Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1950-08-06 / 31. szám
4 1950 július 28. VÁLASZ AZ ELVTÁRSAKNAK (Folytatás a 3. oldalról.) meg voltam győződve, hogy a kommunizmusban a nyelvek egy közös nyelvvé olvadnak össze.” Nyilvánvaló, hogy Holopov elvtárs, miután felfedezte az ellentmondást e két formula között, mélységesen hiszi, hogy ezt az ellentmondást meg kell szüntetni és szükségesnek tartja, hogy az egyik formulától, mert az helytelen, megszabaduljunk és kapaszkodjunk bele a másik formulába, mint olyanba, amely helyes minden időre és országra nézve. Azt azonban nem tudja, hogy melyik formulában kapaszkodjék meg. A helyzet reménytelennek látszik. Holopov elvtárs nem is jut arra a gondolatra, hogy mindkét formula helyes lehet, mindegyik a maga idejére nézve. Így szokott ez történni mindig a bibliamagyarázókkal és talmudistákkal, akik nem hatolnak a dolog lényegébe, formálisan idézgetnek elvonatkozva azoktól a történelmi körülményektől, amelyekről az idézetek szólnak. Ezek mindig olyan helyzetbe kerülnek, amelyből nincs menekvés. Holott, ha a kérdés lényegét tisztázzuk, akkor nincs semmiféle ok arra, hogy a helyzetet olyannak tekintsük, amelyből nincs kivezető út. A dolog lényege abban rejlik, hogy Sztálinnak ,„A marxizmus és nyelvtudomány” című értekezése és Sztálinnak a Párt XVI. kongreszszusán mondott beszéde két teljesen különböző korszakot tart szem előtt és ennek következtében a tételek is különbözők. Sztálin brosúrájának az a formulája, amely a nyelvek kereszteződésére vonatkozik, azt a korszakot tartja szem előtt, amely a szocializmus világméretű győzelmét megelőzi, amikor a kizsákmányoló osztályok uralkodó erőt jelentenek a világon, amikor a nemzeti és gyarmati elnyomás még fennáll, amikor a nemzetek nemzeti elkülönülését és kölcsönös bizalmatlanságát állami különbségek rögzítik le, amikor még nincs nemzeti egyenjogúság, amikor a nyelvek kereszteződése úgy megy végbe, hogy küzdelem folyik a nyelvek között egyiknek uralmáért, amikor a nemzetek és nyelvek békés és baráti együttműködésének feltételei még nincsenek meg, amikor nem a nyelvek együttműködése és kölcsönös gazdagodása van soron, hanem egyes nyelvek asszimilációja és más nyelvek győzelme. Világos, hogy ilyen körülmények között csupán győztes és legyőzött nyelvek lehetnek. Éppen ezeket a körülményeket veszi figyelembe Sztálin formulája, amikor azt mondja, hogy — mondjuk— két nyelv kereszteződésének eredménye nem egy új nyelv alakulása, hanem az egyik nyelv győzelme és a másik veresége. Ami pedig Sztálin másik, a Párt XVI. kongresszusán mondott beszédéből idézett formuláját illeti, amely szerint a nyelvek egy közös nyelvvé olvadnak össze, itt Sztálin más korszakot tartott ,szem előtt — a szocializmus világméretekben aratott győzelmét követő korszakot, amikor már nem lesz világimperializmus, megdőltek már a kizsákmányoló osztályok,megszűnt a nemzeti és gyarmati elnyomás, a nemzetek nemzeti elkülönülését és kölcsönös bizalmatlanságát a nemzetek kölcsönös bizalma és közeledése váltja fel, megvalósul a nemzeti egyenjogúság, megszűnik a nyelvek elnyomásának és asszimilációjának politikája, megszervezték a nemzetek együttműködését, a nemzeti nyelveknek pedig módjában lesz hogy az együttműködés útján szabadon gazdagítsák egymást. Világos, hogy ilyen körülmények között szó sem lehet egyes nyelvek elnyomásáról és vereségéről és más nyelvek győzelméről. Itt nem olyan két nyelvvel lesz dolgunk, amelyek közül az egyik vereséget szenved, a másik pedig győztesen kerül ki a küzdelemből, hanem a nemzeti nyelvek százaival, amelyek közül a nemzetek hosszú gazdasági, politikai és kulturális együttműködésének eredményeképpen ki fognak emelkedni eleinte a leggazdagabbá vált egységes övezeti nyelvek, azután pedig az övezeti nyelvek egy közös nemzetközi nyelvvé olvadnak össze, amely természetesen nem lesz sem német, sem orosz, sem angol nyelv, hanem egy új nyelv, amely befogadja magába a nemzeti és övezeti nyelvek legjobb elemeit. Következésképpen a két különböző formula megfelel a társadalmi fejlődés két különböző korszakának és éppen mert megfelel ezeknek, mind a két formula helyes, mindegyik a maga korszakára vonatkozólag. Azt követelni, hogy ezek a formulák ne legyenek ellentmondásban egymással, hogy ne zárják ki egymást, ugyanolyan ostoba dolog, amilyen ostoba dolog volna azt követelni, hogy a kapitalizmus uralmának korszaka ne legyen ellentétben a szocializmus uralmának korszakával, hogy a szocializmus és a kapitalizmusne zárja ki egymást. A bibliamagyarázók és talmudisták a marxizmust, a marxizmus egyes következtetéseit és formuláit olyan dogmák gyűjteményének tekintik, amelyek függetlenek a társadalmi fejlődés körülményeinek megváltozásától és ,,soha” nem változnak. Azt gondolják, hogy ha megtanulják kívülről ezeket a következtetéseket és formulákat s derűre-borúra idézgetik azokat, akkor meg tudnak majd oldani bármilyen kérdést, mert — gondolják — a betanult következtetéseket és formulákat alkalmazhatják majd minden időre és országra, az élet minden esetére. így azonban csak olyan emberek gondolkozhatnak, akik látják a marxizmus betűjét, de nem látják annak lényegét, bemagolják a marxizmus következtetéseinek és formuláinak szövegeit, de nem értik ezek tartalmát. A marxizmus a természet és a társadalom fejlődésére vonatkozó törvények tudománya, az elnyomott és kizsákmányolt tömegek forradalmának tudománya, a szocializmus minden országban való győzelmének tudománya, a kommunista társadalom építésének tudománya. A marxizmus, mint tudomány nem állhat egy helyben, a marxizmus fejlődik és tökéletesedik. Lehetetlen, hogy a marxizmus a maga fejlődésében ne gazdagodjék újabb tapasztalatokkal, újabb ismeretekkel — egyes formuláinak és következtetéseinek tehát az idők folyamán feltétlenül meg kell változniok, azokat feltétlenül fel kell cserélni újabb formulákkal és következtetésekkel, amelyek megfelelnek az új történelmi feladatoknak. A marxizmus nem ismer el megváltoztathatatlan következtetéseket és formulákat, amelyek minden korra és korszakra kötelezők. A marxizmus mindennemű dogmatizmus ellensége. Nagy-Britannia Kommunista Pártja ez év július 31-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Az angol munkásmozgalom történetének e nevezetes dátuma alkalmából Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága külön határozatot tett közzé, amelyben többek közt ez áll: „A Kommunista Párt 30 évvel ezelőtt abból a célból alakult meg, hogy bevonja az angol munkásosztályt amonopoltőke, az imperializmus és a konzervatív párt ellen irányuló aktív, egyesült erővel vívott harcba, hogy kivívja a munkásosztály uralmát és a szocialista Anglia fölépítését. A Kommunista Párt megalakulása hatalmas lépést jelentett előre az angol munkásosztály életében abban az időszakban, amikor a labourista párt vezetősége mindinkább nyílt támaszává vált a tőkés rendszernek, akkor amikor kifejlődőben volt a kapitalizmus általános válsága a maga sajátos következményeivel az imperialista Anglia számára, s amikor — a történelem során első ízben — a szovjet forradalom megteremtette a munkásosztály hatalmát. Fennállásának 30 esztendeje alatt a Kommunista Párt haladt az élen számos osztályösszecsapásban, amelybe bevonták az angol munkásokat, s e harc folyamán új típusú párttá kovácsolta kádereit és egész szervezetét... Az iparban az elmúlt 30 év alatt lezajlott hatalmas osztályösszecsapások során a Kommunista Párt és tagjai mindig kimagasló szerepet vittek, különösen a bányászatban, a gépiparban, a közlekedési iparágakban, úgyszintén az 1926. évi általános sztrájk idején. Fáradhatatlanul küzdöttek a szakszervezetek sorainak tömörítéséért és osztálypolitikájának megszilárdításáért, valamint a munkásosztály nemzetközi egységéért, Anglia és a többi országok munkásainak közös érdekében ... Pártunk megalakulásának első percétől kezdve felismerte: az angol munkásosztály létérdekeihez tartozik, hogy a közös ügyért vállvetve harcoljon a Szovjetunió dolgozóival, akik elűzték kapitalistáikat és földesuraikat, megteremtették a munkásosztály hatalmát és a demokráciát az egész nép számára, s akik most a szocialista társadalom építésének befejezésén dolgoznak és megkezdik az átmenetet a kommunizmushoz. Pártunk ezért állandó harcot vívott az angol imperialistáknak a Szovjetunió ellen irányuló beavatkozásai és támadásai ellen; küzdött és küzd a békéért, a szovjet néppel való barátságért és kereskedelmi kapcsolatokért. Pártunk állandóan harcol a demokráciáért és a békéért, az imperialista háborúk és háborús előkészületek ellen; harcolt az angol imperializmus által könyörtelenül kizsákmányolt gyarmati népek jogaiért és segítséget nyújtott nekik abban, hogy felépíthessék saját szervezetüket és harcot vívhassanak életkörülményeik megjavításáért, a demokráciáért és függetlenségért. A fasizmus elleni harc során a Párt a maga érdemének tekintheti az egységért folytatott kampányt, a Reichstag felgyújtásával kapcsolatos pernek Londonban rendezett ellenperét, a fasiszta tüntetések idején szervezett sikeres tömegharcot, a Spanyol Köztársaság védelmében indított egységes mozgalmat és az angol zászlóaljak szervezését a Nemzetközi Brigádok keretében. A Párt harcolt az angol nép érdekeiért, a háborús uszítók és a müncheni árulók ellen és a második front megteremtéséért. Ezekben, valamint számtalan más országos és helyi jellegű osztályösszecsapás alkalmával, amikor a Kommunista Párt állhatatosan arra törekedett, hogy a monopoltőke, az imperializmus és a konzervatívok ellen vívott harcban megteremtse az egységet, állandóan az angol munkásosztály jelenlegi és jövőbeni érdekeit szolgálta és mint marxista párt fejlődött... A Kommunista Párt építése — mutat rá a továbbiakban a határozat — elválaszthatatlan a jobboldali laburisták és szakszervezeti vezetők politikája ellen irányuló harctól, attól a harctól, amely a harcos osztálypolitika alapján a mozgalom megerősítéséért és egyesítéséért folyik. A Végrehajtó Bizottság a Kommunista Párt fennállásának 30. évfordulója alkalmából felszólítja az összes pártszervezeteket, kettőzött erővel harcoljanak a munkásosztály érdekeiért, erősítsék üzemi pártszervezeteinket, segítsék elő a Kommunista Párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságának gyors növekedését, törekedjenek a Daily Worker terjesztésének kiszélesítésére, szilárdítsák meg a párttagok marxista világnézetét és harcos szellemét, küzdjenek a jobboldali laburista és szakszervezeti vezetők befolyása ellen s azért, hogy az osztályharcos politika alapján még hatalmasabb, még egységesebb, még kifejezettebben osztálytudatos mozgalmat hozzanak létre. A mostani helyzetben, amely óriási veszéllyel fenyegeti az angol népet, a Végrehajtó Bizottság a dolgozókat újabb erőfeszítésekre hívja fel: forrasszák szoros egységbe a munkásosztályt és a nép minden demokratikus és haladó rétegét a most folyó harcban a békéért, Anglia függetlenségéért, az életviszonyok megjavításáért és olyan kormány létrehozásáért, amely valóban a dolgozókat fogja szolgálni. NAGY-BRITANNIA KOMMUNISTA PÁRTJA HARMINC ÉVES TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉP! DEMOKRÁCIÁÉRT.!95. augusztus 6. * 31. (91.) L SZTÁLIN Róma pártaktívájának gyűlése Július 30-ánült össze az Olaszországi Kommunista Párt római szervezetének aktívája. Az ülést a rornai kommunista pártszervezet taglétszámának 100.000 főre emelése érdekében folytatott kampány befejezésének szentelték. A Kommunista Párt római szervezetének titkára, Aldo Natoli közölte, hogy július 30-án az Olasz Kommunista Párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség római szervezetének taglétszáma 98.150 ember volt. Ebben az évben hét hónap alatt Rómában és a vidéken a kommunisták száma 11.535-el nőtt. A résztvevők meleg fogadtatásban részesítették az ülésen felszólaló Palmiro Togliattit, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát, aki megállapította, hogy a harc nehéz feltételei között a Kommunista Párt bizonyságot tett erejéről, sorainak tömörségéről és irányvonalának helyességéről. A belső és nemzetközi politikai kérdéseket érintve Togliatti leleplezte a kereszténydemokrata kormányt, amely hadjáratot indított a kommunisták ellen. „A kormány — mutatott rá Togliatti — kommunistákat, szocialistákat és mindenkit, aki velük együtt tart, „ötödik hadoszlopnak” nevez és rendkívüli intézkedésekkel fenyegetőzik. Az a vád ellenünk, hogy nem akarjuk Itáliát az agresszív szovjetellenes front soraiban látni. Való igaz, hogy mi ezt nem akarjuk és minden erőnkkel meg is fogjuk akadályozni! — kiáltott fel Togliatti az ülés résztvevőinek viharos tapsa közepette. „ Elsősorban azért cselekszünk így a jövőben is, mert nem akarjuk Olaszország vereségét. Mi tudjuk és figyelmeztetünk rá mindenkit, hogy aki kezet emel a világ szocialista felére, rajtaveszt!” Megbélyegezve a kormány esztelen fenyegetőzését, hogy büntető intézkedéseket alkalmaz a kommunisták ellen, Togliatti bejelentette, hogy a Kommunista Párt a békére és egységre buzdító felhívással fordul nemcsak a széles néptömegekhez, hanem a középső és tehetősebb rétegekhez is. ,,A mi célunk megmenteni Olaszország békéjét vezetőinek hisztériájától, esztelenségétől és vakságától, megmenteni az olasz nemzet egységét és szabadságát. Hiába mondják nekünk, hogy ennek az egységnek már nincs itt talaja. Olaszország köztársasági alkotmánya ez a talaj, annak kell lennie. Az ellenség érdeke az, hogy embertelen üldözéssel meggondolatlan lépéseket provokáljon ki Olaszország kommunistáitól és dolgozóitól, hogy így harcuk elszigetelődjék. Nekünk ezekre a bűnös kísérletekre tartós és nyugodt munkával kell felelnünk, azzal hogy elmélyítjük kapcsolatainkat a lakosság minden rétegében, hatókörünket kiterjesztjük minden társadalmi csoport tagjaira és meg kell értetnünk velük, hogy mi vagyunk azok, akik meg akarjuk menteni a nemzet békéjét és ezzel együtt az ő saját békéjüket is.” Pártoktás a Román A Román Munkáspárt Központi Vezetősége július végén határozatot fogadott el az 1949—1950. évi pártoktatás eredményeiről, valamint az 1950—1951 tanév előkészítéséről. A pártoktatás rendszerébe 1949— 1950 folyamán bevezették a tanévet, aminek eredményeképpen jelentős mértékben megjavult a pártoktatás szervezése. Az RMP Központi Vezetősége mellett megalakult az A. A. Zsdanov nevét viselő társadalomtudományi főiskola, továbbá megnyíltak a marxizmus-leninizmus esti egyetemei és iskolái, valamint a hathónapos pártiskolák. A párttagok és pártonkívüliek számára tanulóköröket szerveztek, amelyekben a napi politika kérdéseit tanulmányozzák. A pártiskolák és tanfolyamok hallgatói számára előadás-szövegeket és brosúrákat adtunk ki, melyeknek példányszáma elérte a 12 milliót. Javult a munka a pártiskolai előadói káderek előkészítése és átképzése terén. Az 1948—1949. évi 100.406-tal szemben ezidén 249.125 párttag részesült oktatásban. Az RMP Központi Vezetőségének határozata az eredmények mellett a pártoktatásban megmutatkozó számos hiányosságra is rámutat. A pártegyetemek, iskolák és tanfolyamok programja még nem áll eléggé összhangban a pártmunka kérdéseivel, a tananyagok egy része nehéz, nem eléggé érthető nyelven íródott; ezekben a tananyagokban helyenként hibák is előfordulnak. Az RMP Központi Vezetősége elhatározta, hogy az 1950—1951-es évben a pártoktatás központi feladata a vezető párt- és állami káderek előkészítése, valamint képzett propagandisták és népnevelők képzése kell, hogy legyen. Emelik a Romániában élő nemzetiségek pártiskoláinak számát, továbbá tervbe vették, hogy a pártoktatási hálózatban tanulók számát 30 százalékkal növelik és a pártoktatók házainak hálózatát is kibővítik.