Temesvári Hirlap, 1931. október (29. évfolyam, 221-247. szám)
1931-10-01 / 221. szám
TH A nyomor kopogtat Temesvár kapuján Közeleg a tél és a munkanélküliekről nem történt komoly gondoskodás Kevesebb tanácskozást és több cselekvést Négyezer munkanélküli van Temesváron A holnapi ankét hozzon végre reális eredményeket! Temesvár, szept. 30. "Az időjárás semmi jóval sem bizitatja a munkanélkülieket, akikre szomorú sora vár, ha hosszú és kellemetlen télre volna kilátásunk. A város azidén már jó korán megkezdte a probléma megoldására vonatkozó megbeszéléseket, azonban mi haszna van ebből az érdekelteknek, ha a megbeszélések hosszúra nyúlnak, az illetékesek tanácskoznak jobbra, konferenciáznak balra, cselekvésről azonban nincsen szó közöttük. A temesvárimunkanélküliek tömege, amely tavaly ■óta még jobban növekedett, a lehető legnagyobb aggodalommal tekint a tél elé és tegyük hozzá: a munkanélküli kérdés jelenlegi állása mellett ez az aggodalmuk teljesen indokolt is. A kormány nem támogat A munkásság képviselői mindent elkövetnek, hogy ismét egyenesbe juttassák a munkanélküliség kérdésének már-már kátyúba jutó ügyét, törekvéseiket azonban eddig teljes siker nem koronázhatta. Kérdést intéztünk a temesvári munkásság egyik képviselőjéhez, aki az érdekeltek álláspontját a következőkben szögezte le: " Az a véleményünk, hogy már éppen elég a konferenciázgatásból ésnagyon szeretnék, ha az elgondolások reális alapokra helyezése következtében valami pozitívumról is hallanánk. Az interimáris bizottság elnöke különböző terveket vetett fel a munkanélküliek érdekében, amelyek oda konkludáltak, hogy a munkanélküliek ne segélyt, hanem közmunkát kapjanak. Elvben nem voltunk ez ellen, hiszen mi is először munkát kértünk és csakazután segélyt. A polgármester először a kormány támogatására számított, tizennyolc-húszmillió lej kölcsönt remélt, amellyel hozzákezdhetnek a közmunkákhoz. Ebben az esetben ezer munanélkülit hat hónapon át ilyenformán támogathatnának. Sajnos, a kormány — úgy látszik — nem tartotta sürgősnek a dolgot, mert tudomásunk szerint eddig még csak nem is válaszolt a város kérelmére. Úgy látszik, ennek a próbálkozásnak a sikertelenségét a polgármester is belátta, mert azt a tervet karolta fel, hogy a temesvári bankok folyósítsák a város számára a szükséges kölcsönt. A bankok képviselőit egy izben már megbeszélésre hívták össze, azonban itt a bankok megbízottai azt jelentették ki, hogy nincsenek felhatalmazva nyilatkozattételre. Azóta ismét sok idő telt el, mígnem most azt hallottuk, hogy a bankok elvileg hajlandók a kölcsönt folyósítani. Persze, ez még csak hajlandóság és messze van a pozitívumtól. Mi nem tehettünk mást, mint tudomásul vettük, hogy a város tizenötmilliós kölcsönnel hajlandó hozzákezdeni a közmunkákhoz és ebben az esetben hat hónapon át ezer embert napi hat órai munkaidővel, 50 lejes napidíjjal támogatni. A másik lehetőség a tulajdonképpeni segélyezés. A város tudomásunk szerint jelenleg költségvetésének keretein belül mindössze 600—700 ezer lejt szánhat erre a célra, amiről természetesen nem is kell hangsúlyoznunk, hogy milyen minimális. Legyünk őszinték: a városnak ma erre nincsen pénze és most keresik a módot, hogy miképpen hozzák össze a szükséges összeget. „A háziurakat is adóztassák meg“ Az egyik tervezet szerint a mozgóképszínházakat, vendéglőket, kártyázókat és a különböző szórakozóhelyek vendégeit adóztatják meg. A másik szerint lakásadót kreálnak: háromszobás lakás után 5, négyszobás után 10, négynél több szobás után 40, üzletek és irodák után havonta 20 lejt kellene fizetniük a bérlőknek. Bennünket érdekelteket a dolgozók szempontjából nem érint az ügy, hiszen a dolgozók amúgy sem rendelkeznek az adózás alá eső lakásokkal. Ezzel kapcsolatban azonban nem tartanánk megengedhetőnek, hogy csupán a lakót, a bérlőt frióztassák meg és a háziurakat nem. Az a véleményünk, hogy a háziurakat nem lehet kivonni az adózás alól annál is inkább, mert dacára, hogy a munkabérek, közszükségleti cikkek árai csökkentek, a házhőovra is több helyen sértetlenül megmaradtak. Tudunk azonkívül egy másik tervről is. Mint ismeretes, Temesvár városától sokan kaptak telket azzal a kikötéssel, hogy záros határidőn belül építkeznek rajta. A határidő elmúlt, sokan nem építkeztek és ezáltal a telkek szabad kerskedelem tárgyaivá lettek. Ezek eladásánál szintén adót kívánnak bevezetni. A két szélsőség egy elven — Mi a véleményük az érdekelteknek a munkások és munkaadók megadóztatásáról? — A város tényleg tervbe vette, hogy a munkásokat 50 bánival, a munkaadókat 1 lejjel adóztatja meg. Ez a terv nem újkeletű, külföldön is szokásos, azonban olyan helyeken, mzint Németországban, Angliában, vagy Franciaországban, ahol a munkanélküliekről intézményesen gondoskodnak és ahol az állam támogatásukból szintén kiveszi a maga részét. Érdekesnek tartjuik különben, hogy ezen a ponton a kommunisták és a kapitalisták álláspontja mennyire találkozik. A kommunisták tiltakoztak a munkások megadóztatása ellen, és értesülésünk szerint a gyáriparosok, valamint az iparosok alakulatai szintén visszautasították ezt a megoldási lehetőséget. Mi a magunk részéről nem tudjuk megérteni, hogy például egy ezer emberrel dolgozó vállalat ne tudjon hetenként 6000 lejt áldozni ugyanakkor, amikor a legkegyetlenebb racionalizálási folyamatot is képes végrehajtani. Ki hozzon hát áldozatot? A kormány? Az nem hoz. Hogy mennyire nem hoz, bizonyítja, hogy Temesvár környékén számos helységben kidobolták, hogy a közelgő erősnek ígérkező télre való tekintettel igyekezzen a lakosság fa-, szén- és élelmiszerszükségletét beszerezni. Ezzel elég világosan megmondták, hogy ne számítsanak munkanélküli segélyre, azt viszont nem mondták meg, hogy miből szerezzék be a nincselenek a szükséges cikkeket. Nincs statisztika A Temesvári Hírlap munkatársa illetékes helyen érdeklődött munkanélküliek statisztikája iránt, azonban kiderült, hogy ilyesmi Temesváron nincsen. A szociáldemokrata párt részéről olyan felvilágosításokat kaptunk, hogy becslések szerint már négyezer munkanélküli kínlódik Temesváron. Egyébként a szociáldemokrata párt éppen a napokban kezdi el a munkanélküliek összeírását. Holnap a városházán ismét tanácskozás lesz a munkanélküliség kérdésében és reméljük, hogy ezúttal üres beszéd helyett már valami konkrétumot is kapnak az érdekeltek. A tél, a nyomor kopogtat ajtónkon, ezt jól lesz nem elfelejteni a tanácskozó uraknak. Szeptember hó 23 tól okt. 13 ig 1 százalék további árengedményt adunk a már mélyen leszállított gyári árainkból ELBE harisnyaházasfenesvár-1o^^ 20 három héten át 1881 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK Minden ország asszonyai bizonyítják* Finom holmi mosásához nincs jobb mint a Lux enyhe habja itkig kíméli a szövedéket, élénkíti a színeket * Örököltek a belga királynő magyar rokonai Hogyan lett Horváth János dédunokájából II. Lipót belga király felesége ? — Keresik a királynő magyar rokonait — Az egyik rokon most Belgrád külvárosában mosónő Egyszer volt, hol nem volt, mintegy száz évvel ezelőtt lehetett, élt egy dunántúli kis faluban Nemes-Gulágyon egy vidéki nemes, nemes nemzetes Horváth János uram. Nemes nemzetes Horváth uramnak volt egy szép leánya Katalin, ki egészen fiatalon ment férjhez egy dúsgazdag baranyai földbirtokoshoz nemes Edényi Fáihoz. Három évi boldog házasság után a fiatal férj egy falkavadászat alkalmával nya.c es _ .i cp skatalin a nagy vagyonnál fiatalon özvegy lett. Azonban nem sokáig, mert a gyászév leteltével riszterházy László gróf vette feleségül a fiatal és gazdag özvegyet. A két _yon .i. ii és tiszterhazy gróf a két ország leggazdagabb főnemesei közé tartozott. A házasságból gyermek származott, egy leány, ki szépségben semmivel sem maradt édesanyja mögött. Minthogy az Eszterházy gróf kisasszony szép is volt, meg gazdag is volt, igen előkelő férjet kapott: egy ellern herceget. Ebből a házasságból is egy leány származott, ki olyan szép volt, mint anyja és nagyanyja együttvéve. A leányt Henriet,ill. .vta és már az élt Magyarországon, hanem Berlinben. Itt történt, hogy I. Lipót belga király meglátta a szép hercegkisasszonyt, beleszeretett és feleségül vette. így lett a falusi nemes, nemzetes Horváth János dédunokája belga királynő. A belga királynőnek azonban tudomása volt magyarországi rokonairól és amikor meghalt, végrendeletében három millió belga frankot kitévő vagyonát Magyarországon élő rokonaira hagyta. A hatóságok természetesen nyomozni kezdtek a magyar rokonok után és sikerült Nemes-Gulágyon a Balaton mentén a Horváth-Szentgyörgyiekben és a Péterfyekben a belga királynő magyar rokonait megtalálni. A két család ügyvédje már el is utazott Belgiumba és október végén kerül az örökösödési ügy a párisi nemzetközi bíróság elé, mely az ilyen nemzetközi örökösödési ügyekben dönteni szokott. A belgrádi Politika című lap egyik munkatársa, aki valamelyik francia lapból értesült erről az örökösödési históriáról, nyomozni kezdett a jugoszláviai Péterfyek után, mert úgy tudta, hogy Eszéken lakott egy kiterjedt Péterfy-család. Sikerült megállapítania, hogy az impériumváltozáskor az eszéki Péterfyek visszavándoroltak eredeti helyükre Nemes-Gulágyra, de sikerült kiderítenie, hogy az egyik Péterfy-leány egy szerb férfihez ment nőül, férje meghalt és az asszony Tokes Gizella most Belgrád egyik külvárosában házmesternő. Az újságíró felkereste a házmesternőt, aki korántsem volt meglepve, amikor a nagy örökségről hallott, őt családja már rég értesítette mindenről és higgadtan várja a fejleményeket. Kijelentette az újságírónak, hogy ha Isten akarja, akkor milliomos lesz, ha nem, akkor hát marad továbbra is házmesternő. És ez a magatartás is illik a legjobban egy modern mese hősnőjéhez. Jó házikoszt házon kivül kapható Ugyanott 2 fiatalember teljes ellátásra felvétetik. Gyárva- Fürdő utca 3. 1762 fps