Természettudományi Közlöny 1933 (65. évfolyam, 189-192. pótfüzet)
1933-01-03 / 189. pótfüzet
A JÉGKORSZAK CSILLAGÁSZATI MAGYARÁZATA. 13 ságának (amely az ellipszisnek a körtől való eltérését méri) változása az időben. Az excentrumosság (e) változása mintegy 92.000 éves időszakaszossággal történik. Az ekliptika ferdesége (e) a perihélium hossza (0) és a földpálya excentrumossága (e) azok a pályaelemek, amelyeknek változására alapítható a jégkorszakok és az azokat egymástól elválasztó interglaciális korszakok keletkezésének csillagászati magyarázata. Két csillagászati félévet, egy nyári és téli félévet különböztethetünk meg. Az északi félgömbre való tekintettel a nyári félév az az időtartam, mialatt a Föld pályáján I pontból II ponton át III-ba érkezik, a téli félév pedig az az időtartam, mialatt III pontból IV ponton át I pontba érkezik, vagy, ha a Napot tekintjük mozgónak és a Földet állónak, a nyári félév az az időtartam, mialatt a Nap a tavaszpontból a nyári solszitiumon át az őszpontig jut, vagyis az az időtartam, mialatt a Nap az egyenlítő síkjából észak felé az egyenlítőtől legtávolabbra és innen ismét vissza az egyenlítő síkjába jut. A csillagászati téli félévet pedig úgyis definiálhatjuk, hogy ez az az időtartam, mialatt a Nap az őszpontból a téli solstitiumon át a tavaszpontba jut, tehát a Nap az egyenlítő síkjából délfelé az egyenlítőtől legtávolabbra és innen ismét vissza az egyenlítő síkjába jut. (Egyszerűség kedvéért — mint már az előzőkben is — egy évről beszélve, az I, II, III, IV pontok helyzetét ezen éven belül változatlannak tekintjük.) A félév helyett itt inkább évszakot kellene mondanunk, mert a fent említett módon meghatározott A nyári és téli félév külön-külön nem tartalmazza pontosan az év napjai számának felét. KEPLER második törvénye szerint ugyanis a Föld pályáján úgy mozog, hogy a sugártól (az ellipszis sugara oly egyenes, amely az ellipszis valamely pontját a középponttal köti össze) befutott terület állandó, ennélfogva a pálya azon részében, ahol a Föld távolabb van a Naptól, a Föld kisebb sebességgel mozog, mint a pálya azon részében, ahol a Naphoz közelebb van. Ebből következik, hogy a két félév időkülönbsége legnagyobb, amikor az aequinoctiumvonal merőleges a földpálya nagytengelyére és elenyészik akkor, amikor az aequinoctiumvonal egybeesik a nagytengellyel. Az első esetben a forgástengely helyzetétől függ, hogy az északi félgömb nyara lesz-e leghosszabb és tele legrövidebb és ennélfogva a déli félgömb tele leghosszabb és nyara legrövidebb, vagy pedig megfordítva. Ez idő szerint (1930) az északi félgömb nyári féléve kereken 186 nap 10 óra (március 21-én 9 óra 30 perctől szeptember 23. 19 óra 37 percig) és a pálya másik felének befutására fordított idő 178 nap 20 óra. A különbség a két félév között ez idő szerint 7 nap 14 óra, de felnövekedhet szélső esetben 31 nap 20 órára. Ugyancsak 1930-ban a Föld napközelben volt január 3-án 13 órakor (középeurópai időben) és 01 102° 21' 26", továbbá az excentrumosság : • 01675. A Naptól kapott melegmennyiségekre vonatkozóan fennállnak az alábbiakban közölt általános tételek, amelyek KEPLER fent idézett második tételének következményei. 1. ábránkkal összhangzásban a 2. ábrán P'fok'y'o'P' a Nap látszólagos pályája a Föld (T) körül és M M', N N' a pálya két tetszőleges átmérője. Szabatos matematikai tárgyalás alapján kimondhatók a következő tételek. 1 Stella Almanach 1930. 20. és 26. 1.