Heti Új Szó, 1999. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-08 / 1. szám
mheti SZÓ Tégla- Jeggyel a Magyar Házért Eddig 676-an adakoztak és összesen 27.180.000 lej, 1220 DM és 2000 Ft. gyűlt össze). Újabb adakozók: Micota Teréz és Szeles Nándor Temesvárról. Chéchi Ajtony és Csanád csatája A Dacia Könyvkiadó gondozásában jelent meg még 1994-ben Beke György HADI UTAK ERDÉLYBEN Barangolások magyar katonák nyomában című könyve. Bevezetőjében írja a szerző: ’’...Hajdani hadak, elfelejtett krónikások, nyomába szegődtem, hogy visszaálmodjam az elomlott időket, elfelejtett csatákat, hősök és vitézségek példáját.” Mivel a kötet legelső írása éppen a “Bánsági sík táj”, Csanádon ihletett emléket idéz, úgy gondoltuk nem lenne haszontalan ha együtt álmodnánk mi, a Bánság mai lakói a történelmünket idéző szerzővel. A sorozat első részét következő lapszámunkban tesszük közzé. A Tisztelt temesvári HETI ÚJ SZÓ szerkesztősége számára, a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmából Szépen kérem, hogy fogadják szeretettel ezen képeslapot emlékül, amellyel jókívánságaimat is küldöm az Önök számára. Tizenöt hónappal ezelőtt, 1997. október 6- án vettem először HETI ÚJ SZÓ-t s azóta rendszeresen minden héten megveszem, ha törik, ha szakad, a mindennapi kenyér mellé, minden nap megveszem az aradi Jelentés pénteken a temesvári HETI ÚJ SZÓT. Lemondok inkább napokig a tejről és az almáról és megveszem az olvasnivalót, amely segít lelkileg elviselni a magányos öreg napjaimat. Ezért kérem az Isten áldását az Önök munkájára 1999-ben is! Áldást, békességet, jó egészséget, sikert a munkájukban! Tisztelettel Lévai Erzsébet aradi nyugdíjas néni További üdvözletek a 13. oldalon Lesz-e újabb bányászjárás a fővárosban? A kérdésre, amely szinte valamennyiünket foglalkoztat ezekben a napokban, azt hiszem, megnyugtató választ kapunk. Az 1990-1991-es bányászjárások felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi károkat okoztak az országnak, amelyeknek következményeit a mai napig nem tudtuk kiheverni. Gondolok itt elsősorban azokra a milliárdokra (dollárban) amibe a forradalom óta eltelt kilenc év alatt a veszteséges bányászat költségvetési támogatása került. A veszteséges bányák bezárását, illetve szerkezeti átalakítását, korszerűsítését már 1990-ben el kellett volna kezdeni. Gondolok továbbá azokra a nyugati befektetőkre, akiket 1990 első hónapjaiban a bukaresti bányászjárások és a marosvásárhelyi események riasztottak el. Gondolok azokra a fiatal értelmiségiekre, akik 1990 júniusában, az egyetem téri tüntetés szétverése és a bányászterror után egyszerűen elmenekültek az országból (személyesen ismerek jónéhányat közülük), akik rádöbbentek, hogy ebben az országban még hosszú éveknek kell eltelniük a valódi rendszerváltásig. Ezt a luxust, egy újabb bányászjárást, ami a jelenlegi helyzetben a teljes káoszba sodorná az országot, nem engedhettük meg magunknak. De bányászjárás azért sem lesz, mert 1990-91-ben olyan politikai erők voltak hatalmon, amelyek támogatták a bányászok ú.n. “rendcsináló” fővárosi akcióit, jelenleg pedig azok a pártok vannak hatalmon, amelyeknek a székházait annak idején a bányászok szétverték, illetve első emberüket (itt Petre Románra gondolok) eltávolították a miniszterelnöki székből. Ez pedig lényeges különbség... Bányászjárás tehát nem lesz, de a zsil-völgyi gondok maradnak, és valahogyan meg kellene őket oldani. A munkanélküliség már jelenleg 23% körül van Hunyad megyében és amely az újabb elbocsátások nyomán tovább fog nőni. A kárpótlásként kapott pénzt, igen hamar elfogy. A kormány hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánította a Zsil-völgyet. Ez valóban az egyetlen ésszerű hosszú távú stratégia, mert az adókedvezmények előbbutóbb majd befektetőket vonzanak. Ez azonban évek, ha nem évtizedek kérdése És addig mi lesz? Úg tűnik, a kérdés rövid távú megnyugtató rendezésének receptjével nem rendelkezik a kormány. Az idő pedig sürget, mert a bányászott (egy része) most kerül utcára, a növekvő elégedetlenséget meglovagolja a politikai ellenzék és minden eszközt felhasznál arra, hogy a késői, de elkerülhetetlen reformok gyakorlatba ültetésével egyre népszerűtlenné váló hatalmat megbuktassa. Nem bányászjárás fenyeget tehát bennünket, hanem a társadalmi-politikai válság elmélyülése. Ebből pedig, úgy tűnik, alig van kiút! Pataki Zoltán esző Független hetilap. Megjelenik minden pénteken Temesváron. Főszerkesztő Graur János , és kiadóhivatal: 1900 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 056/ 19-82-09; tel./fax.: 056/ 19-67-08. Fiókszerkesztőségek: Déva, December 1. utca, 30 szám, 11-es ajtó, tel./fax: 054/217-524. Lugos, Bucegi u. 4. sz., tel.: 35-32-40, 35-44-75. „ a “WEST UPO INTERNATIONAL“ RT nyomdában, Temesvár, tel: 056/123-907.________ISSN X7ZI /Q/l