Természet Világa, 1988 (119. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
szesítették. Az idegen nyelvek iránti fogékonyságát korán kimutató kisdiákot a család Drezdába küldte tanulni. A Szent Kereszt Gimnázium ódon falai között nagy hatással volt rá tanára, Hausmann professzor, aki előadásaiban hívta fel a figyelmét a görög kultúra világtörténelmi szerepére, ő irányította érdeklődését Nagy Sándor ázsiai hadjáratára, s ő adta kezébe a makedón világhódító görög történetírója, Arrianosz művét. E diákköri élmények később meghatározó jelentőségűvé váltak Stein Aurél életművében. A középiskola utolsó éveit itthon végezte a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban. Középiskolai tanárai közé tartoztak a kor jeles tudósai, Böhm Károly, a neves filozófus, Lehr Albert és Fröhlich Izidor. Az 1879-ben letett érettségi vizsga után iratkozott be a bécsi egyetemre. Később Lipcse, majd Tübingen egyetemein hallgatott orientalisztikai, összehasonlító nyelvészeti, klasszika-filológiai, szanszkrit, óperzsa és indológiai stúdiumokat. Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával 1884—85-ben ösztöndíjasként Oxfordban és Londonban tanult. 1885— 1886-ban a Ludovika Katonai Akadémián szervezett tanfolyamon szolgálta le önkéntesi évét s az öt rangelső közé került. Itt sajátította el azokat a tereptani és kartográfiai ismereteket, melyek révén Belső-Ázsia jeles feltérképezőjévé vált. Nyári vakációit többnyire az Alpokban töltötte. Ott szerezte meg azokat a hegymászó tapasztalatokat, melyeket később Ázsia magashegységeinek feltárásában gyümölcsöztetett. Fiatal magántanárként 1886 őszén Bécsben a VII. Nemzetközi Orientalisztikai Kongresszuson a „Hindukusch und Pamir in der iranischen Geographie” címen megtartott előadásával hívta fel magára a szakmai körök figyelmét. Angliába visszatérve hamarosan elnyerte a brit tudományos körök támogatását. Sir Henry Rawlinson, a British Museum kurátora, Duka Tivadar, Körösi Csoma Sándor kutatója és Szinesi Márk, a keleti nyelvek cambridge-i professzora pártfogásával került Indiába. India földjén Stein Aurél Indiában a lahorei Punjab Egyetemen a szanszkrit nyelv és irodalom tanára, majd az Oriental College igazgatója lett. A nyári szünetekben 1888—1896 között Govind Kaul barátjával nagy utazásokat tett Kasmírban. Az országrészt bebarangolva alaposan megismerte annak történeti-földrajzi viszonyait, régészeti emlékeit s folklórját is tanulmányozta. Első tudományos műve, a Rádzsatarangini, a Királyok Könyve, a nagyszabású kasmíri őskrónika 1894- ben jelent meg. Ezekben az években gyűjtött anyagot „A fehér hunok és rokontörzsek indiai szereplése” címmel 1897-ben megtartott akadémiai székfoglaló előadásának témájához. Nem titkolta s előadása végkövetkeztetéseiben hangsúlyozta, hogy a magyar őstörténetnek kívánt adalékot szolgáltatni. S bár későbbi munkáiban nem találunk utalást arra, hogy ilyen kutatási terveket dédelgetne, de az kétségtelen, hogy Körösi Csoma Sándor élete és példája jelentős ösztönző erőt adott számára. A székely tudós valóra nem válhatott úticélja irányította Stein Aurél figyelmét Belső-Ázsia ismeretlen területeinek kutatására. Későbbi expedíciói során azokat a vidékeket tárta fel, amelyekre Körösi Csoma Sándor nem juthatott el. Amikor 1898-ban az indiai angol hadsereg megszállta a Szvát és az Indus völgye közötti Bunér vidéket, a fiatal tudós felhasználta az alkalmat s elsőként szervezett régészeti expedíciót a területre. Ekkor kezdte el az anyaggyűjtést és előtanulmányait Nagy Sándor indiai hadjáratával kapcsolatosan. A Kandag-völgyi Gumbatban, az Amlikdara völgyében, Takar darában és a Dzsanbilvölgyi Dzsurdzsuraiban számos buddhista szentélyt tárt fel. Utazásának fő célja az volt, hogy kinyomozhassa Nagy Abodzsi-hágó, Belső-Ázsia kasmíri kapuja