Heti Új Szó, 2009. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2009-10-02 / 40. szám

HETI ÚJ SZÓ Forradalmi megemlékezések az ökuménia szellemében Az erzsébetvárosi temetőben, Újvárossy Ernő, a ‘89-es temesvári ellenállás halálba kergetett áldozatának kopjafája egyben a mának szóló felkiáltás jele is. Megidézve a helytállás, a végső áldozat vállalásának időkön átívelő Újvárossy Ernő példáját, kérdezzük Tőkés László európai parlamenti képviselőt, miképpen emlékezik meg a te­mesvári magyarság és a református gyüle­kezetek a temesvári forradalom huszadik évfordulójáról? A romániai falurombolás elleni fellépés évfordulójának megünneplésével indult Ara­don az emlékév. Az elmúlt esztendőben több kiemelt fontosságú eseményre került sor, mint a kommunizmus elítélésének európa parlamenti napirendi pontja, vagy a kommu­nizmus vitájának megszervezése Brüsszel­ben. Húsz esztendővel ezelőtt Újvárossy Ernő halálát követően sűrűsödtek meg az esemé­nyek, természetes, hogy az emlékév rendez­vényeire a következő hónapokban kerül sor. Nagyon gazdag program lesz, megemléke­zések, konferenciák brüsszeli vagy temesvári helyszínnel, Aradon megemlékezünk Tóth Sándor hódmezővásárhelyi taxisofőrről, akit Aradon gyilkoltak meg, Kolozsváron október 23-i forradalmi dátum tükrében szervezünk egy nemzetközi tudományos értekezletet, folytatjuk az Új Ezredév Központ építését, mert hisszük, hogy a legjobb emlékezés a cse­lekvés. Október 31-én a húsz évvel ezelőtti Dsida-estre kerül sor azonos helyszínen, ki­állítások, könyvbemutatók, filmvetítések te­szik emlékezetessé az évfordulót. Meghívjuk a rendszerváltás összes jeles közszereplőjét. Számítunk Sólyom László köztársasági elnök részvételére, aki fővédnöke a rendezvények­nek. Számos külföldi vendég is érkezik Te­mesvárra, köztük valószínűleg Orbán Viktor is. Sógor Csaba EP-képviselő nemrég egy uniós kisebbségvédelmi törvény megalko­tását szorgalmazta, mely kötelező érvényű lenne az Európai Unió tagállamai számára. Hogyan viszonyulnak a Kárpát-medence magyar képviselői e kérdéshez? A Tabajdi Csaba képviselő által vezetett kisebbségvédelmi frakcióközi csoport által tavaly szervezett kisebbségek vitájának foly­tatása a jelenlegi kezdeményezés. Régóta evi­dencia, hogy szükség van az efajta kisebbség­­védelmi szabályozásra. Ha az európai termé­nyek alakját, méretét, az állattartás körülmé­nyeinek a legapróbb részleteit is kidolgozza Európa számunkra, akkor méltó volna, hogy a csángók istentiszteleti nyelvével, vagy a fel­vidéki nyelvtörvény visszautasításával is fog­lalkozzék az Európai Unió. Reméljük, hogy az új ötéves parlamenti ciklus áttörést hoz kisebbségvédelmi ügyben. Mi mindenképpen erre szövetkezünk, és ebben valóban össz­hang van a magyar képviselők között. Az elmúlt esztendőkben, a városvezetés által szervezett forradalmi megemlékezések alkalmával, a ‘89. december 20-a előtt tör­téntek megjelenítése egy-két mondatra szo­rítkozott, Tőkés László forradalmi szerepét pedig végképp elhallgatták. A történelmi té­nyekhez való efajta pártos viszonyulást meg­alázónak is nevezhetnek a temesvári ma­gyarság viszonylatában. Idén számítha­tunk-e az említett szemlélet változására? A megemlékező rendezvénysorozat minél jobb összehangolása céljából tárgyalások folynak a városi és a polgári rendezők között. Részünkről Toró T. Tibor közvetít. Megőrizve a saját ünnepi kereteinket és hagyományain­kat, sikerült több ponton összeegyeztetni a programot. Méltó volna viszont, hogy ne mi ajánljuk magunkat, hanem a történelmi té­nyek legyenek perdöntőek. Látható, hogy eb­ben az esetben is érvényesül a román tör­ténelemhamisítási törekvés. Márpedig ‘89, a hit forradalma is volt, ez a magyarok, a refor­mátusok forradalma is volt, és tartozunk ön­magunknak és a történelmi valóságnak annyi­val, hogy lépésről-lépésre megszüntessük azt a különállást, amely a húsz év alatt az ünnep­lés terén mutatkozott. Úgy tűnik, hogy érle­lődik egy egészséges hangulat Temesváron. A múltban is voltak jó példák, különösképpen az első két-három esztendőben, később nem­zeti kizárólagosság következett be, majd a posztkommunista rosszindulat, de az uniós csatlakozást követően mind Európa, mind az erdélyi türelem megteszi hatását. A forradalmi megemlékezéseket meg­előzően rendszerint előtérbe kerül az elhíre­­sült “forradalmi dossziék” ügye. Húsz év távlatából sem lehet belátni a romániai 89 kulisszái mögé, nem tudjuk ki, hogyan, miképpen és miért cselekedett. Véleménye szerint, miért? Nagyon szerteágazó az az iratanyag, ame­lyet át kellene vizsgálni. Nyilván nem volna elég csupán a titkosszolgálati dossziék tanul­mányozása, amint már többen is rámutattak, ideje volna már átadni másfajta archívumok­nak az anyagait, például a megyei irattárakét vagy a belügyminisztérium irattárainak ösz­­szegyűjtött anyagát, hirtelen nehéz felsorolni még hány forrás létezik Romániában, amelyet még nem kutathatunk. Sajnos sokan időre játszanak, mert érdekeik fűződnek ahhoz, hogy a titok titok maradjon. Remélhető, hogy a belátható időn belül megszűnik ez a tilalom, másfelől pedig beigazolódni látszik Traian Orbán mondása, miszerint Romániában minden megtörténhet, ugyanis szégyenletes, hogy Stefan Gusa egykori tábornoknak egye­sek szobrot akarnak emelni. Egy mély égésű, hosszantartó folyamat kifejlete volt a temes­vári ‘89 decemberi lázadás. Ebben a folya­matban élen járt a temesvári református gyü­lekezet. A hajdani Securitate iratanyagainak részleges ismeretében ma már világos szá­momra, hogy miben éltünk akkor, hogy mit jelentett a Securitate megfigyeléseinek és megfigyelőinek a célcsoportjaként szolgálni. Az egyház, a lelkipásztorok mellett könnyen bekerülhettek e célcsoportba mindazok, akik valamilyen szolgálatot vállaltak a magyarság érdekében. A temesvári magyarság ‘89-ben a tör­ténelmi események alakítója volt. Milyen üzenetet fogalmaz meg a hajdani lelki­­pásztor a ma számára? Sokak számára az ökuménia egy elvont fogalom. Számunkra, akik Temesváron része­sei voltak közel tíz nemzetiség és felekezet közötti összefogásnak, az ökuménia tartalom­mal telítődött, mert cselekvésre tudtuk vál­tani. Sajnos ez utóbb megtört, de azért még mindig ökumenikus, testvéri és együttérző kapcsolatokat ápolunk egymással. Remélem, hogy a huszadik évfordulón ez az ökumeni­kus szellem nyilvánul meg, mely feldúsul egy hagyományos erdélyi toleranciával, az erdé­lyi népek közötti testvériség hagyományának a felelevenítésével. Ezért is hívom a temes­vári magyarokat, a testvéregyházak tagjait, nem utolsósorban református népünk fiait, akik talán már a hitükről is kezdenek le­szokni, hogy vegyenek példát az akkori időkről, és mindannyian legyünk méltók ak­kori önmagunkhoz. Ebben a szellemben állí­tottuk össze a programokat, külön felhívom a figyelmet, hogy egy olyan fórumot szer­vezünk, ahol mindenki szólhat, aki abban az időben tanúja volt a református palota körüli eseményeknek, a Mária téri tüntetéseknek, a parókián, az egyházban történteknek. Makkai Zoltán __________ 2009. október 2., péntek 1 3.)

Next