Piarista gimnázium, Tata, 1871
A villanyosság s az égi háború. Ki ne tapasztalt volna már égi háborút? Az eget sötét felhők borítják, időnként sebesen előtűnő s ismét rögtön elenyésző fény látszik, mintegy óriási hosszú, s több helyen meghajtott szikra cikázik a levegőben, mire erősebb hang, dörgés, ropogás hallatszik; — amazt villámnak, emezt mennydörgésnek, égzöngésnek nevezzük; mindkettő pedig, egyesülve esővel, széllel s néha jéggel is, teszi az égi háborút. A tudománynak azon kell lennie, hogy eme nagyszerű természeti tüneményt megértse, megfejtse, azaz: okát megtudja, s egyéb körülményeit megismerje. Azonban, noha e szemkápráztató és földrendítő jelenet a történet tanúsága szerint a világ teremtése óta folytonosan ismétlődik, sem a közönséges emberek, sem a tudósok vizsgálat alá nem vették azt. A köznép, öröklött téves hagyomány után, e tüneményt legtöbbször az emberi nem bűneinek nagysága és sokasága miatt boszúra gerjedt istenségnek tulajdonítja még ma is, és fenyegetés, sőt valóságos büntetésnek tekinti, mely a vétkeseket sújtja. Tapasztalván ugyanis, hogy a villám sokszor gyújt, rombol, állatokat és embereket agyoncsap, megerősödik azon hiszemben, hogy az félelmes ostor, melylyel Isten a gonoszokat veri; s azért Isten haragjának, nyilának is mondják. Ez babona, és pedig erkölcsrontó babona; mivel az ily elfogult ember másról, ki sokszor talán csak vigyázatlanságának lett áldozatja, azt meri gondolni, hogy istentelenségével érdemelte a csapást, ami bizonyára ép oly alaptalan mint igazságtalan felfogás. Dacára pedig ily fontos oknak, mely a tudományos világot felébreszthette s ösztönözhette volna az égi háború természetének vizsgálására, mégis csak a mult század közepén adta rá fejét egy tudós férfiú, ki után mások is indulván, a dolgot napfényre derítették. E végre pedig szükséges volt elsőben oly készület, mely a nagyban mutatkozó tüneményt kicsinyben állítja szemünk elé. Meg volt már akkor fejtve a légszivattyú segedelmével a lég nyomása; megmagyarázta volt egy tudós a szivárvány színeit a sugártörés által, s föl is volt már találva azelőtt 100 évvel az úgynevezett villanygép, mely a fejtegetésben felvett tárgyunkra legnagyobb világosságot vet. Ennek s a következőknek megértésére vissza kell mennünk a történetben 1200 és több évvel. — Kr. sz. előtt 600 esztendővel Thalész görög bölcs már ismerte a gyanta egy nemének, az úgynevezett borostyánkőnek azon tulajdonságát, melynél fogva az, megdörzsöltetvén, sötétben fénylik s bizonyos könnyebb testeket pl. pölyhöt, porzót, apró forgácskákat stb. magához vonz. Méltán álmélkodhatunk tehát azon, hogy a természettudósok, kik ezt tudták, tovább nem vizsgálták a dolgot, sem azt nem keresvén, ha vájjon a borostyánkőnek ezen tulajdona van-e összekötve más tulajdonságokkal, vagy, ha vájjon e körön kívül birnak-e ily tulajdonsággal más testek is? Elég az hozzá, hogy csak a 17-ik században a német tudós, Guericke Ottó (1776) találta fel az első villanygépet. Már akkor ugyanis tudták a természetvizsgálók, hogy nem csak a borostyánkő bir ama tulajdonságokkal, hanem az üveg, spanyolviasz stb. is, ha kellően dörzsöltetnek. Az előbb említett német tudós készített kénből gömböt, melyet forgantyúval forgatott, s kezét rátartván, dörzsölt s igy villanyossá tett. Mások tökéletesítették. Mostanában alkatrészei következők: 1) Egy vastag üvegkorong, mely középpontján átmenő tengelye körül forgattyú segélyével hajtatik. 2) Négy, szőrrel kitömött bőrvánkos, melynek felületére zsír segedelmével porrá tört horganyból, ónból és higanyból álló keverék (foncsor) kenetik. Ezen vánkosok bizonyos faálláson vannak csavarral, rugóval vagy egyébként megerősítve, s köztök szorosan jár az üvegkorong, midőn forgattatik és benne a ma már leírt tulajdonság felgerjesztetik. Ennyi elég volna a villanygerjesztésre, ha nem, hogy annak hasznát vehessük, szükséges: 3) egy üres sárgarézhenger, mely többnyire üveglábon nyugszik, s két karja az üvegkorong felé nyúlván, hegyes és éles kiállásaival az üvegen okozott villanyosságot magába szívja s a hengeren odább terjeszti; egyéb szélső részei gömbölyűek, hogy t. i. a villanyfolyamot letartóztassák. Az üvegkorong-