Heti Új Szó, 2012. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
2012-07-06 / 27. szám
12.) 2012. július 6., péntek Koczka György Amennyiben úgy 75 évvel ezelőtt olvastam volna Kiszombor nagyközség honlapját, egész biztosan megkértem volna a szüleimet, hogy ott hozzanak a világra. Azt olvastam ugyanis azon a honlapon 75 év késéssel, hogy ámbár a rómaiak annak idején meghódították Pannóniát és Daciát is, a Dacia és Pannónia közötti terület azonban, amelybe Kiszombor vidéke is beletartozott, sohasem lett a Római Birodalom szerves része. Ezek szerint ott nem volt semmiféle etnogenezis. Az utolsó dák ott állhatott Csanádnál, az utolsó római jó messze Kiszombortól. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Trianonban itt húzták meg az egyik határ vonalát. Szóval a dákok nem lépték át a Csanádi határt, és itt akkor nem helytelenkedhettek a római légiósok a dák lányokkal, és nem születhetett ebből a nem keresztényi, ám a kereszténységben sem ismeretlen kapcsolatból az a nép, amellyel nekünk, romániai magyaroknak együtt élni van szerencsénk, és amellyel egyre inkább keveredünk, amiből most már nem lesz egy harmadik nép, hanem rendszerint román. Nem ártana egy kis segítség Csanádtól keletre, de amint megtapasztalhattuk Kövér László romániai választási sürgés-forgása alkalmával, soványka eredménnyel járt a Kövér László sürgése, forgása Csanádtól keletre. Élek az alkalommal, és felhívom a figyelmét Kövér László soványka ellenzékének, hogy ez nagy megnyugvására szolgálhatna, miután mindezidáig azzal ijesztgették a magyar választópolgárt, hogy amennyiben a romániai magyarok megkapják a választójogot, akkor azok mind a húsz évvel ezelőtt még fiatal magyar demokraták listájára vernék a pecsétjüket. A demokrácia nagy gond, gondolom Magyarországon is, de nem akarok visszaélni a vendégjoggal, én most a mi demokráciánkról fogok beszélni. A demokrácia görög találmány. A demokrácia a többségi akarat érvényesítését jelenti, a kisebbségi akarattal szemben, és gondolhatják mit jelent ez számunkra, romániai magyarok számára, akik soha nem leszünk már többségben. Öreg barátom, a Grün bácsi egyszer egy autonómia-vita során azt találta mondani egy székely barátjának, Áronnak, hogy mi a csudát hepciáskodnak annyit, amikor egy székelyre több mint tíz román esik. Mire Áron azt válaszolta: Hát annyi kell is. De térjünk vissza a demokráciára. A demokrácia a szuverén nép akaratának az érvényesítése is. Ezt a szuverén akaratot a nép a választások alkalmával juttatja kifejezésre, amikor is azok kerülnek uralomra, akiknek több képviselőt sikerült bejuttatniuk a képviselőházba és szenátort a szenátusba. Mert Románia egy nagy ország, és nemcsak képviselői, de szenátorai is vannak. Namármost, először. Mind a képviselőházban, mind a szenátusban, mind azok együttes ülésein, ahol a legtöbb törvényt megszavazzák, a többség győz. Namármost, másodszor: nálunk, és itt most ezen Romániát értem, a nyolcadik parancsolat nem örvend nagy népszerűségnek. (Azok számára, akik hiányoztak, amikor a tízparancsolatot tanították, a nyolcadik parancsolat a legrövidebb, és a legnehezebben betartható. Ne lopj!) Bármennyire is hihetetlenül hangzik egy kiszombori polgár számára, a pártok egymás elől lopkodják a szenátorokat és a képviselőket. Mi, magyarok is, mára már annyira hasonultunk a romániai politikai élethez, hogy mi is lopkodjuk a képviselőinket, egyelőre csak az RMDSZ- től lopkodnak, szerencsére ez a lopkodás satnya eredménnyel járt eddig a két alig-párt számára, amely nem tiszteli a nyolcadik parancsolatot. Namármost, harmadszor: verseny folyik a pártok között, hogy ki tud több honatyát vagy honanyát elcselni a másiktól. Ahogy már eggyel többje van valamelyik pártnak, azonnal kijelenti, hogy ő a letéteményese a népakaratnak. Akkor is, ha a nép eredetileg más arányt szabott, így alakíthatott kormányt a nemrég megbukott liberál-demokratikus párt, és így buktatták meg a szociál-liberálisok őket rövid ideje. Most új többség jött létre, és ezt is egy Viktor vezeti. A mi Viktorunk most azt csinál, amit akar, amint azt csináltak az előttük kormányzók, amit akartak, nem kellett nekik ahhoz kétharmados többség. És ezzel vége a demokráciának. Az lesz, amit a többség megszavaz. Most a szociálliberálisok vannak uralmon nálunk, ők diktálnak. A miniszterelnököt a szocialisták adták. Ez volt az egyezség, ők adják a miniszterelnököt, a liberálisok adják az államelnököt. Most már nekünk is van Viktorunk. Azoknak pedig, akiknek kettős állampolgárságuk van, egyenesen két Viktoruk van. Az most a hézag, hogy miközben a régi kormány megbukott, új kormány van, a régi egyezség szerint a szocialisták adták a miniszterelnököt, az elnökválasztás meg várat magára. De a mi Viktorunknak nincs türelme, ő akarja uralni a teljes piacot és nagy konfliktusba keveredett elnök urunkkal, a tengerésszel, akinek a hatáskörét napról-napra nyirbálja, demokratikusan. Nem tetszett neki az alkotmánybíróság, amely időnként az elnök szája íze szerinti döntéseket hozott. Erre a demokratikus parlament megszavazta azt, hogy a demokratikusan hozott parlamenti döntéseket az alkotmánybíróság nem bírálhatja felül. A mi Viktorunk akarta képviselni most Romániát Brüsszelben, ahová eddig mindig az elnök ment el. (Mindig elment, és hiába reméltük, hogy nem jön vissza.) A mi Viktorunk demokratikus parlamentje megszavazta, hogy Brüsszelbe a miniszterelnök, a mi Viktorunk hivatott menni. Az alkotmánybíróság viszont megszavazta azt, hogy az elnök hivatott Brüsszelbe menni. Minthogy egy törvény, egy határozat akkor lép érvénybe, amikor az megjelenik a Hivatalos Közlönyben, a mi Viktortunk kivette a Parlament hatásköréből a Hivatalos Közlönyt, és áttette a saját hatáskörébe. Élve a demokrácia adta lehetőségekkel. És az alkotmánybíróság döntése majd csak azután fog megjelenni a Hivatalos Közlönyben, miután a miniszterelnök réges-rég visszaért Brüsszelből. Vagy azután se. Tudnak követni? A miniszterelnök most zsenáns helyzetben van. Plágiummal vádolják. Két nagyon komoly lap is, a brit Natur és a német Frankfurter Allgemeine Zeitung írt erről. Ezeket a mi Viktorunk nem tudja demokratikusan meggyőzni arról, hogy nincs igazuk. Addig is, élve demokratikus jogaival, feloszlatta azt a bizottságot, amely plágiumnak deklarálta a doktorátusát, és felállított egy másik bizottságot, amely majd eldönti, hogy nem plagizált. Mindezt demokratikusan. Én most már nagyon bánom, hogy a görögök feltalálták a demokráciát. Igaz, a görögök is bánják már a jelek szerint. Régen a népi demokráciát nem volt szabad szidni. Ma szabad szidni, a mai demokráciát. De minek? Amikor úgyis minden úgy megy, mint a népi demokráciában? Mindezt azért mondtam el Kiszomboron, hogy ha netalán volnának a jelenlevők között revizionista magyarok, ne kívánjanak revíziót. Elégedjenek meg a saját demokráciájukkal. A MI VIKTORUNKRÓL SIZ-icsílS és A KJA. _____________HETI ÚJ SZÓ A HÉT Uj szó Regionális közéleti hetilap Megjelenik minden pénteken Temesváron (terjesztett Temes, Arad, Krassó-Szörény, Hunyad megyében), GRAUR JÁNOS (főszerkesztő), MAKKAI ZOLTÁN (gazdasági igazgató) Munkatárs: Dudás József (sport), Sipos Enikő (család), Joó Imre (hírek), Koczka György (jegyzet), Kiss Károly (mezőgazdaság), Kovách Éva (keresztrejtvény), dr. Lakatos Gábor (egészségügy), Nemes Kinga (gyermekeknek), dr. Kiss András, Vicze Károly, Király Zoltán (Lugos), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich és Schreiber István (Hunyad megye), M.Biró Júlia (Krassó-Szörény). Tördelőszerkesztő: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella Szerkesztőség és kiadóhivatal (Reflex Kft.): 300024 Timisoara, Bv. Revoluţiei din 1989 nr. 8, tel: 0256/ 498209; tel./fax.: 0256/ 496708, mobil: 0723-567370, 0723-567371, e-mail: hetiujszo@yahoo.com Honlapunk: hetiujszo.hhrf.org POSTAI KATALOGUSSZÁM: 13122. Nyomatott a WEST TIPO INTERNATIONAL nyomdában. Tel.: 244007. ISSN 1223 - 7671______________________