Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-04-02 / 27. szám

A’ job­bágytelkek bev­áltásáról. Látják kegyetek túlzó uraimék, mennyi tennivaló van még addig, mig a’jobbágytelkek megváltását sta­tusgazdasági tekintetben csak szóba is lehet hozni, ide nem értvén a’ földművelő osztály kipusztulásának ve­szélyét, mit fentebb előadunk. De kegyetek magasztos eszméikkel felhőkben tévedeznek , a’nemzetet magokkal együtt a’ mélység örvényébe zuditandók. Mert tegyük föl, hogy a' megváltást a’ jobbágyság elfogadja (mit egyébiránt csak igen gyéren reméllhetni) 1/4 helyes job­bágy csak 34 napot fog évenként dolgozni, 331 napot pedig henyéléssel tölteni, kivált ha az átcsinálás’s elő­fogatok terheit egy részben a’ nemesség is viselendi: kérdem, a’ dolce farmiente dicső boldogságát nem kegye­tek idézné­k a’ nép közé? vagy nem támasztanának még egy eddig ismeretlen boldog lazaroni társulatot e’szegény­­h­azában? Mert hogy a helyes jobbágy maga munkáján kivül üres idejét haszonnal tölthesse , sok nagy város, gyárak , kereskedés , művészet, országos munkák, épít­kezések kívántainak , de kérdem , majd tenger nélküli hazánkban , Ausztria, Csehország szomszédságában lesznek é valaha elegendő gyáraink, leszen é valaha kereskedésünk? —Hihető, soha—mivel földhelyzeti körülményünk m­i­n­két leginkább csak földművesekké alkotott , mind földünk területének jóságára ’s termé­kenységére nézve, mind a’ tengeri utak távolára. Ezen természettől kimutatott ösvényen kell e’ nemzetnek ha­ladni, ha boldogságát a’lehető legnagyobb polczra e­­melni törekszik,’s ennélfogva mind azt, mi a’ földműve­lést hátráltatja, mi az olcsó termesztést gátolja, törvé­nyesen gyériteni. Mind ebből látni való, hogy nekünk magyaroknak a’ külföldet mindenben majmolni nem ta­nácsos ; mert ha a’ lombardi és florenczi földműves 6 és 7 holdföldbül családostul ’s igy ötödmagával elél, nem következik, hogy hazánkban is elélhessen, ha amaz egész éven át (mi egyébiránt egészen nem áll) földje körül munkáját megtalálja; nem következik, hogy a’mi y4 és y8 helyes jobbágyink szétszaggatott földjeik mel­lett háromvető gazdasággal minden napot munkával el­foglalni tudnának, így tehát más határai vannak jelen körülményink szerint hazánkban mind a’ népességnek, mind a’ föld­birtok minimumának, mellyen följebb vagy alább menni nemcsak nem tanácsos, sőt nyilt veszedelem. Ez pedig tapasztalás után kiszámítani nem nagy financ bölcsesé­­get kíván. Általjában borzalmas gondolat volt az, mind hajdan a’rómaiaktól mind jelenleg a’ most élőktől, egyik mezei gazdasági házat 3, másikat 10—12, harmadikat 30—40 hold földdel ellátni, mert ha minden családot 5 személylyel számítunk , a’ melly család 6—10 holdat bir, az meg nem élhet, dolga nem lévén, roszban töri fejét ’s talán éhségtől kényszeríttetve , magát az ügyes lo­pásban gyakorlandja. A’ melly családnak pedig 30—40 hold földbirtoka van, az ugyan megélhet ’s némi fö­lösleget is mutathat, adóját fizetheti­, urát szolgálhat­ja, de a’ kisebb birtokosok előtt irigység és gyűlölet­nek tárgya. Legnagyobb figyelemnek kell azért a’ tör­vényhozásban az úrbéri minimumra lenni, mert­ a’ ve­szedelem innen jöhet. H­al­l­an­d­ó­k ugyan sokan a’ köznép szegénységét, rongyosságát, piszkait’s nyomo­rát részint tunyaságnak, részint robotnak, dézmának ’s ki tudja még minek tulajdonítani. Kivált túlzóink, mint­ha egyiptusi sötétség fogta volna el szemeiket, teljes­­séggel nem láthatják, hogy hazánkban I 4 vagy egész helyes jobbágy, robot, dézm­a ’s más adózások mel­lett is megel családostul becsülettel, házát fentarthatja tisztességgel, adoját fizetheti pontosan, akkor midőn I 4 és ys helyes csak éhséggel ’s nyomorúsággal küz­deni kénytelen. De ide gondolni nem akarnak , hanem mindig csak a’ szabad föld és szabad birtok mellett agitálnak; a’ meg­élhető 1/2 ’s egész helyes jobbágyokban is az elégület- fenség lelket költik fel, azt hitetvén el velők , hogy a’ szabad föld és szabad birtok talán még egy hold föld­birtok mellett is pástétommal fogja hizlalni a’ jobbágyot, mert ők statusgazdasági axiómának veszik ezen száz­szor regélt eszmét: „Adj egy darabkősziklát embernek szabad birtokul, ő abból paradicsomot fog alakitni; adj ugyanannyi jó földet neki haszonbérbe bizonyos időkig, kopár puszta leszen belőle.“ No urak! ha ez igaz volna, sok ezer paradicsom léteznék hazánkban, mert itt a’ ne­messég,kivált tagosztály után, a’szó valódi értelmébe sza­bad birtokos, de paradicsomot mégsem látunk sehol is; de hát mit látunk ? csak azt látjuk, hogy 6 ’s 7 hold szántóföldből még a’ nemes ember, ki semmit sem adó­zik, legnagyobb szorgalma mellett sem élhet meg, ha­csak valami mesterséget nem gyakorol, vagy napszám­ba nem jár ; de kérdem :jó é , üdvös­é , kívánható , hogy a’ földműves ma kapáljon, kaszáljon, holnap valakinek nadrágot várjon , aztán lovat patkoljon ’s majd megint borotváljon, ’s igy tovább ; vagyis, hogy ő ezermes­ter, azaz mindenféle művész , csak épen jó földműve­lő ne legyen ? Hogy az igen apróra darabolt földbirtok illy borzalmakat idéz elő, azt csak az elfogult nem lát­ja , ellenben a’ szemes vizsgáló figyelmét sehogy sem kerülheti el, hogy hazánkban 12 hold földbirtokból még a’ nemes ember is, a’ ki mit sem fizet, sem élhet úgy el csa­ládostul, mint a’ lombardi és toszkánai feles haszonbérlő 6 hold földjéből. Minek pedig épen nem a’ különös szor­galom oka, hanem a’ népesedés, kereskedés és a’ ta­­gositott birtok. Ha tehát hazánk földjét 6—10—12 hol­­du apró birtokokra ősztjük olly követeléssel, hogy ab­ból egyegy család becsületesen megéljen, elsőben olly körülményeket kell előidéznünk , mellyek a’ megélhe­tést lehetősitik, vagyis népesedést, kereskedést ’s tagosztályt kell általányossá tenni; mert ezek nélkül a’ kevés földbirtokos nemcsak nyomorral, szegénységgel, tudatlansággal, rongyöltözetben , piszkos kunyhóban fog­ja kínosan életét tengetni, hanem szűk termés idején gyakran éhséget és éhenhalást szenvedni. Ebből látszik azon képtelenség , melly az úrbéri tel­kek elaprózása ’s a’ nemes birtokok örökké darabolá­sának következménye leend. Nem a’ szabad fold es a szabad birtok tehát még most az okos agitatio tárgya a­­rátim, hanem körülményinkhez alkalmazott minimum lelkiösméretes megállapítása, mind nemesre min jo­­­bágyra nézve, különben a’ szabad birtok és szala­d­­ mnellett is népségünk csekély birtoku része, jo ven d­e min­den erkölcsöt még jobban levetkezve, amgat inkább lo­pás és csalásban gyakorlani kényte­en.­­ 's­oa ez e­len üdvös törvényeket szabhatni, ha az élet fenntartása hatalmas­ inger minden erénynek Hogy intezvenyek a

Next