Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-05-05 / 18. szám
nem szabad igy maradnia. A’ magyar értelmességnek ki kell már egyszer zsibbasztó bilincseiből szabadulnia, hogy igy a’ nemzet valahára életének ’s erejének tisztább öntudatára emelkedhessék. — A’ magyar nemzet jövendője szép, ha isten is úgy akarja. A’ jelen nemzedék föladata lerakni annak alapköveit. Örömeit élvezni csak a’ jövő szerencsésb nemzedék osztályrésze. Az alapkövek egyikét teszi egy jól organizált academia. A’ magyar academia reformjáról már sokszor volt szó. Az academia számos üléseket tartott ezen ügyben néhány év előtt a’ nélkül, hogy a’ sok időt igénylett tárgynak eredménye lett volna. Ott vagyunk a’ hol voltunk, mert academiánkon is a’ mozdulatlanság átka fekszik, mint minden egyéb institutióinkon, sőt egész nemzeti életünkön ’s átaljában véve bár mit mondjunk, bár mit tervezzünk , mind ennek semmi eredménye , sőt semmi reménye, mindaddig, mig a’ nemzet ezen intézetet, a’ haladás igényeinek megfelelő jogok biztosítása mellett magáévá nem teszi, ’s arra a’ nemzetiség valódi bélyegét nem ai. Az academia reformkérdéséréli tanácskozásokban többször mondatott az: ne hasonlítsuk mi magunkat külföldi academiákhoz, különösen pedig a’francziához, ’s ne igyekezzünk azokat utánozni. De épen ezen hol eredetileg hol alárendeltség affectátiójában kell keresni egyik okát annak, hogy az alig húsz éves academia, már is olly rothadt és penészes kerekeken forog , hogy ha azt a’ nemzethez ’s kor kivánatihoz méltólag akarjuk fölállítani, alapszabályainak csak igen kevés pontja maradhat meg lényeges változtatás nélkül. Az elmaradtaknak azon megbecsülhetően előnye van az előrehaladtak fölött, hogy nem kell az utat egészen úton kezdeniük, hanem elkerülve a’ mások által már megkísértett sziklákat és örvényeket, a’ kevésbbé veszélyes utak kényelmeit élvezhetik, ’s a’ mások által kivívott hasznokat fölfogva, az el nem vesztegetett erőket, uj módok ’s eszközök föltalására használhatják, ’s igy könnyebben czélhoz juthatnak. Ha a’ magyar academia alapszabályainak alkotói ezen elvből indultak volna, ’s számotvetve azzal, „quid humeri valeant, quid ferre recusent,“ egészséges alapköveket szerzettek volna a’ serdülő intézetnek, úgy bizonyosan elmaradtak volna azon sok merő experimentátiók , mellyek most a’ haladás kerekeit az academiára nézve megkötik ’s jövendőre nézve nehezbbitik. A’ más academiákhozi hasonlításról — hogy még egyszer ezen themára viszszatérjek — jelennen természetesen szó nem lehet, de igen az utánzásról, ’s ha egykor az academiát nemzetünk magáévá teendi, akkor egyedüli óhajtásom az, hogy a’ franczia instituthoz hasonló intézetnek vesse meg alapját, melly mint az, igazán nemzeti intézet legyen, melly gyökereit a’ nemzet életébe ágaztassa szét, ’s mellyre — ha az isten úgy akarja— mint a’ franczia a’ magáéra — tisztelettel és kevélységgel tekintsen a’ magyar. Vessünk most egy rövid pillantást academiánk szerkezetének némely szembeszökőbb hiányaira. Az elnökség, ’s annak tulajdonaitól igen sok függ, minden társasági szerkezetben. És ime épen e’ tekintetben igen mostohán van a’ tudós társaság ellátva, mivel elnöksége olly bizonytalan lábon áll, hogy gyakran a’ titoknoknak csak nehezen, néha pedig épen nem sikerült elnököt találni, ’s egy párszor megtörtént, hogy az academia egybegyült tagjainak elnökhiány miatt szét kelle oszlani. A’ tudós társaság intézkedett ugyan egy év óta e’ tekintetben , de úgy, hogy majd minden ülésnek más elnöke van, minek ismét meg vannak a’ maga káros oldalai. A’ tudományok érdeke azt kívánja, hogy ott, hol azoknak bővebb kifejtése ’s gazdagítása történhetik, az e’ végre megkivántató eszközök rögtön használtathassanak. A’ tudós társaság e’ tekintetben semmit sem tehet, mivel kezei az igazgató tanács által teljesen megkötvék, ’s igy legüdvösb czéljai, és tervei a’ legtöbb esetben eredmény nélkül maradnak. És ime itt fekszik a’ tudós társaság munkásságának legfőbb akadálya. Olly társaság, melly életének semmijelét sem adja, vagy nem adhatja, halva van a’ közönségre nézve, ’s fájdalom , majdnem ezen helyzetben van jeleimen a’ tudós társaság, pénztárának szegénysége ’s szerkezetének czélszerűtlensége miatt. Munkák kiadásáról ugyanis most itt alig lehet szó, ’s mi mindennél több, a’ magyar academiának nincs jelennen semmi orgánuma. A’ tudománytár megszűnt; az évkönyvek félbeszakadtak , ’s majd ha tán évek múlva egy új kötet jelenendik meg, az elfogadott munkáknak a’ tudományok roppant haladásánál fogva, vagy újra kell dolgoztatniok, vagy elavulva jelenniük meg. Az academiai ülésekben fölolvasandó alapos munkák készítésére nincs inger, nincsen érdek, ’s a’ leghasznosabb dolgozatok is a’ nemzetre nézve úgy szólván veszve vannak, mivel legfeljebb is a’ —fájdalom— kevesek által olvasott ’s a’ feljebbi okoknál fogva még csak tökéletesstést sem igényelhető értés tőben közöltet’sek’s többnyire kivonatban. És igy megy az academia némi terpedésnek elébe, mellytől azt csak fáradatlan buzgalmu’s önzetlen tagok menthetik némileg meg. Olly társaság, melynek nincs pénze ’s nincs orgánuma, melly által munkálatairól a’ közönségnek illőleg számolhatna; melly eként mozdulhatlanságra van kárhoztatva, lassan kint az élet minden tulajdonaiból kivetkezik ’s legfeljebb is jutalomkiosztások által adja egyszer évenkint életének némi jeleit. De a’ tagok munkássági köre sincsen illőleg meghatározva, innen a’ társaság Compte rendű-je még eddig igen kevés eredményt mutathat. Az academiai munkálkodások rendezése többszöri kísérletek után sem sikerült, mert a’ maradjunknak a’ magyar academiában is vannak baráti. Előttem fekszik a’ franczia academia (Académie des sciences) 1845-i munkálatainak áttekintése. Az első évharmadban az akadéma tizenhat ülést tartott ’s egy ünnepélyes közgyűlést a’ jutalmak kiosztására. Ezen jutalmak legnagyobb részét egy privát ember, gróf Monthyon alapította. Más alkalommal ezen maga nemében egyetlenegy alapítvány részleteit előadandom. Mennyi munkájokba kerül az academia tagjainak csak a’jutalomkérdések megbirálása, képzelhetni abból, hogy az orvosi pályakérdésre bejött feleletek megbírálására kinevezett kilenc tagból álló küldöttségnek ötvenkét ülést kellett tartania , azonkívül hogy mindeniknek a reá bízott munkákat külön el kelle olvasni. A fennemlített tizenhat ülésben egyébiránt az académiának benyújtott tudományos értekezések száma 420 volt. Ezek közt az academia tagjai által fölolvasott különféle ’s kisebb nagyobb terjedelmű értekezések száma 72 volt; a’ többi 348 értekezés az academián kívülről érkezett. E’ szerint minden ülésre körülbelül 26 közlés esik, mellyek közül öt a’ tagoké, és 21 idegeneké. Ezen dolgozatok közt vannak az úgynevezett tudósítások (rapports) az academiához küldött munkákról, a’ tudomány és ipar valamelyik ágát illető értekezésekről, és végre az academiának benyújtott új gépekről, találványokról ’sat. így a’ vasutak ügyében munkálkodó küldöttségnek sokszor számtalan mindenünnen ide küldött értekezéseket kell szorosan megvizsgálni, ’s azokról ítéletet hozni, melly aztán a’ gyakorlatra nézve is eldöntő erővel bir. A’ szóban forgó évharmad alatt 21 ilyen tudósítás (rapports) olvastatott föl az academiai ülésekben. Sokszor a’ bírálat számos vizsgálódásokkal ’s fáradságos kísérletekkel van öszszekötve, melyeket a’ küldöttségnek ismételni kell. Ha ezen rapportokat kiveszszük, a’ két örökös titoknoknak minden ülésben körülbelül 19, sokszor igen terjedelmes és az emberi ismeretek minden ágát illető emlékiratokról kell számolni. Innen látnivaló, hogy a’ franczia academiánál a’ titoknokság, ezen magas academiai méltóság épen nem sine cura, hanem annak méltó betöltésére, szükséges az ismeretek csaknem teljes egyetemével bírni. Csillagászat, vagy physiologia, vegytan vagy növénytan, földművelés vagy mathesis, földtan vagy állattan, neki mindezekben alapos jártassággal kell bírnia. A’ tudósítás minden ilyen ülésről nyomtatásban 7—8 ivet tesz, ’s ezen czim alatt jelenik meg: Comptes rendus hebdomadaires des séances de l’Académie des Sciences. 4ed rétben. Ha a’ fenemlített 420 emlékiratból kiveszszük a’ 19