A Természet, 1924 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-15 / 1-2. szám
TERMÉSZET. Természet, te nagy, te dicső, Te, a Teremtő kebléből jövő, Felérhetetlen és megfoghatatlan, Öröktől élő, örök halhatatlan . . . Ki mer téged megközelíteni, Hitvány szóval, betűvel festeni, Ki öröktől vagy s örökké leszel És nem törődesz soha semmivel . . . Oh nagy természet, örök nagy folyó, Létünk benned egy kis csepp —elfolyó S talán legfőbb akadályod neked. Ki ha haragszol, lábadnál hever . . . De ha kegyes vagy, rögtön ő az úr, Fűzfasípjába, majd kürtjébe fúj S újra kezdi a gáncsot ellened, Addig, míg újra, újra elvered . . . Parancsod szegi, ront törvényeket, ■Sőt újong gőgben, zeng dícséneket. Amíg minden parancsod követi S törvényeid soha meg nem szegi . . . Oh Természet, türelmek angyala, Mi lesz, ha majd türelmed elfogya S rendezesz majd szörnyű ítéletet Melytől a világ kínban megremeg . . . Ha majd e ballaszt te rólad lehull És nyomtalan a semmiségbe fúl, Érezni fogod az üres helyet, Amit az ember betölt most neked! ? . . . - 2 - A termések víz útján való terjedéséről. A növény életében nemcsak a tenyészeti időszak alatt játszik a víz igen fontos szerepet, mert nála nélkül megélni nem bír semmiféle élőlény, hanem fontos szerepe van, mint a föld felületén nagy területeket borító közegnek, a magvak, termések szállításánál, terjesztésénél is, amelyeket némelykor tekintélyes távolságra visz magával. A víz útján való terjedésre alkalmas terméseket vizsgálva nagymértékű alkalmazkodást találunk és csak azok a magvak és termések képesek ezen az úton terjedni, amelyeken ezen alkalmazkodásnak megfelelően a sajátságos berendezések a víz útján való terjesztéshez előfordulnak, tehát amelyek bizonyos feltételeknek megfelelnek. Az első ilyen feltétel, hogy a magvak, termések felülete ne könnyen nedvesedjen meg, ami a vízben való állás esetén a csíraképességnek huzamosabb ideig való meg-tartását, illetve a korán való csírázás megakadályozását biztosítja. A vízbe jutott mag, termés felületéről, minthogy azt zsír, olaj vonja be, lepereg a víz, nem szivároghat be, tehát a mag belsejében levő csíra nem indulhat előbb fejlődésnek, mielőtt megfelelő, csírázásra alkalmas helyre nem jutott. A zsíros, olajos külsőnek amellett, hogy nem engedi meg a víznek a mag belsejébe való jutását még az a szerepe is van, hogy könnyebb lévén a víznél,a magvat úszásra alkalmassá teszi. A zsíros felületű magvak huzamosabb ideig lebeghetnek a vízben és e közben lekopik róluk a védő réteg, aminek következménye lesz, hogy vizet szívhatnak magukba, ami alatt csírázásra alkalmas helyre kerülhetnek, a víz fenekére sülyednek és megindulhat belsejükben a csírázási folyamat. A második, feltétel, aminek a víz útján terjedő magvaknak meg kell felelni, hogy úszásra képesek legyenek, azaz fajsúlyuk kisebb legyen, mint a víz fajsúlya. Az előbb említett berendezés is már bizonyos fokig eleget tesz ennek a feltételnek, de a zsíros felületű magvak fajsúlya a zsírréteg eltávolítása után rendesen nagyobb, mint a vízé, míg ebbe a csoportba tartozó terméseken, magvakon azt találjuk, hogy külön légtartóberendezés fordul elő a fajsúly csökkentésére. A nagyobb távolságokra szállított termések, magvak a szállítás alatt ki vannak téve ütődéseknek, súrlódásoknak, amik a mag épségét és e réven csíraképességét is veszélyeztetik, tehát az ilyen magvaknak ezen körülménnyel is számolni kell az előbb említett két feltétel mellett, vagyis ezeken még külön védőberendezésnek is ki kell fejlődni. A felsorolt feltételeknek a növény különb kböző úton-módon tesz eleget, aminek követői,tkezményeképpen a magvakon és terméseken ezen szállítási módhoz való alkalmazkodási szervekként, különböző berendezéseket találunk. A természet háztartásában a víz, mint esővíz játszik fontos szerepet, amelynek azonban alig jut valami kis szerep a növények magvainak, terméseinek terjesztésében. A víz ilyen alakban nem is mint terjesztő tényező szerepel, hanem inkább, mint a magvaknak a termés burkából kiszabadító tényező jöhet legfeljebb tekintetbe, amivel nagyon csekély távolságra való eltávolítás szokott rendesen vele járni. Rendesen azt találjuk, hogy az esetleg ilyen módon továbbított magvaknál, mindig fordul elő egy másik berendezés, ami lehetővé teszi a magvaknak az esőzés esetleges kimaradásakor a magvaknak az 1. kép. Borsos varjúháj (Sedum acre), 1923. KISS DEZSŐ : • •л ''Ч Szellemjárás a harctéren.* Irta: Delgardelli Caesar, a m. kir. 2. honvédgyalogezredbeli őrnagy Vitéz Baghy Pista kapitány úr, mikor esteledni kezdett, felnyergeltette pej lovát, hogy előre lovagoljon a tábori őrsök legelső vonaláig. Nappal nem mehetett ki megnézni derék fiait, mert az utat erősen tűz alatt tartották a szembenálló szerbek. Egyetlenegy emberre is ágyúgolyóval lőttek, így meg kellett várnia a sötétséget, hogy útra kelhessen. Mikor indulás előtt elbúcsúzott övéitől, katonái nagyon kérték, ne induljon el egyedül, vegyen magához kíséretül egypár harcost. De vitéz Baghy kapitány úr hallani sem akart róla. Revolverére téve kezét, úgymond : — Itt van az én hűséges kísérőm, sohse féltsetek engem fiaim, nem félek én kerek e világon senkitől, ha még olyan sötét is az éjszaka. Felpattant a „Kedves“ nevű lovára, még egyszer búcsút intett övéinek és sebes ügetésben elindult. A katonák még sokáig utána néztek szeretett kapitányuknak, pedig már nem is látták, csak a derék „kedves" patacsattogásait lehetett még hallani. Az éjszaka szokatlanul sötét volt. A beborult égen nem lehetett egy csillagot sem felfedezni. Hirtelen erős szélvihar kerekedett és pár perc múlva megeredt a záporeső. Vitéz Baghy kapitány úr úgy gondolta, hogy ő nincsen cukorból, nyugodtan folytatta útját a viharos esőben. De mit is tehetett volna egyebet. Sehol egy viskó, ahová bemenekülhetett volna, ha pedig visszalovagol, még messzebb van, mintha a tábori őrsök vonaláig előre megy. Hatalmas villámok és utána rettenetes mennydörgés rázkódtatta meg a hűvös éjjeli levegőt. A „Kedves“ nyugtalankodni kezdett és egyik villámfénycsóvánál nagyot ágaskodott gazdája alatt. * Mutatvány a szerző katonai mesekönyvéből.