Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-03 / 1. szám

ÚJ­ ÉVI ÉNEK A’ HONHOZ. Ingadozzon dús kalász, Hon! Kebled­ áldott édenén , Sz­ent ügyedben meg ne csaljon, Meg ne a’ kedves remény; Légyen a’ Hun’ sarjadéka Lelkes ember , és erény Bélyegezze, és lakása Béke-várban béke-fény. Most vihar telünk’ fagya Nyárban szűnjön a’ ragya. Terhesöljön halmaidra Borra , édes fürtivel , Díj fakadjon ifjaidra , Dirt teremjen hun­kebel. Belvihart, és zendülést ne Láss, borúid’ éjjele Múljon , rést ne ejtsen abban , A’ ki dúlni jő bele , Ellened szaladjon­ el , Mert tiéd a’ cserjével. Szép nap ! állapodj’ felette, Úgy köd oszlik, ’s szerte kel, Tündököljön , a’ ki tette Által benned ’s érted él. — Légyen áldott azon harmat, Melly vetéseidre száll, Verjen itt a’ magyar gyarmat Gyökeret — mint sziklaszál; Büszke habbal folyjon a’ Gőzösökkel a’ Duna. Jó Királyunk itt találja Fénylakát, itt védhelyét; Minden nemzet hadd csodálja, Hadd a’ magyar’ hűségét. — Minden reggel mosolygóra Hasadjon a’ hajnal fel , ’S ha megy a’ nap áldozóra , Áldással nyugodjék­ el; Ne könnyezzen a’ koldús , — Könyörüljön a’ ki dús ! Kocsi György. RÁNDULÁS. Gömörbül Miskolczon által Nyíregyházára. Ha valaki Gömörbül a’ minden tekintetben kellemes Sajó’ mellékén leindúl Miskolcz felé, az még utitárs nélkül sem unja­ meg magát, mert gyorsan halad a’ jó útán ’s minden óranegyed újabb meg újabb tárgyakkal gyönyörködteti. — Induljon a’ müveit utas Rozsnyó, Csetnek, vagy Murányi völgyéről, mindenütt jó utakat talál, ’s meglehetősen rendezett falukon ’s mezővároso­kon megy által, ’s ámbár keskenyebbek itt a’ völgyek, még is termékeny szántó- ’s kaszálóföldekkel változván a’ kövesb hegyek ’s erdős bérezek, az azon völgyekben egymást felváltó vasgyárok’kopogása’kíséretében halad­ván az utas, megtekintheti itt, — ha még kis Hont’ völgyét, ’s a’ Gömört Liptóiul ’s Szepestül elválasztó Garan’ vidékét meglátogatja, mind azon vas-gyárt, mellyekben a’ magyarországi vasnak több mint fele ré­sze gyártatik. — Elérvén pedig Tornaijára, — oda t. i., hol Gömör megyének minden fontai ’s folyóvizei egye­sülnek, — olly tájékot szemlél maga előtt, melly a’ ter­mészet majd minden adományával annyira van megáld­va, hogy csupán nagyobb gondolkozás után találhatni­­fel, miben szenved hi­ányt e’ vidék. A’ legtermékenyebb szántó- ’s kaszálóföldeken kí­vül, van e’ vidéknek fája, épület- ’s mészköve, jó kút­­vize, jó asztali bora ’s t. el., ’s e’ szép táj’ közepén foly­ le Miskolcz felé, ha nem is egészen csendesnek , de ragadónak sem nevezhető Sajó-vize, mellynek folyá­sához majd közelítve, majd ismét attól kevéssé eltávoz­va viszen az országút, ’s egyedül Borsod megye’ szé­lén ölelkezik egymással; azon túl egész Miskolczig az országút jobbra marad, ’s a’ Sajó’ folyását a’ hosszu­­révi hídnál mintegy haragosan balra taszítja, minthogy már itt piszkos zsidófogadós mossa benne a’ műveltebb utasok’ szükségit kielégítői képtelen kezeit. — E’ ne­hezteléssel Miskolczra vezetvén­ be, miután utazóit ismét jól tartá a­ keresztyén vendéglő, még létig megpróbálja a’ Sajóhoz­ közelítést; egy részrül t. i. Debreczen ’s Nyíregyháza felé, más részrül a’ Dunához vonulván, Pest felé visz. — Elhagyván Miskolczot — a’ tiszán-inneni Magyaror­szágnak e’ fő kereskedővárosát — Zsolczán által egész Sajó-Ládig jó töltésen, ’s Borsod megyének valóban dí­szére szolgáló szép hidakon utazhatni ; ezentúl a’ Her­­nádon által egész a’Tisza’partján épült Lúcz helységig természeti állapotban sínylik még az országút, melly kevés esőzés után is szerfölött terhessé válik ; szenved az utazó a’ rósz út mellett még a’ rósz vendégfogadók , ’s kivált azoknak Ábrahám-ivadékú fukar és csinatlan bérlőji miatt, kik , bár merre fordúljon ezentúl az utas, Borsod, Szabolcs, Zemplény, Szatmár megyékben ki­vétel nélkül, Bihar megyének pedig nagyobb részében a’ helybeli lakosokat rendszeresen sarczolják, az utaso­kat pedig elkedvetlenítik. Vajha fölébrednének országunk’ nagy részében ’s kivált a’ nagy országutakon épült vendégfogadók’ birto­kosai , ’s tekintetbe vévén az ország’ csinosbulását, dí­szét , ’s olly igenigen aljas kereskedését, elállnának valahára azon csupán képzelt ’s balitéleten alapult elv­től, hogy a’zsidónál jobb fizető nincs! — A’ magyar igen örömest hallja , ha jó hazafinak mondják, de , fáj­dalom ! még is annyira szereti önmagát, hogy többnyire az önszeretet a’ közjói előmozdítását is elfelejteti vele, ’s gyakran képzelt hasznokat reményivé, vagy csillogó küljeleket nkitva elragadtatja magát az egykor magá­nak is gazdagon kamatozható köz-czéltal, hogyha an­nak elősegélése némi csekély áldozatot kíván. Lúcz helységnél a’ szekereket hidason szállítják a’ Tiszán által, ’s az út Tisza-Dob helység felé vezet. Én jókor­ reggel átkelvén a’ Tiszán , számos szénával­ ter­helt szekeret találtam együtt a’ folyó’ túlsó partján, mellyek a’ luezi tiszántúli kaszálókról, rajtok meg nyáron összegyűjtött szénát most késő őszszel takaritak a’ faluba. Megtekintvén e’szénát, az többnyire két­ réfnyi Pest, január 1­3. 1. szám, 1838.

Next