Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-08-08 / 63. szám

ez, jobbra néhány ölnyi szélességű öbölre mu­tatván— az ott Fia non a’ öble *), mellyen a’ be­menőket mindenkor ellenkező szél köszönti­­ meg; százszor próbáltam már, ’s azért éntapasztalásom­­ból tudom, hogy ha éjszaki széllel eveztem s hímé­ből odáig, azon öbölben szüntelen déli szél főtt esolnakom elibe, és viszont. Kézd — folytató to­vább,— a’ két szikla­nyílás között a’ távolban látsz a’ dombon egy kastélyt, az Chersano, öröki jó­szágain ; innenső felen kopár sziklák meredeznek, de túl a’ dombon le ’s az alatta levő völgyben , kie­sen virít most a’ természet; olajfákkal ’s jó nedvet termő szőlőtökkel van megrakva a’ halomnak dél­nyugati hajlása.“— Majd Porto­llabaz, ’s utóbb A I bo­n­a állt jobbra előttünk, egy kopár szirtes domb­ra épített, fallal bekerített ’s azért erősséget képe­ző kis mezőváros, melly a’ XI Ilik században a” Falméből vásárra oda gyűlt kereskedők’ vászoná­ruiknak, az ottani velenczei Provveditore által ren­delt lefoglaltatása miatt a’gréczi főherczegek’s A ve­­lencze között nem kis vitára adott okot.—**) Aztán Porto-Lungo, ’s utána Santa Marina tűn­tek szinte jobbra szemünkbe, mellyek közül a’ ko­pár sziklák’ alján keletre, különösen olajfák te­nyésznek. „Hova merülsz olly mélyen a’ vidék’ szemléle­tébe, hisz már elég kopasz hegyet ’s szegény falut láttunk? menj inkább reggelizni,’ szóla most intő­­leg hozzám T.... barátom ; ’s én megfordulván , látám mint gőzölg a’fedezet’ közepén, a’ gépely’ négyszegű, asztal­ alakú, számos, a’tengeri levegőtől jó étvágy­ra ingerlett ’s hősöktől körülállott boritékán a’kávé és bhea; ’s mint mosolygott feléjük a’ tetemes da­venport­i tálakból a’ szép szeletekre metélt disznóso­­dar, olaszkolbász ’s hideg borjúsült; mert tudja­­meg a’ nyájas olvasó, hogy A* grófné, a’ szíves és szorgos háziasszony, előre tudván, milly jó sikerrel fog az utazók­ gyomrának megcsappantására mun­kálni a’ hű­ves tengeri levegő, a’ hajóorrábani szo­­bácskát egész étek-kamarává ’s pinczetokká téve, mellyel a’ számos vendéget Pólaig ’s onnan visz­­sza, annak rendje ’s módja szerint, jól tartsa.­­ Én nem valók rest, ’s a’ már most jobban érezhető ten­gerrengés miatt erősebben ingadozó gőzösön oda tántorogván a’ teli tálakkal megrakott borítékhoz , egy lándzsa b­eával melegítém­ meg gyomrocskámat, ’s aztán mások’ példájára egy darabka kenyeret s borjusü­ltet vevén kezembe, a’ hajótaton elszórva üldögélő hölgyek felé ballagék, kik között, ’s itt különösen a’pártások említendők, többen voltak, kik tengeri betegségtől tartván, egy falatot sem mertek enni,­­s egy kortyot sem inni, elannyira, hogy nálunk a’ sz. András napját megböjtölő szüzek sem szigorúbbak böjtjükben, mint ném­elly hölgye­ink valónak a polai úton. „Nézd , nézd S----y! figyelmeztető N­* bará­tom, kinek az előbbi végrendelés’ történetét már elbeszéltem,—milly halvány ’s törött arcczal mé­láznak amottan F* és K* asszonyságok; mer­­tán ott is lesz ügyvédre szükség.“ „Hálátlan munka az barátom a’ gőzösön — vi­­szonzám­ én — hol többnyire férjes hölgyeink estik hitveseiknek ’s a’ halaknak hagyják vagyonikat; pedig tudod, egy ügyvéd sem szeret ingyen dol­gozni.“ Azonban felkelvén , a’ fönemlitett hölgyek felé tartónk, kik észrevevén közeledésemet, bár gyenge gyomrocskájok’ m­egháborodása miatt ők is a’ halállal látszanak küzdeni, még is egyszerre szólalának­­ meg: „nincs szükségünk ügyvédre, in­kább gyógyszert hozzanak Önök mint ténfát.“ ’S mi siettünk egy pár lándzsa tbeáért, mellyet felhör­­pögetvén hölgyeink, kis időre jobban levének. Tőlök a’ szép, rózsa-m­ezű IP* kisasszonnyal enyelgő M*-ot menőnk zavarni; ki a’ hajótaton ül­dögélő árgus-szemű mama elől, a’ türelmesebb pa­pa felé, a’ hajóorrára voná magát, víg szeszélyű , lelkes leánykájával. „Messzi van-e még Pola ?,a kér­dő meg nem lepetve a’ kis kökényszemü csintalan, fel­ej­e közeledtünkkor b­izony kedves kisasszony, még legalább harmadfél óráig kell tüzelni a’ kazán körűl, mig oda érünk, mert, tizennyolc­ ten­geri mérföldnél valamivel messzebb vagyunk az óhaj­tott kikötőtől, — válaszolunk mi. ’S tán már unni kezdi az utat ?“ —­„Nem épen— jön válasza, ’s kérdőleg tekintő M...nak szemébe, ki illy társaságban tán, velem együtt, Xewyorkig sem kívánt volna partra szálla­­ni. — De hegyetek reggeliznek, ’s hol kell keres­ni az enni vagy innivalót?“ kérdő a’ pártás; ’s nem várva feleletre, fürge lepkeként illant a’ boríték felé, mellyre mutatónk. Mi aztán M.. .ot unszolok, kö­vetné őt; ’s mint sejtek, volt is kedve azt tenni, mert mig szemét ’s szivét, leánykájának égszinü szemébe tapadva, mennyei étkekkel ’s italokkal táp­láló, egészen megfeledkezett, hogy gyomrával ő kegyelme is csak a’ gőzösön van. Elhaladtunk azalatt Punt a X c­g­r­a mellett, mellynek nyugati oldalán kies zöld terűl­et az úgy *) Hajdan Flanona vagy Pleno­na, mellytől több tu­dósnak véleménye szerint, a’ mai Quarnero, Fla­­naticus sinus nevett kapott. Olvastam Phan­a­t­i­­cus sinus-t is, ’s azon okból, hogy e’ tengerrész olly felette változó, phantasta? Paolo P. M. Ariginnta all’ Historia degli Uscocchi di M. Mimiei 201. lap.

Next