Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-08-08 / 63. szám
03. szám Pest, augustus’ , 1838 Költeményeié, I. MATRÓZNŐ’ TŰNŐDÉSE. Miért, ha tengeren Hullám dagadva nő , Szememben köny fakad , ’S mély bú arc/.omra jő ? ’S miért ha tengeren A’ ujj lecsöndesül , Arc/.omra bú helyett Csend és öröm derült Miért ha tengeren Vés/, és vihar csatáz. , Szivemben égető Kín ’s fájdalom tanyáz? ’S miért, ha kedvezőn Fú a’ nyugat’ szele, Könyvtől ment szemem , ’S szíím vígalom tele ? Azért kisnyűs szemem , Arczomra nyúgalom Azért derül , ’s azért Száll szembe vígalom : Mert kit lelkem szeret, Kiért remeg ’s reméli, Majd búza , majd viszont Örömre ’s kéjre kél; Távol szerettitől Vidéki ég alatt, Derűs vihar között Ingó után halad. II. MATRÓZLEÁNY’ FOGADÁSA. Nem kell nekem hajóslegény , Szeresse őt más, de nem én ; Mert bár hiven szeret is ő , Szerelme csak kínszerető. Vándorlani kell szüntelen A’ hajósnak tengereken , Titkos örvényes szirtek között ’ Zajos vészes habok fölött. Úszó fényű ’s cserhajléka Sokszor kalóz’ martaléka ; Egy széltörés árbocába’ Le szállítja mély sirjába. ’S ha örvényei nem temette, ’S kalóz áruvá nem tette , Mikor távol parton jár kel, Vidéki hölgy rabolja el. Ha megtér is szép honába , Váró neje’ hű karába , Alig hogy ad egy két csókot, Megy befutni a’ világot. Tudom anyám, mennyit sirál, Atyám miatt mint bánkodás, Ki élve még özvegygyé tőn , Midőn tengerfutóvá lön. Bús sorsodon okultam én , ’S nem szerz nekem hajóslegény Szűz pártámért özvegykontyot, Örök könyvt ’s búbánatot. Tengeri. Alapítvány a’ Győr megyei nemes-árvák’ segedelmezésre. Hazánkban a’ nemesség olly jogokkal is bir, mellyek’ gyakorlatában , — ha lelkülete vadon hagyatik — a’ jórendnek könnyen kárára lehet. — A’ műveletlenségnek, henyeségnek ’s hiúságnak többnyire szegénység — e’ legnagyobb csábító gonosz — követője. Sok magyar nemes, szegénysége miatt, gyermekinek csak azon szükséges nevelést sem adhatja meg, melly a’ szorgalom-ébresztésre elkerülhetlenül megkivántatik. Az igy nőttek, — előjogaik’ érzetében, — többnyire csak hiúságot látnak kitűzött pályaczélul, ’s mivel sorsuk őket szolgabiróvá vagy eskütté tehetni gátolja, egyedüli dicsőségüket, — mint született katonák — a’ tisztváltoztatások’ erkölcsrontó zavargásiban keresik ; ’s mig szabadságjokat egy-két szeze borért eladva , egész valójukat azzal elfoglaltatni engedik, — addig nemcsak jobblétük , de gyakran élelmük’ forrása is hátramaradást szenved. Azon nemes árváknak , kik szüleik után vagy épen semmiben, vagy csak igen nagy csekélységben örökösültek, sorsukat. Győr megye’ iarai közül többen szivükre vevén, olly alapítványnak létesítését tűzték czélul, mellynek kamatiból a’ kebelbeli szegénysorsu nemes árváknak segedelem nyujtathassék. A’ minden jóczélok’ előmozdítója megáldá törekvésüket, ’s most már, midőn a’ kegyes adakozásokból összejött summának beveendő kamatjából több árvának nyuttathatik segély, az alapítvány’ fenmaradása’ tekintetébül szükséges szabályok is elkészíttettek. — Szerencsésnek tartom magam , ha azoknak, kik a’ valódi jólét' előmozdítására czélzó intézeteket, — bárhol létesüljenek azok — örömmel szemlélik, ezen szabályok’ közlésével újabb örömet szerezhetek. Az említgetett — t. Győr-megyei nemes árvákat ápoló alapítvány’ szabályai következők: I. Czikk. Felügyelés. Nyilvánosság lévén ezen alapítványnak is legfőbb biztosítéka, az e’nemes megye’ közönségének felügyelése alá helyeztetik, olly nyilvánvaló kijelentéssel, hogy azt onnan elvonni, semminemű szín alatt is , szabad nem leend. 11- Czikk. Cz é 1. Ezen alapítvány’ fő czélja, hogy azon nemes árváknak, kik szüleiktül megfosztatva, ’s nevüknél egyébben alig örökösülve, élelmük’megszerzésére még, gyönge koruk miatt, nem elégségesek , — mindenek előtt élelmezési segedelem nyuttathassék. További czélja pedig, — ha tudnillik az alapítvány’ tőkéje az élelmezésre szükségesnél nagyobbra növekedhetnék, — az, hogy a’ szegényebb sorsu nemes árváknak neveltetési segély is adathassék. III. Czikk. Segedelem. A’ segedelemre számot tarthat minden kebelbeli nemes árva. Minthogy azonban a’ segedelmezés jelenleg — az alapítvány’ csekélysége miatt — csak a’ legszükségesbre szoríttathatik, mindenek előtt tekintetbe vétetnek azok, kik épen semmi értékkel sem bírnak , azután pedig azok, kikre maradt ugyan valamelly érték, de annak haszonvétele élelmezésükre elégtelen. Az évenkénti segedelmezés legfőbb summája egyre egyre nézve, jelenleg húsz ezüst forintban állapíttatik meg ; fenmaradván mind azáltal, ezen alapítványtöke’ szaporodtával, a’ segedelmezés’ körének, a’ második czikkben kimondott elvek szerinti kiterjesztése. IV. Czikk Folyamodás. A’ járásbeli szolgabiráknak, valamint eddig, úgy ezután is, mindig kötelességükben fog állani, a'járásaikban találtató árvaságokról rendes jelentésiket beadni; melly jelentésekben az árvák’ sorsa körülményesen kitétetvén, az is előterjesztessék , hogy szükséges e a’ segedelmezés ? — Egyébiránt minden árva’ részérül, az árvák’sorsára ügyelő választmányhoz teendő folyamodás szabad lévén, megjegyeztetik, hogy a’ segedelmezés, csak az illető szolgabirónak, az árva’ körülményiül szóló vizsgálata után rendeltethetik meg. V. Czikk. K i j e l e l é s. A’ negyedik czikk szerint beadott jelentés után, a’ segedelmezendő árvát mindenkor a’ megyebeli árvák’ sorsára ügyelő választmány , — a’ 3dik pontban megállapított elveken alapuló sorozat szerint, — nevezendi ki, nem különben a’ segédeimül adatandó summa’ mennyiségét is az határozza meg; mindezekrül pedig jelentését a’ nemes megye’ közönségének időnkint beadni fogja. — VI. Czikk. Pénztár. Ezen segedelmezési pénztár’ forrása a’ kegyes adakozások , valamint azon summa is, melly az évenkinti kamatokból — teendő segedelmezés után — netalán megmaradván a’ tőkéhez csatoltatik. VII. Czikk. Pénztáritok. Az alapítvány’ pénztárnoka mindig a’ nemes megye’ aladószedője leend.