Temesvári Hirlap, 1931. október (29. évfolyam, 221-247. szám)

1931-10-01 / 221. szám

T­H A nyomor kopogtat Temesvár kapuján Közeleg a tél és a munkanélküliekről nem történt komoly gondoskodás Kevesebb tanácskozást és több cselekvést Négyezer munkanélküli van T­emesváron A holnapi ankét hozzon végre reális eredményeket! Temesvár, sze­pt. 30. "Az időjárás semmi jóval sem biz­itatja a munkanélkülieket, akikre szo­­­morú sora vár, ha hosszú és kellemet­len télre volna kilátásunk. A város az­­idén már jó korán megkezdte a pro­­­bléma megoldására vonatkozó megbe­széléseket, azonban mi haszna van­­ ebből az érdekelteknek, ha a megbe­szélések hosszúra nyúlnak, az illeté­kesek tanácskoznak jobbra, konferen­­­­ciáznak balra, cselekvésről azonban nincsen szó közöttük. A temesvári­­munkanélküliek tömege, amely tavaly ■óta még jobban növekedett, a lehető legnagyobb aggodalommal tekint a tél elé és tegyük hozzá: a munkanélküli kérdés jelenlegi állása mellett ez az aggodalmuk teljesen indokolt is. A kormány nem támogat A munkásság képviselői mindent elkövetnek, hogy ismét egyenesbe juttassák a munkanélküliség kérdésé­nek már-már kátyúba jutó ügyét, tö­rekvéseiket azonban eddig teljes siker nem koronázhatta. Kérdést intéztünk a temesvári munkásság egyik képvise­lőjéhez, aki az ér­dekeltek álláspontját a következőkben szögezte le: " Az a véleményünk, hogy már éppen elég a konferenciázgatásból és­­nagyon szeretnék, ha az elgondolások reális alapokra helyezése következté­­ben valami pozitívumról is hallanánk. Az interimáris bizottság elnöke külön­böző terveket vetett fel a munkanél­küliek érdekében, amelyek oda kon­­kludáltak, hogy a munkanélküliek ne segélyt, hanem közmunkát kapjanak. Elvben nem voltunk ez ellen, hiszen mi is először munkát kértünk és csak­­azután segélyt. A polgármester először a kormány támogatására számított, tizen­nyolc-húszmillió lej kölcsönt re­mélt, amellyel hozzákezdhetnek a közmunkákhoz. Ebben az esetben ezer munanélkülit hat hónapon át ilyenformán támogat­hatnának. Sajnos, a kormány — úgy látszik — nem tartotta sürgősnek a dolgot, mert tudomásunk szerint eddig még csak nem is válaszolt a város kérelmére. Úgy látszik, ennek a próbálkozásnak a sikertelenségét a polgármester is be­látta, mert azt a tervet karolta fel, hogy a temesvári bankok folyósítsák a város számára a szükséges köl­csönt. A bankok képviselőit egy izben már megbeszélésre hívták össze, azonban itt a bankok megbízottai azt jelentet­ték ki, hogy nincsenek felhatalmazva nyilatkozattételre. Azóta ismét sok idő telt el, mígnem most azt hallottuk, hogy a bankok elvileg hajlandók a kölcsönt folyósítani. Persze, ez még csak hajlandóság és messze van a po­zitívumtól. Mi nem tehettünk mást, mint tudo­másul vettük, hogy a város tizenöt­milliós kölcsönnel hajlandó hozzákez­deni a közmunkákhoz és ebben az eset­ben hat hónapon át ezer embert napi hat órai munkaidővel, 50 lejes napidíjjal támogatni. A másik lehetőség a tulajdonképpe­ni segélyezés. A város tudomásunk szerint jelenleg költségvetésének ke­retein belül mindössze 600—700 ezer lejt szánhat erre a célra, amiről természetesen nem is kell hangsúlyoznunk, hogy mi­lyen minimális. Legyünk őszinték: a városnak ma erre nincsen pénze és most keresik a módot, hogy miképpen hozzák össze a szükséges összeget. „A háziurakat is adóztassák meg“ Az egyik tervezet szerint a mozgó­képszínházakat, vendéglőket, kártyá­­zókat és a különböző szórakozóhelyek vendégeit adóztatják meg. A másik szerint lakásadót kreálnak: három­szobás lakás után 5, négyszobás után 10, négynél több szobás után 40, üzle­tek és irodák után havonta 20 lejt kellene fizetniük a bérlőknek. Ben­nünket érdekelteket a dolgozók szem­pontjából nem érint az ügy, hiszen a dolgozók amúgy sem rendelkeznek az adózás alá eső lakásokkal. Ezzel kap­csolatban azonban nem tartanánk megengedhetőnek, hogy csupán a la­kót, a bérlőt frióztassák meg és a há­ziurakat nem. Az a véleményünk, hogy a háziurakat nem­ lehet kivonni az adózás alól annál is inkább, mert dacára, hogy a munkabérek, közszükségleti cikkek árai csök­kentek, a házhő­­ov­r­a i­s több helyen sértetlenül megma­radtak. Tudunk azonkívül egy másik terv­ről is. Mint ismeretes, Temesvár vá­rosától sokan kaptak telket azzal a kikötéssel, hogy záros határidőn be­lül építkeznek rajta. A határidő el­múlt, sokan nem építkeztek és ezáltal a telkek szabad kerskedelem tárgyai­vá lettek. Ezek eladásánál szintén adót kívánnak be­vezetni. A két szélsőség egy elven — Mi a véleményük az érdekeltek­nek a munkások és munkaadók meg­adóztatásáról? — A vár­os tényleg tervbe vette, hogy a munkásokat 50 bánival, a munkaadókat 1 lejjel adóztatja meg. Ez a terv nem ú­jkeletű, külföldön is szokásos, azonban olyan helyeken, mz­int Németországban, Angliában, vagy Franciaországban, ahol a mun­kanélküliekről intézményesen gondos­kodnak és ahol az állam támogatásuk­ból szintén kiveszi a maga részét. Ér­de­kesnek tartjuik különben, hogy ezen a ponton a kommunisták és a kapitalisták álláspontja mennyire találkozik. A kommunisták tilta­koztak a munkások megadóztatá­sa ellen, és értesülésünk szerint a gyáriparosok, valamint az ipa­rosok alakulatai szintén vissza­utasították ezt a megoldási lehe­tőséget. Mi a magunk részéről nem tudjuk megérteni, hogy például egy ezer em­berrel dolgozó vállalat ne tudjon he­tenként 6000 lejt áldozni ugyanakkor, amikor a legkegyetlenebb racionalizá­lási folyamatot is képes­ végrehajta­ni. Ki hozzon hát áldozatot? A kor­mány? Az nem hoz. Hogy mennyire nem hoz, bizonyítja, hogy Temesvár környékén számos helységben kido­­bolták, hogy a közelgő erősnek ígérke­ző télre való tekintettel igyekezzen a lakosság fa-, szén- és élelmiszerszük­ségletét beszerezni. Ezzel elég világo­san megmondták, hogy ne számítsa­nak munkanélküli segélyre, azt vi­szont nem mondták meg, hogy mi­ből szerezzék be a nincs­e­lenek a szükséges cikke­ket. Nincs statisztika A Temesvári Hírlap munka­társa illetékes helyen érdeklődött munkanélküliek statisztikája iránt, azonban kiderült, hogy ilyesmi Temesváron nincsen. A szo­­ciáldemokrata párt részéről olyan fel­világosításokat kaptunk, hogy becslé­sek szerint már négyezer mun­kanélküli kínlódik Temes­vár­o­n. Egyébként a szociáldemokra­ta párt éppen a napokban kezdi el a munkanélküliek összeírását. Holnap a városházán ismét tanácskozás lesz a munkanélküliség kérdésében és re­méljük, hogy ezúttal üres beszéd he­lyett már valami konkrétumot is kap­nak az érdekeltek. A tél, a nyomor kopogtat ajtónkon, ezt jól lesz nem el­felejteni a tanácskozó uraknak. Szeptember hó 23 tól okt. 13 ig 1 százalék további ár­engedményt adunk a már mélyen leszállí­tott gyári árainkból ELBE harisnyaháza­sfe­nesvár-1o^^ 20 három héten át 1881 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK Minden ország asszonyai bizonyítják* Finom holmi mosásához nincs jobb mint a Lux enyhe habja itk­ig kíméli a szövedéket, élénkíti a színeket * Örököltek a belga királynő magyar rokonai Hogyan lett Horváth János dédunokájából II. Lipót belga király felesége ? — Keresik a királynő magyar rokonait — Az egyik rokon most Belgrád külváro­sában mosónő Egyszer volt, hol nem volt, mintegy száz évvel ezelőtt lehetett, élt egy du­nántúli kis faluban Nemes-Gulágyon egy vidéki nemes, nemes nemzetes Hor­váth János uram. Nemes nemzetes Horváth uramnak volt egy szép leánya Katalin, ki egészen fiatalon ment férj­hez egy dúsgazdag baranyai földbir­tokoshoz nemes Edényi Fáihoz. Há­rom évi boldog házasság után a fiatal férj egy falkavadászat alkalmával nya­­.c es _ .i­ cp skatalin a nagy va­gyonnál fiatalon özvegy lett. Azonban nem sokáig, mert a gyászév leteltével riszterházy László gróf vette felesé­gül a fiatal és gazdag özvegyet. A két _yon .i. ii és tiszterhazy gróf a két ország leggazdagabb főnemesei kö­zé tartozott. A házasságból gyermek származott, egy leány, ki szépségben semmivel sem maradt édesanyja mö­gött. Minthogy az Eszterházy gróf kis­­­asszony szép is volt, meg gazdag is volt, igen előkelő férjet kapott: egy ellern herceget. Ebből a házasságból is egy leány származott, ki olyan szép volt, mint anyja és nagy­anyja együttvéve. A leányt Henriet­­,ill. .vta és már a­z élt Magyar­­országon, hanem Berlinben. Itt történt, hogy I. Lipót belga király meg­látta a szép hercegkisasszonyt, beleszeretett és feleségül vette. így lett a falusi nemes, nem­zetes Horváth János déduno­kája belga királynő. A belga királynőnek azonban tudomá­sa volt magyarországi rokonairól és amikor meghalt, végrendeletében há­rom millió belga frankot kité­vő vagyonát Magyarországon élő rokonaira hagyta. A hatóságok természetesen nyomozni kezdtek a magyar rokonok után és si­került Nemes-Gulágyon a Balaton men­tén a Horváth-Szentgyörgyiekben és a Péterfyekben a belga királynő magyar rokonait megtalálni. A két család ügy­védje már el is utazott Belgiumba és október végén kerül az örökösödési ügy a párisi nemzetközi bíróság elé, mely az ilyen nemzetközi örökösödési ügyek­ben dönteni szokott. A belgrádi Politika című lap egyik munkatársa, aki valamelyik francia lapból értesült erről az örökösödési his­tóriáról, nyomozni kezdett a jugoszlá­viai Péterfyek után, mert úgy tudta, hogy Eszéken lakott egy kiterjedt Pé­­terfy-család. Sikerült megállapítania, hogy az impériumváltozáskor az eszéki Péterfyek visszavándoroltak eredeti he­lyükre Nemes-Gulágyra, de sikerült ki­derítenie, hogy az egyik Péterf­y-leány egy szerb férfihez ment nőül, fér­je meghalt és az asszony To­k­es Gizella most Belgrád egyik külvárosában házmes­ternő. Az újságíró felkereste a házmesternőt, aki korántsem volt meglepve, amikor a nagy örökségről hallott, őt családja már rég értesítette mindenről és hig­gadtan várja a fejleményeket. Kijelen­tette az újságírónak, hogy ha Isten akarja, akkor milliomos lesz, ha nem, akkor hát marad továbbra is házmes­ternő. És ez a magatartás is illik a legjob­ban egy modern mese hősnőjéhez. Jó házikoszt házon kivü­l kapható Ugyanott 2 fiatalember teljes ellátásra felvétetik. Gyárva- Fürdő utca 3. 1762 fps

Next