Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1950-07-02 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? Harc a Tito-kükk ellen a kommunista pártok nemzetközi kötelessége Két év telt el a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának ülése óta, amely a „Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről” az ismert határozatot hozta. E határozat helyességét az utolsó két év eseményei teljes mértékben igazolták. A Tájékoztató Iroda a jugoszláviai helyzet mélyreható marxi-leniai elemzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek politikája csak azt eredményezheti, hogy a JKP a tönk széle jut, a Jugoszláv Népköztársaság pedig közönséges burzsoá köztársasággá fajul és az imperialisták rabigájába kerül. A Tito-klikk a burzsoá nacionalizmusról gyorsan áttért a fasizmusra. Kitűnt,hogy a Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmába került. Jugoszláviában valójában ellenforradalmi államcsíny zajlott le, amelynek legfőbb eredménye az volt, hogy a népi demokratikus rendszert felszámolták. Ezzel a Tito-klikk felfedte megegyezését az imperialista körökkel, melyeket már régen kiszolgál. Az angol-amerikai imperialisták messzemenő terveket szőttek Tito klikkjével a közép- és délkeleteurópai országok népi demokratikus rendszerének megdöntésére, az országok elszakítására a Szovjetuniótól és a Szovjetunió ellen készítendő háborúra. Éppen ebből a célból szervezték Rajk, Rosztov, Dzodze és más, a Tito-klikk rendelkezésére bocsátott angol-amerikai ügynökök ellenforradalmi öszszeesküvéseit. Belgrádot az angolamerikai kémkedés központjává változtatták. A Tájékoztató Iroda határozta nagymértékben fokozta a Kommunista Pártok éberségét és lehetővé tette számukra, hogy leleplezzék a titoista ügynökséget. Az angol-amerikai imperializmus tervei meghiúsultak. A második világháborút követő időszakban, ez egyik súlyos veresége volt az imperialista tábornak. Az angol-amerikai imperializmusnak a legújabbkori történelem folyamán kifejtett egyik legnagyobbszabású diverziója szégyenletes kudarccal végződött. Az imperialisták arra számítottak, hogy a népi demokratikus országok elszakításával nemzetközileg elszigetelik a Szovjetuniót és Európában viszszavetik a demokratikus mozgalmat. Az imperialisták álnok összeesküvése nem érte váratlanul a demokratikus tábort. Az imperialista kémszolgálatok már évtizedek óta titkos háborút folytatnak a munkásmozgalom ellen. A szocialista munkásmozgalom megerősödésével aktivizálódik az imperialista kémszolgálatok aknamunkája. Az imperialisták, a kapitalizmus bukásától való félelmükben, az emberi társadalom söpredékét, az ingadozókat, a kishitűeket, az árulókat és a kalandorokat gyűjtik össze s ezeket a munkásosztály soraiba küldik. Az imperialista kémszolgálatok legmagasabb tökélyre emelték a kétkulacsosságnak, a politikai álcázásnak és a dolgozók félrevezetésének művészetét. Hány ezren pusztultak el börtönökben és száműzetésben a proletariátus legjobb fiai közül a provokátorok szervezte lefogások következtében! De a munkásosztály pártjai megélesítették fegyvereiket az imperialista kémekkel folytatott harcukban, fokozták politikai éberségüket. Az imperialista kémszolgálatok tevékenysége különösen akkor aktivizálódott, amikor Oroszországban a munkásosztály saját kezébe vette a hatalmat. A szovjet népnek a szabadságért és függetlenségért vívott harca azt bizonyítja, hogy az imperialista államok minden eszközt igénybe vesznek álnok céljaik elérése érdekében. Csak a Kommunista Párt vezette proletariátus diktatúrája képes arra, hogy a dolgozókat a szocializmus győzelmére vezesse. A Bolsevik Párt ébersége révén vált lehetővé, hogy a szovjet állam teljesen szétzúzza az ellenség minden próbálkozását és ennek során az imperializmus aljas trockistabucharinista ügynökségét. A Szovjetunió Kommunista Pártja hatalmas munkát végzett azzal, hogy forradalmi éberségre tanította az összes országok kommunistáit. Lenin és Sztálin a gyakorlatban, a proletárforradalomért folyó harcban, a ZsivoiatiTzi'Aus építéséttozvn futtatták meg, hogyan kell leleplezni az ellenséget, hogy kell még csírájában felfedni az árulást. A bolsevik forradalmi éberség az összes proletárpártok részére azt az acélos védőfalat jelenti, amely az ellenség számára bevehetetlenné teszi a kommunizmus erődjét és az ellenség veszett ellenállása dacára, történelmi sikereket biztosít a kommunizmus számára. A kommunizmus, a munkásosztály tudományos elmélete, már száz éve fennáll és fejlődik. Kivégzések és börtönök, a különböző kémügynökségek aknamunkája, a kegyetlen és erős háborúk és az a megszámlálhatatlan sok kísérlet, hogy a nemzetközi munkásosztály egyes csapatait letérítsék a helyes útról, — mindezek nem tudják megakadályozni a kommunizmus növekedését. A tudományos kommunizmus zászlaja alatt haladó szovjet nép bátran tört utat magának a szocializmushoz és lelkesen építi a kommunizmust. Korunkban minden út a kommunizmushoz vezet. Kegyetlen és szívós harc folyik. Ebben a harcban dől el az imperializmus egész rendszerének sorsa. Az imperialisták éppen ezért használnak fel minden egyes árulót, aki valamiképpen is árthat a kommunizmusnak. A háborús gyújtogatók jobboldali szocialista segítőtársaival együtt az imperialisták harcba vetik a Tito-féle kémek és gyilkosok bandáját, annak ellenére, hogy egyik kudarc a másik után éri őket. Franciaországban Tito minden egyes ügynökét rendőrök védik és rendőrségi védelemmel folytatják aknamunkájukat. Az imperialisták a demokratikus mozgalomba legjobban beépített ügynökeiket állítják sorompóba, hogy ezek védői minőségben helyreállítsák a Tito-klikk „kommunista” reputációját. A Tito-klikk viszont nem kíméli erejét, hogy dühödt kommunistaellenes tevékenységet fejtsen ki. Mindez fokozottabb forradalmi éberséget követel a kommunista pártoktól. A forradalmi éberség, a marxista pártok életszükséglete. A munkásosztály pártja enélkül nem fejlődhet normálisan. Emlékeznünk kell, hogy az ellenség annál kegyetlenebből és kifinomultabban fog harcolni, minél nagyobb sikereket ér el a kommunizmus. Ezt igazolják a nemrégen leleplezett angol-amerikai kémügynökségek ellen Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, Magyarországon és Albániában lefolytatott perek is. A kommunistaellenes aknamunka fokozására az USA kormánya nem sajnálja a dollárokat. Megbocsáthatatlan könnyelműség volna azt gondolni, hogy a szocializmus sikereivel egyenes arányban fog csökkenni az osztályellenség ellenállása. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a tőkés országok forradalmi mozgalmának tapasztalata azt mutatja, hogy minél rosszabb az ellenség helyzete, annál elkeseredettebb az ellenállása. A szocializmus tábora sikereinek az a negatív oldala, hogy ezek a sikerek gyakran önelégültséget, nagylelkűséget szülnek. Az önelégültség ellen vívott harc legerősebb fegyvere a káderek marxi-leniqi nemarxiziös-'ie.iiniVinuí» A lótizmn-Sztálín nagy pártjának tapasztalata arra tanítja az összes kommunistákat, hogy bármilyen országban is dolgozzanak, bármilyen pártfeladatot is teljesítsenek, mindig elvhű, éber kommunisták legyenek, könyörtelenül leplezzék le a nacionalizmus és az oportunizmus mindenféle megnyilvánulását. A Tájékoztató Iroda határozata, e forradalmi éberségre hívó szózat, az összes kommunista padok számára fontos marxi-lenini dokumentum, amely hozzájárul e pártok neveléséhez a proletárinternacionalizmus szellemében. A kommunista pártok szembe tudtak szállni a nacionalista elhajlással és csírájában elfojtották a Tito-klikk ama kísérleteit, hogy befolyását Jugoszlávia határain túl is kiterjessze. _ Az imperialisták igyekeznek aláásni a demokratikus erőknek a Szovjetunióval szemben érzett bizalmát. A Tito-klikk ebben az irányban tett fékevesztett erőfeszítéseket, amikor a saját, angol-amerikai eredetű „különleges jugoszláv szocializmusát” állította szembe a Szovjetunióval. Ezen a csalétben azonban csakis a burzsoá nacionalizmus fekélyével megmételyezett emberek akadhatnak fenn. A Szovjetunió politikájával, sikereivel és az egész világtörténelem fejlődésére gyakorolt befolyásával nap, mint nap bizonyítja, hogy hatalmas támasza az imperalistaellenes tábornak. A forradalmi mozgalmat lehetetlen anélkül előrelendíteni, hogy ne védjük a Szovjetuniót, ne segítsük sikerei elérésében, ne tömörítsük az összes békeszerető demokratikus erőket a Szovjetunióköré. A proletárinternacionalizmus próbaköve és legfőbb ismérve a Szovjetunió, a szocializmus, hazája iránt tanúsított hűség. A Tájékoztató Iroda határozatában a lehető legvilágosabban meghatározta a kommunista pártok irányvonalát az osztályharc kérdésében, a szocializmusnak a népi demokratikus országokban történő építése, valamint az imperializmus és ügynöksége ellen folytatott harc kérdésében. A Tájékoztató Iroda határozata, amelynek elvi jelentőségét aligha lehet kellőképpen értékelni, hatalmas átalakító erejű fegyvert nyújt a kommunista pártoknak az egész demokratikus mozgalomnak. Ez a határozat fényes példája a kommunista testvérpártok termékeny együttműködésének, tevékenységei, koordinálásának és szerzett tapasztalataik kicserélésének. Az összes kommunista pártok nemzetközi kötelessége a fasiszta Tito-klikk elleni harc. Azok a jugoszláv kommunisták harcolnak Jugoszlávia felszabadításáért az angol amerikai imperializmus igája alól, akik kemény megpróbáltatások és nehéz harcok közepette újjáteremtik a harcos marxista-leninista Jugoszláv Kommunista Pártot. Útjukban sok nehézséggel találkoznak. Ezeket a nehézségeket azonban le fogják küzdeni, mivel forradalmi, valóban proletárpárt nélkül Jugoszlávia nem tud visszatérni a szocializmus táborába. Jugoszlávia népei lerázzák magukról írtó fasiszta kémbandájának igáját és véget vetnek annak, hogy Jugoszláviát felvonulási területként használják fel egy újabb világháború kirobbantására. A jugoszláv fasiszták, a béke e gonosz ellenségei elleni harc, minden kommunista, minden becsületes ember kötelessége, akinek drága a béke és az emberiség boldogsága. Aláírásgyűjtés a Szovjetunióban a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltására vonatkozó felhívására A Szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülésének határozata .A Szovjet Béke vécelmi Bizott s®£ teljes ülése óriási megölégedéssel állapítja meg, hogy a szovjet nép tökéletes egyetértéssel és helyesléssel fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának ama javaslataival kapcsolatban, hogy tiltsák el az atomfegyvert, állapítsanak meg szigorú nemzetközi ellenőrzést e határozat teljesítése fejett és nyilvánítsák háborús bűnössé azt a kormányt, amelyik elsőként alkalmazza az agresszió és az emberek tömeges megsemmisítésénél ezt a fegyverét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Béke Híveinek mozgalmát és mindenek előtt a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhívását az egész szovjet nép egyemberként fogja támogatni. A Szovjetunió minden népe mindenkor melegen támogatja és támogatta a Béke Hívei szervezett frontjának a béke ügyét szolgáló erőfeszítéseit az új háború gyújtogatói ellen. Nem sajnálja erejét áldozni a béke megszilárdítása és a nemzetek közötti barátság igazságos és nemes ügyének sikeréért. A Szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülése szükségesnek tartja, hogy ez év június 30-ától megkezdődjék a Szovjetunióban az aláírások gyűjtése a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltására vonatkozó stockholmi felhívására. A Szovjet Békevédelmi Bizottság minden szovjet embert felhív arra, hogy írja alá ezt a felhívást. A Szovjet Békevédelmi Bizottság, mely az aláírásgyűjtő kampányt vezeti, szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a felhívás visszhangra talál a szovjet emberekben. A stockholmi felhívás aláírásával a szovjet emberek egyszersmind kinyilvánítják, hogy odaadó hívei a béke ügyének, készek arra, hogy az egész világon megvédjék a békét, hogy egyemberként tömörülnek a szeretett Bolsevik Párt köré és hogy határtalan a hűségük a béke nagy zászlóvivője, minden nép vezére, SZTÁLIN elvtárs iránt. A SZOVJET BÉKEVÉDELMI BIZOTTSÁG, Tyihonov M. Sz., a szovjet írók szövetségének főtitkárhelyettese; Vavilov Sz. I., a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke; Fagyejev A. A., a Szovjet Írók Szövetségének főtitkára; Solohov M. A. író; Gyerzsavin N. Sz. akadémikus; Kuznyecov V. V., a Szovjetunió Szakszervezetei összszövetségi Központi Tanácsának elnöke; Mihajlov M. A., a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának titkára; Popova N. V., a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke; Palladin A. V., az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke; Kornyejcsuk A. E. az Ukrán írók Szövetségének elnöke; Nyeszmejanov A. N. akadémikus, 3moszkvai egyetem rektora; Horava A. A., a Szovjetunió népművésze; Grekov B. D. akadémikus; Vaszilevszkaja V. L. írónő; Iszaakján A. Sz. költő; Kolasz Jakub író; Liszenko T. D. akadémikus; Oparin A. I. akadémikus; Muszhelisvili M. N., a Grúz Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke; Mukanov Sz., a kazahsztáni írók szövetségének elnöke; Szarimszakov M. A., az Üzbég Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke; Kerbabajev B. E. író (Türkmén Szocialista Szovjetköztársaság); Ibragimov M. A., az azerbajdzsáni írók szövetségének elnöke; Szimonov K. M. író; Ehrenburg I. G. író; Leonov L. M. író; Angelina P. N. traktorista brigádvezető (Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság); Ahun(Folytatás a 2. oldalon)