Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-01-28 / 8. szám

8­ szám. Pest, január 28-án. 1844. Országgyűlési szónoklat a­ meggyei kicsapongások korlátozását illető vá­lasztói­ munkálat megtámadóji ellen. (Folytatás) Élénk rajzát adá következve szónok politikai állá­sunknak 1791-től egész mostanig, ’s fölmutatá a’ közi­gazgatás körében előforduló visszaélések szomoritó ké­peit a’ municipalis élet mindazon hiányaival együtt, mel­­lyek erre a’ legutóbb időkben homályt vesének, annyira, hogy azt csak egy két jelesb individualitás működése vi­lágossá meg némileg. Azután következőleg folytatá be­szédét : Most kerül a’ sor a’ tiszt- és követválasztások ábrá­zolatára ’s a’velök járó vesztegetések, kicsapongások le­írására. Szomorodott ’s aggódó kebellel tárom fel e’ rész­­­­beni tapasztalásimat, hűn rajzolandó azon iszonyú elrom­­lottságot, mellyre a’ kiváltságosaknak ezen alkotványos szabadsággali visszaélése fajult. Kíméletlenül teszem ezt, bár a’ kiváltságos rend képviselőji szine előtt. Mégpedig már azért is , mert min magunkról lévén szó , ha valahol, itt szükséges az őszinteség, a’ valónak meztelen előter­jesztése ; csak igy foghatván a’ fenyegető bajt egész rút­ságában fölismerni, és szörnyűségén elborzadva orvoslása siettetésére felbuzdulhatni. A’ választásokat előző gyűlé­sek tanácskozásai telvék már pártoskodással. Ott történ­nek a’ csatázási előkészületek, hivatal-osztogatások, frigy­kötések, lekötelezések : nem a’ közügy, nem az igazság, ’s törvény fejti a’vitákat, hanem népszerüség-hajhászás, v. pártfogás keresése. Ekkor hintetik el gyanúsítások, fel­­bújtások’s rágalmazó vádakkal a’ viszálkodás szikrája, mel­lyel a’főnökök a’ választás-beállásig engesztelhetlen gyü­­lölségig élesztnek. A’ komolyságot e’ gyűléseken büszke elbizás , vagy dühös durvaság váltván fel számtalan hiú végzés alkottatik; holott nem ritkán a’ törvényszerű ’s jó­zan rendelkezések megváltoztatnak ’s eltöröltetnek. Még a’ sedrialis teremek is pártérdekek küzdtereivé tétetnek.— Száműzve van a’ választásokat előző években az igazság Istennője a’megyékből.A’ szbiró, alispán vagy épen nem mer ítéletet mondani ’s törvényt szolgáltatni, v. pedig úgy kell tennie , mint azt pártjának vagy önmagának érdeke követeli. Még hagyján , ha a’ tisztviselők ez időszakban mit sem hajtanak végre , mert hivatalos eljárásaikat, ha idegen v. ellenpárti a’ panasztevő, nem igen fogja meg­köszönni. — Ila pedig találkozik eléggé bátor ’s derék kötelességét szigorúan teljesíteni, jaj neki. — Egy nagy megyében száz ezreket­­költet el ’s 6 ezer nemest cső­­dít összes néhány dynasta az alispán megbuktatására azért, mert az egyik tekintélyesb család ellen folytatott pert nem­ények szerint dönté el. Seregeik szaporítása végett a’ birtokban ülő urak még a’ bebörtönzött nemest is ki szokták ez ünnepélyre eresztgetni, kiknek száma ötvenre, hatvanra rúg. Lehet­­ tehát álmélkodni: ha rend, béke helyett vérengzések, rablások történnek; hisz raboktól mit várhatni mást. A’ vád alatt levő, a’ gyanús vagy per­be fogott ügyei legnagyobb szelídséggel kezeltetnek v. epen elsikkasztalak.— Noha ez kissé menthető , mert a’ candidatusok mindig koczkáztatják életűket, midőn vala­­mellyik nemes ellen a’ törvényt egész szigorúságában al­kalmaztatják , miután az atyafiak boszusokat rajtuk nem csupán szavazatuknak másra adásával, hanem gyújtoga­tással , testi sértésekkel is szokták tölteni. Egyébkint pe­dig minden választásnál a’ nemesi coetusba ujonczok is vétetnek föl mindkét részről; a’ hatalmas, valami után módon kimutatja ’s keresztülviszi szavazási jogukat, gya­korlatba hozza, és aztán nem merészelhetvén magát com­­promitáltatni, abban fen is tartja ; úgy hogy nemcsak az fejedelem nemesít Magyarországban, hanem maga a’ ne­messég is; elannyira, hogy nincs választás, mellynél 10 -20 család nemességgel ne ruháztatnék fel. Igen olcsók és könnyen megszerezhetők illyenkor a’ testimonialisok.— Úgy hogy elmondhatni, honunkban magyar nevezettel bí­ró csak akkor nem lesz nemes , ha nem akar. Innét ma­gyarázható a’ szavazók számának növekvése. Vannak me­gyék , mellyeknek 35 év előtt alig volt 3—400 szavazó­­jok, most 2 ezerrel is bírnak. Valóban szapora nép lehet a’ nemesi faj, sokkal szaporább mint az ország egyéb nép­sége, melly tized résznyire sem tenyészik olly bőségben. A’ választásokat az egész megyében nyilványos lakomák, dorbézolások, a’ nemesség csoportos szerte-barangolta­­tása ’s véres verekedések előzik meg. Mi intra paranthe­­sim sit dictum, nem egyszer utonállással és rablásokkal is jár. Magánál a’ választásoknál megyeiház-ostromok, órá­kon át folytatott csaták, agyonverések, százak megsebe­­sitése , sokszor a’ leggyászosabb események fordulnak elő. Senki sem biztos a’ székhelyben vagyona ’s élete i­­ránt. A’ polgárság remegve virasztja át az éjeket, min­den perezben megfosztástól vagy tüzvetéstől tartó. De­ még ez hagyján, hisz némileg azon körülmény által, hogy átalakulás korszakában élünk, hogy elvek feletti vita élénkíti e’ mozgalmakat, hogy áldozat nélkül nem történhetnek nagy dolgok , ha nem is igazolhatók, de annyira men­nyire menthetők lennének ; magam sem vagyok annyira Philanthrop , hogy minden vércsep el tudjon ijeszteni. — Azonban a’ választásokban eldöntő szerepet játszó vesz­tegetés és az azt követő erkölcselenülés, ez az, mi leg­inkább magára vonhatja figyelmünket. A’ megyéket éltető elemek egyenesen azon stádiumok szerint, a’ hogy kifejlő­­désöket felosztok, 3 categoriában tűnnek elő. Az ország nagyai, a’ hivatalnokok és nagy birtokosok tartoznak az el­sőbe. Ezek legnagyobb része hivatal, czim és más va­rázsszerek által lekötelezetten állván a’ kormány irányá­ban , melly alkotványosságunkkal soha sem tudott megba­rátkozni, h­ahogy a’ fenálló kiváltságos intézvény megron­­gáltatásával , utóbb fel is hagya , —mégis annak illő ’s czélszerű kifejlődését és kiképzését ellenzők épen nem bírnak függetlenséggel , hatalmukat és befolyásukat ide­gen érdek előmozdítására használtatják ’s épen úgy meg­vesztegethetek, mint az utolsó proletárius választó, kinek egy talpalatnyi földe sincs; azon különbséggel, hogy en­nél a’ vesztegetéshez egy pohár bor, vagy egy két hu­szas kívántatik meg, és ő, ha hazája kárára működik is, ezt tudatlanságában teszi, midőn ellenben a’ finomul ne­velt nagyokat sokszor egy kézszoritás is leüti lábáról. Van ugyan itt is dicséretes kivétel. De azon száz millió, mellyet apáik a’ külföldön fecsérlének el, átokkint sulyo­­sodván vállaikra , tehetetlenek. A’ cselekvők az áldozatra készek pedig ritkák mint a’ fejér holló. Második osztály­ba sorozom a’ kisebb birtokosokat , a’ miféle nemességet, mellynek körülbelül annyi a’­birtoka, hogy belőle becsüle­tesen megélhet; azok, kik a’ megyei élet kifejlődésének második szakában lépének fel a’ színpadra. Ezek játszák most a’ főszerepet alkotványos mozgalmunkban ’s külö­nösen a’ választásoknál. Azonban ők is — ha nem is olly mértékben — mint az első osztályzatbeliek, de mégis min­den esetre kárhozatos hatású függőségbe helyeztetvék. Ők hajtván eddig a’ reform taligájának kerekeit ’s magu­kat a’ politika hőseivé avatván, mint pártfőnökök, a’ szü­­netlen izgatások közepett gazdaságukat elhanyagolva a­­dósságba merültek. Ki az alapítványi pénztárnak, ki a’ káptalanoknak tetemes sommákkal tartozik, ki ismét a ’

Next