Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-25 / 86. szám
86. szám Pest, October’ Dodikén 1834. TÁRSALKODÓ. ANDALGÁS. Szedtem én is egykoron Vtled a’ mezőkön Lányka szép virágokat, ’S völgyön ’s hegytetőkön, örömes múlt ’a jövőnek Mint a’ tünderkerti enek Lengtek bájosan felénk. Hogyha vidám színben ért A’ hajnal’ sugára, És mosolygva tűne fel Az ég’ kárpitjára : Kéjt lehelt a’ rét’ virága, Kéjt a’ fáknak minden ága Zöld liget’ homályiban. És bokrétát kötözénk; Nefelejts rózsával Párosult, és liliom Fejtő ibolyával, A’ tavasznak csalogánya ’S a’ kies völgynek magánya Milly örömre birtanak ! — Ah ! miként a’ szép virág Bájoló diszével, Feltűnő bibor korány ’S tavaszunk úgy múlt el, örömink elhervadának, Mint lehulló rózsaszálak , Mellyeket vihar letép. Majd ha éltem véget ér, ’S rózsa ’s ne felejts kél Néma sirhalmom felett A’ völgy’ hűs erénél, Földerül az ég’ koránya, És ligetnek csalogánya Csattog a’ zöld lombokon. Mint a’ szép emlékezet Képem fölvirulva — Hogyha gyászló kebleden Tűn elő ujulva: Jöj le a’ völgynek szélére Nyugodalmam’ enyhelyére Csöndes alkony’ fényinél. Szétömölnek könyeid Sírom’ zöld hantjára, És elomlik e’ panasz, Mellyet kebled zára. Völgy’ erénél, hol virágot Szedtünk, szedj te is virágot, ’S áldozd azt síromra fel. T.-n megenyhül mély séhed, Mellyet a’ sors rága, S bár elhervad siromon Nefelejts’ virága , Új tavasznak érkezténl Völgyben újra ne felejts kel, ’S Lépem föltűn kebleden. Szegényi Gyula: BŐVEBB ÉRTESÍTÉS. A’ báródsági nemes kerületről Bihar vármegyében. A’ báródsági nemes kerület fekszik Bihar vármegye váradi járásának Körös-völgye’ részében, melly hajdan Sólyomkői vidéknek neveztetett. Határai : keletfele a’ feketetót erdői, és az úgynevezett Királyhágó-bércz’ csúcsa, mellyen a’ Kolozsvárra vezető országút, már távairól komoly pompával ötlik az utazó’ szemébe; nyugotról: Lak, Gégény, és Rév; délről Bán-Laka helységek; éjszakról a’ Szilágyság rengeteg erdős bérczei. A’ kerületnek középpontja, és gyűlése’—itteni nevezet szerint a’kapitányi széktartás — helye : Nagy-Bárod , egy g. e. templommal, derék iskolával ’s postahivatallal. Uj kerületi ház’ kellőbb ízlés szerint épül. Hetenként divatozó vásárját a’ szomszédtájak’ lakosi kedvelvén, élénken látogatják. Nagy-Bárodon kívül: Kis-Bárod, Cseklye, Nagy-Patak, Korniczel, Beznye , Körös- Topa, és Brátkának egy része (Fekete-Patak a’ i. e. 63 ik számú Regélő’ hibás fölvétele szerint ide nem tartozik) képezik e’ nemes kerület’ területét. Lakosinak száma 5200, kik között 3000, tulajdon nemes telkeken lakó nemes születésű foglalkozik. Vallásukra nézve egyesült, és nem egyesült görögök. Oláh anyai nyelvükön beszélnek ; házaik fából és főkép Beznyén széjjelszórakozva épültek; hol soknál nem lehet kerítéseket, kapukat, vadállatok, vagy tolvajok ellen tett óvó rendezkedéseket látni. A’ kerületbeli lakosok’ nagy része a’ műveletlenség’ szomorú állapotjában sinyledez, ’s majd mindent magok csinálnak, mire csak szükségük van; mind a’ mellett istenfélők ’s legkevésbé sem erkölcstelenek. Sovány és terméketlen földjeiket, nem elég szorgalommal művelik ; az iparkodóbb földművelő termeszt tavaszi búzát, tengerit, zabot, burgonyát, babot. Van sok gyümölcse, különösen: sok szilvája, almája , diója , mogyorója. Nagy terjedelmű erdőikben, holmi apró barmokat is nevelnek. Nevezetesebb hegyei: Magúra, Boitza, Affinyet, Fraktzinyet, Ketziny , Ples , Oszoj és Hágó. Legnagyobb figyelmet érdemel Magúra , melly óriási nagyságával felül múlja Körös-völgyének déli oldalán fekvő minden hegyét. 1790 táján Magúra és Boitza hegyek a gyomrában nem megvetendő mennyiségben leltek: arany, ezüst, vas, ón-ásványokat; de az ipar hiány, ’s más gátló körülmények elfojták további létüket. Találni itt különféle márvány- kova-, elégséges mészköveket, és asszony-üveget (Glacies Mariae). Kősziklás hegyeit többnyire bükk , tölgy , és cserfákból álló erdőség fedezi, mellyben egy hamuzsir-huta a’ kerület lakosinak hasznos foglalatosságot ad. Vadon terem az erdőkben málna, ribiszke , és fekete-áfonya (vaccinium myrtillus). A’ hegyekből szivárgó számtalan forrásból nevezetesb folyó-patakká válnak: Varátyek , mellynek forrása Retyitye’ tövénél, hol a* hamuzsir-huta’ épületre áll, meglehetős számmal pisztráng-halat és rákot találhatni; Vale-Kurtuluj , Varatyitsel, és Muska patakok; ezek Gégénynél egyesülve , a’ sebes Körösbe ömlenek. Általán fogva levegője tiszta, vize jó e’ nemes kerületnek, ’s vidékének tündér fölsége az Erdélybe vivő derék országúton járni szokott sok utazót vidámitja. Mi e’ nemes Kerület’ eredetét illeti, túl esik történeti tudományom’ határán. — A’ sólyomkői erősséget a’ múlt század’ elején (1711 —12) uralkodott politikai szellem lerontá , ’s ekkor a’ vár-kapitányság’ eltörlésével, mellytől az akkori időkben ka-