Temesvári Új Szó, 1991. január-március (3. évfolyam, 265-326. szám)
1991-01-04 / 265. szám
Temesvári III./265. Péntek, 1991., január 4. 4 oldal, ára: 3 lej. Alapítva: 1944-ben. BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP Ébresztő Felébredtél-e, vagy ami ugyanaz, kijózanodtál-e már polgártársam? Ha nem, akát akkor késésben vagy. Mert tudnod kell, a Kormány nem alszik! Igaz, nem is nagyon hagyták az utóbbi időben. Főleg a babérjain nem alhat, amelyeket oly sokan és oly nagyon megtépáztak. Még az exkirály őrelnsége is erősen próbára tette a vezető csapat éberségét. Igazad van polgártárs, a kormányt és a kormányost, nem sajnálni kell! Hiszen az a tiszte, hogy éberen és biztonságosan irányítsa az általunk itt jelképesen hajónak nevezett alkotmányt A helyzeten még az sem változtatna, ha kiderülne, hogy kormányosunk nem is hajót, hanem egy sebtiben összetákolt tutajt úsztat. Annál nagyobb a dicsőség! Pesze, csak akkor, ha beláthataion belül révbe érünk ve® le, túl sokáig tart ez a kimerítő izál, ha közben elfogy a kenyér és a víz, na meg a rum, és az árbóckosárban kukkoló éber őrszem nem kiáltja el időben, hogy FÖLD, FÖLD!, vagy méginkább, hogy EURÓPA, EUROPA!, akkor itt nagy zűr lesz. Talán még matrózlázadás is, amitől Neptun és a többi Istenek óvjanak meg bennünket Kapitányostól, Kormányostól együtt. Mert nyílt tengeren lázadni igencsak rizikós dolog. _ Gondolom, jól tudja ezt maga a Kormány is. Bizonyára ezért evezett át velünk oly nagy vigyázattal a tavalyi háborgó vizekről az idei még nem tudni milyenekre. Szabadnapokat is adott, meg kimenőt, meleget és világosságot is. Sőt, a nagyon rászorulók még rumot is kaphattak, persze mértékkel. Csak a pezsgővel spórolt kicsit. Talán mert tavaly ilyi -'.or túl sok fogyott belőle a közből, vagy mert nem örült VDt.hu a csendzavaró durrantásoknak. Végül, némi előlegezett jóindulattal még az is elképzelhető, hogy jobb napokra tartalékol. . Volt hát alkalmunk elszunyogadni, egy ici-picit meg is ereszkedni kényünk-kedvünk és tehet(e)ségünk szerint. Senki sem vetheti szemünkre. A Kormány a legkevésbé! De most már ébresztő polgártársak! Nagyon hosszú, a leghosszabb, talán véget sem érő út és év áll előttünk. Minden áron ébernek és józannak kell maradjunk. Hiszen a Kapitánynak és Kormányosának nagy tervei vannak velünk. Vigyáznunk kell magunkra, a hajóra és a Kormányzóra. Hogy irányt ne tévesszen ... és zsebet! Mert adni fognak, mint mondták, földet, házat, mindenféle tulajdont és még több demokráciát — győzzük csak elhordani... De kérni is fognak és követelni és behajtani munkát, márkát, adót nem egyet és nem is keveset, türelmet és hűséget, s talán még jókedvet is, ha ebben hiányt szenvedne az ország beteglátogatási napokon... Hát ezért szólítlak fel polgártárs. Légy éber! Szemed ne homályosítsa el semmiféle köd, szádat ne tömje be moszat, teremtő kedvedet gyávaság és árulás ne szegje! Úgy ügyelj ránk, mint ahogy mi fogunk rád ügyelni a nevenincs tengeren hányadé talpalatnyi úszószigeten. ft.ll.«*«: CIM Árliberalizálás vagy az elkendőzés politikája? A Petre Roman kormányt nehéz feladat elé állította az ország jelenkori történelme. Egy sor bonyolult kérdést kell megoldani, amelyek között vitathatatlanul a legnehezebb a gazdaságátalakítás végrehajtása. Nem elég, hogy ehhez először is meg kell találnia a célravezető eljárást, tetejében még meg kell küzdjön a régi rendszerből többé-kevésbé helyén maradt, viszszahúzó erők hadával is. Persze kérdezhetnénk (a kérdés természetesen szónoki), hogy vajon ki is a hibás abban hogy ez a had helyén maradt? Azon a megállapításon túl azonban hogy a kormány nincs irigylésreméltó helyzetben (ugyan melyik is lett volna?!), meg kell vizsgálnunk hogy a beiktatása óta mit sikerült elvégeznie a gazdasági élet terén! Semmit, vagy majdnem semmit! Mert azt a pár átszervezési határozatot nem könyvelhetjük el jól átgondolt, pozitív kihatású, eredményes munka gyümölcseként. Egy hosszú, évtizedekig központi vezetéssel irányított tervgazdaságot nem lehet úgy átalakítani piacgazdasággá hogy például a kormány az ipari vállalatokat egyik napról a másikra függetlenekké kiáltja ki, melyek ezentúl úgy gazdálkodjanak ahogy tudnak (persze bizonyos törvényeken belül). Vagyis magyarul: leveszem rólatok a kezem, hozzám többé ne forduljátok gondjaitokkal, csináljatok amit akartok az anyagbeszerzést a termelést és a gyártmányeladást úgy intézzétek, ahogy tudjátok. Ezt így egy gyerek is elő tudná adni ehez nem kell kormány. A kormánynak éppen az lett volna a feladata, hogy lépésről-lépésre átvezesse, átirányítsa (lám, a kormány még a kerékpáron is az irányítást szolgálja) a gazdaságot a régi rendszerből az újba! A gazdaságátalakítás terén talán a legnagyobb baklövése a kormánynak az árliberalizálás bevezetése volt, pontosabban ahogyan és amikor ezt tette. Mert, hogy az árfelszabadítás is szükséges eleme az átalakításnak, azt nem vitatjuk. Viszont a három lényeges lépés közül (a privatizáció, a pénzreform és végül az árliberalizálás) időrendben ez kellett volna legyen. A privatizáció következetes végrehajtása megteremthette volna a termelők konkurenciáját, a pénzreform hozzájárulhatott volna az árubőség kialakulásához (akár a privatizációval létrehozott egymással versengő belföldi vállalatok termékeivel, akár a konvertibilitást elérő, vagy legalább megközelítő új pénznemmel beszerezhető importáruval). Mindezek biztosítása után (vagy esetleg ezekkel párhuzamosan de mindenképpen fokozatosan) be lehetett volna vezetni az árfelszabadítást A pénzreform és privatizáció nélkül végrehajtott árliberalizálás nem más egy minden észszerűséget nélkülöző, brutális áremelésnél, minden gazdaságélénkítő mellékhatás nélkül Az egyedüli valós hatást egyenlőre az életszínvonal mélypontra sülylyedése jelenti. A lépés legveszélyesebb kihatása azonban a gazdaság fogyatékosságainak elkendőzésében rejlik! Miután az "Irak gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül Sntekvesen vár- Dr Oberst László | Folytatás az oldalont Két hét haladék a reménynek... Fogy az idő. És döntés még mindig nincs. Az ellenzék rádióadót állíttat fel, hogy besugározza Irak egész területét és lázadásra szólítson fel a diktatúra ellen. De — mi, akik éltünk benne — tudjuk, hogy a nemzeti-szocialista diktatúra — mint a Szaddam Husszein féle, akár a hitleri vagy a csausiszta, iszonyú tudatrombolást visz véghez. Épp a józan észt ássa alá, az embereket ösztönlényekké építi le. Nincs többé egyéniség, csak üvöltő tömeg és nagygyűlés. Nincs erkölcsi felelősség tetteinkért, csak parancs. Ha pedig egy ilyen diktatúra relatív jóléttel is párosul, nincs az a propaganda, amelyik belülről azt megdönteni képes. Csak a lakosság belső kiéheztetése viheti el az ilyen diktatúrát az öngyilkossághoz. Ezért hát számolunk. És számol Kadhafi tábornok is, meg Yasszer Arafaték úgy döntöttek, hogy a katonai erőviszonyok egyelőre a szövetséges erők oldalán állnak. Amíg nincs meg az atombombájuk, addig egyelőre visszakozásra szólítanak fel. Mert, ha a kezükben lenne, jaj lenne nekünk, ölben is elvinnék terroristáik New Yorkba, Izraelbe. Aztán már a szelek dolga lenne hogy szétszórják mindenütt a rádióaktív hamut Ezért aztán visszaszámlálunk. Reménykedünk. Talán lefogják az őrültek kezét Mert az ilyenek önként még nem tértek jobb belátásra. Mandics György ELSZABADULT INDULATOK A Vatra Românească kulturális szervezet politikai szárnyát alkotó Románok Egységpártjának képviselője, Dumitru Petru, tájékoztatót terjesztett a parlament elé és interpellációt intézett a belügyminisztériumhoz. A képviselő egy meghiúsult aarosvízásárhelyi puccsról beszélt a törvényhozásban és azzal fenyegetőzött, hogyha a hatóságok nem lépnek fel erélyesebben, akkor a románok kénytelenek lesznek nemzeti gárdába szerveződni. Dumitru Petru ugyanakkor követelte, hogy románellenes cselekedeteiért állítsák bíróság elé Tőkés Lászlót, Domokos Gézát, Szőcs Gézát és Király Károlyt FEL, ROMÁNOK! Mihály, Románia egykori királya a jelenlegi bukaresti vezetés elleni harcra és egy európai jogállam megteremtésére szólította fel Románia lakosságát. A volt uralkodó üzenetét a Szabad Európa Rádió sugározta. Mihály király kithangsúlyozta, hogy a jelenlegi román kormány fél tőle, hiszen még mindig ő az ország törvényes államfője, mivel az új alkotmány nem proklamálta a köztársaságot „Vonuljanak vissza a parlamentből!”" a Temes Megyei Prefektúrán heves vitával zárult az óév December 28-án pénteken, 11 uralkodó helyzetről. Mivel azonórára tervezték azt a találkozót, ban a tisztelt parlamenterek amelynek keretében a temesvári csak késve — állítólag a Romaszakszervezeti vezetője megyénk ma Liberă r.me lapból — érteszenátoraival, parlamenti képvisültek a tervezett találkozóról, jeleivel tárgyaltak volna a me a párbeszédet december 30-ra gyéren de főként Temesváron halasztották. A város ünnepi hangulatával tett meg a találkozón, de telefoellentétben, vasárnap reggel kinen a szakszervezeti vezetők fenc órakor a prefektúra gyűlés rendelkezésére állt. A parlamentermében feszült légkör uralkodott T. Miklós László Claudiu Iordache úr fontos el- ————————————— foglaltságai miatt nem jelenhet (Folytatás a 2. oldalon) Mi U vtáai hunmimban búcsúztunk az óévtől Ne szalasszák el! J Itt a soha vissza nem térő alkalom, ne szalasszák el. A szegedi nyomdában készült, színes, a névnapo- kat is tartalmazd, 1991- évi falinaptár kapható lapunk szerkesztőségében. Jutányos ár, amíg a készlet tart. \ * i Nem ért rá? Nem volt pénze? Elajándékozta? Se’ baj! ^ „ Még kapható a BAGOLY I Kalendárium. Keresse az újságárudákban, vagy ha kényelmesebb, a Temesvárrí ÚJ SZÓ szerkesztőségében. A BAGOLY nem kötelelző olvasmány, hanem a 1 I család barátja!