Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
1953 január 4. * 1. (217.) A DEMOKRÁCIA ÉS A BÉKE ORSZÁGAIBAN A kínai népi hatalom gondoskodása a dolgozókról Napról napra boldogabb a dolgozók élete Kuejcsan tartományban. A tartomány területén ezidőszerint körülbelül 140.000 munkás és alkalmazott dolgozik; több mint 52 százalékuk szakszervezeti tag. Az állami iparvállalatokban a munkások és az alkalmazottak keresete már 1951-ben 43,6 százalékkal nagyobb volt, mint 1949-ben. A közlekedési dolgozók átlagos havi keresete a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva több mint 70 százalékkal emelkedett. 1952-ben a legtöbb árucikk árát átlagosan 6,8 százalékkal leszállították. A népi hatalom nagy gondot fordít a munkások életkörülményeinek megjavítására. Hukaungban nagyarányú lakásépítkezés folyik. A városban két kórházat, 12 orvosi rendelőt és 9 bölcsödét állítottak a dolgozók szolgálatába. Ezenkívül számos vállalat igazgatósága szerződést kötött 24 városi kórházzal, hogy biztosítsa a munkások egészségügyi ellátását. A legtöbb vállalatnak étterme is van. A város közelében szanatóriumot építenek a munkások számára. Hukaungban ma négy munkásklub, 13 könyvtár és olvasóterem működik. A legtöbb üzemben kultúrcsoportokat, különféle sportszakosztályokat és csapatokat szerveztek. A város 60 esti iskolájában napi munkája után 23.000 munkás és alkalmazott tanul, többezer munkás a politikai iskolák és a szakmai továbbképző tanfolyamok hallgatója. A tartományban három év alatt több mint 2000 munkást léptettek elő vezető párt- és állami funkciókba. Egészségvédelem a népi Lengyelországban A földesúri-kapitalista uralom idején Lengyelország, a közegészségügyi állapotokat és az orvosok számát tekintve az utolsók közt volt Európában. 1938-ban 10.000 lakosra mindössze három-négy orvos jutott. Lengyelország 56 járásában semmiféle egészségügyi intézmény nem volt. Más kép tárul elénk a mai, a népi Lengyelországban. A gyógyintézetek száma 1952-ig 1938-hoz képest 1134 százalékkal növekedett! Csupán a falvakban mintegy 900 gyógyintézet van (a háború előtt összesen 68 volt). A népi hatalom atyailag gondoskodik a lakosság egészségéről. Ennek köszönhető, hogy Lengyelországban rendszeresen növekszik a lakosság, mindinkább visszaesik a halálozási arányszám, határozottan csökken a megbetegedések száma. A népszaporulat 1951-ben 18.6 ezrelék, 1952 első negyedében pedig 21.5 ezrelék volt. A halálozási arányszám 1938-ban 13.9 ezrelék volt, az 1947—1950-es években pedig 11.4 ezrelékre csökkent. A gyermekhalandóság az 1938. évihez képest szintén csökkent. A nagyvárosok akkori 13,8 ezrelékes gyermekhalálozási arányszáma ma már 8.7-re csökkent. A 10.000 lakosra eső gümőkóros megbetegedések száma az 1938. évi 18-ról 10.4-re csökkent. Erősen csökkentek (harmincadéra!) a nemibetegségek és a járványos megbetegedések. Tanul a magyar nép Magyarországon a népi hatalom évei alatt nagy sikereket értek el a népművelésben. Az országban ma 1.533.700-an tanulnak, vagyis a lakosság 16,7 százaléka részesül oktatásban. A középiskolák nappali tagozatán 1951-ben 107.889 diák tanult. 1952-ben a középiskolai tanulók száma 119.432-re emelkedett, vagyis a felszabadulás előtti 52.349-nek több mint kétszeresére. A középiskolai tanulók 66,7 százaléka munkás- vagy dolgozó parasztszülők gyermeke. Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak száma, az esti tagozatok hallgatóit és a levelezőoktatás részvevőit is beleszámítva, az 1951. évi 40.000-ről 49.000-re emelkedett. Alá minden 10.000 lakosra 53 54 főiskolai hallgató esik, vagyis másfélszer annyi, mint Dániában és Franciaországban, két és félszer annyi,mint Svédországban, s négyszer annyi, mint a Horhy-renndszer 1937- 1938-as Magyarországában. Növekszik a parasztok jóléte a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság népi ipara mind több és több mezőgazdasági gépet gyárt. A parasztok a gépek segítségével jelentősen növelték valamennyi, mezőgazdasági növény terméshozamát. 1952-ben a köztársaságban mintegy 600.000 tonnával több gabonát és 1,1 millió tonnával több cukorrépát termeltek, mint 1936-ban. A Német Demokratikus Köztársaságnépgazdaságfejlesztő terve szerint 1953-ban a dolgozó parasztok és elsősorban a termelőszövetkezetek további támogatása végett a mezőgazdasági gépgyártás 1952-höz képest 46 százalékkal emelkedik. A parasztok napról napra jobban élnek, mert egyre többet termelnek, ezenkívül teljesen biztosítják számukra e termékek értékesítését. Az állam állandóan támogatja a dolgozó parasztokat. A berlini Sztálin-fasor Berlin lakossága szeptember 27-én ünnepelte a Straussberger-Platzon a Sztálin-fasor megnyitását. Aznap nagyjában befejeződtek itt mindazok az építkezési munkálatok, amelyeket Berlin újjáépítésének nemzeti programmja 1952-re tervezett. A Sztálin-fasor mindkét oldalán, a Straussberger-Platztól a Bersarin-utcáig csaknem két kilométer hosszúságban 67 emeletes lakóházak sorakoznak. Ezekben a házakban 1952 december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján 1148 lakást adtak át a dolgozóknak. Sokezer berlini lakos talán sosem érezte oly mélyen, mint aznap: mennyire szereti városát, milyen erős szálakkal fűződik hozzá. S ugyanakkor kinyilvánították: eltökélték, hogy győzni fognak Berlin egységéért és egész Németország egységéért vívott harcukban. 1951 novemberében, amikor Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága közzétette javaslatát Németország fővárosának újjáépítéséről, arra, a kérdésre, hogy „Jó lesz-e így?’, a központi bizottság a dolgozók százezreitől ezt az egyhangú választ kapta: „Gyönyörű lesz!’ Tömérdek levél, távirat és kötelezettségvállalás tanúskodik egész Németország lakosságának szilárd elhatározásáról, hogy megteremti szép, békés jövőjét. Akik még néhány héttel korábban így beszéltek: „Harc a békéért? Jó! De mondják meg konkréten, mit tegyünk?" — most lelkes munkába kezdtek. „Az építés lendülete elragadja majd az embereket" — jósolta meg az NSZEP központi vezetősége javaslatában. E szavak hamarosan élő valósággá váltak! Berlin demokratikus övezetének lakossága egyszerre ragadott csákányt és lapátot. Az önkéntes munkacsapatok egymást váltották a törmelékborította telkeken, hogy elhordják a szemetet, s összegyűjtsenek minden fölhasználható anyagot: vasat, színesfémet, téglát. Ma már sok berlini viseli büszkén az építkezésen teljesített száz munkanapért kapott aranyjelvényt. S jogosan büszkék sikereikre. A Német Demokratikus Köztársaság minden dolgozója igyekszik hozzájárulni Berlin építéséhez. Ez pedig nem csekélység. Egész szerelvények vitték acélöntödéinkbe a romok alól kiásott vashulladékot. S kész acéllal, betongömbvassal érkeztek vissza Berlinbe. Az acélöntők és hengerészek önkéntes rohamműszakokban normán felül öntötték és hengerelték ezt az acélt. A köztársaság terven fölül készített el mindent, ami a Sztálin-fasor fölépítéséhez kellett: szerszámot, cementet, meszet, téglát, üveget, sínt. Nap nap után robogtak Berlin felé a vasúti szerelvények ezekkel az ajándékokkal — a németek fővárosuk iránti ★ 3iargnt Plannativi ★ ★ szeretetének mindmegannyi bizonyítékával. Elég, ha megemlítjük, hogy csupán a békehatár, az Odera-Neisse-vonal mentén fekvő kis Niski környékéről máris hét tehervonatnyi különféle szerszám és építőipari felszerelés érkezett,— a vakolókanáltól az emelő daruig. A parasztok ingyen adták az épületfát, s kosárszámra hordtak ajándékba élelmiszert az építőknek. A nemzeti újjáépítési Programm is hatalmas hajtóerejévé vált a nyugatnémetországi és nyugatberlini lakosság szabadság- é, függetlenségi harcának. Otto Grotewohl miniszterelnök 1952 február 3-án helyezte el az új Berlin első épületének alapkövét, néhány hét múlva pedig már álltak az első falak, amelyek megszilárdították a berliniek hitét, hogy itt hamarosan hatalmas háztömbök emelkednek. A Sztálin-fasor a békéért vívott küzdelem sajátos csataterévé vált. S amint nőttek a házak falai, velük együtt nőttek a házakat építő emberek. Ráeszméltek erejükre. A közösségért végzett munkában új, szocialista öntudatra nevelődtek. A Sztálin-fasorbeli építkezésen már az első napoktól fogva nagy és kemény küzdelem kezdődött az új munkamódszerek meghonosításáért. A berlini építőmunkások évszázados szokásokat küzdöttek le, s igyekeztek új módon, szocialista módon dolgozni. Fölbecsülhetetlen segítséget kaptak a tapasztalt szovjet és lengyel kőművesektől, akik szívesen tanították német szaktársaikat a sztahanovista munka legtökéletesebb módszereire. A Sztálin-fasor építkezésén a „moszkvai” és „varsói” munkatempó megteremtette a „berlini tempót". Dolgozz gyorsabban, jobban és olcsóbban! — ez a fölhívás lett az építők jelszava. A berlini építők elhagyták ósdi munkamódszereiket, s elsajátították az új technikát. A szocialista verseny során rohamosan kibontakoztak az új tehetségek; ezek rohamosan fejlesztették az építés technikáját, s meggyorsították az egész munka ütemét. Az összes berlinieket elragadta „a Sztálin-fasor vörös zászlajáért" indított szocialista tömegverseny lendülete. A lakosság feszült figyelemmel kísérte a napról napra megjelenő sajtóközleményeket a Sztálin-fasor aznapi legjobb kőműveséről. Egyikük-másikuk az új munkamódszerek hallatára még néhány hónapja valósággal fölfortyant, most pedig munkája jobb megszervezésével hétszeres, sőt tízszeres normát is teljesített. A berlini építőmunkások megmutatták a világnak, hogy osztálytudatos munkások és igazi hazafiak. Kijavították az építés vezetésében található hibákat, tanáccsal és bírálattal segítették építészeinket, mert mélységes felelősséget éreztek az egész munkáért. Munkájuk szeretetével, eredményeikből támadt büszkeségükkel együtt növekedett elhatározásuk is, hogy megvédik alkotásaikat. Az építőállványokon elhelyezett plakátok figyelmeztettek mindenkit: „Jaj annak, aki Sztálin-fasorunk lerontására tör!” A Sztálin-fasort száz- meg százezer ember látogatta meg Németország minden részéből. Sokuk szeme kinyílt a nagyszerű építkezés, az építők lázas munkája láttán. Egy reformista szakszervezet fiatal aktivistája így szólt: „Megláttam Berlin napos oldalát.” Ez az ember Nyugat-Berlinből jött, abból a városrészből, amelynek vezetői Amerikai legrosszabb szokásait majmolják. Nyugat-Berlinben is építenek. De mit? Kaszárnyát és bankot! S a munkások nyomorúságos viskókban és a romházak pincéiben húzódnak meg. Egy nyugatnémetországi cserkészküldöttség kijelentette az egyik ifjúsági építkezésen dolgozó tanulók előtt: „Igen, most már hiszünk erőfeszítéseitekben. Most már tudjuk hogy őszintén harcoltok a háború ellen. S megértjük, hogy éberen kell vigyáznotok, mert valóban van mit megvédenetek!” Berlin demokratikus övezetének lakosai vasárnaponkint családostul kijárnak a Sztálin-fasorba. Gyönyörködnek benne, örülnek neki és büszkélkednek vele. Sok anya biztatja gyermekét: „Nézd meg jól, mert mire felnőssz, egész Berlin ilyen szép lesz.” Már költözködnek ide a munkások, az aktivisták és az értelmiség legjobbjai. Napfényes, tiszta lakásokban laknak majd, s élvezni fogják a kultúremberhez méltó lakóház minden kényelmét. Jellemző, hogy a házbér itt négyzetméterenkint 90 pfennig, Nyugat-Berlinben pedig több mint kétszerennyi. A Sztálin-fasor Németország legnagyobb és legszebb utcája lesz. Az utca csaknem száz üzlete a köztársaság növekvő jólétét hirdeti majd. S mire a Straussberger-Platz fénybe berül, már Berlin 1953. évi nemzeti újjáépítési programmjának első alapköveit is lerakták. S mint mindig, valahányszor a mieink összegyűlnek, hogy megkezdjenek vagy befejezzenek egy új munkát, valamennyien szeretettel és mélységes hálával gondolnak arra, aki visszaadta a németeknek Németországot, s akinek nevét Németország első szocialista utcája viseli: Joszif Visszárionovics Sztálinra. Berlin, 1952 december. 1952 utolsó napjaiban a gyárak százai és egész iparágak jelentették, hogy teljesítették a csehszlovák ötéves terv negyedik esztendejének feladatait. A népi demokratikus Csehszlovákia ipari termelése az előző évihez képest, nem végleges adatok szerint 1952-ben 17,8 százalékkal növekedett, ezen belül a fogyasztási cikkek termelése 10, a termelőeszközöké pedig 24 százalékos emelkedést mutatott. Acélt 26.9 százalékkal, villamosenergiát 13.3 százalékkal, kőszenet 9.7 százalékkal termeltek többet, mint 1951-ben; a nehézgépipari vállalatok 36.8 százalékkal, az általános gépipari vállalatok 39.7 százalékkal, a vegyészeti ipari vállalatok 20.3 százalékkal termeltek többet, mint az előző évben. A csehszlovák ipar, a Szovjetunió óriási technikai segítségét felhasználva, a legbonyolultabb gépek és műszerek gyártására is képes. Csehszlovákiában például azelőtt sose építettek nagy folyami hajókat, nem gyártottak teljes gyári és erőművi berendezéseket, most pedig gyártanak. Az 1953. évi terv hatalmas feladatai a csehszlovák ipar fejlődésének újabb távlatait nyitják meg. Az ipar fejlődése megteremti a feltételeket a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelésére, a népi Csehszlovákia dolgozóinak boldog, virágzó életéhez. --------------------- ♦ • ♦-------------------A CSEHSZLOVÁK IPAR 1952-BEN Tartós békéért, népi demokráciáért! A NÉPOKTATÁS FEJLŐDÉSE ALBÁNIÁBAN A népi Albániában kemény harc folyik az írástudatlanság ellen. A felszabadulás előtt 670.000 analfabéta volt az országban, az 1951—1952-es tanév végére azonban ez a szám majdnem egyhatodára csökkent. Az ötéves terv folyamán teljesen megszüntetik az írástudatlanságot. Korcsa járásban már majdnem minden lakos ír-olvas. A járás 60 falujában már egyetlen analfabéta sincs. A felszabadulás előtt Grujemir járás lakóinak nem egészen3 százaléka írt-olvasott, a járás egyetlen falujában sem volt iskola. Ma a járásnak mind a tizenkét falujában van elemi iskola, a járási központban pedig hétéves iskola működik. 1953-ban Grujemir járás parasztjai egytől-egyig megtanulnak írni-olvasni. AZ AMERIKAI-ANGOL KÉMEK LELEPLEZETT ÖSSZEESKÜVÉSE A csehszlovákiai államellenes összeesküvő központ vezető magvának pőre teljes undorító meztelenségében fölfedte az amerikai-angol háborús gyújtogatók és ügynökeik, köztük a titóista kém- és gyilkosbanda aljas tevékenységét. Ismét beigazolódott, hogy a népi demokratikus országokban leleplezett és felgöngyölített összeesküvések, kémkedések és szabotázsok szálai végeredményben a többi kapitalista ország kémszolgálatait irányító amerikai kémszolgálat központjaihoz vezetnek. Ismét beigazolódott, hogy az amerikai imperialisták tébolyult világuralmi terveik megvalósítása végett új világháború előkészítésére mozgósítják a népi demokratikus országokban élő összes ügynökeiket, s egységfrontba tömörítik mindazokat, akik esküdt ellenségei a béke, a demokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette táborának. A gyakran diplomatának álcázkodó amerikai háborús gyújtogatók a népi demokratikus államok belügyeibe való pimasz beavatkozás újabb, meg újabb módszereivel próbálkoznak. A prágai perben sok olyan kém nevét emlegették, aki a népi demokratikus országokkal összefüggő ügyek „szakértője”, olyan kémekét, mint Noel és Hermann Field, Dulles, a körmönfonti wallstreeti gazember és mások. Ugyancsak sűrűn esett említés a titóista kémekről is. Ezen a kémlajstromon, amelyen Tito, Gyilasz, Rankovics és Moss Pijade a listavezetők, olyan megrögzött kémek szerepelnek, mint Kevizs, Novoszel, Gorszkij, Csernej, Barbarics, Morics és a többiek. Amerikai gazdái a Tito-fasiszta klikket is bevonták a csehszlovákiai ellenforradalmi államcsíny aktív előkészítésébe. A csehszlovákiai államellenes összeesküvőközpont az amerikai-angol imperialisták terveinek keresztülvitelében ugyanazokat a módszereket és eszközöket használta, mint Tito és cinkosai Jugoszláviában. Slánsky, az összeesküvés feje, a bíróság előtt nyíltan beismerte, hogy ellenséges tevékenységet fejtett ki, hogy a nyugati imperialisták és elsősorban a világuralomra törő amerikai imperialisták szolgálatába szegődött, s hogy a „csehszlovák Tito ’ dicsőségére pályázott ★ Marei Mtadlík Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottsága elnökségének tagja ★ ★ Nem csoda tehát, hogy a per számos újabb bizonyítékot szolgáltatott a kémek és gyilkosok bandájának bűnös tevékenységére, és a második világháború alatti és utáni kapcsolataira az amerikai imperialistákkal. 1945 végén, fél évvel azután, hogy a hős Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, Ivanovics jugoszláv katonai attasé ellátogatott Prágába, s Reicinnek, Slánsky bűntársának javasolta, hogy kémkedjenek együtt. Reicin, az egykori Gestapo-ügynök, aki a Gestapo karmaiba juttatta Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális központi bizottságának tagjait és Julius Fucikot, Csehszlovákia nemzeti hősét, majd később Slánsky segítségével vezető tisztséghez jutott a csehszlovák hadseregben, az ügyésznek arra a kérdésére, hogy miképpen építette ki közvetlen kapcsolatát a jugoszláv ügynökökkel,, ezt vallotta: „Ez 1945 végén történt, amikor Miladin Ivanovics ezredes, jugoszláv katonai attasé a vezérkari főnökségen lévő irodában hivatalosan meglátogatott. Ivanovics akkor nyíltan kijelentette: a jugoszláv kémszolgálat tudja, hogy a megszállás idején együttműködtem a Gestapóval a Szovjetunió ellen, s hogy természetesen nekem is tudnom kell, milyen következménnyel járna, ha ezt nyilvánosságra hoznák. Ivanovics figyelmeztetett, hogy ezen a vonalon most már öt jugoszláv kémszolgálattal kell együttműködnöm"’. Ivanovics és Relcin későbbi bűnszövetsége megmutatta, hogy Ivanovics, ez a titóista bérenc közvetlen kapcsolatban volt az amerikai kémszolgálat központjával, s hogy szavának még az amerikai hadsereg vezérkarában is súlya volt. Legjobb bizonyítéka ennek az úgynevezett stechovicei levéltár története. Milyen levéltárról van itt szó? 1945-ben a Szovjet Hadsereg elől visszavonuló fasiszta német csapatok fedezték a Gestapónak a közép- és délkeleteurópai országokból való elmenekülését. A Gestapo emberei nagy sietve szállították el a megszállt országokban működött ügynökségeik irattárait, okiratait, névjegyzékeit. Az okiratok közt volt a népi demokratikus országokban maradt legfőbb Gestapo-ügynökök, valamint a jugoszláviai Gestapo-ügynökök névsorai is. A Gestapo Prágát a fronttól viszonylag távoleső helynek tartotta, s ezért Csehországba, Prágába vitte ezeket a levéltárakat. A szovjet csapatok gyors előnyomulása megakadályozta, hogy a Gestapo emberei ezeket a levéltárakat kivigyék Csehszlovákiából. A Gestapo-legények később legyilkolt foglyaikkal Stechovice közelében elásatták és aláaknáztatták a levéltárakat. Reicin tudomást szerzett ezekről az irattárakról. Nyomban értesítette Ivanovics katonai attasét, az amerikaiak ügynökét aki ugyanilyen sürgősen továbbította ezt az értesülését amerikai jótevőinek. Reicin erről a következőket vallotta: „1946 elején tájékoztattam Ivanovics ezredest K. H. Franknak, a Prága melletti Stechovicében elásott titkos levéltáráról, amelyet később az amerikaiak megkaparintottak”. Kérdés: „Ön tehát segítette az amerikaiakat a stechovicei levéltár ellopásában?” Válasz: „Igen. Amikor 1946 januárjában értesültem K. H. Frank Stechovicében elrejtett levéltáráról, s amikor az erről szóló jelentéssel egyidejűleg tudomást szereztem a levéltár pontos rejtekhelyéről, tájékoztattam Ivanovics ezredest, az ő utasítására elodáztam a levéltár kiadását. A levéltár ily módon az amerikaiak kezére került. A levéltár ellopása utáni napon Ivanovics közölte velem, hogy a levéltárral kapcsolatban, minden a legnagyobb rendben van. Ebből az esetből és későbbi megfigyeléseimből arra következtettem, hogy a jugoszláv kémszolgálat szorosan együttműködik az amerikai kémszolgálattal, s hogy a Csehszlovák Köztársaság elleni akciói során mindkettőjük ugyanazt a célt követte”. Amikor Relcin közölte a Gestapo-levéltár rejtekhelyét, az amerikai hadsereg fegyveres alakulatai betörtek a Csehszlovák Köztársaság területére, s az iratokat kiásták és Nyugat-Németországba szállították. Kérdés, vájjon az amerikaiaknak ezzel csak az volt-e a céljuk, hogy leplezzenek egy olyan megbízható kémet, mint Reicin, vájjon az amerikaiaknak csak az volt-e a törekvésük, hogy leplezzék és saját céljaikra fölhasználják a Gestapo csehszlovákiai ügynökeit. S mivel magyarázható a titóisták ügybuzgósága és készsége, az amerikaiak kiszolgálására? Nem! Itt nemcsak Relcinről volt szó. Az amerikai agresszorok érdekei ezúttal sokkal nagyobb tétekhez fűződtek. Nagyszabású intrikákról volt szó, sokkal több forgott itt kockán. Valamennyi népi demokratikus országot érintő széleskörű tervekről volt itt szó. Az amerikai agresszorok éppen ezért kockáztatták meg gengsztertámadásukat Csehszlovákia ellen, lopták el a Gestapo irattárát, s mentették meg és állították saját szolgálatukba ily módon a Gestapo egykori ügynökeit nemcsak Csehszlovákiában, hanem Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban is, de különösen Jugoszláviában. Már a Rajk-per során bebizonyosult, hogy Tito együttműködik Dullesszel, az amerikai monopóliumok ügynökével. Közösen dolgoztak a Szovjetunió, valamint a közép- és délkeleteurópai népek ellen. Tito és bandája, s az amerikai kémszolgáltattal szoros kapcsolatban lévő egész diplomáciai testülete az amerikai imperialisták tudtával és parancsára kísérelte meg, hogy a második világháború befejezése után a népi demokratikus országokban összeköttetésbe kerüljön a trockistákkal, a burzsoánacionalista és egyéb ellenséges elemekkel. Az amerikai kémszobraat Tito Jugoszláviájában megbízható fiókót nyitott, a jugoszláv diplomatákban pedig megbízható ügynökökre talált. Természetes, hogy a titóista kémek gyorsan ráakadtak a Slánsky bandájához vezető útra. Slánsky és cinkosai: Geminder, Reicin, Frejka, dementis, Lobi és a többiek szintén igyekeztek sürgősen összeköttetést teremteni a titóista ügynökökkel, s minden módon támogatták a jugoszláviai Tito-klikket. A titóisták és a Slánsky-banda bűnös kapcsolatában rendkívül fontos szerepet töltött be Koni Zilliacus, az angolamerikai imperialisták egyik ügynöke és számos cionista ügynök, akik állandóan ide-oda utazgattak Belgrád és Prága között. Slánsky és emberei már jóval a titóisták leleplezése előtt tudták, hogy a Titoklikk is az ő gazdájukat, mint az amerikai imperialistákat, szolgálja. Tudták, hogy a titóisták ugyancsak az amerikai agresszorok céljait követik, s arra törekszenek, hogy a népi demokratikus országokat elszakítsák a Szovjetuniótól, népeiket az imperializmus jármába hajtsák, s újabb világháborút robbantsanak ki. Jellemző e tekintetben Frejka vallomásának az a része, amely egy szovjetellenes föderáció megalakításának titóista terveiről szól. 1947-ben az összeesküvők nagy titokban, patkánymódra, besompolyogtak egy prágai magánlakásba. Itt találkoztak Petrovics jugoszláv külkereskedelmi miniszterrel, Barbaricscsal, Jugoszlávia csehszlovákiai kereskedelmi attaséjával és más titóistákkal. A titóisták kifejtették azt a „koncepciójukat”, hogy szükség van egy erős Jugoszláviára, amely föderációba tömörítené az összes népi demokratikus államokat, s ilymódon megteremtené a „szocializmus második központját”, amely egyenrangú lenne a Szovjetunióval. Világos, hogy itt a szovjetellenes európai föderáció amerikai tervéről, a Wall Street sugalmazta ellenforradalmi koncepcióról volt szó. A csehszlovákiai összeesküvő banda e cél elérése végett Tito-Jugoszlávia kezére játszott. Egyrészt gyöngítette és aláaknázta Csehszlovákia gazdaságát, másrészt pedig segítette a titóistákat és lazította Csehszlovákia együttműködését a többi népi demokratikus országgal. A Slánsky vezette összeesküvők buzgón szavaltak Jugoszláviai „sikereiről”, s agyonmagasztalták Titót. Frank, Slánsky helyettese, bevallotta, hogy 1946-ban Tito csehszlovákiai látogatása után Slánsky tájékoztatta őt és a többi összeesküvőt Titoval és Gyilaszszal történt találkozásáról, s közölte, hogy Gyilasz ígéretet tett neki szükség esetén Csehszlovákiába küld egy ezredmindenre elszánt titóista bérgyilkost. A kémek és gyilkosok titóista bandája tehát szíves-örömest vállalta, hogy fegyveres fasiszta gyülevészhadát a többi népi demokratikus országban működő cinkosainak rendelkezésére bocsátja. Slánsky és a többi összeesküvő, a titóisták tanácsára elhelyezte ügynökeit a hadseregben és az állambiztonsági szervekben, így készítenék elő a talajt, hogy Titóhoz hasonlóan és a titóista gyilkosok módszereivel magukhoz ragadják az államhatalmat, s a csehszlovák nép szeretett vezére, Klement Gottwald köztársasági elnök életére törjenek, mert hiszen Gottwald volt a legfőbb akadálya, hogy megkaparintsák a párt vezetését, s bitorolhassák az államhatalmat. Azok az összeesküvők, akiket Slánský a nemzetvédelmi szervekben helyezett el, lehetővé tették, hogy a titóista, vagyis az amerikai ügynökök teljesen akadálytalanul kiépítsék kémhálózatukat, s amennyire csak tehették, takargatták ezeknek az ügynököknek a működését. Miután Tito és bandája 1948-ban lelepleződött, a csehszlovákiai öszszeesküvők folytatták aknamunkájukat, még jobban álcázták igazi mivoltukat. Ámde nem foghattak ki a párt és a nép éberségén. Kirántották odújukból és leleplezték őket. Ma már mindenki tudja, lelepiciéce előtt mennyire veszélyeztette a béke ügyét ez az álcázott titóista banda. Látjuk, hogy a Slánsky vezette összeesküvőközpont a titóisták útján haladt. Slánsky mindenütt, ahol csak módja volt rá, ártott a köztársaságnak, mindent elkövetett, hogy gyöngítse Csehszlovákia védelmi erejét, megrendítse a csehszlovák hadsereg harcképességét, szétzüllessze a népgazdaságot. A Kommunista és A Munkáspártok Tájékoztató Irodájának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, s személy szerint Sztálin elvtársnak fölbecsülhetetlen érdeme, hogy idejekorán teljesen fölfedték a Tito-fasiszták gyülevész bandájának szerepét a béke, a demokrácia és a szocializmus ellen szőtt nemzetközi összeesküvésben. A Slánsky-pörben, a Rajk-pörben, a Rosztov-pörben és a többi hasonló pör során lehullt az álarc a Titofasiszták legfőbb segítőtársairól. A népi demokratikus rendszeréről egymásután mérik megsemmisítő csapásaikat a sötétség és a reakció erőire, a Washingtonból irányított Tito-fasiszta csőcselékre. Az imperialisták hadiszekeréhez kötött titóista Jugoszlávia valóságos átka a jugoszláv népnek, amely a titóista hóhér véres fasiszta korbácsa alatt nyög. A népi demokratikus országok még szorosabban fölzárkóznak a Szovjetunió mellé, s a Szovjetunió mindenirányú segítségével a szocializmus útján haladnak. A kardcsörtető nyugati imperialistáknak pedig csak ennyit mondhatunk: urak, önök ismét elvesztették a játszmát! A néptömegek átláttak piszkos terveiken, s tántoríthatatlanul követik népi demokratikus kormányaikat, munkás- és kommunista pártjaikat, követik a Szovjetuniót és az egész emberiség nagy tanítóját és barátját, Sztálin elvtársat. 3 A KAPITALIZMUS ÉS A HÁBORÚ ORSZÁGAIBAN Egy hónap alatt 44.000 ember vált munkanélkülivé Angliában a polgári célokat szolgáló termelés összezsugorodása miatt a munkáscsaládok ezrei vesztik el a betevő falatjukat és válnak hajléktalanná. Az új esztendő sem kecsegtet semmi jóval. A Daily Workerben nemrég közölt hivatalos adatok szerint a munkanélküliek száma már meghaladta a 400.000-et. Csupán október 13-tól november 10-ig 8500 fővel gyarapodott a munkanélküliek serege. Novemberben a fő iparágakban 44.000 ember vesztette el munkáját. Olaszországban nyomortanyákon élnek az emberek Olaszországban a mostani társadalombiztosítási rendszer a lakosság többségére nem terjed ki. 24 millió olasz, vagyis a lakosság 51 százaléka, ténylegesen nem részesül semilyen orvosi segélyben. Az olasz dolgozók sorait betegségek pusztítják. Nápolyban 8000 megvizsgált gyermek 16,8 százalékánál aktív gümőkóros folyamatot derítettek föl. A vizsgálat megmutatta, hogy a gyermekek megbetegedése szorosan összefügg a súlyos lakásviszonyokkal. Több mint félmillió olasz baraklakásba, barlangba, kalyibába kényszerül , vagy pedig a szabad ég alatt tanyázik. Matéra város környékén 13.000-en, Foggia környékén körülbelül ugyanennyien barlangokban húzódnak meg. Több mint 3 millió ember lakhatatlannak minősített házakban él. Iskolák építése helyett fegyverkezési hajsza Hollandiában az iskolák válságos helyzetbe kerültek. A „Holland Tanítók Szövetsége” decemberben beadványban hívta föl a kormány figyelmét a tűrhetetlen állapotokra. Az országban a kelleténél jóval kevesebb az iskola, sok régi iskolaépület használhatatlanná vált, s általános tatarozásra szorul, de erre nem adnak pénzt. A tantermek túlzsúfoltak. A tanítók fizetése nyomorúságos. Azamsterdami katolikus iskolák tanítói nemrégiben nyílt levelet intéztek a „Katolikus Néppárt” vezetőségéhez. Megírták, hogy ha nem emelik föl fizetésüket, abbahagyják a munkát. Hollandia mai urai ezzel édeskeveset törődnek. Nekik más a gondjuk: a fegyverkezési hajsza. 1951—1952-ben roppant összeget, 3 milliárd holland forintot fordítottak katonai célokra. 1953- ra 1 milliárd 800 millió holland forintban állapították meg a háború előkészítésével összefüggő kiadások összegét. A katonai kiadások növekedése Az amerikai imperialisták rövid pórázán fogott újzélandi kormány évről évre nagyobb összegeket irányoz elő a háború előkészítésére. Az ország közvetlen katonai kiadásai már az 1950—1951-es költségvetési évben nyolcszor akkora összegre rúgtak, mint a háború előtt hasonló célokra fordított kiadások. Mint a People’s Voice című lap nemrégiben jelentette, 1952-ben Auckland északi partvidékének 50.000 dolgozójától 600.000 fontsterlinget sajtoltak ki a katonai kiadások fedezésére. Mindennapos esetek Anglia életéből A Dany Mirror angol burzsoá lap egyik legutolsó 1952. évi számában külön cikkben kívánt „kellemes karácsonyi ünnepeket" olvasóinak. Ugyanitt olvassuk hogy a „Mikulás” „nem feledkezett meg” ... a világ minden tájáról Angliába érkezett 630 kutyáról és macskáról sem. Ezeket most hat hónapig a surrey-i Hackbridget Cenners-ben vesztegzár alatt tartják. A gazdagok kutyái és macskái számára „karácsonyi étrendet” állítottak össze, amelyben különleges módon elkészített ételek és különféle fűszerekkel ízesített nyúlhúsok és egyéb húsok szerepelnek ... A lapnak ugyanebben a számában olvasunk arról, hogy milyen tragikus sors érte a 28 éves Dorothy Dolant, egy munkanélküli feleségét, akit azért állítottak bíróság elé, mert meg akarta mérgezni gyermekét. A bíróságon kiderült, hogy a családnak nem volt miből megélnie. Az éhségtől és nyomortól kétségbeesésbe kergetett anya elhatározta, hogy elpusztítja gyermekét... A parasztok súlyos helyzete Nyugat-Németországban Nyugat-Németország mezőgazdaságának eladósodása 1948- tól 1951-ig 2,48 milliárd márkáról 4,27 milliárd márkára emelkedett. Ez az adósság elsősorban a kis- és középparasztokat sújtja, akik a nyomor miatt kénytelen-kelletlen mind gyakrabban folyamodnak kölcsön fölvételéhez. Az adók elviselhetetlenné válnak. A dolgozó parasztoknak ez a kétségbeejtő helyzete elkerülhetetlenül együtt jár a földek rosszabb művelésével. A parasztokénak nincs elég pénzük a talaj gépi megművelésére, műtrágya, stb. beszerzésére.* Ennek következtében Nyugat-Németországban a gabonatermés 1952-ben 15 százalékkal kisebb volt, mint 1951- ben. A rozstermés majdnem 30 százalékkal csökkent.