Technika, 1957 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 1. szám
A „TUNDER” ROTODYNE Több külföldi lap foglalkozik az angol repülőgéptervezők új törekvéseivel. Az egyik „tündér Rotodyne” címmel kommentálja a legújabb konstrukciót. Amint azonban az ábra is mutatja, nem éppen a legtündéribb a gép formája, de maga az új konstrukció nagyon is figyelemre méltó. Egyelőre komolyabb következtetéseket nem vonhatunk le az új géppel kapcsolatosan, hiszen a próbarepülések még hátra vannak, de az angol repülőgéptervezők törekvései a helikopter hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére minden valószínűség szerint előbb-utóbb sikerrel járnak. Mint ismeretes, a helikopternek a rendszeres légiközlekedésben való alkalmazását néhány hátrányos tulajdonság akadályozza: a teherbírás, a hatótávolság és a gyorsaság elégtelensége. A helikopternek azonban van egy-két jó tulajdonsága: az egyhelyben való leszállás, a lebegés stb. Az új elképzelés szerint a helikopter jó tulajdonságait olyképpen akarják továbbfejleszteni, hogy a gép merev szárnyakat és a szárnyakba épített motorokat kap. Ezzel próbálják növelni a gép gyorsaságát, teherbírását és hatótávolságát is. Az angol Fairey Aviation Co. Ltd. üzemében már hozzákezdtek a rajzon látható gép építéséhez. A technikai adatok szerint a „Rotodyne” sebessége 240 km/h, hasznos terhelése 4500 kg, személyszállítás esetén 40 utas, hatótávolsága pedig kb. 500 kilométer. A „Rotodyne” vázlatos rajza. A rotorszárnyak átmérője 21,43 méter, amint láthatjuk, a merev szárnyak ennél jóval kisebbek. A szárnyakba két légcsavaros gázturbina van beépítve. Nem ismer akadályt a „Rinocerosz“ A Rinocerosz elnevezést kapta ez a legújabb típusú terepjáró gépkocsi. Félgömb alakú légtartályos kerekeivel szárazon és vízen, homokon és ingoványon egyaránt biztosan közlekedik. A vízben légmentesen elzárt félgömb alakú kereket a víz színén tartják és ilyenkor propellerek hajtják. Különleges gonddal ügyeltek arra, hogy a hatalmas jármű súlypontja a lehető legmélyebbre kerüljön és így a felforduls veszélye minimálisra csökkenjen. Homokon... ...és vizen fPcuM* amikiu RÖNTGENGÉP: Az Egyesült Államok és Finnország kutatói néhány év óta azon fáradoznak, hogy kifejlesszenek egy olyan gyors és gyakorlati módszert, amely alkalmas az emberi fogazat panorámikus vizsgálatára. A múlt évben ezeket a törekvéseket siker koronázta. Az NCS (Országos Szabványügyi Intézet) és az AF (Légierő) fogászati szolgálata olyan röntgengépet szerkesztett, amely gyorsan készít panorámikus felvételt az egész fogazatról. Az NBS—AF panorámikus röntgengépének különösen nagy jelentősége lesz majd a tömeges vizsgálatooknál. A jelenlegi technikai körülmények között ugyanis 14 kisfilm-kockára készítenek felvételt a teljes fogazatról, az egész szájról, s ez meglehetősen sok időbe telik. Az új géppel az összes fogaknak és a velük kapcsolatos részeknek panorámikus képe megkapható egy egyszerű 5x10 inch-es (1 inch± 2,54 cm) filmen, körülbelül 40 másodperc alatt. A panorámikus röntgengépen a röntgensugár forrása és a filmtartó egy vízszintes kar végein van felfüggesztve úgy, hogy azokat központi elméleti tengely körül forgathassák. A röntgengép működéskor a sugár forrása vízszintes irányban mozog, s vele szemben a filmtartó ellenkező irányban mozdul el. Ezt a mozgást azonban összehangolták a filmtartóban lévő film mozgásával. A film, a filmtartó belsejében vízszintesen, de ellenkező irányban mozog, mint maga a filmtartó, természetesen ez a mozgás olyan mértékű, hogy az egymás után következő fogak képe a kívánság szerint élesen kerüljön a filmre. Az exponáláskor a sugarak keskeny sávban kilépnek a forrás kúpalakú nyílásán, áthaladnak a jeg fején, majd a fogazatot mégissága ífjatett egy résen a fenntartóba jutnak. A Panorámikus röntgengép nagyobb áttekintésű röntgenfelvételt készít és nagyobb diagnosztikai információt ad, mint a szokásos röntgen átvilágítás. A képen: az NBSAF panorámikus röntgengép működés közben. A sugár forrása (balra) és a filmtartó (jobbra), középen a félkör alakú vezető sín a beteg fején. qip*-s txiz.LQxiIx.it, CLixkkuiteit UbQÓzzáj Mit tud a miniatűr ekszkavátor? Árkot ás a víz- és gázvezetékeknek, gödröt a fáknak, árkot temet, havat takarít el és emelődaruként is híszilálható. A Szovjetunió építkezésein az óriási ekszkavátorok mellett megjelent e gépek „kisöccse“ az E—153 jelzésű miniatűr ekszkavátor is. Markolójába mindössze 0,15 köbméter föld fér, vagyis 150-szer kevesebb, mint a híres uráli ekszkavátoréba, és 20—30-szor kevesebb, mint a közönséges földásógépekébe. Viszont ez az apró ekszkavátor sokkal fürgébb és mozgékonyabb. Egy városi ház szűk udvarába is könnyedén beállhat, hogy a víz-, vagy a gázvezeték lefektetéséhez szükséges árkot kiássa. Használható az útmenti fák, gyümölcsfák ültetéséhez, gödörásáshoz, silógödör, vagy kút ásásához is. Nem lánctalpakon, hanem kerekeken mozog és így inkább a traktorra hasonlít. Ez a hasonlóság nem véletlen, mert a tervezés alapjául a kerekes traktor szolgált, amelyet hidraulikus mozgatású gémmel és markolóval láttak el. Munka közben két támasztóláb biztosítjaa stabilitást. A gép kis méretei ellenére is jelentős teljesítményt nyújt. Egyórai munkával 30 köbméter földet ás ki. Könnyen átalakítható emelődaruvá, mindössze a markolókanalat kell horoggal kicserélni. Az így átalakított gép fél tonna teher felemelésére alkalmas. Az elejére terelőlemez szerelhető, ekkor bulldózerként működve árkok betemetésére, vagy hótakarításra is használható. Viaszból készült hajómodellek A hajótest megfelelő formájának kialakítása nemcsak bonyolult számítások, hanem hosszas kísérletek eredménye. A modelleken végzett kísérletek idejét és költségeit minimálisra csökkenti a viaszmodellek alkalmazása. A viaszmodell készítésének első lépése a fából és vászonból készített alapforma. A parafinnal bevont alapformát negatív ágyba helyezik és a hézagot forró parafinviasszal töltik ki. A gyors lehűlést hideg levegő befúvásával biztosítják. A megdermedt viaszmodellt kiemelik és olyan marógépeikkel munkálják meg, amelyek tizedmilliméternyi pontossággal követik a tervrajzban megadott méreteket. A pontosan kialakított modell a kísérleti vízmedencébe kerül, ahol a várható hatások valamennyi fajtáját végigszenvedi. A modellre szerelt műszerek pontosan jegyzik a viaszhajó viselkedését. Ennek a kísérleti módszernek nagy előnye, hogy ha a kapott eredmények nem felelnek meg a várakozásnak, a kívánt módosítások könnyűszerrel és gyorsan elvégezhetők, a puha modellen. Különös jelentősége még az eljárásnak az, hogy a puha viasz viselkedése a kicsiny modell esetében majdnem teljesen azonos a hatalmas óceánjáró hajó acéltestének viselkedésével a tengeren. yremrég hírül adták a napi- ír lapok, hogy ismét megvalósult valami az álmok világából: Amerikában elkészült az első elektromos árammal hajtott karóra. Sőt, az elektromos karórákat rövidesen forgalomba is hozzák. Az órában kis vegyianyag tartály van, s vegyianlyagból nyerik azt az áramot, amely egy közbeiktatott kis elektromotor segítségével hajtja az óramű szerkezetét. A vegyianyag-tartály, vagy törpetelep két évig szolgáltat energiát az óramű egyenletes működtetésével. Az amerikai elektromos karórával csaknem egyidőben hozta ki újdonságát a svájci Patek-óragyár is. Az új órát napfény tartja üzemben. Működéséről ezen kívül egyetlen szót sem tett közzé a gyár. Valószínű, hogy az új óránál fotocellás (szelénlapos) megoldást alkalmaznak. Ezzel a fényt gyenge elektromossággá lehet átváltoztatni. Működése pedig — feltevésünk szerint — a fotósok által jól ismert fotoelektrikus fénymérők működéséhez hasonló. Az óra állandó üzembentartását minden valószínűség szerint kis elektr motor vagy akkumulátor közbeiktatásával oldották meg. Február elején azonban érdekes bejelentést tett Robert Miller a „zsebatommáglya“ amerikai felfedezője, az Elgin, amerikai társaság kutatólaboratóriumának vezetője is. Elmondta,, hogy a zsebatommáglyát órák működtetésére igyekszik felhasználni. Bejelentése szerint a zsebatommáglyát egy rádióaktív elem, a 147-es prometeum alkotja. Ez az uránium hasadási fáké, s Bétasugárzása fzul fénnyé, amelyet azttoelektrikus cellák,a set. mn. col energiává trtoztatna Robert Miller szerint kezelőgömb nagyságú atomelem segítségével egy órát akár évek hosszú során át is működtethetnek. Az atomelem egyenletesen szolgáltatja az energiát, s az óráknak eddig még el nem én pontosságot biztosít. Vajon legyőzik-e az új óraszerkezetek a régit, a rúgás szerkezeteket? Húsz vagon - Az erőmű berendezések óriás generátorai és turbinái a beszerelés helyétől sokszor több száz km-re levő gyáraikban készülnek. A több száz tonna súlyú alkatrészek szállítása különleges vasúti kocsik szerkesztését tette szükségessé. A krjukovi vagongyárban ezért olyan vasúti kocsikat készítettek, amelyek 230 tonna súly szállítására is alkalmasak. A mélyített rakterületű vasúti kocsi húsz párkeréken nyugszik, így a hatalmas súly megoszlik és a sínekre jutó terhelés nem haladja meg a megengedett normát. A húsz pár kerék tíz görgőcsapágyú alvázrészen nyugszik. Az al egy vagonban vázrészek ékes rezgéscsillapítóval ellátott rugásszerkezete jól felfogja a rezgést. A lehető legnagyobb hasznos terhelés elérése komoly feladat elé állította a tervezőket, mert a kocsi rakfelületét, támasztógerendáit és egyéb részeit a lehető legkönnyebbre, de ugyanakkor maximális szilárdságúra kellett építeni, hogy az óriási terhelést kibírja. Az óriásvagonokat a legkorszerűbb automatikus fékrendszerrel látták el, így az ilyen különleges vagonokból összeállított szerelvény ugyan, olyan sebességgel haladhat, mint a közönséges kocsikból összeállított vonat. HA MINDEZ ELÉRKEZIK... 2000-BEN . ,, Ezt a kocsit gázturbinás motor hajtja. A kocsi fantasztikus formája talán kissé idegenszerű. Könnyen megeshetik azonban, hogy egyes elemeivel már 1960- ban is találkozunk. A „Mantar“, a hangontúli, vagyis a hang terjedési sebességénél gyorsabb automobil. Ilyen kocsikon tanulják majd az atommotorok korszakában a vezetést a sofőrjelöltek, ■párizsban minden esztendőben megrendezik az autók* fesztiválját, a gépkocsi Salont. Az 1956-os ragyogó autóparádéról számolt be a L‘Automobile című folyóirat, s ebben a számában közölte az alábbi — egyelőre fantáziaszülte képeket —, mondván, hogy „mindez elérkezik ... 2000-ben“, így lesz-e, vagy sem, az majd elválik, mindenesetre érdemes megnézni, milyennek képzelik a szakemberek a holnap autóit. 2000-ben a hangontúli sebességű autó lesz a divat. A vezető arcán különleges maszkot látunk, vonásaiból lehetetlenség bármit is kiolvasni. A vezető itt úgyszólván „anyaggá“ változik, mert magát a kocsivezetést a vezérlőtoronyból kisugárzó hullámok végzik el. Lehet — kérdezi a francia folyóirat —, hogy valamikor 2000-ben visszasírják a „boldog 1956-os esztendő“ gépkocsijának kényelmét? Hiszen a kép szerint ennek a sugárhajtású gépkocsinak védőmaszkba öltöztetett vezetői aligha utaznak valami kényelmesen, . • A képen látható kétszemélyes kocsi reaktív meghajtású. Csepp alakja van, s a cseppforma két függőleges álássú, stabilizáló síkban folytatódik. A t íme, a fejlődés általános iránya: elnyújtott vonalvezetés, teljes és zavartalan kilátás, töretlen forma.