Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-01-28 / 8. szám
Pest, január’ 28-án TÁRSALKODÓ. FÜZÉR A’ MAGYAR TÖRVÉNYTUDOMÁNYBÓL. (Folytatás.) Mi a’ történeti jog (das historische Recht), ’s minő irányban áll a’ természeti joghoz ? E kérdést méltó felvilágositni a’ tudomány’ szövétnekével, mert elégtelen vagy helytelen megfejtése zavart, sőt gyakorlati tévedéseket is okozhat. — Először: csalódás volna gondolni, hogy a’ történeti jog egyenes ellentétben áll a’ természetivel, mint p. o. a’ Mathesisben a’4- es a’ — , vagy pedig a‘ vala mi és a’ semmi; — mert ha ez igy volna, úgy ezen kifejezés: történeti jog, contradictiotin adjecto foglalna magában, és a’ természeti jogot+- A. nak állitván, a' történeti épen nem volna jog, hanem vagy igaztalanság (Unrecht), és jog-e 11 eniség (Widerrechtlichkeit) = —A, vagy legalább jogtalanság, (Rechtlosigkeit) szerv, az az semmi. Pedig minden igazi, történeti jogban, természeti jog is van; p. o. hogy az, ki más’ földjét használja, a’ föld’ tulajdonosának azért adjon vagy űzessen valamit, természeti jog; hogy pedig ez épen úrbéri munkában ’s nem másban álljon, történeti jog. Hogy a nép a’ vallás’ tanitójit élelemmel lássa el, természeti jog; hogy pedig ez dézma legyen ’s nem más, történeti jog ’s t. efféle. — Továbbá: a’ történeti jogok azon időkben, midőn származtak , többnyire igen czélirányosak voltak, p. o. az úrbéri munkák ’s tizedek akkor, midőn kevés vagy szinte semmi volt a’ folyamatban lévő készpénz. — De mi egykor czélirányos és jó volt, idővel megszünhetik az lenni, mert a’ körülmények változnak. Az az: a’ történeti jog mintegy két factorból van szerkeztve, mellynek eggyike, a’ természeti jog, változhatlan; másik, úgymint amannak a’ körülményekhez alkalmaztatása , változható. — De hát ha már a’ második factor változott, az következik-e, hogy az egész jogot el kell törleszteni minden kárpótlás nélkül? koránsem, hanem csak az, hogy az eddigi történeti jog’ helyébe, melly már a’ körülményekhez nem alkalmaztatható , más történeti jogot kell állítani, t. i.uj körülményekhez illőt; sértetlenül hagyván mindenkor a’ természeti jogot, melly amabban foglalkozik. Megtetszik innét, milly értelemben igaz vagy nem igaz azon állítás, mellyet sok új izó penget anélkül , hogy valódi értelmét meghatározná , t. i. hogy a’ történeti jog erősebb nem lehet a’ természetinél, sőt illő, hogy amaz ennek engedjen. Igaz, hogy ha valamelly országban olly történeti jog divatoznék, mellyben egy cseh természeti jog sem találtatnék , az ollyat minél hamarabb el kellene törleni, mert a’ köztársaság köteles a’jogot pártolni, de nem a’ jogelleniséget. De milly vigyázva bánnak a’ felvilágosult nemzetek ez ilyenek’ megmásításával is, megtetszik az angolok példájából, kik a’ rabszolgaságot eltörlesztettél ugyan, (melly mindazáltal igazi jogelleniség volt) de mégis megadták a’ nemzet’ erszényéből a rabszolgák urainak a’ pénzbeli kárpótlást , ámbár ezt, csupán jogbeli szempontból tekintve, méltán megtagadhatták volna; mert a ki embert pénzen vásárol, valódi, még pedig nagy vétséget követ el, mellyen inkább büntetést, mint kárpótlást érdemelne ; a‘ feljebb példáúl előhozott történeti jogokkal pedig a’ dolog egészen máskép van, minthogy ezek eredetikép nem vétségeken, hanem szabad ’s törvényes szerződéseken alapúlnak. Fabriczy Sámuel: FRANCZIA LEVELEK Marquise de Pompadour’ leveleiből. *) 1. A’ CHELLES-I APÁTASSZONYHOZ. Ajánlom Kegyed’ könyörgésibe a’ királyt, Francziaországot, magamat *s mind a’ többit. Az ég meghallgatja a’ szenteket. — A’ békén dolgoznak, de nekünk csak isten adhatja meg azt, ’s Kegyed, asszonyom, méltó, e’ kegyelmet tőle kérni és meg is nyerni. Mi boldog Kegyed, hogy elhagyta ez álnok ’s alacsony világot. Vannak szép asszonyok, kik engem irigylenek; és én az ő szabadságokat irigylem. Esz. kor, a’ mostoha idők’s az udvari apró hiúságok, mellyeket szán, ki közelebbről ismer, mind ezek olly sötét merengésbe ejtének, melly eloltá mindenhez kedvemet. És még is vígnak kell látszanom , mosolyognom, míg szívem el-elhal. „Mi baja Kegyednek ? — ezt kérdezé tőlem egyvalaki — Kegyed nincs megelégedve ?“ Oh, sire, én igen nagyon meg vagyok elégedve ! — ’s e’ pillanatban csaknem sírtam, hogy kénytelen valék magam’ tettetni. A’ királynak gyakran jut eszébe, hogy Kegyed dísze volt udvarának. Most jobb urat szolgál! •— ezt mondá minap. Ah! és én is szeretném ezt a’ jobb urat szolgálni, ’s gyakran jó eszembe, hogy ez a' búsongás, ez az unalom, melly engem öl, meghívás részéről. De nekem nincs erőm, ’s folyvást hordozom lánczaim . — Üdvözlöm Kegyedet, asszonyom, azon tisztelettel s indulattal, mellyet erényt érdemelnek. ») L. Lettres de madame la marquise deiPompadonr depui: 174(3 — 1762., mi hihetőleg az ifjabb Crebillou’ tollúból foly t.