Technika, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
PAP JÁNOS: Pest-Buda olajmecsettől a budapesti fénycsövekig ADALÉKOK A FŐVÁROS VILÁGÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ II. RÉSZ A villamos világítás elterjedését nagymértékben az Edison által 1879-ben feltalált szénszálas izzólámpa mozdította elő. Alig 2 évvel a nagyjelentőségű felfedezés bemutatója után Budapesten is megkezdődtek a kísérletek az Edison-féle elektromos lámpásokkal. Edison európai képviselője, Puskás Tivadar, a zseniális magyar feltaláló, Párizsban irányította az Edison-cég ügyeit, fivére, Puskás Ferenc, a budapesti telefonhálózat szervezését végezte. Természetes így, hogy az Edison-féle lámpásokat Budapesten Puskás Ferenc mutatta be. Az Építési Ipar c. lap 1882. május 21-i számában erről így ír: „Próbavilágítás Edison-féle elektromos lámpásokkal. Puskás Ferenc, a telefonhálózat igazgatója múlt héten próbavilágítást rendezett Budapesten, Marchai gépgyárában az Edison-féle elektromos lámpásokkal. Az eddigi próbáknál alkalmazott elektromos világító készüléknél az ezúttal alkalmazott lámpások sokkal alkalmasabbak. Amazoknál az áramlat tetemes feszerőt vesz igénybe, s ez okból a fény kékes vakító, ami a testek tulajdonképpeni színét némileg megváltoztatja. Az Edison által újabban feltalált elektromos lámpásokban a világosság inkább az áramlatok quantitatív működése folytán jön létre, s ennél fogva a fény is igen tiszta és világos. A vékony drótalakú szén, melyre az áramlatok hatnak gyorilag készült, lehetőleg légmentesen elzárt üveggömbön van, s a szén az áramlat alatt csak izzásba jön, de nem ég, s minthogy légmentes helyen van, a világítás semminemű veszéllyel sem jár. Melege alig fejleszt ki, úgy, hogy az üveg gömböt szabad kézzel is meg lehet fogni. Az egyes lámpások égő képessége 800, sőt 1000 órára is kiterjed, aszerint hogy miképpen vannak gyártva a vékony bimbliszszen pálcák. Az egész világítás fényerejét külön e célra alkalmazott készülék segélyével mérsékelni és fokozni lehet, ezenkívül az egyes lámpások rúgós csavar segélyével elzárhatók és újra megnyithatók. Edison az elfogyasztott elektromos fény megmérésére is talált fel órakészüléket, mely rendeltetésére nézve a lég szeszórához hasonlón lehetővé teszi az elektromos fénynek a gyakorlatban való alkalmazását, mert azáltal könynyen meghatározható az elfogyasztott mennyiség. A fény egészen tiszta és nyugodt, legcsekélyebb rezgés sem vehető észre rajta, minélfogva nem sérti a szemet. Egyik kiváló előnye az is, hogy a levegőben levő előnyt nem fogyasztja. Ha az üveggömbbe levegő jut, a széndrót pillanat alatt elég úgy, hogy az semmi körülmények között sem járhat veszéllyel. A Marchal gyár udvarán levő tágas raktárban mintegy 30 — 35 lámpást gyújtottak fel, s ezek egész nappali világosságot árasztottak a tágas helyiségben, a kapu fölött is égett egy Edison-lámpás. A Marchal-gyárban alkalmazott 8 lóerejű gőzgép 60 lámpáshoz szükséges elektromosságot fejleszt és óránként 90 krajcárnyi anyagot fogyaszt, tehát egy lámpás, mely 16 gyertyafénnyel bír, óránként 1 1/2 krba kerül, a többi költségeken kívül. Ezt a fényerőt még tovább is lehet osztani a már fellált készülék segélyével. A fővárosi távirdahelyiségbe már e héten bevezet Ganz-gyár berendezései közül kiemelkedett a Nemzeti Színház elektromos világítása. Az Építési Ipar 1883. július 8-i számában erről így számol be: „A Nemzeti Színház elektromos világításáról. Nemzeti Színházunk a korral mindig együtt halad, erre mutat az is, hogy már most szakítani igyekszik az eddigi világítási móddal, s az elektromos fényt akarja alkalmazni. Ennek a készülőben levő világítási berendezésnek jellemző adatai a következőkben foglalhatók öszsze:" _ A továbbiakban a cikk ismerteti, hogy miután a gépek elhelyezésére a Nemzetitik az Edison-féle lámpásokkal való világítást, előbb csak próbaképpen, de valószínű, hogy állandósítani fogják”. Amíg külföldön mindenütt egyenáramú világító berendezésekkel kísérleteztek, a hazai Ganz-gyár elektromos osztálya Zipernowsky Károly vezetésével váltalkozó árammal dolgozott. A Ganz-gyár villamos osztályára 1882-ben Déri Miksa, 1883-ban pedig Bláthy Ottó Titusz lépett be. A gyár tevékenysége elsősorban malmok és színházak világítására terjedt ki. Színház közelében alkalmas helyiség nem volt, a színház hátsó oldalán levő telken föld alatti helyiséget kellett készíteni. Ez a helyiség 2 részre oszlott. A nagyobbik két Buttner-féle rendszerű gőzkazánt foglalt magában, amelyek közül az egyik mindig tartalék volt. A tulajdonképpeni géptelep a tér nagyobb részét foglalta el és állt egy transzmissziós tengelyből, amelynek végein két, egyenként 80 lóerős Gwynneféle conpound gőzgép volt elhelyezve úgy, hogy a transzmisszióval tengelykötések segítségével összeköttetésben állván, a követelmények szerint az egyik, vagy a másik gép vehette át az egész üzemet, míg rendes körülmények között mindkét gép fele terheléssel közösen működött. ,,A gözeép munkaerejét percenként 180 fordulattal szíjkorongok viszik át 5 darab V. szimu váltóáramú gépre s me mindegyike 250 izzólámpát, egyéniként 56 Volt, 14 Amper és ccá. 20 gyertyafé,nyerővel képes táplá Ini^^yjS* ben 4 gép működik az 5. tar-molilk”'*” kieSikehelyér* .”A fénymoduláció: Minden gépén 12 induktió tekercs van, ezekből 12 áramkő ágazódik am?...*.le párhuzamosan iktatva, különböző világítási tárgyakat táplálnak”. „A nézőtér számára 128 izzólámpás világít. 9 vilégossági fok van tekerve a színpadon, ahol a fény 7 szuffitára egyenként 60 lámpással adja, 21 fokban modulálható a fény”. ,,Az egyes szuffiták 3 színű fényt adnak, fehér, vörös, zöld (1 — 1 sor színes lámpa), ezzel a különböző napszakok fénye érhető el: reggel, dél, este, szürkület stb.) A rendszer Zirernowsky-féle váltóáramú villamos rendszer. A Ganz és Tsa cég készíti. Vál- ■ tóárammal azért, mert az sokkal időtállóbb. Az egyenáramú izzólámpék 500 — 600 óra égéstartam után szénszál elégés keA váltakozó áram terjedését az gátolta, hogy csak egyenlő terhelésnél volt alkalmazható. Zipernowsky— Déri 1885 januárjában bejelentett „újítás áramelosztó rendszereken” című találmánya kiküszöbölte ezt a hiányosságot. A szabadalmi bejelentéshez egy utcasor, illető transzformátor feltalálása után a Ganz-gyár világszerte megkezdte az elektromos művek építését. Róma és Bécs után a nagyvárosi villamosművek sorában Budapest következett. A főváros két vállalatnak adott koncessziót ,a fő- és székváros területén elektrovetkeztében kiégnek, a váltóárama 1200 órán felül ég. Ebben az évben szerelte fel a Ganz a budapesti központi távbeszélő hivatal villamos világítását is, összesen 178 db 12 gyertyás, és 12 db 20 gyertyás izzólámpát táplált a két váltakozó áramú generátor. A berendezés érdekessége az újszerű szabályozó berendezés volt. A távíró hivatalban a non különböző szakaiban változott az üzemben tartott lámpák száma, ezért a gépek működését is szabályozni kellett. Ha kevés volt az áram, a szerkezet berregéssel adott jelt, ha nagy volt az áramerő, éles csengetés jelezte a gépésznek, hogy ellenállások be- és kikapcsolásával egyensúlyozza az áramszolgáltatást. Az új rendszer lehetővé tette, hogy mindig csak a szükséges árammennyiséget állítsák elő. Az izzólámpákat csinos alakú,, nikkelezett lámpatartókon helyezték el, s mindegyik lámpa külön kapcsolóval rendelkezett, ami különösen újszerű volt. Íde több háztömb e rendszerrel való áramellátásának kapcsolási tervét csatolták és ezzel a váltakozó áramú energia-elosztás problémáját elvben megoldották. Egy hónappal később Zipernovsky—Déry—Bláthy közti, szabadalma látott napvilágot „javítások indukciós készülékeken, villamos áramok transzformálása céljára”, amely a sarknélküli transzformátorra vonatkozott és annak két kivitelét: a magtranszformátort és a köpenytranszformátort tartalmazta. A transzformátor elnevezését, amely ma már az egész világon elterjedt, a feltalálók adták berendezésüknek. A transzformátor létrehozásával a magyar feltalálók a magasfeszültségű áram továbbításának a kérdését oldották meg és ezzel megvetették az alapját a gazdaságos és olcsó világításnak. A transzformátor bemutatója 1885-ben volt a Budapesti Országos Kiállításon. E kiállítás a világ elektrotechnikai fejlődésének egyik fordulópontja lett, más áramok vezetésére szolgáló vezetékek létesítésére’’, mégpedig a Budapesti Általános Villamossági RT-nek, mint az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft leányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy „az áram előállítása és szolgáltatásánál az áltelepeit tápláló főtelepnél egy, vagy több fázisú váltakozó áramot, áramelosztót létesítő telepeinél pedig az egyenáramot akkumulátorokkal köteles alkalmazni, és telepét a Tutaj utca és az akkori Berzenczei utca sarkán tartozik létesíteni, valamint a Magyar Villamossági RT- nak, mint a Ganz és Társa RT .lányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy „az elektromos áram előállítása és szolgáltatásánál a váltakozó áramot transzformátorokkal köteles alkalmazni” és áramfejlesztő telepét a Váci út és Tisza utca sarkán tartozik létesíteni. A főváros vezetősége ezzel a döntéssel, amely a főváros árai hatását két vállalat kezébe adta, de amely fenntartotta azt a jogot, hogy akár további vállalkozóknak is adhasson konpistót, akár saját maga létesíthessen áramfejlesztő telepet és ebből a telepből saját maga láthassa el a fogyasztók áramszükségletét, a következő szempontokat elégítette ki: biztosította a külföldi nagyvárosokból előnyösen ismert egyenáram alkalmazását; utat nyitott a váltakozó áram részére, amely áramelosztási rendszer a Zipernowsky Déry és Bláthy által feltalált transzformátor útján éppen hazánkban kelt életre, és végül biztosította 02 elektromos áram árára való befolyását, akár esetleg versenyvállalatok életrehívásával, akár pedig aktív áramfejlesztőként való beavatkozás útján. .A koncessziós szerződések kötése alkalmával a főváros anyagi érdekeit is erőteljesen megvédték, amennyiben a szerződésben kikötötték, hogy „a szállított elektromos áram után befolyt összes nyers jövedelemből (bruttó bevétel), mindazonáltal a nyilvános közvilágítás fejében a főváros által fizetett összeget kivéve, évenként 5 százalék illeti meg Budapest fő- és székváros közönségét”. A Magyar Villamossági RT gyors ütemben megépítette a Váci úti villamos művet, ahol egy 300 lóerős és 3, érménként 600—800 lóerős gépcsoport volt a kiépítés első fokozata. A generátorok 42 periódusra, 3000 V feszültségre készültek. Az építés 1893. április 24-én kezdődött és ugyanazon év október 20-án megkezdődön a rendes üzemeltetés 1895. végén már 544 trafó-állomás működött, s ezektől 1237 fogyasztó kapott áramot. Az 1895-ös statisztika szerint a fogyasztott áram 3 191 890 W-nyi, ami 57 140 db 16 gyertyás (56 W) izzónak felelt meg. Villanyvilágítás a Nemzeti Színházban A transzformátor A fővárosi áramszolgáltatás ilyen volt az ívlámpa külseje és belső szerkezete 1899-ben. A Magyar Villamossági Részvénytársulat használta e lámpákat Zipernowsky és Déry adta be a párhuzamos kapcsolásra vonatkozó szabadalmához ezt a rajzot 1885. I. 2-án Zipernowsky, Déry és Bláthy első transzformátora Ilyen volt a Magyar Villamossági Részvénytársulat budapesti telepe (1899) Elektronikus T Ű Z H E LY E K Az ételkészítés technológiája a 19. századig lényegében Ugyanolyan volt, mint az évezred kezdetén. Az első nagy forradalmat a gáztűzhelyek megjelenése hozta. Vezető szerepét azonban hamarosan veszélyeztette az elektromos tűzhely, mivel a vele való munka kényelmesebb, biztonságosabb és tisztább. Bár, mint említettük, a 19. században a főzés technológiájában nagyfokú változás történt, de a főzés technikája mégsem változott meg alapvetően. Hiszen akár a gáz-, akár az elektromos tűzhelyen való sütés-főzést nézzük is, mindegyik esetben a hőközlés kívülről befelé történik, tehát ahhoz, hogy az ételneműt megfelelően, teljes mértékben megsüssük vagy megfőzzük, a külső felületet lényegesen magasabb hőmérsékletre kell hevítenünk. Ennek következtében az ételnemű felületén olyan roncsolódások mennek végbe, amelyek az étel értékét csökkentik. Még az ún. Papin-fazékban történő ételkészítés is — amely módszer már kétségtelen haladást jelentett, — a vitaminok és a hasonló életfontosságú alkotó részek nagyfokú roncsolódását eredményezi. * 8 Ezen a helyzeten csak a nagyfrekvenciás hevítés változtathat. Ez esetben a nagyfrekvenciájú rezgések elnyelődése következtében az anyag — adott esetben az ételnemű — teljes egészében, szinte belülről kifelé felmelegszik. Ez a felmelegedés olyan gyorsan következhet be, hogy a vitaminok és egyéb értékes anyagok nem szenvednek bomlást, nem is beszélve arról, hogy míg a közönséges főzésnél a vízzel számos vitaminféleség kimosódik, a dielektromos főzésnél ezek is az ételben maradnak. A dielektromos melegítést már a húszas években ismerték és fémek, majd később műanyagok melegítésére ipari méretekben is felhasználták. Élelmiszerek melegítésére azonban csak a második világháború után gondolhattak, mivel a háborúban kifejlesztett lokátortechnika tette csak lehetővé, hogy az élelmiszerek megkívánta nagy frekvenciákon kellő teljesítményű elektromágneses rezgéseket gerjeszthessenek. A kísérletek szerint ez a frekvenciatartomány 2400 MHz környékén van, ami 12,5 cm-es hullámhossznak felel meg. Az első használható elektronikus tűzhelyet (az „elektronikus” jelző az elektronikus úton gerjesztett elektromágneses rezgéseknek az elektromos melegítéstől való 2. ábra 2 kw-os elektronikus tűzhely, látható az infravörös sugárzó is. megkülönböztetésére szolgál) 1948-ban hozták forgalomba, 2 kW teljesítményű volt. Azóta már számos típusa van forgalomban. Az elektronikus tűzhely elvi felépítését az 1. ábrán láthatjuk. Az aljáin helyezkedik el a nagyfeszültségű transzformátor, az egyenirányító és a hálózati zavarszűrő, míg a tetején van a nagyfrekvenciás elektromágneses rezgéseket gerjesztő magnetron. A sütési ill. főzési időt természetesen időkapcsolóval állítják be a kívánt értékre. Röviden néhány adatot a főzési időről: héjában főtt burgonya 4 perc, kalács 4 perc tyúk 6 perc, sertéskaraj 2 perc, mélyhűtött főzelék 5 perc, mélyhűtött készétel 2 perc, virsli 30 másodperc, tükörtojás 45 másodperc. Meg kell azonban jegyezni, hogy mivel a nagyfrekvenciás sugárzás hatására a melegedés szinte belülről kifelé történik, az ételek természetes színe megmarad. Mivel azonban számos ételnél már megszoktuk a főzés következtében beálló bizonyos színváltozásokat, mint pl. kalács, sültek stb., az elektronikus tűzhelyeket mindig kombinálják infravörös sugárzókkal is, amelyek a külső héjnak a kívánt színt pillanatok alatt megadják. Végül néhány szót a gazdaságosságról. Kétségtelen, hogy az elektronikus tűzhelyek ma még nagyon drágák és ezért elsősorban vendéglők, nagyobb éttermek konyháinál kifizetődők. Az elektronika fejlődése azonban valószínűvé teszi, hogy hamarosan a kis háztartásból is kiszorítja az elektromos tűzhelyeket, hiszen pl. Németországban 1958-ban már 1000 db ilyen tűzhelyt talált gazdára. 1. ama Az elektronikus tűzhely elvi felépítése: 1 — szellőző; 2 — hűtőfúvóka; 3 — magnetron; 4 — időkapcsoló; 5 — hálózati zavarszűrő; 6 — nagyfeszültségű transzformátor; 7 — egyenirányító csövek; 8 — sütő- és főzőtér Automatikusan végzi az EXAKTA Varex a legfontosabb műveleteket. Elemi hibák gyors munkatempó mellett sem fordulnak elő. Ezért alkalmas ez a precíziós tükörreflex-gép elsősorban képsorozatok, színpadi felvételek, sportriportok, pillanatfelvételek és hasonlók készítésére. Olvassa el erről, és az EXAKTA Varex egyéb előnyeiről szóló tájékoztató nyomtatványainkat. Importálja: „ELEKTROIMPEX” Budapest, V., Nádor u. 21. Kapható: az OFOTÉRT Vállalat szaküzleteiben Budapesten és az ország minden részén. M Kiállítunk a Lipcsei őszi Vásáron aug. 30.szept. 6-ig, a BUGRA Kiállítást Csarnokban. AUTÓ- ÉS TRAKTORHAJTÓT,BENZINTARTÁLYT javít és készít az AUTOHŰTŐKÉSZÍTŐ ÉS JAVÍTÓ KTSZ, Budapest, Vill., Bacsó Béla u. 21. Telefon: 341—556, t* s ‹■o Pl Pl T‹XPl 50 ‹ * Pl 50 * › p ‹ 1 O 50 Pl C« O Pl 2 ¡ i—i mmmtömr FL /UMTVÉS2T VUMMl KFM BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. /xilia/úr m. tfcsw úr Mátészalka megelőzte Budapestet Érdemes megemlíteni, hogy a villanyvilágítás Magyarországon 1886-ban kezdődött; ekkor gyulladt ki az első villanylámpa, de nem Budapesten, hanem Mátészalkán. Budapestet még Nagykanizsa is megelőzte egy évvel. A közvilágítás a fővárosban 1909-ben kezdődött. Először a Rákóczi út—Károly körút—Erzsébet körút közötti szakasz világítása történt meg 38 db 9 méteres kandeláberrel. Az akkori Andrássy út (Népköztársaság útja) trillamos világítására 1910-ben a körutak és a Kossuth Lajos utca világítására pedig 1911-ben került sor. 1918- ban, 3200, 1919-ben pedig 6105 közvilágítási lámpa szórta fényét a fővárosban, ma 70 000 utcai villanylámpa világítja meg Budapestet. • Az Elektromos Művek fejlődésének történetével nem kívánunk most foglalkozni, e kis cikksorozatnak célja csupán néhány érdekesebb adalék közlése volt a főváros világításának történetéből. Új eljárás üveg edzésére Egy amszterdami üveggyár az üveg edzésére új eljárást dolgozott ki. Az üveg felületén számtalan, szabad szemmel nem látható repedés van, amely nyomó igénybevételnél törést okoz. Az új eljárás az üveg felületéről ezt a hibás réteget eltávolítja. Az üvegtáblát savfürdőbe helyezik és felületére nagy nyomással folysavat permeteznek. A folysav a felületi réteget leoldja és a repedezésekkel teli hibás helyeket eltünteti. Ha azonban az így kezelt táblaüveg ismét az atmoszféra hatása alá kerül, a hajszálrepedések újra megjelennek. Ennek meggátlására a leoldott felületű üvegtáblát szilikonfürdőbe teszik, ahol vékony, néhány molekulányi szilikonréteggel vonódik be. Ez a repedezések újbóli megjelenését akadályozza meg. Amíg egy 60x60 cm-es üvegtábla 1,5 kg súlyú acélgolyó esését csak 15 cm magasságból bírja ki, addig az új eljárással kezelt üvegtábla 3 méteres ejtést is kibír törés nélkül, szilárdsága tehát húszszorosára növekedett. Torokgáz felhasználása szénhidrogének szintézisére A Német Szövetségi Köztársaságiban eljárást dolgoztak ki a torokgáznaik szénhidrogének szintézisére való fellhasználására és üzembe is állítottak erre a célra egy kísérleti berendezést. Kb. 30 százalék CO- tartalmú torokgázt használva a szénhidrogén-kihozatal 180 g/Nm3, s ebből 160 g molekulámként 3 vagy több szénatommal. A távozó gázok a COa-től megtisztítva kb. 90 százalék N2-t tartalmaznak és NH3 szintézisre használhatók. A technológia és a katalizátor megfelelő változtatásával lehetőség van többféle szénhidrogén készítésére. Az eljárás gazdaságossága teljes mértékben igazolódott. A számítások szerint egy évi 80 000 t szénhidrogén gyártására szolgáló telep teljes beruházása kb. 28 millió márkát tesz ki és 4-5 év alatt teljesen megtérül. Az elképzelések szerint egy kohóműben a torokgáz felhasználásának megoszlása a következő lenne: 45 százalék nagyolvasztó, 25 százalék kokszolómű, 30 százalék szénhidrogén- és ammóniaszintézis. Általános műszaki szemle. Megjelenik havonta egyszer. Főszerkesztő: Bakonyi Sebestyén Endre. Felelős szerkesztő: Gál Pál. Szerkesztőség: Bp., VI., Révay u. 1. Telefon: 118—660. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal- Bp. — Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József Nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj fél évre 12 Ft, egy évre 24 Ft. Csekksz.: egyéni 61 095, közületi 61 066 vagy az MNB VI- 67- folyószámlája. Belföldi hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal (Telefon: 343—100) és a Magyar Hirdető (Telefon: 183-640). Szikra Lapnyomda, Budapest, vtö., Rökk Szilárd u. 6. Felelős vezető: Kulcsár Mihály ^nf|rnrir I ^ ■ Oőuwfi TexinmecKHi) őrojijieTeHb. PjiaBHbifi peaaKTop: 3 BaxoHbH UleöeuiTbeH OTBercTBeHHbifl peaaKTop: fi Baji PeaaKUHs: Bynanemr 6 pafion yji Pesaii a 16. TeJietJioH: 116—660 H3.ua pt rasemoe H3üarejibCTBo BynaneuiT 8. paftoH Bjiaxa ä. 3. TejietjjOH: 343—100. OTBeTCTBeHHbifl H3aaTeJib: <t>. HojuiaHb «CnKpaa ra3eTHas THnorpatjma 8 paftoH, yji PeKK CHjiapa.a. 6 Otbctct BeHHbiö pyxoBoiiHTenb: M. Kyjibsap Allgemeine Technische Rundschau. Erscheint, monatlich. Hauotechrift leiten E. Bakonyi Sebestyén. Verantwortlicher Redakteur: p. Gál. Redaktion: Budapest, VI Révay u. 16. Fernsprecher- 116—660 Herausgeber-Zeitungsverlas Budanest um Blaharutz» ■—-—----------- 1 -------- ter 3. Fernsprecher: 343—100. Verantwortlicher Herausgeber: F. Csollány. ^„Szikra’! Zeitungs-druckerei, Budapest. VIII., Rökk Szilárd u. 6. Verantwortlicher Leitet: M. Kulcsár 5 6' v J