Temesvári Új Szó, 1992. április-június (4. évfolyam, 577-639. szám)

1992-04-01 / 577. szám

• Halló, mentőszolgálat ? (Folytatás az első oldalról) hatékonyabb orvosság. A mentő­­szolgálat különös esetekben he­ l­yettesíti, de nem pótolhatja a őrületi orvost. — Doktor úr, térjünk vissza a beszélgetés elején említett okok­ra. — Igen, azok az okok, ame­lyek megnehezítik munkánkat, s amelyekről a polgárok nemigen tudnak, a következők: először is nincs egy szponzorunk, aki tá­mogatná tevékenységünket. A megyei kórház mellékágaként működünk. Másodszor, nagyon nehéz kapcsolatot teremteni a betegkkkel. A két telefonszám, amelyeken hívni lehet (11-13-13 és 18-23-23) nem elegendő, ráa­­dásul az állandó vonalbeli meg­hibásodások miatt is minket o­­kolnak. Pedig erről mi nem te­hetünk. Harmadszor, sok gondot okoz a városi forgalom. Nagyon sokat késünk azért, mert a men­tőautóknak nem adják meg az elsőbbséget. A kórházba való ki- és bejutás is nagyon nehézkes, u­­gyanis a forgalmi jelzőtáblák szerint nekünk kell elsőbbséget adni. Ez kérem, egy abszurdum. Nem beszélve arról, hogy a le­parkolt autók sok esetben való­sággal eltorlaszolják az utat. E­­lég gyenge a műszaki felszerelt­ségünk is és a munkaerővel is gondjaink vannak. — Hogyan szervezték meg a tevékenységüket? — Három váltásban dolgozunk, megszakítás nélkül. Egy váltás­ba 4 orvos, 15 asszisztens és 12 gépkocsi van bevonva. —• Ez sok, vagy kevés? — Néha kevés, máskor elegen­dő. Általában a hétfő, kedd és péntek a legzsúfoltabb nap, ami­­kor is­­nehezen tudunk eleget ten­ni a hívásoknak. — Mi köze a megbetegedésnek a naptárhoz? — Tulajdonképpen semmi, de az emberek a hét elején, vagy pedig a hét vége felé „hajlamo­sabbak“ a megbetegedésre. — Hány járműre lenne szük­ségük, ah­hoz, hogy munkájukban ne történjen fennakadás? — Egy váltásban körülbelül 24 autóra. — Mit kell tudjon az, aki a mentőt hívja? — A híváskor be kell monda­ni a pontos címet, a telefonszá­mot, a hívó nevét, a beteg ne­vét, életkorát és a betegség tü­neteit. Ezek feltétlenül szükséges adatok. Telefonszolgálatosaink feljegyzik a hívás időpontját és ha nem sürgős az eset, akkor sorrend szerint tesznek eleget a hívásoknak. Minden telefonszol­gálatosnak van egy személyi szá­ma (a maga és a hívó érdekében) amely segítségével azonosítani tudjuk panaszok esetén. Nálunk olyan nincs, hogy cseng a tele­fon és nem veszik fel a kagylót. Ha a hívó azt hallja, hogy a te­lefon hosszasan kicseng, azt je­lenti, hogy a készülék tévesen kapcsolt. Alkalmazottaink tisztá­ban vannak­ azzal, hogy embe­rek életéről van szó, ezért min­dig résen vannak. Ha netalán tévednek, komoly megrovásban részesülnek. — Általában hány hívást szok­tak jegyezni naponta? — Körülbelül 130-at. — Vannak-e beugrató hívások? — Sajnos, vannak. És olyanok is szép számmal, akik kényelem­ből, megszokásból hívják a men­tőt. Ezeket a „betegeket“ általá­ban már ismerjük. — Mit üzen az olvasóknak? — Forduljanak bizalommal hozzánk. Még akkor is, ha vala­mi kifogásolnivalójuk van a munkánkban. A panaszokat csak­is mi orvosolhatjuk a leghatéko­nyabban. Sajnos, az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy apróbb sikereinknek csak ma­gunk örülünk, a bakikat viszont mindjárt átveszi a sajtó. Befejezésül elbeszélgettem a szállítási irodafőnökkel is, akitől megtudtam, hogy az egy váltás­ban lévő 12 gépkocsiból 2—3 mindig meghibásodik, pedig a régi járműveket már javarészt kicserélték. A '89-es decemberi események után kapott Ford és Volkswagen gépkocsik jók lenné­nek, csak nagyon nehéz beszerez­ni a szükséges cserealkatrésze­­ket. Átlagban 8—9 tonna üzema­nyagot kaptak egy hónapra, de ebben az évben ezt a mennyisé­get lecsökkentették 7 tonnára. Ennek ellenére, az üzemanyaghi­ány miatt még nem voltak fenn­akadások. Az ilyen-olyan kiuta­lásoknál azonban még mindig tartja magát a központosított rendszer, ami sokat hátráltatja a munkájukban. Akik készséggel segítenek rajtunk .. 2. oldal nemesv­ír? ÚJ SZÓ Jogi tanácsadó L. Ferenc — Temesvár: A bí­róság által első fokon hozott ha­tározat rendszerint nem végle­ges és éppen ezért nem végre­hajtható. Amennyiben viszont a bíróság másképpen rendelkezik (például, ha kiskorúról van szó vagy egyéb sürgős eset elinté­zése forog fenn), akkor elren­delhet általános, vagy ideigle­nes végrehajtást is. Tudni kell azonban ez a fellebbezés révén megtámadható és törvényes ha­tározattal elrendelhető az eredeti vagy az ideiglenes döntés meg­változtatása. Ilyenkor a határo­zat­­véglegesnek tekintendő és nem változtatható meg a szo­kásos bírósági eljárás folya­mán. Kivételes törvénysértő e­­setben viszont a Legfelsőbb Ü­­gyész élhet a törvényadta le­hetőségével és kérheti a Legfel­sőbb Bíróságtól a törvényszé­ki határozat megváltoztatását. Ebben az esetben megtörténhet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elő­írja, hogy újra tárgyalják az ü­­gyet egy alsóbb szintű bírósá­gon. E. S. — Nagy­szen­tmiklós. Az elmúlt évek folyamán sok eset­ben megtörtént, hogy kisajátítás vagy államosítás által az in­gatlan tulajdonosai nem kap­tak ká­rtérítést az épületekért, mert azokat engedély nélkül húzták fel és nem telekkönyvez­ték. Éppen ezért áll elő az a helyzet, hogy ma már lehetetlen lebontott épületek, vagy házak telekkönyvi beírása, mivel ezek már gyakorlatilag nem léteznek. Az a legcélszerűbb, ha megvár­ja az államosítás által kárt szen­vedett személyek kártérítésére vonatkozó új törvényes rendel­kezések megjelenését a jóváté­tel ügyében. L. S. — Lúgos: A hivatali be­osztás folytán kiutalt lakás (vál­tóőr, állomásfőnök), csak addig használható, ameddig az illető abban a bizonyos beosztásban ténykedik. Az lényegtelen, hogy továbbra is ugyanahhoz a vál­lalkozáshoz tartozik, mivel az a lakás csak egy bizonyos, jól meghatározott, a lakással kap­csolatos munkakörben dolgozó személyt illet meg. G. P. — Detta: Az ingatlan a­­zon részével, amelyik az ön részét képezi szabadon rendel­kezik. Eladás vagy ajándékozás alkalmával nem szükséges a társtulajdonos beleegyezése. U­­gyanis itt arról van szó, hogy az illetők nem akadályozhatják meg, hogy kinek milyen for­mában adja el azt a házat, a­­melyik az ön tulajdonát képezi. Egeressy László jogász *■ Euro-dollár Tovább bővül az autókölcsön­zők nemzetközi szövetségének, az Euro-Dollarnak a taglétszá­ma. A fiatal tömörülés egy év alatt 13-ról 20-ra növelte tagja­inak számát. A huszadik belépő egyébként Lengyelország volt, de további tagok felvételéről is­­folynak tárgyalások Svájcban, Tunéziában, Csehszlovákiában, és Magyarországon. A szervezet ma még csak hat százalékra becsüli részesedését az európai piacon, de a Dollar Rent-A-Gar­­ral közösen máris a világ 40 or­szágában van képviselete. A szö­vetségbeli tagszervezetek kí­nálata az Edics nevű helyfogla­lási rendszeren keresztül érhető el és a tervek szerint júniustól több légitársaság és utazási iro­da is csatlakozik a rendszerhez- Pekingi (imí)hul(]fogyatkozás A kínai rendőrség rendelete alapján a pekingi szállodák csak külön engedély birtokában fog­hatnak külföldi műholdas tévéa­dásokat. Kínában nemrég tör­vénybe iktatták, hogy engedély­hez kötött a műholdas vevőké­szülékek működtetése. Az or­szágban becslések szerint jelen­leg mintegy 25 ezer ilyen vevő­­rendszer van, nagyobb részük magánkézben. 1992. április 1. Egy kezdődő vitával kapcsolatban... Olvastam húsz egynéhány RMDSZ képviselő és szenátor felhívását, és néhány véleményt, nyilatkozatot a sajtóban. Hallot­tam egyet-mást a TV-ben és a rádióban. Az az érzésem, hogy nem kell túlságosan érteni a „nagypolitikához“, hogy tisztán lássuk a tényeket: az RMDSZ vezetőinek egy része továbbra is fontosnak tartja, hogy szerveze­tünk egységes maradjon. A vezetők másik csoportja amel­lett kardoskodik, hogy a szer­vezeten belül akárhány „plat­form" létezhessen, valósuljon meg a sokszínűség, a vélemé­nyek, ideológiák, stb. egymásmel­­lettisége. (Hogy az RMDSZ tagsága, az a néhány százezer ember akiket a vezetők vezet­nek, milyen álláspontra he­lyezkedik, arról — legalábbis tudomásom szerint — hallgat a fáma...). Kezdjük a legelején. Amikor, 1989. december 22-én délután dr. Bárányi Ferenc lakásán né­­hányan megszövegeztük az or­szág első RMDSZ-szervezetének alapító okmányát, természetes volt, hogy egy egységes, cselek­vőképes szervezetre van szüksé­günk, hogy mindazt, amit el­gondoltunk meg lehessen való­sítani. Pedig azoknak, akik a másnap megjelent okmányt alá­írták, távolról sem volt azonos világnézetük, ideológiájuk ésa­­többi. Csak egyben voltunk egy­ségesek: meg kell védeni a magyar nemzetiség érdekeit, ki kell harcolni számára a teljes, feltétel nélküli jogegyenlőséget Néhány hónappal később, az ál­talános választásokon, szerveze­tünk a szavazatok számát te­kintve második lett az ország­ban. Egységes szervezetünk. Nemrég, a helyhatósági válasz­tásokon ugyanez a még egysé­ges szervezet ért el — ha nem is mindenütt, ahol lehetett vol­na —­ szám­ottevő sikereket. Ezek megcáfolhatatlan tények. Feltevődik a kérdés: szükség van-e, ahogy egyes vezetők any­­nyira hangsúlyozzák, a szerve­zetünkön belüli, intézményesí­tett többszínűségre, azoknak a bizonyos „platformoknak“ a megteremtésére? Szerény véle­ményem szerint nemcsak, hogy nincs erre szükség, hanem ez a kívánalom veszélyes is, idősze­rűtlen is! Két érvet hoznék fel indoklá­sul (a lehetséges sok közül): 1. Nem tudok arról (legalábbis sa­ját tapasztalatomból ítélve), hogy bizonyos véleménykülönb­ségek, eltérő világnézet, ideoló­gia stb. akadályoztak volna ben­nünket a munkában. Hogy pél­dát is említsek: mint (története­sen) ateista, minden nehézség nélkül tudtam együtt dolgozni az RMDSZ temesvári vezetősé­gében például Balaton Zoltán­nal, a cselekvően hívő református­sal, vagy dr. Matekovits György­­gyel, aki szintén ezen egyház tagja. A közvetlen vagy távlati politikai, ideológiai kérdések­ben sem volt (nem is lehetett) minidg, mindenkinek egyforma véleménye. Ez sem zárta ki az együttműködést, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Vagy megvaló­sítjuk az igazi demokratikus toleranciát a szervezeten belül is, vagyis valamennyi vélemény tiszteletben tartását és a lénye­ges, alapvető kérdésekben, nyílt vita útján, egész nemzetiségünk érdekében közös álláspont kiala­kítását, vagy ne papoljunk de­mokráciáról! Ehhez pedig nincs szükség semmiféle „platformra*” az RMDSZ „sokrétűvé“ tételére, hanem becsületes, megalapozott véleménynyilvánításra és a má­sik véleményének előítéletek nélküli meghallgatására. 2. Nagyon nagy hiba, sőt bűn volna éppen most, néhány hó­nappal az általános választások előtt elindítani ezt a bomlási folyamatot (sajnos, ez a post hoc megállapítás nem változtat azon a tényen, hogy már meg­indult — szerencsére nálunk még kisebb mértékben). Nem „platformokra" van most szük­ség, hanem arra, hogy az szág magyar lakossága egye­zen, minden mást félretéve, úgy szavazzon, hogy az elősegítse visszafogott, nehezen induló, megrekedt demokráciánk tény­leges előrelépését. Még valamit szem előtt kell tartanunk. A vak is látja, hogy indul, tere­bélyesedik, erősödik egy újabb kampány. Azok, akiknek tulaj­donképpen célja az RMDSZ vég­leges felszámolása, most erősek­ drukkolnak azért, hogy megszűn­hessenek szervezetünkön belül a különböző „irányvonalak“, az ellentétes csoportosulások (lásd például a helyi Vatra-szócsök kisebb-nagyobb híreit, kommen­tárjait, apokrif „leveleit“)! A minap, a háborús Veteránok országos értekezlete kértelés nélkül kimondta: az RMDSZ-nek, mint politikai Szervezetnek (értsd: amely a választásokon résztvesz) meg kell szűnnie (más kérdés, hogy till közük e kérdéshez a tiszteletreméltó had­igastyánoknak?). Ilyen körüli té­nyek között „platformosítan” (a szó is magyartalan, csúf!), nemcsak hiba volna, de — me­rem állítani — bűn volna, saját jelenünk és jövőnk elleni bűn­tett. Végezetül egy gondolat: adja Isten, hogy ne így legyen, de kísért a kérdés, hogy vajon mindez a mesterségesen szított sürgősen szükséges „sokszínű­ség“ nem takar-e bizonyos sze­mélyek, vezetők, vagy vezetni a­­karók részéről hatalmi ambíció­kat, pozíciók célbavételét? A potenciális platformoknak po­tenciális vezetői is vannak s egy platform, ha tért nyer, be­folyásos lehet (vezetőivel e­­gyütt)!... Dr Sándor István ANDRA KIRAKOD­­ÁSOK­AT SZERVEZÜNK A KÖVETKEZŐ ORSZÁGOKBA Törökország (Isztambul), április 6-án, 19-én és 23-án­­(elszállá­solást 1 éjszakára biztosítunk), valamint április 14-én és 28-án (el­szállásolást 2 éjszakára biztosítunk). Az utazás videóval, színes televízióval és utánfutóval ellátott, 1991-ben gyártott Scania ti­­í­pusú társasgépkocsival történik. 10 500 lej: Magyarország (rendszeresen), Németország (minden hétfőn). Feliratkozás és részletes felvilágosítás: Temesvár, Memoran- I­dului utca, 18. szám, telefon: 16-40-50, naponta 9—18 óra között.­­ valamint Lugos, Nera utca, 47. szám, 6. lakás, telefon: 903/1-13-36 A cég üzletében (Temesvár, Párizs utca, 4. szám) többek kö­­­­zött farmernadrág,­­szoknya és dzseki vásárolható. Eladásra, bi­­­­zományi alapon átveszünk árucikkeket. Nyitva: naponta 9—18 ó­­ra között. (64) •­­....................... . . . . -------------—

Next