Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-05-04 / 35. szám
35. száza. Pest, május 4kén, 1843. Mélt. Széchenyi István gr. ur nyílt levele a’ Jelenkor szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő úr! Még nincs öt hónapja , mikor, tisztán látván , hogy az úgynevezett liberális vagy nem bánom oppositionalis bárka , miután a’ Pesti Hírlap szerkesztője arrogálta vala magának abban a’ fő commandot, előbb utóbb zátonyra fogna vergődni. Önnek lapjában hirdetem függetlenenállásomat ’s nyilván kitárom , mikép nekem semmi közöm nem volna a’ Pesti Hírlap szerkesztője által elszéditett, elcsábított izgató párthoz. ’S íme valósággal a’ “veletek ha akarjátok, és nélkületek sőt ellenetek ha kell”-féle szövetség oraculumával együtt már zátonyon ül; mert a’helyett,hogy hazánknak csak egyetlenegy életkérdését is egy kissé nagyobb érettségre bírta volna, A-tól Z-ig mindent compromittált, sőt a’felbőszült ellenzék természete szerint még olly kérdésekben is vesztett terrénumot, mellyeket már tisztába helyezve gondolhata minden méltányosb ember , mint a’ miilyen például a’ nemtelenek hivatalképessége , melly sok más felette üdvössel — mint halljuk — en compagnie szinte megbukott a’ legközelebbi fejérvári gyűlésben. Melly gyűlés a’ tulhajtásnak mulhatlan gyümölcseit lehető legtisztábban tárá fel minden gondolkozó előtt. — És nagyon örülök ’s áldom Istenemet —— mert nem szeretek megzsibbasztott állásban pangani — hogy nem könnyelmüleg ugyan , de tökéletes meggyőződésem után , miszerint a’ Pesti Hírlap szerkesztője azon osztályt, mellyben állottam , elragadásra fogná korbácsolni, inkább isoláltam magamat, mintsem hogy azon naszádba leptem volna , mellybe a’ Pesti Hírlap szerkesztője belé tudá édesgetni a’haladás némi túlbuzgóit, ’s mellyben ő most nemcsak elv- és modor-barátival, de még azokkal is zátonyon ül, kik annyi előrelátással vagy legalább jó szerencsével nem birván, mint én , részint személyes barátságbul, részint más tekintetekből, nem akarták vagy nem merték olly kereken kitárni, hogy felekezetéhez nem tartoznak , mint én tevém azt. ’S pedig azért ülnek vele en compagnie homokbuczkán ,’s egy darabig legalább semmi jót, vagy ahhoz mit tehettek volna, aránylag csak kevés jót fognak eszközölhetni, mert a’ felriasztott szenvedelmek kirekesztenek minden gyöngédebb megkülönböztetési tapintatot, mihez képest valamint a’ pesti hírlapi párt mindenkit tompa eszünek, rész hazafinak vagy legalább megcsontosult conservativnak tart, ki a’rohanás zászlója alatt feltétlenül nem áll, úgy és éppen annyi joggal ver minden ezen zászló alatt nem álló viszont az előmenetel barátjai közt peremére csupa izgatókat, erős tetőket és némileg spoliatorokat látni, kiktül irtózik és ekkép velük csak alkura lépni, sőt még csak tanácskozásba sem kíván bocsátkozni; holott némelly felhagymázottakon kívül tán alig létezik egyetlenegy higgadtabb egyén is , ki veséinek belseiben csak félig is jóváhagyná a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének politikai eljárását; mint nemkülönben velem együtt számtalan egyén van , kinek legkisebb hajlama sincs a’ pesti hírlapi párthoz , de azért még is olly őszintén, tán őszintébben hordja az adó , a’ közlekedések , a’ városi rendezés ’s a’t. kérdését szivén, mint a’ Pesti Hírlap szerkesztője minden terrorista apródjaival summásan véve. Örömöm , tisztelt szerkesztő úr , azonban — higyetten roérséklett, mert egyedül az által van motiválva az , először hogy nem alattomosan és nem rögtön hagyom el azon pártot, vagy tán éppen olly igazsággal mondhatnám, hagyott azon párt engem el, mellyel, némelly kiesteket ide nem számítván, politikai felléptem óta egy czél után és egy modor szerint cselekvém , de nyilván , ’s csak akkor midőn el nem titkolhatám magam előtt többé, hogy a’ P. H. szerkesztője, a’velőket elszédítve, in ultima analysi tévutakra vezetni és ekképen teljesen compromittálni fogna azt ’s ez által hazai ügyeinket; ’s másodszor , hogy nyilványos felszólalásom ’s a’ pest-hirlapi párt politikai eljárásának kímélet nélküli rászalása által , nemcsak elhárítom magamtul azon felelőséget, mellyel tetteiért minden vezetni akaró párt tartozik hazájának , de szabadon fordulhatok , merre tetszik , ’s csekély erőmmel, mellyrül még rendelkezhetem , vérünk szolgálatára úgy gazdálkodhatok, a’ mint arra lélekismeretem ’s belátásom int. — ’S ugyanis, ha a’Pesti Hírlap szerkesztője által rendes vágásábul kiferditett haladási pártnak palam publice hátat nem fordítok , mellyebbe ő , keblének istenétül , vagy tudja a’ magyarok istene mi által intve , feltüzé a’ “veletek ha akartok, vagy nélkületek sőt ellenetek ha kell” zászlóját — ugyan mire vagyok elítélve ma? Szinte csak arra — ’s erre , megvallom , legkisebb kedvem sem vala — mire el van kárhozva a’ Pesti Hírlap szerkesztője ez C°, hogy t. i. vagy ezentúl a’pórnépnél folytassa terroristikai izgatásait, miután a’ kis nemességnél az experimentum nem sikerült, a’puskapor kifogyott, és ő mély bölcsen mint Ferdinand Cortes gályáit maga mögött elégető , vagy az ijesztésre kitűzött, de ijedelem helyett áltálján véve csak indignatiot és kaczajt gerjesztett dandárt ismét vonja be, és helyette egy “mea culpa, bocsánatot kérünk”-félét vonjon fel; vagy magát és lógósait ismét valami uj proteusi alakban “quaranta martiri”-ként a’nagy közönség elibe kiállítsa ’s nagy dagályosan lamentáljon ; vagy végkép — mint ezzel már több ízben ijesztgeté a’ hazát , de senki el nem hitte — lelépjen a’ magas politikai paripáról, mellyen , maga hasznát kivéve, vajmi ügyetlenül lovaglóit, és e’ helyett az eke szarvához álljon , mit egyébiránt követend-e annyi siker , mint a’mennyi háramlóit, legalább jövedelem tekintetében reformatori pályájából, bizony kétlem, mert a’jó szántás sokkal nehezebb , mint a’ politikai műgyártás , vagy inkább vezetői kontárkodás. És e’ négy probabilitas , melly közé a’ pesti hírlapi párt saráglyázva van , nem igen ígér sikert, mert a’ pórnépnek, mellyért mindent, melly által azonban mindaddig semmit nem fogunk tenni , míg törvényes állásba rendes utón nem emeltetik , felizgatását alkalmasint nemigen fogja tűrni és büntetlen hagyni a’ végrehajtó hatalom; a’megfordított crescendo pedig, mikor az ember ad captamdam benevolentiam dögönyözéssel kezdi, ’s aztán mikor ezzel semmire sem tudott menni, engesztelve