Czoch Gábor - Fedinec Csilla (szerk.): Az emlékezet konstrukciói. Példák a 19-20. századi magyar és közép-európai történelemből (Budapest, 2006)
Elmélet, historiográfia, fogalmak
ves szót, addig az Egyesült Államok történetében a 'fejlődés' eszméje foglal el ily kitüntetett helyet a társadalmi képzeletben. A tulajdonjogra, a gazdasági individualizmusra és a versenybe vetett hiten alapuló amerikai politikai tradíciót szem előtt tartva azonban már elfogadható az - az első látásra meghökkentő - megállapítás, hogy az amerikai történelem tengelyében nem a múlt, hanem a jövő áll. „Egy nemzet - írja Pierre Nora -, melynek a történelem csupán az emberi létfeltételek fokozatos javulásának megörökítése, sorsa nem lehet más, mint hogy örökké a jövőben éljen, a szemünkben negatív ítéletet mond saját múltja felett, merthogy annak mindig alacsonyabb rendűnek kell lennie a jelennél. Amennyiben a múlt mindösszesen annak a jövőnek a bábája, melynek reményein ma osztozunk, mi értelme is lenne foglalkozni vele?". Az európai történelmi időt megszakított folytonosságként érti, melynek kezdete az idők homályába vész, míg az amerikai történelem-felfogás időkezelése szerinte egyirányú és folytonos. Ez utóbbi is „ismeri a lassulást és a gyorsulást, ám ismeretlen számára a születés vagy az újjászületés, a nagyság és a dekadencia. A birodalmak és dinasztiák egymásra következése, a rendszerek és köztársaságok beszámozása idegen számára, Amerika soha sem kezdődik újra. Még maga a fejlődés fogalma is valószínűleg másodlagos az idő megkerülhetetlen és teljes kontinuitásának mélyebb eszméjéhez képest, mely egy és oszthatatlan mint az államszövetség." S noha az itt röviden vázolt, 19. századi felfogáshoz képest az 1920-as években az új-angliai elit megteremti a dekadencia eszméjét, mely implikálja az egykor volt aranykor, de legalábbis nagyság érzését. Nora szerint a mai amerikai történelem-felfogás alapvetően három ambivalens emlékezetre épül: az idő linearitására, a bevándorlók emlékezetére és a történelem normativitására. „A nagy korszakok nem a történelem tárgyai, hanem szimbólumok, melynek megjelenítése reaktiválja az erényeket. A nagy korszakok nem az igazság felségterületéhez tartoznak, melyen a megismerés rendje uralkodik; nem a történelem termékei, hanem fogyasztási eszközök: megkóstolják, megízlelik és [csendben] megemésztik őket. A polgárháború, a rabszolgaság, történelmük legfájdalmasabb pillanatai pedig románccá váltak. A mozi által felfestett nagy történeti panorámák a modern technikának és a színes filmnek köszönhetően csak anyagivá teszi a múlt képzetét, melynek - a többség számára - ismeretlen jeleneteit mohón a magukévá teszik." Úgy hiszem, hogy az európai történelem-felfogás iránt érdeklődő amerikai irodalmár és az amerikai historizmus eszméjét vizsgáló francia történész egyidőben, szinte azonos címmel, bár egymástól teljesen független reflexiója önmagában is szimptomatikus. Ebben az írásban a múlt kimunkálá 10