Természet Világa, 2013 (144. évfolyam, 1-12. szám)
2013-10-01 / 10. szám
a Gesellschaft für Technische Physik című second-rate társaságban is éppen csak, hogy egy pad szélén merte magát meghúzni és csak egyszer mert remegő hangon valamit kérdezni, a Physikalisches Kollegiumba azonban igen helyesen nem volt pofája elmenni.” ( A levél vége felé: „Kíváncsi vagyok, megy-e Oroszországba?”) A lekezelő stílus akkor is furcsa, ha Schweickert valóban nem volt a Nobel-díjas Gustav Hertzhez mérhető utód. Orowan elismerései közül kettőnek alaposabban utánajártam. Lázasan publikált, mint minden kutató. Szüleinek, sógorának írt leveleiben mindig részletesen szól arról, hogy milyen munkái jelentek meg a közelmúltban és éppen most min dolgozik. A bevezetőben már említett „Meleg és hideg sík-hengerlésnél fellépő hengernyomás számolása” c. írásáért elnyerte a Hawksley-aranyérmet és az ezzel járó 10 font jutalmat. A tanulmány a brit Institution of Mechanical Engineers Proceedingsjében jelent meg 1944-ben. A másik jelentős kitüntetése a Braunschweigi Tudományos Társaság Gauss-érme. A laudációt az érem átnyújtásakor, 1968. április 30-án E. Kroner tartotta. A méltatás szövegét teljes terjedelmében közli az a kötet, amelyet nyugdíjba vonulásakor Orowan munkatársai készítettek a tiszteletére. („Physics of Strength and Plasticity, Ed. Ali S. Argon. A kötet összesen 37 felkért szerző 17 írását tartalmazza.) Felvettem a kapcsolatot Egon lányával Orowan Zsuzsával (Susan Kate Orowan, férje: David Standish Martin, így ő: Susan (Sue) Martin), aki könyvtárigazgató volt Washington D. C.-ben, kicsit pihent és most újra dolgozik. Tőle megkaptam Édesapja sírjának fotóját. A sírkő szép - de a helyi előírásoknak megfelelően - kicsinyített mása Orowan Berthold Kozma utcai síremlékének. Feleségét, Schönfeld Jolán zongoraművészt temették ide 1986-ban. Egon halála évszámának utolsó számjegyét hibásan vésték, utólag igazították azt kettesre. Úgy tudják, hogy Egon teste nincs is a sírban, mert ő azt felajánlotta a tudomány számára, azaz boncolási gyakorlataikhoz használták fel az orvostanhallgatók. Orowan Egon sírköve a Massachusetts-i Cambridge-i Mount Auburn temető híres magyar sírhelyeként nincs egyedül. 24 évvel korábban ide temették a Smithsonian Intézet zalaegerszegi születésű csillagászát, Izsák Imre Gyulát. Új Irodalom Kovács László: Orovan Egon, a kristálydiszlokációk felfedezője, Fizikai Szemle 52. (2002/6) http://www.matud.iif.hu/02mar/kovacs.html F. R. N. Nabarro - A. S. Argon: Egon Orowan, Biographical Memoirs of U. S. National Academy of Sciences, 261-318, 1996. A Hawksley-aranyérem TUDOMÁNYTÖR TÉNET Egyetemi kar vette fel Simonyi Károly nevét Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar (rövidítve: SKK) névre változott október elsejétől a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának elnevezése. - A kari névváltás több éves előkészítő munkát takar - tájékoztatott Alpar Tibor, a kar dékánja. - Mivel a kar profilja - 50 éves története során - jelentősen kiszélesedett, a „faipari” név már egyáltalán nem fejezi ki képzéseinek sokféleségét. Jelenleg műszaki, művészeti és informatikai területeken zajlik karunkon oktatás, kilencszáz hallgatóval. Az idei akkreditációs jelentés már javasolta a kar nevében a művészeti terület megjelenítését. A „faanyagtudományi” jelző az első induló és máig meghatározó fontosságú, országosan egyedi képzés megnevezését szolgálja. Simonyi Károly professzor neve a többféle szakterület együttlétét egyértelműen hitelesíti és lehetőséget ad — idővel a név rövidített változatának (Simonyi Károly Kar) használatára. Simonyi Károly Sopronban a - ma a Faipari Mérnöki Kar keretében működő - Fizika és Elektrotechnika Intézet jogelődjében megépített részecskegyorsító elismeréseként kapott Kossuthdíjat 1952-ben. Országosan és nemzetközileg is elismert kiemelkedő műve, „A fizika kultúrtörténete” kiváló példáját adja a természettudomány és kultúra, a műszaki és művészeti világ egységének. Kiemelkedő alkotásai mellett további különleges értéket jelent Simonyi professzor diákjai által is csodált, és számos visszaemlékezésben megörökített tanári teljesítménye. A Nyugat-magyarországi Egyetem rektora és a Faipari Mérnöki Kar dékánja levélben kérte Simonyi professzor özvegyétől a névfelvétel lehetőségét, amelyre 2013. szeptember 8-i keltezéssel megérkezett a család hozzájárulása. Az egyetem által kiadott közleményhez annyit fűzünk hozzá, hogy Simonyi Károly mindvégig nagyra tartotta a soproni tudományos életet. Erről egyik interjúban így nyilatkozott: „Tárczy Homodi Antallal, a soproni egyetem geodéziai és bányaméréstani tanszékének vezetőjével folytatott beszélgetésünk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megpályáztam a kar fizikaelektrotechnika tanszékének vezetői állását. A tanszéket időközben kettéosztották, Kovács István lett a fizika tanszék vezetője, én az elektrotechnikáé. Megdöbbentett, mennyire erős fakultás a soproni, milyen színvonalas munkát végeznek a kutatók. Sopronban 1948-1952 között dolgoztam, ahol Tárczy Homodi Antalon kívül olyan világszerte ismert szakemberek oktattak, mint Boleman Géza, Verő József, Mika József és mások. Budapestről érkezvén is azt éreztem, nagyon-nagyon rá kell kapcsolnom, ha méltó akarok lenni a karon végzett munka színvonalához.” Simonyi Károly méltó lett erre, amit most az egyetem névválasztása is megerősített. Természettudományi Közlöny 144. évf. 10. füzet 451