Heti Új Szó, 2009. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2009-10-02 / 40. szám
HETI ÚJ SZÓ Forradalmi megemlékezések az ökuménia szellemében Az erzsébetvárosi temetőben, Újvárossy Ernő, a ‘89-es temesvári ellenállás halálba kergetett áldozatának kopjafája egyben a mának szóló felkiáltás jele is. Megidézve a helytállás, a végső áldozat vállalásának időkön átívelő Újvárossy Ernő példáját, kérdezzük Tőkés László európai parlamenti képviselőt, miképpen emlékezik meg a temesvári magyarság és a református gyülekezetek a temesvári forradalom huszadik évfordulójáról? A romániai falurombolás elleni fellépés évfordulójának megünneplésével indult Aradon az emlékév. Az elmúlt esztendőben több kiemelt fontosságú eseményre került sor, mint a kommunizmus elítélésének európa parlamenti napirendi pontja, vagy a kommunizmus vitájának megszervezése Brüsszelben. Húsz esztendővel ezelőtt Újvárossy Ernő halálát követően sűrűsödtek meg az események, természetes, hogy az emlékév rendezvényeire a következő hónapokban kerül sor. Nagyon gazdag program lesz, megemlékezések, konferenciák brüsszeli vagy temesvári helyszínnel, Aradon megemlékezünk Tóth Sándor hódmezővásárhelyi taxisofőrről, akit Aradon gyilkoltak meg, Kolozsváron október 23-i forradalmi dátum tükrében szervezünk egy nemzetközi tudományos értekezletet, folytatjuk az Új Ezredév Központ építését, mert hisszük, hogy a legjobb emlékezés a cselekvés. Október 31-én a húsz évvel ezelőtti Dsida-estre kerül sor azonos helyszínen, kiállítások, könyvbemutatók, filmvetítések teszik emlékezetessé az évfordulót. Meghívjuk a rendszerváltás összes jeles közszereplőjét. Számítunk Sólyom László köztársasági elnök részvételére, aki fővédnöke a rendezvényeknek. Számos külföldi vendég is érkezik Temesvárra, köztük valószínűleg Orbán Viktor is. Sógor Csaba EP-képviselő nemrég egy uniós kisebbségvédelmi törvény megalkotását szorgalmazta, mely kötelező érvényű lenne az Európai Unió tagállamai számára. Hogyan viszonyulnak a Kárpát-medence magyar képviselői e kérdéshez? A Tabajdi Csaba képviselő által vezetett kisebbségvédelmi frakcióközi csoport által tavaly szervezett kisebbségek vitájának folytatása a jelenlegi kezdeményezés. Régóta evidencia, hogy szükség van az efajta kisebbségvédelmi szabályozásra. Ha az európai termények alakját, méretét, az állattartás körülményeinek a legapróbb részleteit is kidolgozza Európa számunkra, akkor méltó volna, hogy a csángók istentiszteleti nyelvével, vagy a felvidéki nyelvtörvény visszautasításával is foglalkozzék az Európai Unió. Reméljük, hogy az új ötéves parlamenti ciklus áttörést hoz kisebbségvédelmi ügyben. Mi mindenképpen erre szövetkezünk, és ebben valóban összhang van a magyar képviselők között. Az elmúlt esztendőkben, a városvezetés által szervezett forradalmi megemlékezések alkalmával, a ‘89. december 20-a előtt történtek megjelenítése egy-két mondatra szorítkozott, Tőkés László forradalmi szerepét pedig végképp elhallgatták. A történelmi tényekhez való efajta pártos viszonyulást megalázónak is nevezhetnek a temesvári magyarság viszonylatában. Idén számíthatunk-e az említett szemlélet változására? A megemlékező rendezvénysorozat minél jobb összehangolása céljából tárgyalások folynak a városi és a polgári rendezők között. Részünkről Toró T. Tibor közvetít. Megőrizve a saját ünnepi kereteinket és hagyományainkat, sikerült több ponton összeegyeztetni a programot. Méltó volna viszont, hogy ne mi ajánljuk magunkat, hanem a történelmi tények legyenek perdöntőek. Látható, hogy ebben az esetben is érvényesül a román történelemhamisítási törekvés. Márpedig ‘89, a hit forradalma is volt, ez a magyarok, a reformátusok forradalma is volt, és tartozunk önmagunknak és a történelmi valóságnak annyival, hogy lépésről-lépésre megszüntessük azt a különállást, amely a húsz év alatt az ünneplés terén mutatkozott. Úgy tűnik, hogy érlelődik egy egészséges hangulat Temesváron. A múltban is voltak jó példák, különösképpen az első két-három esztendőben, később nemzeti kizárólagosság következett be, majd a posztkommunista rosszindulat, de az uniós csatlakozást követően mind Európa, mind az erdélyi türelem megteszi hatását. A forradalmi megemlékezéseket megelőzően rendszerint előtérbe kerül az elhíresült “forradalmi dossziék” ügye. Húsz év távlatából sem lehet belátni a romániai 89 kulisszái mögé, nem tudjuk ki, hogyan, miképpen és miért cselekedett. Véleménye szerint, miért? Nagyon szerteágazó az az iratanyag, amelyet át kellene vizsgálni. Nyilván nem volna elég csupán a titkosszolgálati dossziék tanulmányozása, amint már többen is rámutattak, ideje volna már átadni másfajta archívumoknak az anyagait, például a megyei irattárakét vagy a belügyminisztérium irattárainak öszszegyűjtött anyagát, hirtelen nehéz felsorolni még hány forrás létezik Romániában, amelyet még nem kutathatunk. Sajnos sokan időre játszanak, mert érdekeik fűződnek ahhoz, hogy a titok titok maradjon. Remélhető, hogy a belátható időn belül megszűnik ez a tilalom, másfelől pedig beigazolódni látszik Traian Orbán mondása, miszerint Romániában minden megtörténhet, ugyanis szégyenletes, hogy Stefan Gusa egykori tábornoknak egyesek szobrot akarnak emelni. Egy mély égésű, hosszantartó folyamat kifejlete volt a temesvári ‘89 decemberi lázadás. Ebben a folyamatban élen járt a temesvári református gyülekezet. A hajdani Securitate iratanyagainak részleges ismeretében ma már világos számomra, hogy miben éltünk akkor, hogy mit jelentett a Securitate megfigyeléseinek és megfigyelőinek a célcsoportjaként szolgálni. Az egyház, a lelkipásztorok mellett könnyen bekerülhettek e célcsoportba mindazok, akik valamilyen szolgálatot vállaltak a magyarság érdekében. A temesvári magyarság ‘89-ben a történelmi események alakítója volt. Milyen üzenetet fogalmaz meg a hajdani lelkipásztor a ma számára? Sokak számára az ökuménia egy elvont fogalom. Számunkra, akik Temesváron részesei voltak közel tíz nemzetiség és felekezet közötti összefogásnak, az ökuménia tartalommal telítődött, mert cselekvésre tudtuk váltani. Sajnos ez utóbb megtört, de azért még mindig ökumenikus, testvéri és együttérző kapcsolatokat ápolunk egymással. Remélem, hogy a huszadik évfordulón ez az ökumenikus szellem nyilvánul meg, mely feldúsul egy hagyományos erdélyi toleranciával, az erdélyi népek közötti testvériség hagyományának a felelevenítésével. Ezért is hívom a temesvári magyarokat, a testvéregyházak tagjait, nem utolsósorban református népünk fiait, akik talán már a hitükről is kezdenek leszokni, hogy vegyenek példát az akkori időkről, és mindannyian legyünk méltók akkori önmagunkhoz. Ebben a szellemben állítottuk össze a programokat, külön felhívom a figyelmet, hogy egy olyan fórumot szervezünk, ahol mindenki szólhat, aki abban az időben tanúja volt a református palota körüli eseményeknek, a Mária téri tüntetéseknek, a parókián, az egyházban történteknek. Makkai Zoltán __________ 2009. október 2., péntek 1 3.)