Testnevelési Tanárok Közlönye, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-10 / 1-2. szám
1936 IV. ÉVF. 1-2. SZÁM JAN.—FEBR. TESTNEVELÉSI TANÁROK KÖZLÖNYE A TESTNEVELÉSI TANÁROK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK HÍV. LAPJA Megjelenik minden helyén. Lapzárta minden hó 5-én. Előfizetési ár: évi 8 pengő. A T. T. O. E. tagjai a Közlönyt a tagsági díj ellenében kapják. SZERKESZTŐSÉG : Bpest,VI., Munkácsy Mihály u. 26. „Kölcsey“ reálgimnázium. Telefon: 20 4-61. Szerkeszti: SZŐKE ELEMÉR Egyesületi pénztáros HAYPÁL BENŐ Budapest, 1., Attila utca 23., IV. 32. A TESTNEVELŐK HELYZETE A TÁBLÁZATOKON. Irta Szőke Elemér. FIZETÉSI Az elmúlt őszön írtunk a legifjabb testnevelők, az „ideiglenes kisegítő” testnevelők helyzetéről e hasábokon; elmondtuk azt is, hogy teljes értékű s teljes óraszámú testnevelői munkájukért mily siralmas anyagi ellenszolgáltatás jár nekik. Cikkünk nemcsak a testnevelők között, de a napilapok hasábjain is visszhangot keltett; sajnos, egy szerencsétlen beállítás következtében nem teljes értékűt. De így is megvolt az a sikere, hogy az illetékesek figyelmét felkeltette. S bár cikkünk nem volt a nagy nyilvánosságnak szánva, mert a koldusrongyokat nem szívesen teregetjük az utcai ablakba, de mégis az újságcikk ezen részéért hálásak vagyunk szerzőjének, mert alkalmat adott arra, hogy illetékes helyen állításainkat be is igazolhassuk. S itt, e cikkünk bevezetőjében most ismét hangoztatjuk akkor kinyilvánított felfogásunkat, hogy helytelen az az álláspont, mely szerint örülniük kell fiatal kartársainknak, ha akármily kevés keresethez is jutnak, mert ők nem „Human-boy”-ok, hanem a törvényes rendeleten alapuló tanterv nélkülözhetetlen munkásai. És meg kell találni arra a módot, hogy a törvény szabta munkáért, ha már állás erre momentán nem szervezhető, a törvény szabta legkisebb fizetés, a főiskolát végzett ifjúság óradíja rendelkezésre álljon. Ma, e cikkünkben nem fogunk többet foglalkozni a legfiatalabbakkal, hanem igaz képét fogjuk adni a fiatal és az öreg testnevelők helyzetének. E helyzetrajznál kénytelenek leszünk összehasonlítani magunkat más tanügyi csoportokkal, s elüljáróban kijelentjük, hogy mikor e csoportok jobb helyzetét kimutatjuk s a velük való összehasonlítás után a magunkét sérelmesnek állítjuk, nem az irigység