Temesvári Hirlap, 1930. augusztus (28. évfolyam, 172-196. szám)
1930-08-01 / 172. szám
T. H 1930 AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 3 Capetianu dr. szovjetízű csekamozgalomnak nevezi a városi tisztviselők akcióját, amely külső ember kinevezése ellen irányul Capetianu Miklós Titus dr., mint ismeretes, megpályázta a városi közigazgatási ügyosztály megüresedett vezetői állását. A megüresedett állásba való kinevezése ellen a városi tisztviselők a revíziós bizottsághoz felebbeztek, mely helyt adott panaszuknak. A revíziós bizottság döntése ellen úgy a város, mint Capetianu dr. a központi revíziós bizottsághoz felebbezett, mely elutasította Capetianu dr. felebbezését, illetve helyt adott a bánsági kerületi igazgatóság revíziós bizottsága döntésének. Az erről szóló hírlapi beszámolókkal kapcsolatban Capetianu dr. levelet írt nekünk, melyből mint érdekességet az alábbi részleteket kö-A központi revíziós bizottság az én választási ügyemmel kapcsolatban nem hozott elvi döntést s főképpen nem áll az, hogy ez a döntés akként szól, hogy a városnak nincsen jogában a »legüresedet állásokra pályázatot hirdetni és külső embert beválasztani. A városnak ez törvényes joga (art. 38 L. S. F. P.) A központi revíziós bizottság döntése kihirdetésekor nem közölte az indokolást, tanú reá Wilfer József dr. magyarpárti képviselő és A V. Cimponeriu dr. városi főügyész, akik jelen voltak. Tehát hiteles alakban a döntés indokolása még ismeretlen mindaddig, amíg az írásban az aktacsomóval rendeltetési helyére vissza nem érkezik. Igaz annyi, hogy valaki (nem én) magánúton másnap a referens útján érdeklődött a döntés indokolása felől, aki azt a választ adta, hogy a döntés fő indoka egy zseniális törvény által előírt és elmulasztott alaki dolog, amit elmulasztottak teljesíteni s, emiatt semmisítették meg a választást, illetve utasították vissza a város és az én felebbezésemet. Többet igazat eddig senki sem tud. Ennyi az igaz. Várjuk tehát be mindnyájan a döntés hiteles formáját s akkor ki-ki komentálhatja kedve szerint Ami tehát ebből az esetből kifolyó„tanúságokat” illeti, melyekkel valaki a városi tisztviselőket holmi insurrekciókra készteti a városi hatóságok törvényadta jogkörük teljesítését illetőleg, azt hiszem nem lennék az egyetlen polgár a mi városunkban, aki ez után is felhívnám az illetékes hatóságok, valamint a jogrendet támogató sajtó figyelmét arra hogy hasonlón bejelentett mozgalmak törvényeinkkel ellenkeznek és ezenkívül a józan és komoly polgárság ellenszenvét is kiváltják. Mert nem a törvényen kívül szervezett „tisztviselő szovjet” diktál a város összpolgárai bizalmából a város élére helyezett városi hatóságnak, hanem talán megfordítva, azonkívül én azt hiszem, hogy a városi hatóságok élén álló urak vannak olyan törvénytudók, komolyak, önzetlenek, méltányosak stb., hogy nemm szorulnak reá holmi érdekelt elemek által szított szovjetiza és cseka-rendszerű és eszközü „érdekes mozgalmakr” sugalmazásaira, de kevésbbé annak terrorja alatt cselekedni és várost vezetni Ha én városatya lennék, én nagyon érdekesnek tartanám megállapítani és kipuhatolni ezeknek az annyiszor bejelentett „mozgalmaknak“ indítóokait, rugóit stb. Egy bizonyos, hogy a városi tisztviselőjét a törvény védi szigorúan, hogy jogaikban meg ne csorbuljanak, tehát a törvényes út nyitva áll mindegyiknek, a garancia is megvan, hogy célt érnek. Akikor minek az örökös mozgalmak, az insurrekciók a törvény keretein kívül? Azért, hogy impressziót keltsenek? Azért, hogy elképzelt előjogokat kicsikarjanak? A mi jogrendszerünk nem védi az előjogokat, sőt tiltja, tehát kár a benzinért, „tanúság” nincsen, terrorizálni nem lehet, erőszakkal meg nem érdemelt szituációkat nem lehet elérni. Avagy minden csak azért van, hogy valakin üssünk, aki nem vétett senkinek, sőt aki sok és nagy áldozatokat hozott, hogy annyi szürkének a saját vérével fesse pirosra a bársonyszékét, amin ül. Az én őseim 2000 éve itt véreztek el ezen a tájon, 250 év óta írások tanúsítják, hogy Temesvár vára védelmeikor bultak el, itt porladoznak a város falai alatt, én nem vagyok „hospes” aut „peregrinus”, én ősi jogon, vérrel, aggyal, munkával szerzett polgárjogon élek itt, én sokat dolgoztam e városért nehéz időkben és nem éltem vissza soha senkivel és semmivel, én az imádásig szeretem a fajomat és a hazámat, én mindig az voltam, ami ma, akkor is, amikor nem volt konjunktúra az lenni, s én soha egy embertársamat meg nem bántottam, én kálvinista nevelésben részesültem, az pedig kemény, szigorú, egyenes, de soha nem türelmetlen. Tudom, hogy a kisebbségi sajtó elfogult sokszor, tudom, hogy önöknek nehéz a helyzetük sokszor, azt is tudom, hogy önöknek védeni kell a régi állásokat, de azt hiszem, hogy nem mindig, nem minden áron és nem minden eszközzel és nem mindenkivel szemben, mert ha mi többségiek is ugyanerre az álláspontra helyezkedünk, akkor nekünk a „restitució in integrum” végrehajtható ítélete alapján sokukat el kellett volna vagy el kellene seperni. Nem, mi ezt nem tettük és nem tesszük, azt hiszem, hogy önöknek is úgy kell eljárni. E sorok kinyomatásáért kérem fogadja Szerkesztő Úr mély tiszteletem nyilvánítása mellett készséges polgártárs köszöneteinél. Dr. Capetianu Nicolae. * Ebből a levélből lényegileg bennünket egyedül az érdekel, hogy nem elvi döntés, de a laki formaságok miatt utasította el Capetianu dr. felebbezését a központi revíziós bizottság. Ennyi tartozik a dolog lényegéhez. A többi véleményünk szerint elkalandozás a tárgytól, de reflektálunk azért rá. Érthetőnek tartjuk, hogy Capetianu dr. a maga igaza tudatában hadakozik és természetesnek találjuk, ha megkísérli a törvényes formák kimerítésével a városnál állásba jutni. Ugyanakkor azonban objektív szempontból és pártatlanul nézve a dolgokat meg kell értenünk a városi tisztviselők álláspontját is, akik abban az esetben, ha egy városi tisztviselő kerül a szóbanforgó állásba, valamennyien előlépnének, tehát kedvezőbb helyzetbe jutnának. Míg kívül jövő embernek a kérdéses állásba való helyezése által visszavetve érzik magukat. Így tehát igaz, hogy a Capetianu dr. által „szovjetizisnek“ kimondott mozgalmakat „érdekelt elemek“ szítják, viszont ezek az érdekek éppen olyan természetesek, legalább is kifelé, ahol a nagy nyilvánosság ismeri őket, mint Capetianu dr.-é. Ha Capetianu dr. más érdekekről tud és más indítóokokról úgy valóban nagy szolgálatot tenne a köznek, ha leleplezné őket és nincs kétségünk aziránt, hogy akad fórum, mely igazságos ügyben szívesen ad teret az ilyen érdekes felvilágosításoknak. Mi sem idegenkedünk attól, hogy kellő alkalommal a közélet tisztaságát harcos módon kivívjuk. Éppen ezért kellő alkalomnak tartjuk Capetianu dr. levelét arra, hogy a kormányzóság hivatalos lapjának, a Vestulnak is üzenjük, amikor azt írja, hogy a Temesvári Hírlap ebben a kérdésben talán bizonyos érdekkötelezettségek miatt foglal állást. Üzenjük a Vestulnak, hogy „wie der Schelm ist, so denkt er“ és a Temesvári Hírlapnak még kevesebb érdeke van ebben az ügyben mint a Vestulnak Capetianu dr. kinevezésénél, ha ugyan van a Vestulnak valamilyen érdeke ebben. A történelmi refleksziókat illetőleg Capetianu dr. őseit és restitució in integrumot említ. Tiszteljük ezeket az a Bánát legszebb fekvésű fürdőhelye. A legtermészetesebb gyógyvíz a reuma ellen. Modern komfort. Mérsékelt árak. Számos szórakozási lehetőség. Újonnan megnyílt kaszinó Rulett, Baccarat, Chemin de fer, Bulă ősöket, de nem értjük a reájuk való hivatkozást, hiszen előbb a levélíró éppen maga szólt az előjogok ellen. A kisebbségi sajtóra vonatkozó részt részben viszszautasítjuk, részben hálával fogadjuk. Nem vagyunk elfogultak, sokkal többször kívánunk, követelünk objektivitást és igazságosságot, semhogy ebbe a hibába esnénk, amit annyiszor elítélünk. Tényleg „nehéz a helyzetünk“, különösen nehéz akkor, ha olyan „kálvinista nevelésű, kemény, szigorú, egyenes, de soha türelmetlen“ románok is „elseprésről” beszélnek, mint Capetianu dr. Temesváriak találkozóhelye István Király Szálloda BUDAPEST vH. ker., Podmaniczky utca 8. Nyugati pályaudvar mellett telefonszámok: 'Interurbani 202 43, 294 34. Sürgönyeim: HOTELIST 'Minden modern kényelemmel Berendezett elsőrangú családi szálloda, minden szobában központ ülés, hideg-meleg folyó víz és telefon. Lift. A szállodában kávéház, cukrászda és fodrászterem, a keleti pályaudvartól közvetlen villamosösszeköttetés 2 és' 46-os kocsikkal az A városi házak bérlői, dacára hogy hajlandók az árverésen felsrófolt bért fizetni, még nem tudják, hogy megmaradhatnak-e helyiségeikben Temesvár, július 31. _A__városi házak üzlethelyiségeinek bérlői heteken át izgalomban éltek. Az a veszély fenyegette őket, hogy ki kell költözködniök azokból a helyiségekből, amelyekben évtizedek óta üzlethelyiségeiket tartották. A város ugyanis az új számviteli törvény értelmében árlejtést írt ki a város régi bérlői által kirt üzlethelyiségekre, miután a régi bérlőkkel a szerződés lejárt és azt meg nem újították, márpedig az új számviteli törvény előírja, hogy három évre kell szerződést kötni a városnak bérlőivel. Az árlejtésen igen sokan adták be ajánlatukat és majdnem a legtöbb esetben többet ígértek, mint amennyit a régi bérlők fizettek. Az alábbi statisztika erre nézve szemléltető képet nyújt: Krausz Ármin fizetett az üzlethelyiségért évi 36.000 lejt, az új reflektálások ígértek 66.000 lejt. Tihamel Lajos 16.000 lej, új árajánlat 16.000 lej. Holz Mária 60.000 lej, új árajánlat 60.000 lej. Augenstein Miklós 4000 lej, új árajánlat 4000 lej. Özvegy Ludvig Gizella 24.000 lej, új árajánlat 32.000 lej. Lázits Dusán 24.000 lej, Ígértek 36.000 lejt. Gálfy András 10.000 lej, ígértek 12.000 lejt. Moran Domonkos 12.000 lej, ígértek 18.000 lejt. Pellegrini Giuseppe 4000 lej, ígértek 5000 lejt. Moldovan és Társa 60.000 lej, Ígértek 80.000 lejt. Márton Zsigmond 24.000 lej, ígértek 24.000 lejt. Georgevics Kornél 15.000 lej, ígértek 15.000 lejt. Fekete Mihály, az Ilona-fürdő bérlője 70.000 lej, Ígértek 40.000 lejt. Murath és Kollinger 60.000 lej, Ígértek 50.000 lejt. Árvay Antal 36.000 lej, ígértek 24.000 lejt. Miután a városnak az árlejtés által elért, eredményt kellett alapul venni, a régi bérlőket az a veszély fenyegette, hogy augusztus elsejére, amely időre a felmondás szólt, kiköltözködni kénytelenek. A régi bérlők és a város között tárgyalások indultak meg, amelynek eredményeképpen a város beleegyezett abba, hogy a régi bérlőket meghagyja üzlethelyiségeikben, ha azt a bért fizetik a jövőben, amely a legtöbbet ígérő ajánlata jelent. A város régi bérlői erre hajlandóknak mutatkoztak, mire a város a régi bérlők iránti méltányosságból az árlejtést informatív jellegűnek minősítette és a régi bérlők ajánlatát elfogadta. Sajnos, a város méltányosságának egyelőre nincsenek praktikus eredményei, mert az egész ügy három felebbezés következtében a revíziós bizottság elé kerül. Ugyanis Löwy kárpitos. A d a m e s cu Constantin és Barbes Trifu tükörgyáros megfelebbezték a város döntését. Löwy kárpitos a Krausz Armin-féle üzlethelyiségre, Adamescu Constantin a Moldován-féle üzlethelyiségre és a Pellegrini Giuseppe által bérelt helyiségre, Barbes Trifu pedig az özvegy Ludvigné által bérelt helyiségekre adott be árajánlatot és minden egyes esetben ők is ígérték a legtöbbet. Most arra akarják köteleztetni a várost, hogy az árlejtési eredmény alapján adja ki nekik bérbe a helyiségeket. "Szerintük az a tény, hogy a város később a régi bérlőkkel oly értelemben egyezett meg, hogy meghagyja őket a helyiségekben ,ha a legtöbbet ígérő által felajánlott összeget elfogadják, már utólagos licitáció és a törvény szerint megengedve nincs. Ennek következtében a város a régi bérlőkkel nem is kötötte meg a végleges új szerződést, hanem értesítette őket, hogy a továbbiakig bérlőinek tekinti őket, de a végleges szerződést csak akkor köthet meg velük, ha az ügy a revíziós bizottság és a többi felebbezési fórum előtt az ő javukra eldől. Egyedül Fekete Mihály ügyében hozott elutasító végzés a várost, miután az Aona-fürdőt az új egészségügyi törvény értelmében be kell szüntetni és így azt a város többé bérbe nem adhatja. Természetesen a régi bérlők most szívszorongva lesik a revíziós bizottság határozatát, amely úgyszólván egzisztenciájuk felett dönt.