Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-10 / 82. szám
jobb renddel foghatván fel a’jótéteménynek e’nemét, mennyit nem tehet az anyagi jóllétre ? Hát még a’ népes város’ kebelében hány gazdagabb ház fog kedves növendékei mellé magányos oktatót, vezetőt ’s inast fölvenni? Hány úr, tehetős kereskedő, ügyész használand segédül írnokot ? Hány jó reményű szegény ifjú nyer egy élhetési alkalmat, kik Pápán a’ kiállhatlan szükséggel küzdés’ terhe alatt elkényszerülve, iskolai futásukat félbenszakaszták, vagy időközileg falun vállalt tanítósággal addig támogatták , mig, ha magok visszatértek is az iskolába, eszék, szivök ’s kedvök kün maradt. 2 4) Anyagi tekintetben, hogy többet ne említsek, nem megvetendő végre az, hogy a’ szép telek, ízléssel készült szép épűletével, a’ díszes tornyu szentegyházzal szemközt, készen várja a’ főiskolát. Ennél tágabb helyre a’ főiskolának szüksége nincs. Tanítói termeknek czélszerűleg alkalmazva az épület is elég. De ha kellene is építni, legalább megmarad azon tetemes pénzöszveg, mit a’ pápai drága telekbe kellene fektetni. Azonban minek a’ sok épület? mirevaló a’ roppant kőrakás? Korunkban sem tudnánk-e még nevelő intézetet,hanem ha zárda alakút, képzelni ? Hasznos-e ez gazdasági tekintetből az iskola’ anyagi jóllétére ? Nem tehetnié az épületbe ölendő pénzen más üdvös alapítványt? Milly nagy tőke’ kamatját emészti föl a’ nagy épületek’ fentartása ’s koronkinti újítása ? Jó e az ifjúság’ összezáratása az egészségre? miért van olly sok mellkóros a’pápai tanuló ifjak közt ? Czélirányos é, megfelelő é a’ falak közti nevelés szellemi ’s erkölcsi kifejlesztésre ? Mit ér az erény, mellynek védangyala záros kőfal ? ’s az is ha szólani tudna!! ? Nem jobb é az ifjút, mint virágzó ereje’ büszkeségében bizakodó vitézt, nyílt, bizodalmas, de okos és gyakori figyelmeztetéssel övezetten,néha néha,őr ’s vezér szemekkel kisérve kiereszteni a’ csatasikra, mintsem évekig rekesztgetni,’s utóbb is tapasztalatlanul—mikép üdvözitőnkmondá tanitványi felől — elbocsátni azokat farkasok közé, a’ nélkül hogy nekik, mint amaz isteni tanító az övéjinek, szent lelket adhatnánk? — B) Szellemi tekintetből. Szellemi haladásnak , mig testiek vagyunk, anyagi szolgálván alapul, ha hallgatnék is, a’ körülmények szólanának. A’ Duna mint nagyszerű elem, hempelygő habjaival’s jövő-menő tüneményivel már magában különös hatással emeli ’s feszíti a’ lelket, mit a’ pápai örökös szegény egyformaság legkevésbbé sem tehet. Hányan voltunk,kiknek 15—16 éves korunkig illy nagy folyamról, ’s tárgyakról, miket az hátán hordoz , helyes fogalmunk sem vala? Hányán, kiket sorsunk addig hányt ’s vetett, mig vizmellékiekké ’s majd kétlakiakká tőn, a’ nélkül hogy csak a’ csolnakkali ügyes bánást tehettük volna sajátunkká ? Hányán tértek meg a’ pápai, valamint más, főiskolából is vagy ősi telek művelésére, vagy szívható együgyűségben folytatandó jegyzői, mesteri ’s papi hivatalra hontokba kevéssé több ismerettel az erőművek, czölöpverők, mederkotrók, emelő ’s vizüritő csigák ’s a’ t. felől, mint a’ rátóti pór, ki Pesten tátott szájjal vett hallomás után azt hitte , hogy a’ Dunán gőzbül is van hajó ? Komáromban a’ vár körüli szünetlen épitkezé- sek é s látványok mind újabb’s újabb tapasztalati eszmékkel lepik meg a’ mindenben ismeretséget kutató ifjúi nyugtalan elmét. A’ városi nép’ vidorsága, csinos, darabosság nélküli társalgása, somogy- ’s bakonyközi némelly ifjúinknak köszörű lenne, mit a’pápai alsóbb rendnél, hol a’ tanulók leginkább szállásoznak, általán fogva nem találhatni föl. A’megye’széke közgyűlésivel az érettebb korú ifjúságnak tettleges oktató iskolája lenne. A’ királyi városban létező rend a’ tanulósereget észrevétlenül vezetné a’rendszeretetre. Hát még a’ kereskedési élénkség, melly vizen szárazon egyaránt pezseg ’s melly e’ várost körülnyaldosó dunákon minden oldalon elég látni ’s hallanivalóval foglalkoztatja a’ szanórákat is hasznos gyönyörködésre fordítni kívánó tanulót, hány ifjúnak nem nyitandja föl szemeit, hogy a’ járatlanságig járt ’s tört utón túl is pillantani bátorkodjék. Ig a’ papja orvosi, mérnöki, ügyészi pályán egymás’ sarkát taposóktól eltérve, más ösvényen is próbálgassa az életszerencse’ czélját megközelítni? *) Végre a’ népes komáromi egyház ’s vidéke az ide települendő főiskolában már nemzeti iskolát is nyithat, a’ mi Pápán még eddig — a’ 20—25 helybeli kezdő tanuló számba sem vétetvén — nem is indítványoztatok, vagy tán figyelmet sem érdemelt. Holott e’ nélkül a’ honunkbeli főiskolák örökre egyoldalúak leendnek. Milly sok, fölséges tehetséggel ’s más más életnemre ritka ügyességgel fölruházott ifjúra kell itt visszasohajtva emlékeznem azok közül, kiket az iskolában ismertem, kik czélszerűleg indított tanítás’ hiánya miatt az iskolai tömegbe sodratva, a’ többivel együtt szánakozásra méltó szorgalommal ’s fáradsággal magoltak leczkéket, miknek semmi egyéb hasznát nem vehetik, annál, mennyit egy tisztes és tehetős mesteremberről hiteles kútfőbül tudok, mikép néha, mikor pinczeborának körültekintéséből hazatér, szónoki szeszélye csucsorodván, a’ scythák’ „Sidii habitum44 oratióját borzas bajusza alól rettenetes szavával, szelíden mosolygó háznép előtt, még most is dicséretes pathoszszal tudja eldörögni!__ Még háborús ’s földrengési szomorú történhetésekről akartam egykét szót ejteni, mivel itt vidékünkön is bizonyos nagytekintetü ’s köztiszteletű férfi azt mondá, hogy Komáromban minden háború’ alkalmakor veszélyben forogna az iskola és könyvtár, egy álgyu ’s néhány bomba halomra zúzhatván az egészet. De soraim’folytában jővén kezembe az ujságlap ’s e’nehézségre a’ 72dik számú Társalkodóban kielégítő feleletet találván, többel e’ lapot ’s tisztelt olvasóit nem terhelem. , Édes Albert, (Tisza-Kesziből.) Gondolatok életi és társasági viszonyok fölött. 1) A’ valódi életbölcseség’ egyik fő érdeme : ha körülményeit az azzal biró lehetőleg maga határozza ’s igazgatja, nem pedig ő határoztatik azok által. Az életet csak akkor használhatjuk kellőleg, ha mint ügyes építész az építéshez megkivántató tárgyakat, úgy mi is min boldogságunk’ eszközeit helyreillőleg’s gazdálkodva alkalmazzuk. A’ természetben egyedül ember azon teremtett lény, ki önállapotját természeti szabadságánál fogva szerkesztheti. Minden, mi kívülünk van, csak eszköz boldogságunk’ megalapítására; bennünk azon mindenható erő, mellyen természeti tárgyak fölötti uraságunk alapszik, melly által életünket rózsapályává vagy szerencsétlen esetek’ színhelyévé változtathatjuk. —Miért még is olly kevés a’boldog ember? hallom kérdeztetni ezrektől.Miért job b Ezeket’s még számtalant, mellyek’ leírására itt sem hely sem idő nincs, összegondolva alig képzelhetek embert, kinek a’ közművelődés és szellemi haladá is’ terjesztése iránt szivében érzés ’s fejében fölfogás van, hogy a’ Pesten állítandó középponti lef. iskolát ellenezhetné. ..