után csak a’ félelmet nevelte s akadályára lévén még a’ visszavonulhatás­­nak is, nagyobbá tette a’ mészárlást. Hadi—

Next