Tekintet, 1994 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3-4. szám
Október hatodika Mindszent havának 6-dik napján örömünnepek színhelye volt az elmúlt évtizedekben Békéscsaba, ugyanis 1944-ben e napon szállták meg az oroszok a várost. Miközben mi október hatodikán Aradra gondoltunk, ha tehettük, elmentünk a Maros-parti Vesztőhelyre, itthon maradva magunkban emlékeztünk a vértanúkra, ők megyére szóló örömtáncot jártak. Battonyán valamivel hamarább, mert Battonyát hamarabb látták meg az orosz katonák. A csabai KISZ az utolsó éveiben már egésznapos „fölszabadulási" hejedujára vetemedett, s nem értették, néhányunknak miért nem tetszik mulatozásuk. A proletár helytörténet sima megszállásról tudott, s természetesen egyetlen áldozatról sem. Az öregek emlékeiből ismertem e nap Corvin utcai eseményeit, korán megtudtam, hogy ezen a napon a bevonulók tankágyúval szétlőtték a házunkat. A Gondviselésnek köszönhetjük, hogy élve maradtunk. Nem úgy az a két honvéd, akiknek a sírjára 1982-ben akadtam a Kastélyitemetőben. Egy 91 éves öregasszonytól tudom, mi történt Csán Gergelylyel és Ács Imrével. Tíz tájban jöttek be az oroszok, a Corvin utcán meg a Körösparton, Gyuláról. A Körgátnál megálltak, tankjaikkal lőttek néhányat. Bejöttek a temetőbe, megnézték, nem bújtak-e oda honvédok. Nem találtak senkit. A Cser utca sarkán, a Körös-parton ez a két katona rájuk lőtt, menekültek volna egyik házból a másikba, amikor lelőtték őket. A temetőcsősszel berakták a honvédokat a két koporsóba. Zsófi néni levette a bakancsukat, hogy ne abban menjenek a túlvilágra, s melléjük tette a koporsóba. Volt náluk papír, elküldték a családnak. Két év múlva eljöttek, azóta sem voltak itt. A temetőcsősz pénzt gyűjtött, abból rendbe tette a sírjukat. (Az eddigi várostörténetek e felszabadult rablásról sem tudnak.) 37