Természet Világa, 2013 (144. évfolyam, 1-12. szám)

2013-10-01 / 10. szám

a Gesellschaft für Technische Physik cí­mű second-rate társaságban is éppen csak, hogy egy pad szélén merte magát meg­húzni és csak egyszer mert remegő han­gon valamit kérdezni, a Physikalisches Kollegiumba azonban igen helyesen nem volt pofája elmenni.” ( A levél vége fe­lé: „Kíváncsi vagyok, megy-e Oroszor­szágba?”) A lekezelő stílus akkor is furcsa, ha Schweickert valóban nem volt a Nobel-díjas Gustav Hertzhez mérhető utód. Orowan elismerései közül kettőnek alapo­sabban utánajártam. Lázasan publikált, mint minden kutató. Szüleinek, sógorának írt le­veleiben mindig részletesen szól arról, hogy milyen munkái jelentek meg a közelmúltban és éppen most min dolgozik. A bevezetőben már említett „Meleg és hideg sík-henger­lésnél fellépő henger­nyomás számolása” c. írásáért elnyerte a Hawksley-aranyérmet és az ezzel járó 10 font jutalmat. A tanulmány a brit Institution of Mechanical Engineers Proceedingsjében jelent meg 1944-ben. A másik jelentős kitüntetése a Braunschweigi Tudományos Társaság Gauss-érme. A laudációt az érem átnyújtásakor, 1968. április 30-án E. Kroner tartotta. A mélta­tás szövegét teljes terjedelmében közli az a kötet, amelyet nyugdíjba vonulásakor Orowan munkatársai készítettek a tiszteleté­re. („Physics of Strength and Plasticity, Ed. Ali S. Argon. A kötet összesen 37 felkért szerző 17 írását tartalmazza.) Felvettem a kapcsolatot Egon lá­nyával Orowan Zsuzsával (Susan Kate Orowan, férje: David Standish Martin, így ő: Susan (Sue) Martin), aki könyv­tárigazgató volt Washington D. C.-ben, kicsit pihent és most újra dolgozik. Tő­le megkaptam Édesapja sírjának fotóját. A sírkő szép - de a helyi előírásoknak megfelelően - kicsinyített mása Orowan Berthold Kozma utcai síremlékének. Fe­leségét, Schönfeld Jolán zongoraművészt temették ide 1986-ban. Egon halála év­számának utolsó számjegyét hibásan vés­ték, utólag igazították azt kettesre. Úgy tudják, hogy Egon teste nincs is a sírban, mert ő azt felajánlotta a tudomány számá­ra, azaz boncolási gyakorlataikhoz hasz­nálták fel az orvostanhallgatók. Orowan Egon sírköve a Massachusetts-i Cambridge-i Mount Auburn temető híres magyar sírhelyeként nincs egyedül. 24 év­vel korábban ide temették a Smithsonian Intézet zalaegerszegi születésű csillagá­szát, Izsák Imre Gyulát. Új Irodalom Kovács László: Orovan Egon, a kristálydiszlo­­kációk felfedezője, Fizikai Szemle 52. (2002/6) http://www.matud.iif.hu/02mar/kovacs.html F. R. N. Nabarro - A. S. Argon: Egon Orowan, Biographical Memoirs of U. S. National Academy of Sciences, 261-318, 1996. A Hawksley-aranyérem TUDOMÁNYTÖR TÉNET Egyetemi kar vette fel Simonyi Károly nevét S­imonyi Károly Műszaki, Faanyagtudo­mányi és Művészeti Kar (rövidítve: SKK) névre változott október else­jétől a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának elnevezése. - A kari névváltás több éves előkészítő munkát takar - tájékoztatott A­lpar Tibor, a kar dékánja. - Mivel a kar profilja - 50 éves története során - jelentősen kiszé­lesedett, a „faipari” név már egyáltalán nem fejezi ki képzéseinek sokféleségét. Jelenleg műszaki, művészeti és informa­tikai területeken zajlik karunkon oktatás, kilencszáz hallgatóval. Az idei akkredi­­tációs jelentés már javasolta a kar nevé­ben a művészeti terület megjelenítését. A „faanyagtudományi” jelző az első induló és máig meghatározó fontosságú, országo­san egyedi képzés megnevezését szolgálja. Simonyi Károly professzor neve a több­féle szakterület együttlétét egyértelműen hitelesíti és lehetőséget ad — idővel­­ a név rövidített változatának (Simonyi Károly Kar) használatára. Simonyi Károly Sop­ronban a - ma a Faipari Mérnöki Kar kere­tében működő - Fizika és Elektrotechnika Intézet jogelődjében megépített részecske­­gyorsító elismeréseként kapott Kossuth­­díjat 1952-ben. Országosan és nemzetközi­leg is elismert kiemelkedő műve, „A fizika kultúrtörténete” kiváló példáját adja a ter­mészettudomány és kultúra, a műszaki és művészeti világ egységének. Kiemelkedő alkotásai mellett további különleges ér­téket jelent Simonyi professzor diákjai ál­tal is csodált, és számos visszaemlékezés­ben megörökített tanári teljesítménye. A Nyugat-magyarországi Egyetem rek­tora és a Faipari Mérnöki Kar dékán­ja levélben kérte Simonyi professzor özvegyétől a névfelvétel lehetőségét, amelyre 2013. szeptember 8-i keltezés­sel megérkezett a család hozzájárulása. Az egyetem által kiadott közleményhez annyit fűzünk hozzá, hogy Simonyi Károly mindvégig nagyra tartotta a soproni tudo­mányos életet. Erről egyik interjúban így nyilatkozott: „Tárczy Homodi Antallal, a soproni egyetem geodéziai és bánya­­méréstani tanszékének vezetőjével foly­tatott beszélgetésünk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megpályáztam a kar fizika­elektrotechnika tanszékének vezetői ál­lását. A tanszéket időközben kettéosztot­ták, Kovács István lett a fizika tanszék vezetője, én az elektrotechnikáé. Megdöb­bentett, mennyire erős fakultás a soproni, milyen színvonalas munkát végeznek a kutatók. Sopronban 1948-1952 között dolgoztam, ahol Tárczy Homodi Antalon kívül olyan világszerte ismert szakem­berek oktattak, mint Boleman Géza, Verő József, Mika József és mások. Budapestről érkezvén is azt éreztem, nagyon-nagyon rá kell kapcsolnom, ha méltó akarok lenni a karon végzett munka színvonalához.” Simonyi Károly méltó lett erre, amit most az egyetem névválasztása is megerősített.­­­ Természettudományi Közlöny 144. évf. 10. füzet 451

Next