Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / II. Különszám

A magunkfajta lapkészítő napszámosok igazi jutalmai azok az alkalmak, melyek munkálkodásunk során összehoznak kivé­teles tudású emberekkel. S ha közben ki­derül, hogy az illetőtől emberségben is sokat tanulhatunk, ünneppé válnak talál­kozásunk hétköznapjai. Simonyi Károly professzor urat idáig kétszer sikerült ráven­nem arra, hogy maga építette falai mögül egy-egy beszélgetéssel a nyilvánosság elé lépjen. Az első interjú 1979-ben készült, középpontjába az éppen akkor megjelent, azóta világhírűvé vált könyve, A fizika kultúrtörténete került. Egyik nyárvégen pedig, 1986-ban életének történetét, tu­dósi, tanári, emberi hitvallását hallgat­hattam végig, csalogathattam elő kérdé­seimmel. Két hónapon át szinte minden héten találkoztunk, a felhasznált kazetták toronnyá nőttek, és mégis úgy éreztem, folytatni kellene, jó lett volna tovább hall­gatnom őt. Hosszú ideig úgy tűnt, ez volt az utolsó, nyilvánosságnak is szánt beszélgetésünk, mivel visszavonultságának falai lassan erődítménnyé nőttek. Múltak az évek, for­dult velünk a világ és egyszer csak, 1992 decemberében ott látom Simonyi Károly nevét az akadémiai tagságra ajánlottak között. Az első örömérzés után a kíván­csiság kerített hatalmába. Ismertem erről vallott nézeteit. Csak nem változott meg ő is? Izgatott, miként éli meg a körülötte megváltozott mikrovilágot. Mindig tiszteletben tartottam mások hallgatáshoz, csendhez való jogát. Most mégis úgy éreztem, valami azt súgta, mint­ha ő is várna egy baráti telefonra, meg­értő faggatózásra. Sokat nem veszíthet­tem, megpróbáltam. Rövid gondolkodás után azt mondta, gyere, beszélgessünk. BESZÉLGETÉSEK „Az életet nem lehet túlélni, az életet élni kell!” Simonyi Károly keresztje ,, Emberré a kereszten válunk, mindenkinek más a keresztje, fü­gg rajta vékony inakon, akárha dróton felfüggesztve. ” (Károlyi Amy: Isten-ember) A beszélgetést kiváltó előzmény Akadémiai tagajánlások — 1993 Az 1993. évi májusi közgyűlésen ismét új rendes és levelező tagokat választ a Magyar Tudományos Akadémia. Összesen 152 új levelező tag megválasztására érkezett javaslat, rendes tagságra 26 levelező tagot ajánlottak. Az alábbiakban a rendes és a levelező tagságra ajánlottak legfontosabb adatait, tudományos munkásságuk területét és néhány jellemző, kiemelkedő eredményét ismertetjük a tudományos osztályok által rendelkezésünkre bocsátott szövegek alapján. (Az ajánlók nevét néhány osztály ábécébe sorolta, mások az aláírás sorrendjében adták meg.) Az állásfoglalás természetesen a tagajánlások teljes szövege és az ehhez mellékelt publikációs jegyzék alapján történik. Simonyi Károly 1916-ban született Egyházasfalun. A Budapesti Műszaki Egyetem nyugállományú professzora, kiemelkedő tudós-tanár, aki négy évtizeden át alakította és művein keresztül ma is alakítja a magyar villamosmérnök-generációk szemléletét. Szakírói munkássága különösen nagy horderejű. A Villa­­mosságtan-Elektronfizika-Elméleti Villamosságtan tankönyv trilógiája nemcsak itthon, de angol, német és orosz fordításban Európa-szerte is igen nagy hatást gyakorolt. A fizika kultúrtörténete című műve egyedülálló, hatalmas szintézis, amely hidat épít a természettudományos és a humán kultúra közé, nagy hiányt pótol nemcsak a magyar, de a világirodalomban is. Simonyi Károly a Műegyetemen tanult, 1940-ben gépészmérnöki, egyidejűleg a Pécsi Tudo­mányegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tan­székének tanársegédje. Az Egyesült Izzólámpa Gyár Laboratóriumának külső munkatársaként kiemel­kedő eredményeket ért el a radarfizika és a radartechnika kutatásában, és ezen keresztül aktív köz­reműködőjévé vált az 1946-ban világsikert aratott Föld—Hold radarasztronómiai kísérleteknek. 1948-tól a Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán egyetemi tanárként mag­fizikai laboratóriumot alapított, és megépítette az első­ magyar magfizikai részecskegyorsítót 1952-től alapítója a Központi Fizikai Kutatóintézet atomfizika osztályának és a Műegyetem elméleti villa­mosságtan tanszékének. Elméleti eredményei a fúziós energiatermelés elvi lehetőségéről és korlátairól ma is jelentősek. 1956-ban a KFKI forradalmi bizottságának elnöke, ezért 1957-ben a KFKI elhagyására kényszerül. Ettől kezdve minden erejét a mérnökök nevelésének, különösen az elektronikai híradástechnika-sza­kosok tanításának szenteli. 1970-ig tanszékvezetőként, 1971-től — a tanszékvezetésről történő le­mondásával kitérve az ellene irányuló támadások elől — beosztott egyetemi tanárként 1971-ben kezdi meg kultúrtörténeti kutatásait és a két kultúrkört áthidaló művének írását. Tudománytörténeti előadásaival és írásaival nemcsak a magyar és a német nyelvterületen élő mérnökök, fizikusok és a természettudományok iránt érdeklődő tanárok figyelmét fordítja a másik kultúra felé, de sok humán műveltségű értelmiséginek is bemutatja a két kultúra lényegi egységét. 1989-ben vonul nyugalomba, de szakírói munkásságát azóta is folytatja, és jelenlétével, tanácsaival ma is segíti a villamosmérnökök nevelését Ajánlók: Vajda György, Csibi Sándor, Tuschák Róbert, Berényi Dénes, Marx György, Lovas István, Kovács István, Zimányi József, Keszthelyi Lajos, Zawadowski Alfréd, Gyarmati István. SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM 32

Next