Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-01-28 / 8. szám
8 szám. Pest, január 28-án. 1844. Országgyűlési szónoklat a meggyei kicsapongások korlátozását illető választói munkálat megtámadóji ellen. (Folytatás) Élénk rajzát adá következve szónok politikai állásunknak 1791-től egész mostanig, ’s fölmutatá a’ közigazgatás körében előforduló visszaélések szomoritó képeit a’ municipalis élet mindazon hiányaival együtt, mellyek erre a’ legutóbb időkben homályt vesének, annyira, hogy azt csak egy két jelesb individualitás működése világossá meg némileg. Azután következőleg folytatá beszédét : Most kerül a’ sor a’ tiszt- és követválasztások ábrázolatára ’s a’velök járó vesztegetések, kicsapongások leírására. Szomorodott ’s aggódó kebellel tárom fel e’ részbeni tapasztalásimat, hűn rajzolandó azon iszonyú elromlottságot, mellyre a’ kiváltságosaknak ezen alkotványos szabadsággali visszaélése fajult. Kíméletlenül teszem ezt, bár a’ kiváltságos rend képviselőji szine előtt. Mégpedig már azért is , mert min magunkról lévén szó , ha valahol, itt szükséges az őszinteség, a’ valónak meztelen előterjesztése ; csak igy foghatván a’ fenyegető bajt egész rútságában fölismerni, és szörnyűségén elborzadva orvoslása siettetésére felbuzdulhatni. A’ választásokat előző gyűlések tanácskozásai telvék már pártoskodással. Ott történnek a’ csatázási előkészületek, hivatal-osztogatások, frigykötések, lekötelezések : nem a’ közügy, nem az igazság, ’s törvény fejti a’vitákat, hanem népszerüség-hajhászás, v. pártfogás keresése. Ekkor hintetik el gyanúsítások, felbújtások’s rágalmazó vádakkal a’ viszálkodás szikrája, mellyel a’főnökök a’ választás-beállásig engesztelhetlen gyülölségig élesztnek. A’ komolyságot e’ gyűléseken büszke elbizás , vagy dühös durvaság váltván fel számtalan hiú végzés alkottatik; holott nem ritkán a’ törvényszerű ’s józan rendelkezések megváltoztatnak ’s eltöröltetnek. Még a’ sedrialis teremek is pártérdekek küzdtereivé tétetnek.— Száműzve van a’ választásokat előző években az igazság Istennője a’megyékből.A’ szbiró, alispán vagy épen nem mer ítéletet mondani ’s törvényt szolgáltatni, v. pedig úgy kell tennie , mint azt pártjának vagy önmagának érdeke követeli. Még hagyján , ha a’ tisztviselők ez időszakban mit sem hajtanak végre , mert hivatalos eljárásaikat, ha idegen v. ellenpárti a’ panasztevő, nem igen fogja megköszönni. — Ila pedig találkozik eléggé bátor ’s derék kötelességét szigorúan teljesíteni, jaj neki. — Egy nagy megyében száz ezreketköltet el ’s 6 ezer nemest csődít összes néhány dynasta az alispán megbuktatására azért, mert az egyik tekintélyesb család ellen folytatott pert nemények szerint dönté el. Seregeik szaporítása végett a’ birtokban ülő urak még a’ bebörtönzött nemest is ki szokták ez ünnepélyre eresztgetni, kiknek száma ötvenre, hatvanra rúg. Lehet tehát álmélkodni: ha rend, béke helyett vérengzések, rablások történnek; hisz raboktól mit várhatni mást. A’ vád alatt levő, a’ gyanús vagy perbe fogott ügyei legnagyobb szelídséggel kezeltetnek v. epen elsikkasztalak.— Noha ez kissé menthető , mert a’ candidatusok mindig koczkáztatják életűket, midőn valamellyik nemes ellen a’ törvényt egész szigorúságában alkalmaztatják , miután az atyafiak boszusokat rajtuk nem csupán szavazatuknak másra adásával, hanem gyújtogatással , testi sértésekkel is szokták tölteni. Egyébkint pedig minden választásnál a’ nemesi coetusba ujonczok is vétetnek föl mindkét részről; a’ hatalmas, valami után módon kimutatja ’s keresztülviszi szavazási jogukat, gyakorlatba hozza, és aztán nem merészelhetvén magát compromitáltatni, abban fen is tartja ; úgy hogy nemcsak az fejedelem nemesít Magyarországban, hanem maga a’ nemesség is; elannyira, hogy nincs választás, mellynél 10 -20 család nemességgel ne ruháztatnék fel. Igen olcsók és könnyen megszerezhetők illyenkor a’ testimonialisok.— Úgy hogy elmondhatni, honunkban magyar nevezettel bíró csak akkor nem lesz nemes , ha nem akar. Innét magyarázható a’ szavazók számának növekvése. Vannak megyék , mellyeknek 35 év előtt alig volt 3—400 szavazójok, most 2 ezerrel is bírnak. Valóban szapora nép lehet a’ nemesi faj, sokkal szaporább mint az ország egyéb népsége, melly tized résznyire sem tenyészik olly bőségben. A’ választásokat az egész megyében nyilványos lakomák, dorbézolások, a’ nemesség csoportos szerte-barangoltatása ’s véres verekedések előzik meg. Mi intra paranthesim sit dictum, nem egyszer utonállással és rablásokkal is jár. Magánál a’ választásoknál megyeiház-ostromok, órákon át folytatott csaták, agyonverések, százak megsebesitése , sokszor a’ leggyászosabb események fordulnak elő. Senki sem biztos a’ székhelyben vagyona ’s élete iránt. A’ polgárság remegve virasztja át az éjeket, minden perezben megfosztástól vagy tüzvetéstől tartó. De még ez hagyján, hisz némileg azon körülmény által, hogy átalakulás korszakában élünk, hogy elvek feletti vita élénkíti e’ mozgalmakat, hogy áldozat nélkül nem történhetnek nagy dolgok , ha nem is igazolhatók, de annyira mennyire menthetők lennének ; magam sem vagyok annyira Philanthrop , hogy minden vércsep el tudjon ijeszteni. — Azonban a’ választásokban eldöntő szerepet játszó vesztegetés és az azt követő erkölcselenülés, ez az, mi leginkább magára vonhatja figyelmünket. A’ megyéket éltető elemek egyenesen azon stádiumok szerint, a’ hogy kifejlődésöket felosztok, 3 categoriában tűnnek elő. Az ország nagyai, a’ hivatalnokok és nagy birtokosok tartoznak az elsőbe. Ezek legnagyobb része hivatal, czim és más varázsszerek által lekötelezetten állván a’ kormány irányában , melly alkotványosságunkkal soha sem tudott megbarátkozni, hahogy a’ fenálló kiváltságos intézvény megrongáltatásával , utóbb fel is hagya , —mégis annak illő ’s czélszerű kifejlődését és kiképzését ellenzők épen nem bírnak függetlenséggel , hatalmukat és befolyásukat idegen érdek előmozdítására használtatják ’s épen úgy megvesztegethetek, mint az utolsó proletárius választó, kinek egy talpalatnyi földe sincs; azon különbséggel, hogy ennél a’ vesztegetéshez egy pohár bor, vagy egy két huszas kívántatik meg, és ő, ha hazája kárára működik is, ezt tudatlanságában teszi, midőn ellenben a’ finomul nevelt nagyokat sokszor egy kézszoritás is leüti lábáról. Van ugyan itt is dicséretes kivétel. De azon száz millió, mellyet apáik a’ külföldön fecsérlének el, átokkint sulyosodván vállaikra , tehetetlenek. A’ cselekvők az áldozatra készek pedig ritkák mint a’ fejér holló. Második osztályba sorozom a’ kisebb birtokosokat , a’ miféle nemességet, mellynek körülbelül annyi a’birtoka, hogy belőle becsületesen megélhet; azok, kik a’ megyei élet kifejlődésének második szakában lépének fel a’ színpadra. Ezek játszák most a’ főszerepet alkotványos mozgalmunkban ’s különösen a’ választásoknál. Azonban ők is — ha nem is olly mértékben — mint az első osztályzatbeliek, de mégis minden esetre kárhozatos hatású függőségbe helyeztetvék. Ők hajtván eddig a’ reform taligájának kerekeit ’s magukat a’ politika hőseivé avatván, mint pártfőnökök, a’ szünetlen izgatások közepett gazdaságukat elhanyagolva adósságba merültek. Ki az alapítványi pénztárnak, ki a’ káptalanoknak tetemes sommákkal tartozik, ki ismét a ’