Technika, 1992 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
FÓRUM TECHNIKA Előszó egy régi (1985), de aktuális íráshoz A műszaki-tudományos innovációk “réme” a gyors elévülés, vagyis egy újabb és még újabb Innovációs termék megjelenése a piacon. Előfordul, hogy a legújabb innovációt a kakukkmadár receptjére "költik ki", hasznosítva az első kezdeményezésbe ölt energiákat, pénzt s az általa feltört piaci szűzföldeket, a dolgot megfejelik. Nem teljesen indokolatlanul, mert az első nyerő a piaci megmérettetés során kimutatja a hiányosságait is, nemcsak az előnyeit érvényesíti. Vannak szakemberek például, akik szorgalmasan követik, olvassák a kifüggesztett találmányi bejelentéseket s ebből kiindulva nyomban bejelentenek egy saját szabadalmat, amely csak a máséra ráépült eredmény... Kérdés, hogyan védekezhet az eredeti szerző és alkotó ez ellen a ‘madárfogás’ellen ? Elsősorban az eredeti innováció, szabadalom mielőbbi továbbfejlesztésével védekezhet s ütheti meg a nyerget, amelyből őt mások kivetni igyekeznek. De ez csak a szándékot, az egészséges törekvést jelenti, amely szükséges, de nem elégséges. Nem elégséges, mert ki kell várnia az első innovációból származó bevételeket, ami csak szerencsésen alakuló, avagy alakított körülményektől várható. Más a helyzet ott, ahol az innovációs tevékenységekhez kellő tudományos és fejlesztési infrastruktúrák épülnek ki, megfelelő értékesítési - jogi, kereskedelmi, piaci struktúrákkal. Vagyis ott és akkor, ahol és amikor a valóban eredeti, a technikákat ténylegesen formáló innovációk mögött jelentős fejlesztői szervezet működik. Például olyan, hogy az innovátor, a fejlesztő megkaphatja a műszaki tudományok támogatását s ehhez ugyancsak megvannak az együttműködés szellemi és anyagi feltételei. Ez esetben egy fejlesztési ötlettel, elgondolással jelentkezőt fogadva olyan szerződések jöhetnek létre, amelyeknél kellő garanciákat lehet teremteni a banki finanszírozáshoz is. S ha már egyszer a bankszféra is “benne van," könnyebb kikövezni az innováció útját a piacra. De mi a lényeg? Nézetem szerint az, hogy ezzel a komplexitással olyan jelentősen meg lehet növelni az innováció szellemi befektetésének tőkéjét, hogy szervesen "megfejelni" azt sokkal nehezebb lehet, mind tartalmi, mind pedig financiális okokból. És itt merülnek fel a műszaki innováció rendszertechnikai problémái, nehézségei, a magyarországi fejlesztések korlátjai. Az alábbiakban arra keresünk mondhatni technikai történeti szempontból választ, hogy hol tartunk velük ma? A választ persze nem a saját elemzésünk útján véljük megadni, hanem egy 1985-ben, a XII. Kohászati Anyagvizsgáló Napok alkalmából megfogalmazott elemzéssel, amelynek szerzője dr. Pungor Ernő akadémikus volt. Írását azzal szándékkal nyújtjuk át tisztelt olvasóinknak, hogy vele hangsúlyt adjunk a hazai technikatörténeti vizsgálódások innovációjának is: a tradicionális technikatörténet ugyanis nem foglalkozik következetesen, avagy olyan következetesen a megvalósulás, az értékesítés körülményeivel, mint például a Műszaki Nagyjaink kötetei, hanem megelégszik a végeredmények bemutatásával. Szluka Emil 3 Dr. Pungor Ernő A műszaki innováció problémái, nehézségei, korlátai -1985- A műszaki innováció mértéke nagymértékben befolyásolja egy ország iparának versenyképességét. Hazánk gazdasági fejlődése nélkülözhetetlenné teszi a műszaki innovációs folyamat felgyorsulását. Az alábbiakban nem kívánok foglalkozni a jelenlegi helyzet statisztikai felmérésével, mivel azt néhány tanulmány már korábban értékelte, hanem azokra a nehézségekre, problémákra kívánom a figyelmet fordítani, amelyek ma Magyarországon megnehezítik, mondhatni sok esetben meggátolják az innovációt, vagy ami talán még veszélyesebb a valódi innováció helyett látszatinnovációkhoz vezetnek.Látszatinnovációnak nevezem azt a termelési fejlesztést, amely egyéni érdekek szolgálatában versenyképtelen árukat hoz létre). Az alábbi fejtegetés a tudományos munkám, és az abból továbbfejlesztett termékek piacrahozatala során összegyűjtött tapasztalatokra, valamint közéleti tevékenységem következtében összegyűlt ismeretanyagra épül. Az innováció nehézségeinek csomópontjait a következőkben látom: a) az innovációs gondolatokat létrehozó kis közösségek hiánya b) az innovációhoz szükséges szellemi háttér fokozatos gyengülése c) a kutatás szervezettségének korszerűtlensége, a koncentráció hiánya d) az ipari termelés jelenlegi szabályozásának az innovációval szemben ható törvényei e) a piaci igények felmérésére vonatkozó külkereskedelmi információs rendszer hiánya A továbbiakban a felsorolt csomópontokat egyenként tárgyalom, s igyekszem egyben bemutatni az ezek összefüggéséből adódó szinergetikus hatást. a) Az innovációs gondolatokat létrehozó közösségi háttér Az innovációs folyamat kezdő eleme többfajta lehet. Elvi alapkutatásból kiadódhatnak érdekes összefüggések. Ezek felhasználása lehet az innováció tárgya, ha ez újabb termék létrehozására vezet. A gyakorlati életben felmerülhetnek olyan igények, melyek megoldása a termelésben és az áruk felhasználásában új lehetőségeket nyújt.