Temesvári Hirlap, 1926. június (24. évfolyam, 120-143. szám)
1926-06-01 / 120. szám
ri XXIV. évfolyam. 120. szám. 1926 jmtius 1, kedd. TKMESVAIÍI Timr/AT* -v A francia elnéptelenedés és Clemenceau beteljesületlen jóslata Egyelőre hiábavaló jelszó, hogy a francia anyák kezébe vantéve a versaillesi béke sorsa Franciaország a kispolgárság Eldorádója Paris, május. " A francia kispolgár a takarékosság és szorgalom mintaképe, hangyája a társadalomnak, aki szakadatlan munkáéral gyűjti a tőkét, hogy öreg napjaira annak kamataiból megéljen. A kispolgárból hiányzik a kasztszolidaritás érzéke és talán ez magyarázza, hogy a francia társadalomi dolgozó tömegeirőlzociális gondoskodás a szó szoros értelmében nem történt. Franciaországban a betegsegélyző ismeretlen fogalom. Ma valamilyen munkás, vagy alkalmazott megbetegszik, saját költségén tart orvost, saját pénzéért veszi az orvosságot és betegsége idejére semmiféle gerelyben nem részesül. Ráadásul még az v veszély is fenyegeti,hogy hosszabb beegség esetén elbocsájtják és az utcára kerül. Ezzel szemben létezik a, biztosíásnak egy neme, amely azonban csak baleset idejére szól. A cég a biztosítási járulékot az alkalmazott béréből vonja ■, és ha ezt valami nagyobb katasztrófa ■.’••fi, amely munkaképességét csökkenti vagy teljesen megszünteti, tíz-tizenötzer franknyi végbiztosítási összeget kap. Aggkori biztosítás nem létezik, a nyugdíj intézmény szintén meglehetősem ismeretlen fogalom úgy, hogy a dolgozó osztályok a legteljesebb szociális bizonytalanságban élnek. Ez az állapot azután arra kényszeríti őket, hogy utánozzák a kispolgári társadalmat, takarékoskodnak és gyűjtik a tőkét, hogy váratlan betegség esetére, előbb vagy utóbb bekövetkezendő öregégük idejére fel legyenek vértezve a kellemetlen eshetőségek ellen. A munkás és az alkalmazott kényszerűségből törődik legelőször magával és a tőkegyűjtési harcban megfeledkezik arról, hogy tulajdonképpen fajának többel, sokkal többel tartozik. Afrancia faj a világ egyik legszorgalmasabb és legtakarékosabb népe. Bizonyos,hogy őseredeti faji vonás ez, de egészen különleges kifejlődéséhez nagyban hozzájárultak a fenti okok. A francia nép ideálisan becsületes is. A nehéz munka árán megszerzett tulajdon értékelése kifejlesztette benne az idegen tulajdon megbecsülésének szép erényét. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a francia Meiner osztályt hihetetlenül roszszul fizetik. Improduktív elemnek tartják és mert teljesen szervezetlen, ki van szolgáltatva a főnökök kényének. Ma a munkás Franciaországban sokkal becsültebb és tiszteltebb elem, mint a hivatalnok, jobban is fizetik, míg az irodai alkalmazottak nevetséges éhbérért dolgoznak. A zöolt évben alakult meg a lateiner osztály érdekeinek védelmére a szellemi munkások ligája, amely eddig nem sokat ért el. A viszonyok nem változtak, sőt erős tendenciát mutatnak a rosszabbodásra. Akinek ezer frank fizetése van, irigylés tárgya, az átlagos fizetés ötszáz-nyolcszáz frank. Az igazság kedvéért ide kell iktatni, hogy a francia irodai hivatalnok nem az az iskolázott típus, mintahogyan nálunk ismerik. Képzettsége általánosságban véve igen közepes, nyelvismeretei korlátoltak és ezért van az, hogy a külföldi alkalmazottak, akik több nyelvet beszélnek, fizetésben rendszerint túlszárnyalják francia kollégáikat. A női alkalmazottakat nemi igen szeretik és rosszul fizetik. Miután a törvény nem igen védi az alkalmazottat, helyzete sem szilárd. Felmondási idő — tekintet nélkül a szolgálati évekre — egy hónap, szabadságidő két hét. Amikor Franciaországban nagy az olcsóság, a Internert kis fizetése tiltja el a nősüléstől. .Havi keresetét felemészti a megélhetés, azután gondolnia kell .a KmmOMzgen tsxj'*Lcsobbccr% «Jiwücwar» ■* f £ ifaidtfo ***** Szén György-tél jövőjére is úgy, hogy a fizetést az utolsó contimesig elkölti, sőt adósságokkal is ■ megterheli. Ha mégis megnősül, család- alapításra nem gondolhat, mert felesé- gét otthon nem tarthatja, sőt a legtöbb francia hivatalnok, egyenesen megköveteli, hogy az asszony is keressen. A francia hivatalnok csak hosszú és küzdelmes évek után, — amikor már némileg biztosította anyagi helyzetét —gondolhat a családalapításra, de akkorára már sok olyan körülmény is érezteti hatását, amely a legtöbb esetben megakadályozza terve kivitelében. Ezért sem a munkás, sem a hivatalnok nem tartozik a tajszaporítók közé. Egyedül a petite bourgeoisie az, amely ezt a fényűzést megengedheti magának, de csak igen korlátolt keretben. A kispolgár megfelelő megélhetést kíván gyermekénekbiztosítani és ezért gondja van rá, hogy fajfenntartó ténykedése mindig arányban álljon a tőke nagyságával. A felsőbb osztályok, ahol a raffinemenát, a kényelem és a gazdagság adják meg az életnek zamatját, Franciaországban is meglehetősen meddődik, míg a földműves osztály teljesen steril. Ennek okai után kutatva, ott találtam meg a magyarázatot, hogy Franciaország, mint a kisbirtok hazája is, az asszonyt is rákényszeríti a munkára. A francia paraszt a viszonyok kényszerűségénél fogva arra van utalva, hogy feleségét, ezt az értékes munkatársát ne vonja el a földtől s és a családalapítást, későbbi időkre halassza. Ennek az áldatlan helyzetnek máris mutatkoznak a következményei. A francia paraszt, aki fajának takarékosságával és a földműves földéhességével gyűjti a hokinkat, nem tudja azokat megművelni, ezért kénytelen birtokát eladni. Délfrakciaországban ezrével vonulnak a gyermektelen föcsmivescsaládok a városba és proletarizálódnak, míg birtokaikat külföldiek, leginkább olaszok foglalják el. Mindezideig az állam semmit sem tett a tarthatatlan és a nemzet fenntartás szempontjától egyenesen katasztrofális helyzetmegszüntetésére. A prémiumok, amelyekkel a többgyermekes családanyákat kitüntetik, vajmi keveset, segítenek. Gyökeres reformokra volna szükség, mert mindaddig, míg a munkást, a földmivest és a hivatalnokot az áldatlan szociális viszonyok a legnagyobb, de legtermészetesebb egoizmusra késztetik, a probléma megoldatlan marad és Cemenceau jóslata, hogy a versaillesi békeszerződés sorsa a francia anyák kezében van -— beteljesülésre vár.. Az állam, azonban tehetetlen a kispolgársággal és a dolgozó tömegek felett uralkodó nagyiparral és bankeskráciával szemben és ezért egészen más úton kívánja az elnéptelenedés problémáját megoldani. Bach Gyula. Légy modern és választékos. Azt a hajviseletet válaszd, mely összes előnye idet érvényre juttatja. Minél inkább alkalmazkodik a hajviselet az egyéniséghez, annál több figyelmes és bíráló tekintet irányul felé — annál gondosabban kell ápolni Elida hajápolástól a haj csodáján simulékony, selyemlágy, fényes és diszkréten illatos lesz. Használjuk már a legközelebbi hajmosáshoz csak a szódamentes Shampoot ELIDA A DDROSZLOP 7 Irta: MOLNÁR FERENC Mindennemű titánnyomás, fordítás és átdolgozás tilos. Copyright by Molnár Ferenc, Budapest. A német jog a Rudolph Mosse-Verlag, Berlin, tulajdona. •f'V Szinte szárdobogással vártam a vá'mezt. Zavarba jött: — Az mostanában lehetett. Az én ’•dombén még huszárság vonult ki rendet csinálni ilyen alkalmakkor. Néhány nlapig egészen hűvösen viselkedteld velem. Barátságosan köszöntött, beszélgettünk is, de például nem lopódott mögém — ahogy szokta, mikor gyedül sétáltam este a háiban — és nem vágott hátba. ■Pedig azt akiékelést, hogy mi a külömbég mente és köpeny közt, nem is bolygattam1. 1* Lassan azért elfelejtette ezt, az inzult üst ijj egy este bejött a 'Szobámba. Egy üveg konyakot hozott magával. — Képtelen vagyok befűteni mondta — szétment ia» kályhám' tegnap ■.Az erő« fűtéstől *és még min csinálták meg. Nálam jó meleg volt. A repedünárványu mosdóról skát vizespoharat vett elő és feldöltöl tokonyakkal. — Rossz, ikeidvem van — mondta. sieteeláteti a hölgybe. „A hölgy“ —a feketehajú szinmijövendék volt. Diszkréten hallgattam. — Állandóan becsap. Odarendel, nincs otthon. Mindig azzalal sánta emberrel van. A gyógyszerészszívességből kikémlelte őket. Egy piszkos korcsmába járnak vacsorázni, felár Várba. Én ezt nem értem. Egysárga,arcú, csúnya,sánta, tuberkulotikus ember. Titkár a Városligetben valami bódéban, ahol vak eterni sor van. A hölgy azzal érvel, hogy ez az ember őt Parisba fogja, szerződtetni, a Fokos Bergeresbe. Hallatlan, mikkel íratnak a nőkre az ilyen nyomorult emberek. Pont épp őt, várják! Parisban! Nagyot ivott. — Bolonditja — mondta. —Hiába mindent, izmosan nézett, rám: — Mb.nídld ... te tudod, hogy éh! nem vagyok aktív tiszt? — Hallottam. — Jól, hallottad!. Kiléptem. Te talán nem is tudod, hogy nekem tulajdonképpen nem volna szabad ezt az uniformist viselni? — De tudom. — És én mégis mselém. Nem mindig. Csak, ha úgy rám jön. Nem bánom, zárjanak be, vágjanak négyfelé. Nem tudok megválni a kuszát vágomtól. Belebetegedném, ha néha nem venném fel. Sokáig gondolkozott. — Te — szólalt, meg csöndesen — te ,telki élsz itt velem egy födél alatt, tudod, hogy kiléptem a katonaságtól és nem vagy rá kiváncsi, hogy miért, léptem ki? — Dehogy nem. * — Hát mért nemi kérdésed soha? i, — Neon tartottam . . . illendőnek. ' 'Szigorúan villantott felém. — 'Micsoda? Csak nem gondolod, hogy valami inkorrektséget csináltam? — Isten ments. — Azért! Megnyugodott, ívott. Én arra gondoltam, hogy miből él? ’Senki se tudta. Hol volt pénze, hol nem. —■ Hát kérlek — mondta a dolog a zsidókkal kezdődik. Én két zsidót szerettem életemben. Az egyik a Miraibella,kávés volt az Andrássy-utón, a másik Radó hadnagy, akit..Rátáinak hívtak, de miikor önkéntesből aktiváltatta magát.. Radont magyarosította a nevét. Vékony, fekete zsidógyemb volt, hallgatag, pon las, reudiess, nagyon jó katona. Azért is maradt benn, mert a tisztjei nagyon, megszerették még önkomtodtorában, azok beszélték rá. Dacára, hogy zsidó volt. De előbb hamar elondom a Mirabella-kávést. Az már öreg, felnőtt zsidó volt. Ezt meg is írhatod- A skálót nem. Tudod hol van a Miraibélla-kávéház’? — Az. Andrássy-ukon. — Úgy van. Egy nagy, háromemeletes sarokháziban. Ez a kávéházi egy másik zsidóé volt, valami Pollák nevűé. Hát kérlek szépen, egy napon bemegy ebbe a Pollák-féle Mirabella-kávéházba egy ,szegény felvidéki zsidó, pájosszel és kaftánban. A Mirabella tele volt selyembe öltözött uzsonnázó asszonyokkal. A kaftános leül a leghátulsó sarokába, egy egészen kis asztalhoz és vár. A pincér arra megy vagy tízszer, de nem kérdezi meg tőle, hogy mit rendel. Végre megszólítja, a pincért : „Kérek egy feketét“. A pincér ránéz, azt mondja: „Nincs fekete“. Akaftános nagyot néz. Egy ilyen nagy,skávéházban idnco fekete.. .Már sejtette, hogy nem akarják kiszolgálni, mert szégyenük akaftánját a többi zsidó előtt. • Odamegy a kasszához, a hós a kávés állt. Szépen köszön és kérdezi: „Kérem, igaz az, amit a pincér mondott, hogy itt nincs fekete?“ A kávés mérgesen néz rá és ezt feleli: „Önaiak nincs“. — „Köszönöm“ — mondja, a kaftános és kimegy. Kint esett az eső, ez is fontos. Egy ideig állt a fényes kávéház előtt és nagyon fájt a szíve. Ezt onnan tudom, mert ő maga mesélte. Az fájt neki, hogy azsidó, kávás szegyelte őt a zsidó vendégek előtt. .."Ha egy antiszemita lett volna ,— mondta — egy szót sem szóltam volna.“ Állt egy ideig a kávéház előtt, aztán bement a házba és a házmestertől megkérdezte, hol lakik aházi ír. A háziúr az első emeleten lakott, Felment hozzá. Azt mondja, egy órai alkudozásra volt csak szükség, egy óra múlva min ügyvédért telefonáltak, mert a kaftános megvette a házat. Ott nyomban ki is fizette a vételárat, aztán lement az ügyvéddel a kávéháziba és felmondott a kávésnak. A kávést ez az egész dolog úgy meglepte, hogy csak egy óra múlvaájult el Unitus egy kártyaszobáiban. Ennek most körülbelül nyolc éve van, azóta az övé a kávéház és megduplázta a vagyonát. Ezt megnytatod, de az l lgyen a, címe, hogy: „A harag rossz tanácsadó“. Én ezt az embert ezért megszerettem. Ez férfi. Éveikig minden éjjel bementem akávéházába és kettesben snap,szoztunk a kassai mellett. A történetet minden héten, újra elmototattam vele, olyan, jóleső dolog. Csakd az nem szép tőle, hogy szürke angol ruhát visel és piros nyakkendőt. Tulajdonképpen soha nem lett, volna szabad levennie a kaftánját. De ez az egész nem tartozik az én ügyemre. Csak ’ elmondom, ment, ez az én egyik zsidóm. , -■ - ■ - köv.). J ^_J|