Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-03-26 / 25. szám
25. szám Pest, martzius’ 26 dikán 1854 TÁRSALKODÓ. FÍZÉR A' MAGYAR TÖRVÉNYTUDOMÁNYBÓL (Folytatás.) ÓHAJTÁS ( 1834.) Mióta Becc ária tagadta, hogy a’ köztársaságnak joga van, valakit halállal büntetni, e’ fontos kérdés sokfele fejtegetés tárgyává lett ’s méltán is, mert mellyik lélekismeretes biró merne embertársának halálára szavazni, ha csak legkisebb kétsége volna is a’ felől, hogy arra joga van ? Beccaria’ fő okoskodását, hogy t. i. senkinek sincs joga saját életére ’s így ezt a’ köztársaságnak sem engedhető által, könnyű volt ugyan megczáfolni, mert nem azon jogot ruházták az egyes polgárok a' köztársaságra , mellyel bírtak tulajdon életükre , hanem azt, mellyel bírtak a’ megtámadó’ életére, —rus inculpatae tutelae. De ebből még csak az következett, hogy a’ vétkest halállal büntetni szabad , ha a’ köztársaság [másképen meg nem menekhetik az ő megtámadásától; mert az egyesek’ védelmezési joga sem terjed tovább az el ke rühetten szükség’ eseténél. Mivel pedig a’ köztársaság, kivévén a’ nyilványos lázadást, többnyire vég nélkül erősebb a’ vétkesnél, az ollyan eset, mellyben tőle másképen , mint halála által, magát nem védelmezhetné, ritkán vagy épen soha sem adná magát elő. Flangéri, homályosan érezvén ezen theoria’ elégtelenségét, azon állítását, hogy a’ gyilkost, (t. i. a’ szánt szándékost) mindig szabad halállal büntetni, következő elmés okoskodással támogatja . A’ ki más’ életét megtámadja, ez által elveszti saját életére való jogát, mert kétséget sem szenved, hogy az, kit megtámadott, őt szabadon megölheti; ha tehát a’ megtámadó elveszti saját életére való jogát, midőn erőtlenebb a’ megtámadottnál , képtelenség volna azt állítni, hogy akkor el nem veszti azt, midőn ő erősebb, azaz, midőn azt valósággal megölte, kit megtámadott. Akkor tehát a’ megtámadottnak joga, hogy J a’ megtámadót megölhesse , mellyet a’ megtámadott maga többé nem gyakorolhat, ált megy a’ köztársaságra. — Ez már igen szép és helyes volna, hogyha az által, ha a’ gyilkos, hóhér’keze által elvész, a’meggyilkoltatott feltámadna, mert akkor a’ halálos büntetés valóságos elégtétel (satisfactio) volna , mellyre a’ sértő, élete’ elvesztésével is, köteleztethetnék. De ez nem így van, és így Filangieri okoskodásában titkos fallada lappang; mert miért van a’ megtámadottnak joga megtámadóját megölni? Azért , hogy az által maga életét mentse meg, melly KÖLTÉSZET. Nina majilha messzi leszek — Túl a' kék homályokon, Túl a’ völgyek’, túl a' bérezek’ Barna láthatárukon: Ails/.e nyájas, játszi fényt, Melly, teremtve, szűl reményt? Lúinyka jen a’ szírt-tetőknek Vad , nyaratlan tárém , A’ bükköknek es fenyőknek Csermely/, ugra völgyein Rád gondolva sóhajtok — ’S jól tudom, mit óhajtok. Es ha — havak ’s évek után — Megszánva keservemet, A’ haladó fellegekre Felsohajtod nevemet: Akkor — akkor boldog én ! Keservem csak tünemény. Hozzád lengek szellő’ szárnyán —* ’S szívedig ha juthatok, Vágyómnak e’ báj határán — Adsz-e, a’ mit óhajtok? Kérelmem kevés — nem s''!;: „Egy örökkétartó csók !•'* Gyula .Y» Hattyúról. K É It K T, E M, Lányka, vonznak kellemid’ Tündér bájai, Rejtve nőnek bő szivem’ Néma vágyai. Kéj-fehelló szép szemed ittasult szivem’ Altlüvellé ’s nyilait Mélyen érezem. Nincs nyugalmam, bú ’s öröm Vrja keblemet, Mondd meg, kérlek , hogy kegyed Aid é engemet ? Mondd , szivednek rejtekin Feltalálom é Földi mennyen»’ ’s képzetim Teljesülnek é ? Hogy ha kebled víhatlan, Lányka , meg ne mondd ! És ha engem zár ki csak — Lányka, meg ne mondd! Tanár ky fi klór, bölcseik, tanulók. Körösö«.