Taxisok világa, 2001. (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
taxisok világa 45 A BUDAPESTI MAGÁNTAXISOK TÖRTÉNETE 38. RÉSZ 1941-ben jelentős közlekedéstörténeti esemény zajlott le Magyarországon. A június 26-án megjelent 187 000/1941. BM. sz. rendelet kimondta, hogy július 6-tól Budapest és környéke kivételével át kell térni az ősi bal oldali közlekedésről a jobb oldalira; a kimaradt területen november 9-én lépett életbe az új hajtási rend. A kétlépcsős megoldásnak oka: a fővárosban és környékén sokkal több volt a KRESZ-tábla, a villamos váltó, a járdasziget, mint az ország többi részén együttvéve, átszerelésük, áthelyezésük pedig hosszabb időt igényelt. Az átállás hatalmas terhet rótt az országra, csakúgy, mint az autóbusz-vállalkozókra, akiknek szinte pillanatok alatt kellett társasgépkocsijaik karosszériáit átalakítani, a bal oldali ajtónyílásokat lezárni és a jobb oldalon a lemezelést megbontani, az új ajtónyílásokat kialakítani, a lépcsőket felszerelni. A villamosoknál az átállás gondot nem okozott, mert a peron mindkét oldalán volt le-felszállási lehetőség, a teherautókkal sem kellett törődni. A taxiknál viszont okozott némi nehézséget a hajtási rend megváltozása; a továbbiakban a kocsi jobb oldalán kiszálló utas nem láthatta a bal oldalon maradt taxiórát, így bemondás alapján fizette ki a viteldíjat. Továbbá a főútvonalakon néhány taxiállomást át kellett helyezni a másik oldalra. Minthogy a rendelet nem kötelezte a taxisokat a viteldíjjelző áthelyezésére, a kormánymű átszerelését sem kérte a hatóság, ezért a taxisok nem nyúltak autóikhoz. Magyarországon az 1940-es években csaknem kizárólag jobbkormányos taxik közlekedtek. A nagyobb taxis érdekeltségek, vállalkozók, így az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt, az Autótaxifuvarozók Szövetkezete, a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat 1941 őszén tanfolyamokat szerveztek. A résztvevők gyakorolhatták a jobboldali közlekedést, a kisívű, a nagyívű kanyarodásokat, éjszaka kimerészkedtek a Nagykörútra, a nagyobb sugárutakra, és azokon próbálkoztak az új rend szerinti hajtással. Az utak éjfél után már kihaltak voltak. A költségeket a szürkéknél Haltenbergék, a szövetkezetnél Vörösék állták. A magántaxisok nemigen vettek részt a csoportos foglalkozásokon, inkább dolgoztak, nekik senki nem térítette meg a gyakorlással kapcsolatos költségeket. Természetesen akadtak olyanok is, akik nyáron és kora ősszel több alkalommal is teljesítettek vidéki fuvarokat, így ők a „határon" túl élesben gyakorolták a jobb oldali közlekedést. Amikor pedig visszatértek a „határhoz" a bal oldalon folytatták útjukat Budapest térségében. Akik nem gyakoroltak, számukra szokatlan volt a november 9-i átállás. A maántaxisok a gondok ellenére megúszták a rizikus napokat baleset nélkül. Az Autótaxi Rt. szürketaxijai volánjához azokat a sofőröket ültették 9-10-én, akik gyakorlottak voltak, továbbá saját „hibás" események nem terhelték nyilvántartási lapjukat. Az Autótaxifuvarozók Szövetkezete hasonlóan járt el, náluk sem történt baleset. Az autósok, taxisoknak, motorosoknak meg kellett szokni az új rendet, hiszen a környező országok mindegyikében már a „jobbra hajts, balra előzz" rend volt érvényben. Közép-Európában a magyarok térek át utoljára az új hajtási rendre. Az emberekkel nem is voltak különösebb bajok, hamar megtanulták a jobb oldali közlekedést - ezt bizonyítják a baleseti statisztikák -, ám a lovakkal annál nagyobb gondok adódtak: folyton át akartak térni az úttest másik oldalára. 1944-ben is előfordult, hogy a balon elalvó kocsis arra ébredt, hogy lova a „régi rend" szerint közlekedik. 1941 nyarán megváltozott a szövetkezet vezetőségének összetétele: június közepén lemondott dr. Tóth András elnök, aki egyúttal a vezérigazgatói állást is betöltötte. Az igazgatóság dr. báró Kruchina Károly ny. iparügyi államttkárt választotta helyébe. Tekintettel a romló gazdasági és társadalmi viszonyokra, az igazgatók úgy döntöttek, hogy a vezérigazgatói állást egyelőre betöltetlenül hagyják, Tóth személyi használatú luxus Wanderer autóját átrendszámoztatják és bérautóként állítják szolgálatba. Kruchina dr. nem volt idegen a szakmában. Már az 1930-as évek közepén, aktív korában, támogatta 1128 500. 187.000/1941. B. M. *x a magántaxisokat, élharcosa volt a szövetkezet megalakításának. Elődjével ellentétben, mindennap bejárt a szövetkezetbe, kivette részét a feladatok megoldásából. Gyakran vasár- és ünnepnap is szorgoskodott a szövetkezet forgalmi főnökének, Tallóczy Imrének szobájában, és intézte a kisebb-nagyobb taxis ügyeket. Ez a taxiba ült mindig kifizette a viteldíjat, ezért is, de korrektségéért is tisztelték, elismerték a szövetkezet taxisai. Kruchina dr. összeköttetései révén sokszor segített a szövetkezetnek. Amikor megjelent a gumiabroncsok elidegenítéséről és felhasználásáról szóló, valamint a gépjárművek forgalmát és használatát korlátozó 2380/1941. ME. sz. rendelet, a szövetkezet Kruchina révén viszonylag gyorsan részesült az elkobzott, lefoglalt gumiabroncsokból, így lecserélhették a Wanderer taxik agyonhasznált tömlőit, köpenyeit. A miniszterelnöki rendelet kiegészítő rendeletei (pl. S71 900/1941. BM., 76 800/1941. KKM.) pontosan meghatározták, hogy a jövőben kik autózhatnak Magyarországon; a jogosultak egy kék keretes fehér papírháromszöget ragasztottak szélvédőjükre, benne kék „E" betűvel. A személy- és teherfuvarozók viszonylag csekély utánjárással megkapták az engedélyt foglalkozásuk űzésére, ám sokan már nem használhatták a továbbiakban járművüket. A kiáltott kocsikat nyilvántartásba vette a hatóság gumiabroncsaikkal, tartozé dapesten hangszórókkal felszerelt autók is segítték a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira raáttérést 3telték’H a 187.00011941. B. if. .nami rendelet. 22. §-ának (1) ritkafilkei. Budapest és környékének térképe. A jelzett területen 1941. november 9-én lépett életbe a ,Jobbra hajts” rendelet