Turista, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
Ünnepség nélküli, csendes évforduló ez, tulajdonképpen csak gondolatokba pólyált múltidézés: ezekben a hetekben-hónapokban van százhetven esztendeje annak, hogy a csurgói gimnáziumban tanított Csokonai Vitéz Mihály. Sem előtte, sem utána nem akadt rangosabb irodalmi vendége Csurgónak, így lakói ma is gonddal ápolják a poéta emlékét. Utcát, művelődési házat neveztek el róla, még az espresso homlokára is a Lilla nevet ragasztották. S persze a patinás oktatási intézmény mai épületén is ez a felirat áll: Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium. Egykor iskola, ma kollégium A másfél — két évszázad előtti Csurgó jószerével már csak a hajdani urasági major környékén őrzi a tűnt idők emlékeit. Itt magasodik az ősi, román stílusú templom — tornyát a XIII. században emelték —, melynek árkádjai alatt a hagyomány szerint meghúzódott a tatárok elől menekülő IV. Béla király is. A közelében nyílt meg 1792-ben a gimnázium, s első elhelyezéséül a később magtárnak átalakított, ma is álló épület szolgált. A feljegyzések szerint az április végi beiratást követő időszakban „már 35 csurgói és környékbeli tanulója volt a zsenge intézménynek.” A kezdeti elhelyezés hamarosan szűknek bizonyult, s a környező községekből oktatásra járó diákok kollégiumi ellátása is megoldást sürgetett. Hozzákezdtek hát az újabb, emeletes iskola építéséhez, mely már a tanulók lakószobáit is magában foglalta. Ennek termeiben 1798 őszén kezdődött meg az oktatás. Itt kapott a költő 1799 nyarán professzori széket, és egyben kvártélyt is, közös szobában tanítványával, Gaál Lászlóval és Budai Istvánnal. A valószínűsítések szerint az első emelet középső, vagy baloldali sarokszobája volt hármójuk rezidenciája. Az erdővel, árnyas utakkal telehintett tájon Csokonai gyakran indult kiadós sétára diákjaival, s közben megismertette őket a botanika, a természettudomány fogalmaival. Tanítványai az épület belső tornácán, illetve az iskola udvarán több színművét — köztük a Pofók, vagy Cultúra című iskoladrámáját — is előadták. .A betanítással nem volt baj, mindössze azt minősítette „menthetetlen hibának” a költő tevékenységében az iskolát — s egyben a keszthelyi Georgikont — alapító földesúr, Festetics György, hogy a Szeleburdiak című bohózatban tanítványaival a „Hej! Rákóczi, Bercsényi ...” kezdetű dalt is elénekeltette. Az akkori új intézmény ma öreg kollégium. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóinak ad otthont (Csokonai u. 24/a.), s talán márványba vésett szavak hívják fel a figyelmet: itt élt és tanított Csokonai. A gimnázium parkja A Debrecenből a Dráva mellé tévedt, vándorhajlamú helyettes-tanár kultuszának ma is állhatatos ápolója Csurgón a nevét viselő gimnázium. A városka főteréről, sűrű és alacsonyan összeboruló gesztenyefák sorából kanyarodik az út az intézmény bejáratához, s a kapun túl már az első lépéseknél megcsapja a látogatót a hagyományőrzés tiszta levegője. A gondozott élőkért rózsái, virágágyásai mentén, a háromszintes épület magasságával versengő óriásfenyők árnyékából Juhász Gyula, Petőfi Sándor, s az iskolából indult néprajzos író, Baksay Sándor oszlopra emelt reliefje villan elő. Az aula falát — vörös márványkeret foglalatában — Horvai János bronz domborművé díszíti — a „halhatatlan költőtanár” mellképével. Az iskola könyvtára a poéta egy kézírásos levelét és nyugtáját őrzi féltő gonddal, a tanári szobában pedig az alighanem legsikerültebb, vászonra festett Csokonai-portré látható. A gimnázium parkja a maga nemében párját ritkítja az országban. A borostyánnal befutott öreg ezüstnyárfák és fenyők koszorújában gondozott sétautak kanyarognak, s vezetnek el egy-egy Csokonait megidéző emlékhez. Az épület mögötti dús liget ölén, a költő feltételezett sétaútján állították fel a bronz domborművel ékesített emlékpadot. A relief Csokonait tanítványai körében ábrázolja, szegélyén ezzel a rigmussal: Itt, ahol most zöld gyep felett, Vén fák alatt e kis pad áll, Itt tanított, s verselgetett Csokonai Vitéz Mihály. A pad közelében bazaltkövekből összeillesztett kis medencére rajzol zöld erezetet a bársonyos moha. Valamikor szökőkútnak készült, mint az emléktábla is tanúsítja, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai költőtársa és pártfogója tiszteletére. Odébb, magányos diadalívként, faragott kövekből emelt kapu áll. Az első iskolaépületből mentették át ide az új gimnázium kertjébe, s tanévnyitáskor, illetve annak befejezésekor meghitt ünnepség színhelye. Az első osztályosok szeptemberben , jelképesen kimunkált íve alatt lépik át az intézmény küszöbét, s júniusban itt távoznak a maturálok. A park relikviái közé tartozik Festetics haladó szellemű gazdászának, a csurgói gimnázium alapítását szorgalmazó patriótának, Nagyváthy Jánosnak sírja, valamint a nagy somogyi ódaköltő, Berzsenyi Dániel tiszteletére állított díszpad is. Belsősomogy peremén Csurgó, mely a XVIII. század fordulóján a vándorló hajlamú poétát szeretettel fogadja falai közé, ma járási székhely Belsősomogy peremén. A déli határ közelében, a Kaposvárt és Nagykanizsát összekötő útról, rövid bitumenes leágazáson érhető el. Az arra látogatók kellemes sétát tehetnek rendezett utcáin, közeli hangulatos erdeiben, kirándulóhelyein, a gimnázium festői parkjában. Útközben egyaránt rájuk köszön a múlt hagyatéka és a jelen gyorsléptű fejlődése. Bánhidi Tibor