Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-03 / 1. szám
ÚJ ÉVI ÉNEK A’ HONHOZ. Ingadozzon dús kalász, Hon! Kebled áldott édenén , Szent ügyedben meg ne csaljon, Meg ne a’ kedves remény; Légyen a’ Hun’ sarjadéka Lelkes ember , és erény Bélyegezze, és lakása Béke-várban béke-fény. Most vihar telünk’ fagya Nyárban szűnjön a’ ragya. Terhesöljön halmaidra Borra , édes fürtivel , Díj fakadjon ifjaidra , Dirt teremjen hunkebel. Belvihart, és zendülést ne Láss, borúid’ éjjele Múljon , rést ne ejtsen abban , A’ ki dúlni jő bele , Ellened szaladjon el , Mert tiéd a’ cserjével. Szép nap ! állapodj’ felette, Úgy köd oszlik, ’s szerte kel, Tündököljön , a’ ki tette Által benned ’s érted él. — Légyen áldott azon harmat, Melly vetéseidre száll, Verjen itt a’ magyar gyarmat Gyökeret — mint sziklaszál; Büszke habbal folyjon a’ Gőzösökkel a’ Duna. Jó Királyunk itt találja Fénylakát, itt védhelyét; Minden nemzet hadd csodálja, Hadd a’ magyar’ hűségét. — Minden reggel mosolygóra Hasadjon a’ hajnal fel , ’S ha megy a’ nap áldozóra , Áldással nyugodjék el; Ne könnyezzen a’ koldús , — Könyörüljön a’ ki dús ! Kocsi György. RÁNDULÁS. Gömörbül Miskolczon által Nyíregyházára. Ha valaki Gömörbül a’ minden tekintetben kellemes Sajó’ mellékén leindúl Miskolcz felé, az még utitárs nélkül sem unja meg magát, mert gyorsan halad a’ jó útán ’s minden óranegyed újabb meg újabb tárgyakkal gyönyörködteti. — Induljon a’ müveit utas Rozsnyó, Csetnek, vagy Murányi völgyéről, mindenütt jó utakat talál, ’s meglehetősen rendezett falukon ’s mezővárosokon megy által, ’s ámbár keskenyebbek itt a’ völgyek, még is termékeny szántó- ’s kaszálóföldekkel változván a’ kövesb hegyek ’s erdős bérezek, az azon völgyekben egymást felváltó vasgyárok’kopogása’kíséretében haladván az utas, megtekintheti itt, — ha még kis Hont’ völgyét, ’s a’ Gömört Liptóiul ’s Szepestül elválasztó Garan’ vidékét meglátogatja, mind azon vas-gyárt, mellyekben a’ magyarországi vasnak több mint fele része gyártatik. — Elérvén pedig Tornaijára, — oda t. i., hol Gömör megyének minden fontai ’s folyóvizei egyesülnek, — olly tájékot szemlél maga előtt, melly a’ természet majd minden adományával annyira van megáldva, hogy csupán nagyobb gondolkozás után találhatnifel, miben szenved hiányt e’ vidék. A’ legtermékenyebb szántó- ’s kaszálóföldeken kívül, van e’ vidéknek fája, épület- ’s mészköve, jó kútvize, jó asztali bora ’s t. el., ’s e’ szép táj’ közepén foly le Miskolcz felé, ha nem is egészen csendesnek , de ragadónak sem nevezhető Sajó-vize, mellynek folyásához majd közelítve, majd ismét attól kevéssé eltávozva viszen az országút, ’s egyedül Borsod megye’ szélén ölelkezik egymással; azon túl egész Miskolczig az országút jobbra marad, ’s a’ Sajó’ folyását a’ hosszurévi hídnál mintegy haragosan balra taszítja, minthogy már itt piszkos zsidófogadós mossa benne a’ műveltebb utasok’ szükségit kielégítői képtelen kezeit. — E’ nehezteléssel Miskolczra vezetvén be, miután utazóit ismét jól tartá a keresztyén vendéglő, még létig megpróbálja a’ Sajóhoz közelítést; egy részrül t. i. Debreczen ’s Nyíregyháza felé, más részrül a’ Dunához vonulván, Pest felé visz. — Elhagyván Miskolczot — a’ tiszán-inneni Magyarországnak e’ fő kereskedővárosát — Zsolczán által egész Sajó-Ládig jó töltésen, ’s Borsod megyének valóban díszére szolgáló szép hidakon utazhatni ; ezentúl a’ Hernádon által egész a’Tisza’partján épült Lúcz helységig természeti állapotban sínylik még az országút, melly kevés esőzés után is szerfölött terhessé válik ; szenved az utazó a’ rósz út mellett még a’ rósz vendégfogadók , ’s kivált azoknak Ábrahám-ivadékú fukar és csinatlan bérlőji miatt, kik , bár merre fordúljon ezentúl az utas, Borsod, Szabolcs, Zemplény, Szatmár megyékben kivétel nélkül, Bihar megyének pedig nagyobb részében a’ helybeli lakosokat rendszeresen sarczolják, az utasokat pedig elkedvetlenítik. Vajha fölébrednének országunk’ nagy részében ’s kivált a’ nagy országutakon épült vendégfogadók’ birtokosai , ’s tekintetbe vévén az ország’ csinosbulását, díszét , ’s olly igenigen aljas kereskedését, elállnának valahára azon csupán képzelt ’s balitéleten alapult elvtől, hogy a’zsidónál jobb fizető nincs! — A’ magyar igen örömest hallja , ha jó hazafinak mondják, de , fájdalom ! még is annyira szereti önmagát, hogy többnyire az önszeretet a’ közjói előmozdítását is elfelejteti vele, ’s gyakran képzelt hasznokat reményivé, vagy csillogó küljeleket nkitva elragadtatja magát az egykor magának is gazdagon kamatozható köz-czéltal, hogyha annak elősegélése némi csekély áldozatot kíván. Lúcz helységnél a’ szekereket hidason szállítják a’ Tiszán által, ’s az út Tisza-Dob helység felé vezet. Én jókor reggel átkelvén a’ Tiszán , számos szénával terhelt szekeret találtam együtt a’ folyó’ túlsó partján, mellyek a’ luezi tiszántúli kaszálókról, rajtok meg nyáron összegyűjtött szénát most késő őszszel takaritak a’ faluba. Megtekintvén e’szénát, az többnyire két réfnyi Pest, január 13. 1. szám, 1838.