Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-23 / 42. szám

_________ A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 42 (363) I 7955. október 23 Ára 50 fillér ' ' i i . i .. i .i.­­i.i .................. i i ■ i ■„ i M — Fontos esemény Kína Kommunista Pártjának életében Kína Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának Pekingben tartott VI. (bőví­tett) ülése egységesen hozott határozatot a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom­ról és a VIII. pártkongresszus összehívá­sáról. A Kínai Népköztársaság valamennyi dolgozója által lelkes helyesléssel foga­dott rendkívül fontos határozatok újabb történelmi jelentőségű szakaszt jelente­nek a szocialista társadalom Kínában való felépítéséért vívott harcban, s a nemzetközi jelentőségük is óriási. Kína Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának VI. ülése elhatározta, hogy 1956 második felében össze kell hívni a KKP VIII. kongresszusát és jóváhagyta a kongresszusi napirend következő fő pontjait: a) Jelentés a párt Központi Bizottsá­gának munkájáról. b) Előterjesztés a párt szervezeti sza­bályzatának módosításáról. c) A népgazdaságfejlesztés második öt­éves tervének irányelvei. d) A párt Központi Bizottságának meg­választása. Kína Kommunista Pártjának VII. kongresszusa óta több mint tíz év telt el. Kína Kommunista Pártja a hősies harc és a győzelmek dicső útját tette meg azóta. Kína Kommunista Pártja, Mao Ce­­tung elvtárssal az élen, a marxista- leninista elmélettől vezérelve, alk­otóan összekapcsolta ezt az elméletet a kínai antiimperialista és antifeudális forra­dalom gyakorlatával, s nagy győze­lemre vezette a kínai népet: meg­alakult a Kínai Népköztársaság. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kínai népi forradalom diadala volt a világtörténelem legnagyobb eseménye, amely még jobban a béke és a szocializmus javára változtatta meg az erőviszonyokat. Miután az ország győzelmesen fölsza­badult a belső reakció és a külföldi gyar­matosítók járma alól, Kína Kommunista Pártja a gyökeres társadalmi-gazdasági átalakítások végrehajtására, az új, bol­dog élet építésére összpontosíthatta a nép valóban gigászi erejét. A hatszáz milliós kínai nép most önfeláldozóan azon fára­dozik, hogy megvalósítsa az első ötéves tervet. Ebben az ötéves tervben testet ölt a kommunista pártnak az átmeneti idő­szakra szóló irányvonala, melynek értel­mében fokozatosan meg kell valósítani az ország szocialista iparosítását, s foko­zatosan végre kell hajtani a mezőgazda­ság, a kisipar, valamint a magánkeres­kedelem és a magánipar szocialista át­alakítását. Ez az irányvonal világító­­toronyként mutatja az utat Kína Kom­munista Pártja egész tevékenysége szá­mára. Az első ötéves terv végrehajtásán fáradozó kínai nép nagy sikereket aratott a gazdasági és a kulturális élet minden területén. A kínai nép a kommunista párt bölcs politikáját követve az erős hazai ipar és elsősorban a nehézipar megteremtésére összpontosította leg­nagyobb erőfeszítéseit. Az ötéves terv első évei alatt az ipar teljes termelése 1952-höz képest mintegy 62 százalékkal növekedett. 1957-ig az értékben kifejezett teljes ipari termelés 1952-höz képest 98,3 százalékkal növekszik, a korszerű ipar aránya pedig az ipar és a mezőgazdaság teljes termelésén belül 1952-höz képest 26,7 százalékról 36 százalékra emelkedik. Mind nagyobb teret­­hódít a Kínai Népköztársaság falusi lakosságának a falu szocialista átalakításáért indított hatalmas mozgalma. 1951 végén több mint 300 mezőgazdasági termelőszövet­kezet volt az országban; két év múlva több mint 14 000-re növekedett a szá­muk, 1955 júniusában pedig már 650 000 szövetkezet 16 900 000 parasztgazdaságot egyesített. A szövetkezeteknek több mint négyötöde növelte a mezőgazdasági növények terméshozamát, ami azt bizo­nyítja, hogy a szövetkezetek sokkal elő­nyösebbek a kölcsönös munkasegély­­csoportoknál, s még inkább az egyéni gazdaságoknál. A KKP Központi Bizottságának ülése megállapította, hogy a Kínai Népköztár­saság különböző vidékein ismét lendüle­tesen fejlődnek a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy a parasztok többsége kész a szocialista úton haladni, s hogy a kínai falvakban megindult szövetkezeti moz­galom hamarosan elterjed az egész or­szágban. Úgy számítják, hogy 1958 tava­szán a mezőgazdasági szövetkezetekben 250 millió ember, illetve 55 millió pa­rasztgazdaság, vagyis az egész falusi népesség fele fog tömörülni. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén keményen meg­bírálták a faluhelyen elkövetett jobb­oldali opportunista hibákat. Az ülés eré­lyesen állást foglalt azok ellen a funkcio­náriusok ellen, akik a szocialista iparosí­tás kérdéseit elválasztják a mezőgazda­­sági szövetkezeti mozgalom kérdéseitől, s helyeslik ugyan a szocialista iparosí­tásnak az ötéves tervben előirányzott ütemét, de úgy vélik, hogy a falusi szövetkezeti mozgalom fejlesztésében külön, lassúbb ütemet kell tartani. Kína Kommunista Pártja helytelennek tartja ezt az álláspontot, mert az e nézetet valló funkcionáriusok csak a jómódú paraszti kisebbségnek a mezőgazdasági szövetkezetek kérdésében tanúsított inga­dozását látják és nem veszik észre a szegényparasztok, valamint a szegényebb középparasztok nagy tömegeinek aktivi­tását. Kína Kommunista Pártja a Szovjet­unió tapasztalataira támaszkodva úgy véli, hogy az ország szocialista iparo­sítása nem hajtható végre elszigetelten, a mezőgazdasági szövetkezetek alakításá­tól elszakítva, hiszen ez utóbbi nemcsak a kínai falu fejlődésének, hanem az egész népgazdaság fejlődésének is sarkalatos kérdése. A mezőgazdaság elmaradása máris akadályozza az ipar fejlődését, a Kínai Népköztársaságban folyó szocialista építést, s ebbe a kommunista párt és a kínai nép nem nyugodhat bele. Kína Kommunista Pártja határtalanul jpízik a tömegekben, feltartóztathatatlanul leküzd minden akadályt és nehézséget és szilárdan, tántoríthatatlanul vezeti az országot a szocializmus felé. A városi és a falusi dolgozók lelkesen helyeslik és tá­mogatják a párt politikáját. Nem kétsé­ges, hogy Kína Kommunista Pártja ki­vívja majd, hogy az általa kitűzött hatal­mas történelmi jelentőségű feladatot tel­jesítsék, és mint Mao Ce-tung elvtárs mondta, mintegy három ötéves terv le­forgása alatt alapjában végre fogja haj­tani a szocialista iparosítást és a mező­­gazdaság, a kisipar, a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítását, vagyis el fogja érni, hogy körülbelül há­rom ötéves terv alatt Kínában lényegében fölépül a szocializmus. „A Szovjetunió­nak a szocializmus fölépítésében szerzett gazdag történelmi tapasztalatai lelkesítik országunk népét — mondja Mao Ce-tung elvtárs — s táplálják népünkben azt a meggyőződést, hogy a szocializmus Kíná­ban is felépíthető.” A kínai nép sikerei őszinte örömmel töltik el a világ dolgozóit, akik a népi Kínában a népek közti béke és barátság megszilárdításának hatalmas tényezőjét látják. A Kínai Népköztársaság, a világ­nak ez a nagyhatalma, sokban hozzájá­rult és hozzájárul a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez, s következetesen foly­tatja az országok közti baráti együttmű­ködés fejlesztésének a békés egymás mellett élés elvein alapuló politikáját. A reális valóság azt bizonyítja, hogy a nemzetközi problémákat ma nem lehet megoldani a Kínai Népköztársaság rész­vétele nélkül. Kína Kommunista Pártja a proletár nemzetköziség elveihez híven fáradha­tatlanul erősíti a kínai nép testvéri ba­rátságát a Szovjetunió és valamennyi népi demokratikus ország népeivel. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezette szocialista tábor népeinek mély, megbonthatatlan barátsága szilárd táma­sza a világbékének, s legfőbb biztosítéka annak, hogy a szocialista tábor népei továbbra is sikeresen fognak előnyomul­ni a gazdaság és a kultúra fejlesztésé­ben. Kína Kommunista Pártja egybeforrot­­tan és sziklaszilárd egységben készül VIII. kongresszusára. A kommunista párt eredményesen vezeti a nagy kínai népnek a gazdaság további nagyarányú föllendítéséért, az ország szocialista ipa­rosításáért és a falu szocialista átalakí­tásáért, a dolgozó tömegek anyagi jólé­tének és kultúrájának fellendítéséért in­dított harcát. Állhatatosan és fáradha­tatlanul erősíti a munkás-paraszt szövet­séget, a kínai népi demokratikus állam megingathatatlan alapját. A párt azért erős, mert hű a marxizmus a leninizmus zászlajához és a proletár nemzetköziség ügyéhez, s mert megbonthatatlan, szo­ros kapcsolat fűzi a nagy néptömegek­hez. Kína Kommunista Pártja nem is­mer mást, mint a nép érdekét. A kínai nép a tapasztalt kommunista párt vezetésével biztos léptekkel halad szocialista jövője felé. ♦ • ♦ A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága október 19-én és 20-án a Saint Denis-i városházán (Párizs mun­­káskülvárosában) ülést tartott. Az ülés napirendjén egy kérdés szere­pelt: a parasztság helyzete és a párt fa­lusi munkája. A kérdésről Waldeck Ro­chet elvtárs, a Politikai Bizottság tagja számolt be. TÁJÉKOZTATÓ KÖZLEMÉNY Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának VI. üléséről Kína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága október 4-től 11-ig tartotta VI. (bővített) ülését. Az ülésen Kína Kom­munista Pártja Központi Bizottságának 38 tagja és 25 póttagja vett részt. Részt vettek még a sanghaji pártirodának, a pekingi, a tiencsini és a sanghaji városi pártbizottságoknak a titkárai, a tartományi pártbizottságok, az autonóm kerületi pártbizott­ságok és a körzeti pártbizottságok titkárai, valamint a Köz­ponti Bizottság osztályainak és bizottságainak, a különféle központi állami intézmények pártcsoportjainak felelős funk­cionáriusai — összesen 388-an. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága VI. ülésé­nek napirendjén két kérdés szerepelt: 1. a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomról szóló határozati javaslat megvitatása és elfogadása; 2. Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának ösz­­szehívásáról szóló határozati javaslat megvitatása és elfo­gadása. Az ülés első napján Mao Ce-tung elvtársnak, Kína Kom­munista Pártja Központi Bizottsága elnökének megnyitó sza­vai után a Központi Bizottság Politikai Irodája nevében Csen Po-ta, a Központi Bizottság tagja számolt be a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomról szóló határozat-tervezetről, majd Teng Hsziao-ping, a Közmati Bizottsá­­g Politikai Irodá­jának tagja ismertette a Kína Kommunista Pártja VIII. kong­resszusának összehívásáról szóló határozat-tervezetet. Az ülésen élénk vita alakult ki, s nyolcvanan szólaltak fel (az idő korlátozottsága miatt 167-en nem szólalhattak fel, beszédüket nyomtatásban osztották szét az ülés részvevői kö­zött). Valamennyi felszólaló egységesen helyeselte „Kína Kom­munista Pártja Központi Bizottsága VI. (bővített) ülésének a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomról szóló hatá­rozat-tervezetét” és „Kína Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága VI. ülésének a VIII. pártkongresszus összehívásáról szóló határozat-tervezetét”, valamint Csen Po-ta és Teng Hsziao-ping elvtárs beszámolóját. Az ülésen nagy jelentőségű beszédeket mondtak Liu Sao­­csi, Csou En-laj, Csu Te, Csen Jun, Peng Tö-huaj, Peng Csen és Teng Hsziao-ping elvtársak, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagjai. Az ülés gondosan megvitatta a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek országos arányú fejlesztésének és a mezőgazda­­sági kollektivizálás fokozatos megvalósításának kérdéseit. Va­lamennyi felszólalást áthatotta a mezőgazdaság kollektivizá­lása iránt érzett sz­ilárd bizalom, s az összes felszólalásokat az önbírálat és a munka fogyatékosságainak bírálata jellemezte. Az idén július 31-én a Központi Bizottság összehívta a tartományi, a városi és a kerületi pártbizottságok titkárainak értekezletét, amelyen Mao Ce-tung elvtárs „A mezőgazdaság kollektivizálásának kérdéseiről” címmel mondott beszámolót. Mao Ce-tung elvtárs hangsúlyozta, hogy az ország falvaiban rövidesen újra fellendül a szocialista tömegmozgalom, s bí­rálta azoknak a funkcionáriusoknak a jobboldali hibáit, akik megijedtek a falusi szövetkezeti mozgalom erőteljes fellendü­lésétől. Ismertette a kínai mezőgazdaság kollektivizálása fej­lődésének történelmi törvényszerűségeit és kijelölte azt az irányvonalat és politikát, amelyet a pártnak a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom vezetésében követnie kell. Mao Ce­­tung elvtárs történelmi jelentőségű útmutatásait az ország egész falusi lakosságának közkincsévé tették és ezek az út­mutatások a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom hatalmas lelkesítő erejévé és helyes irányvonalává lettek. Mao Ce-tung elvtárs útmutatásainak helyességét bizonyította a mezőgazda­ság kollektivizálásával kapcsolatos kérdések tanulmányozása és megvitatása, ami a legutóbbi két hónapban valamennyi pártszervezetben megtörtént, s az útmutatások helyességét bi­zonyította a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek ugyaneb­ben az időszakban bekövetkezett új fejlődése is. A felszólalók meggyőző: konkrét példákkal bizonyították, hogy a munka jelenlegi szakaszában erélyesen fejleszteni kell a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmat, s hogy pártunk ké­pes a tömegek eme új, hatalmas szocialista mozgalmának ve­zetésére. Sok helyi pártbizottsági titkár számolt be felszólalá­sában a mezőgazdaság kollektivizálásának helyi előzetes ter­veiről, amelyeket Mao Ce-tung elvtárs útmutatásainak meg­felelően dolgoztak ki. Beszámoltak arról is, hogy a legutóbbi két hónap alatt, mióta Mao Ce-tung elvtárs útmutatásai az ország különféle vidékein ismeretesekké váltak, a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek új, viharos fejlődése tapasztalható. A felszólalók alaposan megvitatták, milyen munkát kell végezni az iparban, a közlekedésben, a kézműiparban, a pénz­ügyek és a bankügyek területén, a kereskedelemben, a kultú­rában, a közoktatásban, a tudományban, az egészségügyben, a hadügyekben, a politikában és az igazságszolgáltatásban, a pártszervezetek politikai és szervező munkájában, az Új­ De­­mokratikus Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek, a nőszövet­ségek és más tömegszervezetek tevékenységében, hogy meg­felelően fogadják és elősegítsék a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom új, hatalmas fellendülését. A záróülésen Mao Ce-tung elvtárs összefoglalta az ülés eredményeit. Az ülés ezután egyhangúlag elfogadta „A mező­­gazdaság kollektivizálásáról szóló határozatot”, „A Kína Kom­munista Pártja VIII. kongresszusának összehívásáról szóló ha­tározatot” és ,,A Kína Kommunista Pártja Vill. kongresszu­sának képviseleti­ szabályairól és küldöttválasztási rendjéről szóló rendelkezést”. Az ülés egészében elfogadta „A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek minta-alapszabályzatának” terve­zetét, amely gyakorlati alkalmazása során már több ízben módosult, és határozatot hozott, hogy ezt a tervezetet a Kínai Népköztársaság Államtanácsa és az Országos Kínai Népkép­viseleti Gyűlés Állandó Bizottsága elé kell terjeszteni. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága VI. ülésének határozata a VIII. pártkongresszus összehívásáról 1. Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusát 1956 második felében kell megtartani. A kongresszus időpontját a párt Központi Bizottságának Politikai Irodája állapítja meg. 2. A kongresszus napirendjének fő pontjai a következők: a) Jelentés a párt Központi Bizottságának munkájáról. b) Előterjesztés a párt szervezeti szabályzatának módosí­tásáról. c) A népgazdaságfejlesztés második ötéves tervének irányelvei. d) A párt Központi Bizottságának megválasztása. 3. A kommunista párt VIII. kongresszusának küldöttei , ■ . Ő a tartományi, autonóm kerületi és községi pártszervezetek ál­tal közvetlenül a központi szervek ellenőrzése alatt összehívott értekezleteken és a párt Központi Bizottsága osztályainak és szerveinek pártszervezetei és a központi állami intézmé­nyek pártszervezetei által összehívott értekezleteken válasz­tandók meg. A tibeti kerületben a küldöttek taggyűléseken választhatók meg. ---------------------------------------------------------------------------------------♦ • A kínai népi felszabadító hadsereg pártszervezeteinek küldöttei a népi felszabadító hadsereg pártértekezletein vá­lasztandók meg. 4. Kivétel nélkül minden küldöttet a párt szervezeti sza­bályzatának megfelelően titkos szavazással kell megválasz­tani. 5. A kongresszusi küldötteket a következő elv szerint kell választani: a) 10 000 párttagonként egy küldöttet; b) tekintve, hogy az ország különböző részein a pártta­gok megoszlása egyenlőtlen, minden választóegység pótlólag négy-nyolc küldöttet választhat; minden kétmillió lakost meg­haladó nagyváros pártszervezete pótlólag 10—15 küldöttet vá­laszthat. Esetenként külön kell eldönteni a pótlólag választ­ható küldöttek számát. 6. Kína Kom­munista Pártja VIII. kongresszusának kül­dötteit 1956 június végéig kell megválasztani. A BÉKE-VILÁGTANÁCS IRODÁJÁNAK FELHÍVÁSA A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉHEZ A Béke-Világtanács Irodája október 12 felső genfi négyhatalmi külügyminisztert tett a világ közvéleményéhez. A felhívás a következőképpen hangzik A négy hatalom kormányfőinek ez év júliusában Genfben lezajlott értekezlete mélyrehatóan meg­változtatta a nemzet­közi légkört. Az ér­tekezlet a népek óha­jait tükrözte. A közvélemény sohasem egyezik bele, hogy az első elért eredményeket semmissé tegyék, s nem elégedhet meg azzal, hogy a „hidegháborúban” csupán lélegzetvételi szü­net álljon be. Senki sem becsüli le azokat a komoly nehézségeket, ame­lyeket a négy külügyminiszternek az október 27-én Genfben megnyíló újabb értekezleten le kell küzdenie. Általános rendezés nem érhető el másképp, csak tárgya­lások útján, amelyek viszont megkövetelik a kölcsönös jó­akaratot és a fáradhatatlan türelmet. Ha megegyezés érhető el , bármilyen szerény is legyen , mindig el kell érni. Ez nyújt módot a továbbhaladásra. A biztonsági megegyezés meggyorsítaná a leszerelést. A le­szerelési megegyezés elősegítené a biztonság kérdésének meg­oldását és Németország újraegyesítését. A leszerelés kérdésében az álláspontok annyira közel ke­rültek egymáshoz, hogy megvalósítása most már csak a kor­mányok jóakaratától függ. Az érintkezés és a nemzetközi én és 13-án Bécsben ülést tartott, s a kö­­értekezlettel kapcsolatban felhívást intő­csere kiszélesítése vé­gett már megtették az első lépéseket. A közvélemény nem en­gedi meg, hogy ha Genfben nincs egyet­értés a napirend va­lamelyik pontjában, ez ürügy legyen az említett eredmények megsemmisítésére és ürügy legyen az értekezlet sikertelenségére. Ma, amikor a félelem érzése eltávolodott, amikor a bizal­matlanság gyengült, a „hidegháború” terhe megengedhetetlen. Az emberek azt akarják, hogy a feszültség enyhülésének elő­nyeit minden ember élvezze, azt akarják, hogy a fegyverzet csökkentése minden embernek nagyobb bőséget hozzon és hogy megszűnjék az atomfegyver gyűlöletes veszélye. A népek nem engedik meg a „hidegháború” visszatéré­sét. Újabb lépéseket követelnek a nemzetközi együttműködés felé. Követelik a katonai tömbök politikájának elvetését, s azt óhajtják, hogy a most megindult tárgyalások politikája terjedjen ki a földkerekség minden olyan­ területére, amelyet a kényszer és a „hidegháború” politikája sújt. A Béke-Világtanács felhív minden embert, minden népet, úgy cselekedjék, hogy valamennyi világrész valamennyi or­szágában diadalmaskodjék Genf szelleme. Bécs, 1955. október 13. A Béke-Világtanács Irodája A szovjet vízierőműépítők nagyszerű munkagyőzelmet arattak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 38. évforduló­jának küszöbén: október 18-án, több mint egy évvel a kiszabott határidő előtt ki­gyulladtak a kahovkai vízierőmű lám­pái, a Dnyeperen épült vízierőmű első működésbe lépett a kahovkai vízierőmű gépcsoportja megkezdte rendszeres mű­ködését. A legendás Kahovka mellett nem egészen öt év alatt hatalmas vízi­erőmű létesült. A nagyszerű sikerek az építők lelkes munkája, az újító tömeg­mozgalom és a legtökéletesebb munka­­módszerek alkalmazása révén születtek. Az első gépcsoport működésének meg­indulása alkalmából a vízierőmű épületé­nél gyűlés volt, melyen sok ezren vettek részt. Novaja Rahovkában késő éjjelig tartottak az ünnepségek. ♦ • ♦ A szovjet vízierőműépítők nagy győzelme Erősítsük a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységét A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Irodájának nyilatkozata A Szakszervezeti Világszövetség Végre­­hajtó Irodája október 10-től 12-ig Buda­pesten tartotta 28. ülésszakát. Az ülés nyilatkozatot fogadott el a nemzetközi szakszervezeti mozgalom fejlődéséről. A nyilatkozat a többi közt így szól: A Végrehajtó Iroda megelégedéssel álla­pítja meg, hogy „az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek genfi értekezlete jelentős távlatokat nyitott meg a nemzetközi fe­szültség enyhülése előtt”. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az értekezlet „új hely­zetet teremtett a nemzetközi szakszervezeti életben. A Végrehajtó Iroda úgy véli, hogy az új helyzet jobb feltételeket ho­zott létre a különböző irányzatú szakszer­vezetek közti kapcsolat és együttműkö­dés megjavítására, amire azért van szük­ség, hogy a munkások sikeresen harcol­hassanak életbevágó követeléseikért”. A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá, hogy az SZVSZ „hajlandó találkozni a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szö­vetségének, a Keresztény Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségének, valamint az önálló és független szakszervezetek­nek a képviselőivel, hogy kidolgozzák olyan közös akciók, programját, amelyek célja a munkások időszerű követeléseinek kielégítése. Hajlandó kivétel nélkül min­den szakszervezeti küldöttséggel testvé­rien együttműködni a nemzetközi munkás­szolidaritás szellemében. Tények bizo­nyítják, hogy az együttműködés lehetsé­ges. Az utóbbi hónapokban világszerte újult erővel jelentkezett az egységre és a szakszervezetek közti nemzetközi együttműködésre való törekvés“. Az SZVSZ „felhívja a világ dolgozóit, az összes irányzatú szakszervezeteket, hogy erősítsék a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom egységét. Ily módon biz­tosítva lesz annak a harcnak a sikere, amelyet a dolgozók vívnak a jobb életért, a szabadságért, a békéért, továbbá azért, hogy a genfi értekezlet szellemében erő­södjék az államok és a népek közti baráti kapcsolat és együttműködés". ★ Az SZVSZ Végrehajtó Zr­,dája táviratot küldött az ENSZ közgyűléséhez, s ebben hangsúlyozta, hogy „a fegyverkezés ve­szélyezteti a békét és állandóan csökkenti a dolgozó lakosság életszínvonalát". A Végrehajtó Iroda a táviratban felhív­ja az ENSZ közgyűlésének figyelmét, milyen fontos, hogy a nagyhatalmat megegyezzenek a fegyverzet csökkentésé­ről és felhívja a közgyűlést, helyeselje őt, támogassa „a bandungi konferenciá­nak a határozatait, melyen az egysé­gesen függetlenségre, szabadságra és bé­kére törekvő ázsiai, afrikai és közép-ke­leti országok képviselői találkoztak". Tudományos ülésszak az 1905-1907-es lengyelországi forradalmi események emlékére Az 1905—1907-es lengyelországi forra­dalmi események emlékére Varsóban tudományos ülésszakot tartottak. Az ülésszakot a Lengyel Tudományos Aka­démia Történettudományi Intézete, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának párttörténeti osztálya, a Köz­ponti Bizottság Társadalomtudományi In­tézete és a Lengyel—Szovjet Intézet hívta össze. Az ülésszak munkájában a lengyel történeti és társadalomtudomá­nyok kiváló képviselői, az 1905—1907-es lengyelországi forradalmi események részvevői, valamint a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból, Magyarországról, Romá­niából, Bulgáriából, Albániából és Jugo­szláviából érkezett tudósküldöttségek vettek részt. Az ülésszakon Bierut elvtárs vezetésé­vel részt vettek a Központi Bizottság Politikai Irodájának tagjai. Az ülésszakon számos előadás hang­zott el az 1905—1907-es forradalmi har­cok történetével kapcsolatos kérdésekről­. Daniszewski professzor, a Központi Bizott­ság párttörténeti osztályának vezetője „A munkásosztály a lengyel nép élén a társa­dalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harcban az 1905—1907-es forradalom ide­jén" címmel tartott előadást. Figyelemre­méltó anyagot közöltek Klabinski és Tych „A lengyel királyság paraszti tömegei az 1905—1907-es forradalomban" című előadá­sukban, Kormanowa professzor a forradal­mi évek nemzeti felszabadító harcáról, Mly­­narski, a Lengyel—Szovjet Intézet igazga­tója a lengyel és az orosz néptömegek fegyverbarátságáról tartott előadásában. Az előadások feletti vitákban több mint negyvenen szólaltak fel. Az ülésszak, melyet nagy előkészítő munka előzött meg, a lengyel tudomá­nyos élet fontos­ eseménye volt. Az ülésszakon az eddiginél jobban sikerült egyrészt a munkásmozgalom, másrészt az egész nép, a lakosság minden osztálya és rétege történetének összefüggését feltár­ni, valamint az összes lengyel területek történetét megvilágítani. Az ülésszak hangsúlyozta a lengyel felszabadító moz­galom népi jellegét. Az ülésszak elő­készítése során és magán az üléssza­kon sok helytelen módszertani tételt felülvizsgáltak és számos felületes meg­ítélést bírálat tárgyává tettek. Az ülésszak utolsó napján Varsóban a tudomány és kultúra Sztálin nevét viselő palotájában ünnepi ülés volt az 1905-ös lengyelországi forradalmi esem­é­­nyek 50. évfordulójának emlékére.

Next