A Természet, 1915 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1915-08-15 / 16. szám

- 187­­ lángokban élő Protens anguineus közeli rokonának bizonyult, de annál sokkal kisebb, zömökebb, lábai hosszabbak. Blackford szerint az állat lábait a fenéken való mászkálásnál használja olyanformán, hogy minden lépésnél szabálytalan körökben lengeti azokat. Könnyedén mászkálnak az aquáriumban felhalmo­zott köveken és a kövek között lévő hézagokban elbújnak. Blackford minden törekvése, hogy az állatokat evésre bírja, hasztalannak bizonyult. Az állatok eredeti tartózkodási helyükön valószínűleg apró rákokkal táplálkoznak, ami abból következtethető, hogy egy felboncolt példány gyomrában apró rákokat találtak. Ugyanilyen rákok jöttek fel az artézi vízzel is s érdekes, hogy a felszínre került rákocskák között négy fajt állapítottak meg s valamennyi új volt a tudomány előtt. A békák rendjéből a karmos békákat és a szőrös békát tartom említésre méltónak. Mindkét béka­féleségnek a hazája Afrika. A karmos békák az egész aequatoriális Afrikában s onnan egészen a Fokföldig vannak elterjedve. A békáknak az ú. n. nyelvetlenek (alglossa) alrendjébe tartoznak. Több fajuk ismeretes. Újabban Európába is importálják őket s kitűnően bírják a fogságot. A Paedagogium­­ban négy példányt gondoztunk belőlük. Sajnos, a négy példány közül kettő elpusztult s épen a nős­tények, valószínűleg azon oknál fogva, mivel a petéket nem tudták lerakni. Boncolásnál mindkét példány tele volt petével. A mi négy példányunk két fajhoz tartozott, u. m. a Xenopus calcaratus Ptrs. & Buchh. és Xenopus muelleri Ptrs. fajokhoz. Az előbbi faj termetre kisebb, szemei apróbbak, a szem alatt levő tapogatók nagyon rövidek, hátsó végtagjain nemcsak az első három ujján van fekete karma, hanem az u. n. izületi gumó helyén is fekete karom található. Ezért nevezik ezt a fajt sarkantyús békának is. A Xenopus muelleri nagyobb, szemei sokkal nagyobbak, szemalatti tapogatói hosszúak, csupán a hátsó lábának első három ujján van fekete karma. Eltekintve attól a körülménytől, hogy a karmos békák amúgy is kizárólagosan víziállatok, a két­­említett faj biológiájában is feltűnő különbség mutatkozik ama tekintetben, hogy míg a Xenopus calcaratus állandóan a víz felszínén tartózkodik, addig a X. muelleri úgyszólván a fenék lakója. Táplálékul elsősorban gilisztát adunk nekik. De megeszik az apró halakat és a nyers húst, liszt­kukacot, stb. is. A karmok szerepe a táplálék feldarabolásánál nyilvánul meg. Mellső végtagjaival roppant ügyesen segít a tápláléknak a szájba való begyömöszölésénél. Rathbun barlangi gőtéje, (Typhlomolge rathbuni Stejn.) I. Fleischmann rajza. B. T Karmos békák, (Xenopus laevis Dand.) W. Kuhnert rajza. B. T.

Next