Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-06 / 2. szám
6 kebellel osztoznak, — ők nemcsak tudják a’ nemzet’ nyelvét, de az egyedüli társalgási nyelvük, — noha egy pár év óta egy, nemzetiségünket még mindig elnyeléssel fenyegető métely itt is megtevé öldöklő hatását. — Az erdélyi nők a’ nemzetiség mellett nemcsak női bájaikat fen tudják tartani, de az idő’ kivánatit tökéletesen kielégitő kúlraüveltséggel is bírnak ; jól beszélnek németül, francziául, sőt néhányan angolul is; zongorán a’ kedveltebb darabokat ők is szinte lejátszók, a’ szépliteratura’ új termékeit legalább czímjeikröl, mint a’ mi méltóságos grófnéink is, ismerik: — az igaz, hogy Jorgnetteikkel olly szemtelenül valakit végtül végig nézni, ’s az úgy nevezett ‘nobel pique-nique‘kben néhányan összeülve az előttük eltánczolókat érthető fenhangon gúnynevekkel illetni, a’ leejtett tűt szívességből feladó , vagy más csekély szolgálatot tevő polgár-lyányt tolakodó szemtelennek tartani ’s kipirongatni, ’s a’méltóságos cotteriába nem tartozókat chinesereknek nevezni, ’s e’ chineserek közzül néhány jó tánczos ifjút mulatságaikba csak azért elhíni, hogy, mint mondani szokták de németül, azok robotoljanak — nem szokták, mint tették némellyek nálunk a’ magas neveltetésü rendből, és hogy az illy neveltséget soha el ne is tanulják , attól a’kis haza’jó nemtője őrizze meg őket!............. Az erdélyi nők társalgásában mi, — ’s gondolom velünk mindazok, kik elég szerencsétlenek vagy szerencsések a’ magyarországi felsőbb körök’ elferdített cosmopolitai magasb szellemébe avatva nem lenni, — valami melegebb ’s nemesb élvezetet találtunk , mint akár a* nekünk nem érdelhető parfume-gőzös saloni atmosphaera, — akár az egyedül tánczolni, öltözni,’s legfeljebb stickelni és stickolni ügyes német polgárlyányokkal. Cáriról, Stollról, ’s más Spectakelekről el nem mozdítható csevegés; akár az örökké politizáló néhány lelkes magyar hölgynek, hamar gyomor- és fejterhelő dissertatioik’ akar a falusi kisasszonyok némasága, vagy ügyetlen zongorázása ’s pletykái (mindenütt tisztelet, kiket illet) nyújthatnak. Az erdélyi nők társalgásában meg van azon egyedül aristocratiai nevelésből eredhető, könnyed, büszke nemesség, melly sem ál-, hyper-műveltséggé, sem polgárias szűkkeblőséggé nem fajult; mellyhez midőn nemzetiség járul, lehetlen hogy nekik bódulatunk’ mindenével ne áldozzunk; — itt is értve azokat, kik e bódulatra érdemesek. — Miután Erdélyben a magyar az élet- és társalgási nyelv, szükségkép kelle e’ nyelvnek a‘ műveltség’ emelkedésihez képest bővülni, szépülni, 's a’ társas-élet’ ezer szükségiben képződnie, könnyű ime , — és Erdélyben szép magyar nyelvet beszélnek, csak egy pár évtized előtt is példányul honunknak's ime, miután az öreg urak’ átkai ellenére a’ mindenre kiáradó njitas , nyulas s talán tökeletesbülés szelleme, nyelvünket is. (hala erte a szellem első eszközei árnyékinak, nektek Kazinczy s Revay!) ápoló gondjai alá vette , bár keleti eredetiségéből a kontárok függetlensége miatt valamit lenyirbált is , egy pár évtized alatt bámulatosan hajlékonyabbá s bővebbé művelte, mellyen a" váltói szabályok olly kimerítőleg "s röviden előadathatnak , mint a" költő magas röptű eszméi, vagy a" szónok" erőteljes gondolatai: nálunk a" nyelv csak hamar férfii inulá a" kis haza fejdelmei" udvari százados társalgási nyelvét,’s kik előbb kénytelenek valának megvallani, mit el is ismernek, hogy tőlünk tanulni, nehogy igen hátramaradjanak, szükségük van; és igaz is, hogy Erdélyben a" magasb körök is hátrább vannak a" magyar nyelvben, mint nálunk a középrend;—azon kis különbséget azonban soha sem kell feledni, hogy ott általános haladás vagy hátramaradás van a’ nyelvben, mig nálunk csak egy kis kör, a’ tudósok, ’s a’ műveltebb mind két nembeli közép nemességi ifjúság képezik a’ haladást, mert a’ tömeg’ többi része vagy épen nem, vagy csak ősapái’ módjára beszéli a’magyar nyelvet. — Erdélyben a’világért sem hallhatni egy,ön-‘t vagy ,kegyed‘et;ott minden „maga“ ki nem,ted, vagy kend,—’s e’ sok „magát ,“ nemcsak legszebb női szájakból ’s a’ legműveltebb főrendüektöl, de a’tudósoktól, Szász Károlytól Brassaytól,’s mindenkitől hallani, feltűnő volt; még inkább bántáfüleimet a’tömérdek,,instálom.“ Nem képzelhetik, kik Erdélyben nem jártak,—mennyit „instálnak“ ott; a’ szives házi nő „instál“ asztalhoz-ülésre, — ha valamit egész kellemmel el akar beszélni, beszédét „instálom“mal kezdi; a’ legszebb lyány, valóban Erdély’ legszebb lyánya is , ha tánczra kéred, „instálni fog kevés várakozásért, mert erősen elfáradt, vagy mással ígérkezett; ha után magyar embert kérsz utba-igazitásért, igy fog felelni: „instálom nagyságát, jobbra térjen;“ . . . a’koldus szinte instálja méltóságodat egy kis alamizsnáért; sőt ez az átkozott „instálom", minden ok nélkül, midőn valóban semmi kérésnek helye nem is lehet, előfordul a’ legműveltebbek’ beszédiben is , még pedig számtalanszor, mit ők észre sem vesznek, mert mintegy vérükbe ment által. — Többeket figyelmezteték, mennyire feltűnik idegen embernek ezen tömérdek instálom, ’s mindenki igy felelt: „de instálom, hát mi szóval éljünk helyette“? — ’S midőn újra figyelmessé tevém az újra becsúszott instálomra, nevettek , mondván „már arról nem szokhatniel.“ Egy igen kedves és becses házzal valók szerencsés megismerkedni, mellynek körében egyszer büntetés alatt el volt tiltva az „instálom“ , de a’ türelem kifogyott, ’s az „instálom“ lelke haza jár. — Egy szép kisasszony megígérte , hogy az instálomot el fogja hagyni; nem elég oké ez maga , még egyszer leutazni Erdélybe , ’s meggyőződést szerezni, várjon mint tartják meg az erdélyi hölgyek szavukat, igéretüket ? — Valóban ti szép ’s lelkes erdélyi hölgyek, kiknek szájokból ugyan az ,instálom, is varázs-erővel cseng, nem tudnátok udvarias kérésitek’ kifejezésire más szót választani?—oh igen, ti tudnátok, pedig ha ezt tennétek , ha ti kezdenétek, — két év alatt tizezered résznyi instálom sem jönne hang-életbe, ’s nyelvünk, mit ti is szerettek, mert beszélitek , ezáltal is nyerne bájos ajkaitokon bájaiban. — Eredeti az erdélyi társalkodási nyelvben a’ sok „parancsol, parancsoljon“ p. o. „instálom magokat, parancsoljanak oszonnához jönni“ (itt a’ „parancsoljon“t méltóztassék helyett használják, mi előttünk uj és szokatlan volt,) Így szólított fel egyszer bennünket egy müveit ’s kedves bárónő , kinek gazdagon rakott oszonna-asztalán , a’ mindenféle csemege közzé, ízletes diszes-alakú vékony nyers szalonna-szeletkék is voltak sorozva, ’s midőn mi, épen útról érkezve jó étvágygyal, először is ezekhez nyúlánk, ő nem rejthető csodálkozását, mondván „hogy az csupán erdélyi csemege, ’s Magyarországban, kivált oszomára, föltenni nem szokás, de a’ patriarchális eledelt kár volna azért az erdélyi asztalokról száműzni , mert sokszor jöhet olly étvágyú vendég, mint mi valónk. „Erősen“ erdélyiesen „nagyon“ ’s „igen“ helyett használva, sajátságos, ’s erőt ad a’ beszédnek. —„Vagy igen“ „igen, és sőt inkább“ helyt használatik, szinte nem roszul, de örökké provincialismus fog maradni. — Legbájosabban szövik az erdélyi nőkbe-