Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-08-08 / 63. szám
ez, jobbra néhány ölnyi szélességű öbölre mutatván— az ott Fia non a’ öble *), mellyen a’ bemenőket mindenkor ellenkező szél köszönti meg; százszor próbáltam már, ’s azért éntapasztalásomból tudom, hogy ha éjszaki széllel eveztem s híméből odáig, azon öbölben szüntelen déli szél főtt esolnakom elibe, és viszont. Kézd — folytató tovább,— a’ két sziklanyílás között a’ távolban látsz a’ dombon egy kastélyt, az Chersano, öröki jószágain ; innenső felen kopár sziklák meredeznek, de túl a’ dombon le ’s az alatta levő völgyben , kiesen virít most a’ természet; olajfákkal ’s jó nedvet termő szőlőtökkel van megrakva a’ halomnak délnyugati hajlása.“— Majd Portollabaz, ’s utóbb A I bona állt jobbra előttünk, egy kopár szirtes dombra épített, fallal bekerített ’s azért erősséget képező kis mezőváros, melly a’ XI Ilik században a” Falméből vásárra oda gyűlt kereskedők’ vászonáruiknak, az ottani velenczei Provveditore által rendelt lefoglaltatása miatt a’gréczi főherczegek’s A velencze között nem kis vitára adott okot.—**) Aztán Porto-Lungo, ’s utána Santa Marina tűntek szinte jobbra szemünkbe, mellyek közül a’ kopár sziklák’ alján keletre, különösen olajfák tenyésznek. „Hova merülsz olly mélyen a’ vidék’ szemléletébe, hisz már elég kopasz hegyet ’s szegény falut láttunk? menj inkább reggelizni,’ szóla most intőleg hozzám T.... barátom ; ’s én megfordulván , látám mint gőzölg a’fedezet’ közepén, a’ gépely’ négyszegű, asztal alakú, számos, a’tengeri levegőtől jó étvágyra ingerlett ’s hősöktől körülállott boritékán a’kávé és bhea; ’s mint mosolygott feléjük a’ tetemes davenporti tálakból a’ szép szeletekre metélt disznósodar, olaszkolbász ’s hideg borjúsült; mert tudjameg a’ nyájas olvasó, hogy A* grófné, a’ szíves és szorgos háziasszony, előre tudván, milly jó sikerrel fog az utazók gyomrának megcsappantására munkálni a’ hűves tengeri levegő, a’ hajóorrábani szobácskát egész étek-kamarává ’s pinczetokká téve, mellyel a’ számos vendéget Pólaig ’s onnan viszsza, annak rendje ’s módja szerint, jól tartsa. Én nem valók rest, ’s a’ már most jobban érezhető tengerrengés miatt erősebben ingadozó gőzösön oda tántorogván a’ teli tálakkal megrakott borítékhoz , egy lándzsa beával melegítém meg gyomrocskámat, ’s aztán mások’ példájára egy darabka kenyeret s borjusültet vevén kezembe, a’ hajótaton elszórva üldögélő hölgyek felé ballagék, kik között, ’s itt különösen a’pártások említendők, többen voltak, kik tengeri betegségtől tartván, egy falatot sem mertek enni,s egy kortyot sem inni, elannyira, hogy nálunk a’ sz. András napját megböjtölő szüzek sem szigorúbbak böjtjükben, mint némelly hölgyeink valónak a polai úton. „Nézd , nézd S----y! figyelmeztető N* barátom, kinek az előbbi végrendelés’ történetét már elbeszéltem,—milly halvány ’s törött arcczal méláznak amottan F* és K* asszonyságok; mertán ott is lesz ügyvédre szükség.“ „Hálátlan munka az barátom a’ gőzösön — viszonzám én — hol többnyire férjes hölgyeink estik hitveseiknek ’s a’ halaknak hagyják vagyonikat; pedig tudod, egy ügyvéd sem szeret ingyen dolgozni.“ Azonban felkelvén , a’ fönemlitett hölgyek felé tartónk, kik észrevevén közeledésemet, bár gyenge gyomrocskájok’ megháborodása miatt ők is a’ halállal látszanak küzdeni, még is egyszerre szólalának meg: „nincs szükségünk ügyvédre, inkább gyógyszert hozzanak Önök mint ténfát.“ ’S mi siettünk egy pár lándzsa tbeáért, mellyet felhörpögetvén hölgyeink, kis időre jobban levének. Tőlök a’ szép, rózsa-mezű IP* kisasszonnyal enyelgő M*-ot menőnk zavarni; ki a’ hajótaton üldögélő árgus-szemű mama elől, a’ türelmesebb papa felé, a’ hajóorrára voná magát, víg szeszélyű , lelkes leánykájával. „Messzi van-e még Pola ?,a kérdő meg nem lepetve a’ kis kökényszemü csintalan, feleje közeledtünkkor bizony kedves kisasszony, még legalább harmadfél óráig kell tüzelni a’ kazán körűl, mig oda érünk, mert, tizennyolc tengeri mérföldnél valamivel messzebb vagyunk az óhajtott kikötőtől, — válaszolunk mi. ’S tán már unni kezdi az utat ?“ —„Nem épen— jön válasza, ’s kérdőleg tekintő M...nak szemébe, ki illy társaságban tán, velem együtt, Xewyorkig sem kívánt volna partra szállani. — De hegyetek reggeliznek, ’s hol kell keresni az enni vagy innivalót?“ kérdő a’ pártás; ’s nem várva feleletre, fürge lepkeként illant a’ boríték felé, mellyre mutatónk. Mi aztán M.. .ot unszolok, követné őt; ’s mint sejtek, volt is kedve azt tenni, mert mig szemét ’s szivét, leánykájának égszinü szemébe tapadva, mennyei étkekkel ’s italokkal tápláló, egészen megfeledkezett, hogy gyomrával ő kegyelme is csak a’ gőzösön van. Elhaladtunk azalatt Punt a X cgra mellett, mellynek nyugati oldalán kies zöld terűlet az úgy *) Hajdan Flanona vagy Plenona, mellytől több tudósnak véleménye szerint, a’ mai Quarnero, Flanaticus sinus nevett kapott. Olvastam Phanaticus sinus-t is, ’s azon okból, hogy e’ tengerrész olly felette változó, phantasta? Paolo P. M. Ariginnta all’ Historia degli Uscocchi di M. Mimiei 201. lap.