Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-01-04 / 1. szám
vallásilag is ki voltak rekesztve, ’s ugyan azért pacaik is ah-uiltak egyebet oláh olvasásnál es századik tan írni. Hát miért nem tanult? mondaná valaki. Igen ám, tanult volna szegény, de nem lehetett; mert a’ papok leginkább nemtelenekből lettek, ezekről pedig meg kell jegyeznünk, hogy ha a’ nemtelen, iskolába kezdett járni és földes ura abban nem egyezett meg, viszszahitta ’s tette vele mit kenve tartotta, mert hisz tulajdona volt. Hát még szegénynek mennyi gúnyt kellett elnyelnie, mennyi csúfságot szenvednie. Csoda-e így azután, ha az, ki pap akart lenni, megelégedett egy kis olvasni tudással, annyival is inkább, mert ez a’ papság elnyerésére elegendő volt. De hiszen mondhatná valaki: „az oláhok közt sok nemes család volt, ezek pedig járhattak volna iskolába, mert őket senki sem akadályozta ’s azután papok lehettek volna.4* Hja! de ezeknek a’ többi nemesekkel szünteled harczokban kellett részt venniük , azonkívül akkor tájban, az oláh papságnak nem legkényelmesebb állapota volt , és igy mi ösztöne sem volta’ nemesnek pappá lenni. Az oláh papságnak igen szomorú sorsa volt egész 1697 ig, midőn a’ jezsuiták javaslatára Iyik Teophil akkori erdélyi oláh püspök, papjai ’s a’ nép legnagyobb részivel a’ rom. kath. anyaszentegyházzal egyesült, melly egyesülésnek azon üdvös sükere és eredménye jön, hogy az egyesült oláhok a’ rom. katolikusokkal ugyanazon polgári és vallási jogokat élvezhették, az oláh papságra készülők pedig alkalmat és szabadságot nyertek magok kiművelésére és tanulásra. Azonban annak okát, miszerint a’ nép mind a’ mellett, hogy tanult lelkészeket kapott , még is előbbi tudatlanságából csak igen keveset hagyott el, ’s keveset vagy tán épen mit sem pallérozódott, annak okát itt előadni kívánván vessünk, ha bár csak egy fűtő pillanatot is a’ magyar és erdélyországi oláh papság mostani sorsára, de minthogy sok olvasónak ehhez sem ideje, sem kedviv elősorolok itt egynéhány statistikai adatot a’ fogarasi, munkácsi,nyárad' 0"r. egy. megyék schematismusaiból mellyek kezemnél vannak. A’ fogaras megyében van 1345 parochia, fizetéssel ellátva csak 26; a munkácsiban 86 oláh par. fizetve csak 4; a’ nyáradiban 170, rendszeres fizetésű csak 49. Tehát a’ három egy. hitű p áspöki megyében 124 helységben kap a’ pap fizetést, mig 157 faluban nem. De e’ fizetés sem legnagyobb, mert a’ nyáradi g. egy. megyében, hol legtöbb fizetése van a’ papnak (mintegy 300 f. p.) alig elegendő háza föntartására, azon fölül számos házi családját tartani, gyermekeit fölnevelni kell. A’fogarasi megyebeli 26 pap fizetése évenkint 250— 500 vfra rúg. A’ munkácsi megyei 4 oláh pap fizetése 500—700 vfra megy. Ezen 124 falusi pap sorsa tűrhető meg, de hát 1597 egy. és az egész g. n. egy. papság (melly szegény annyi jótékonyságot sem élvez mennyit az említett) miből él? hogyan tengeti életét? Dolgozik uraim mint az utolsó zsellér, reggel jókor megfogja az ekeszarvat, s csak késő este fáradtan, lankadtan tér haza öveihez, alig tudván istenének a’ vasárnapot is sok dolgai miatt illőn szentelni; ’s ha arczának illy sanyarú ’s véres verítékévé keresi a’ szegény oláh pap kenyerét, ki fog azután csodálkozni azon , hogy a’ nép fölvilágosittatását nem eszközölhettek, ’s mindaddig, mig állapotjok nem nyer rend javítást, nem is eszközölhetendik. Ezen helyen csak a' falusi papokról szóltam , mint a’ nép lelkészeiről ; azon kevesekről, kik a püspöki udvarokban vannak vagy valami tanítói hivatallal foglalkoznak, mint olyanokról, kiknek a’ néppel közvetett érintkezésük nincs , hallgattam.— De az oláhok tudatlanságának egyik fő oka az is, mikép zsinat után a’ görögök tartván attól , hogy majd az oláhok látván a’ nyugati népekkel atyafiságukat, török elpártolnak . Markefezusi püspök és Theokrisztus bolgár arra vették az oláh-, és moldvaországi vajdákat, hogy az egyházból kitiltsák az oláh nyelvet ’s helyébe a’ szlávot vegyék be úgy finton, hogy a’ római betűk helyett, mellyekkel addig az oláhok éltek, cyrilli betűk használtassanak, mit az oláh-’s moldvaországi vajdák annyival könnyebben eszközölhettek, minthogy azon tájban az egyházi könyveket Oláhvagy Morvaországból kénytelenitlettek megszerezni a’magyar és erdélyorsz. oláhok. És ennyit az oláhok tudatlanságáról. Második hiánya az oláhságnak a’ babonaság, ’s ennek oka mélyen rejlik a’ nem nevelésben. Az oláh fiát nem neveli, mert nevelni nem tudja, mivel őt sem nevelte apja, apját nagyapja és igy tovább. — Olly helyt pedig, hol iskola van, a’ szüle azon boldogtalan hiedelmében, hogy e papot fiából nem akar, minthogy mind azzá a’ nélkül sem lehet, elmulasztja gyermekét iskolába küldeni, hol azonban nem ézen a’legtöbbet tanúlna, mivel itt legfölebb olvasásra, írásra ’s egy kis számvetésre tanittatik, pedig a’ babonaságot csak a’ természettan irthatja ki, ebből pedig maga a’ tanító sem sokat tud. Ila tehát az oláh pár a’ természeti tünemények okait felfogni ’s megfejteni nem tudja, kénytelen babonasághoz folyamodni. Eleget igyekeztnek ugyan leginkább az egyesült hitű oláh papok a’meglett embereket kapacitálni, hasztalan, ők a’ mellett maradnak, mit tudnak; e’szerint tehát a’ gyermekkorban kellene ’s lehetne a’ babonaságot kiirtani és ezt pedig népszerű természettan által lehetne legüdvösebben eszközölni, de hol van ez? Harmadik hibája az oláhság egy részének restsége, de ennek is oka a’ nem nevelés. Az oláh pár azt nem hiszi, hogy a’ földet máskép is lehetne megszántani, megtermékenyiteni, megmunkálni mint ő apjától látta vagy tapasztalta. Az oláhnak nincs csak olly közérdekű jó gazdasági könyve is mint a’ „Mezei naptár** mellyet legalább azok, kik olvasni tudnak, olvashatnának, és hogy illy könyv nincs, oka a’ sok tájszójárás (dialektus.) Az újabb oláh halom ugyan igen szépen kezd virágozni Oláh- és Morvaországokban, de sugaras jótékonyságukat nem lövellik a’magyar és erdélyi oláhokra, minthogy ezek azokat igen bajosan értik. Vannak még más alacsony vádak, mellyekkel az oláhok illettetnek, de mellyekkel vesződni nem tartom érdemesnek, a mellyeket mint czáfolatot sem érdemlőket, megvetek. ’S czikkemet ekként bevégezvén,önkénytelen fölsohajtok „Népnevelés Népnevelés! mikor jövend el a’te országod? Widd Alajos.. . EIOCUSia. Sötte■ rekkenő zivataridő sulyosult Roma palotáira; az és iszonyteli* vala ; csend, hasonló ahoz, melly nyílt tengeren ádáz vihar előpostája, uralkodók messze vidéken, aggasztva minden lélekre kebtet. A’ világváros utczái puszták lőnek, mert éjfél közeledik; a’ sötétben csak késő éji kóborok csapatai futának a’ távolabb téreken át lakaik felé, mielőtt záport kezdenének ontani a’ felhők. Nero arany háza, e’ roppant palota, mellyet csodá’t ’s bámult a’romai világ, késő dőzsölés lángmedenczéit musatabelsejében. A’veres függönyök átcsillogtak az éji sötétbe ’s a’ porticus feltárt bejárásaiból újra meg újra ismételt szakai zengenek ki egy éneknek, melly Bacchus és Mars tiszteletére énekelteték. Az énekesek szavát tulhangzó koronként ben a’ palotában a’ tivornyázók vad ujjongó kara.— Claudius diadalkapuján át azon után, melly azon tájra vezete, hol a’ legdúsabb családok mezei jószágai valának, hosszú fejér ruhába burkolt nő ment. Ő sietett, de midőn mögötte volt a’ kapu ’s látá, hogy őt senki fel nem tartóztatá vagy meg nem székitá, mérséklé lépteit ’s egy ház előtt, melly vinczellérének látszott, megállapodék. Itt bekiálta a’ nyílt ajtón ’s a’ bejárásnál nem sokára egy koros férfi mutatkozék, ki tiszteletteljes üdvözlettel fogadá a’ hölgyet., Készen van e’ a’ fáklyás fiú , kérdé a’ beburkolt----„Régóta várja már parancsidat“ Jön a’ válasz; „de jól gondold meg, úrnő, mit teszesz. A’ sibylla háza mesze vön; a’ zivatar mindjárt kitör ’s az országúton nem lesz maradásod.“ —, Hegyeken át a’ közelebb úton raenendek szólta’ nó.— „Azt ne tedd, úrnő! ha pandalok és szorosokban ér utó a’ zivatar , egész 2