Vörös Fonal, 1950 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Tisztviselők munkaversenye a Szovjetunióba!! ! Hogyan kell megszervezni a­­munkaversenyt a hivatalokban, mi­lyen kötelezettségeket kell vállal­atok a tisztviselőknek? A szovjet hivatalokban a munkaversenyben a versenypontok meghatározásánál abból indultak ki, hogy — például a minisztérium olyan hivatal, amely­nek állami tervei és feladatai van­nak. A tisztviselők feladata az, hogy állandóan teljesítsék a tervet, végrehajtsa a Párt és a kormány ezzel kapcsolatos rendelkezéseit és határozatait. Javítsák az állam­­gépezet munkáját, megerősítsék a munkafegyelmet, figyelemmel kí­sérjék a dolgozók igényeit és szük­ségleteit, végül engesztelhetetlenül harcoljanak a bürokratizmus ellen. A hivatalok versenyszerződésé­ben a következő feltételek szere­pelnek: postázás és az okiratok megőrzésének biztosítása, a fel'ő fogadásával kapcsolatos időmegta­karítás, a számadások elvégzésének és tervterjesítés határidejének meg­rövidítése, az ellenőrzés fokozása, a magasabb szervek utasításainak és a minisztériumok határozatainak határidő előtti teljesítése. Nem szabad meghatározatlan munkaversenypontokat felvenni, mint pl. az osztályfőnök »biztosítja a gabonaszolgáltatási terv 100 szá­zalékos teljesítését«. Az osztály­főnök maga begyűjtést nem végez, hanem ellenőrzi, hogy hajtják végre a határozatot. A kötelezettségek teljesítése tel­jesen a versenyben résztvevőktől függ. E vállalások rendszeres ellenőrzése, eredményeinek meg­vitatása a hivatali gyűléseken, vagy termelési értekezleteken, jelentéke­nyen megjavít­ja a hivatalok dolgo­zóinak munkáját. A munkaversenybizottságok a munkaverse­­ypontok alapján ha­vonta, vagy negyedévenként ki­értékelik a verseny eredményeit és megjutalmazzák a­ kitűnő eredmé­nyeket elért tisztviselőket. Vallá­s­anat Új győzelmek napja volt a sztálini műszak Soha nem tapasztalt lelkesedés­sel készültek dolgozóink Sztálin elvtárs 70. születésnapjának méltó megünneplésére. December 20-án, a sztálini műszak megindulásakor gyönyörű, fellobogózott üzemeink­ben, feldíszített műhelyekben álltak gépeikhez munkások, munkásnak, ifjúmunkások, hogy minden eddigi termelési eredményeik túlszárnya­lásával üdvözöljék a világ dolgo­zóinak szeretett vezérét, a Nagy Sztálint. Hatalmas energiát kölcsönzött munkásosztályunknak a szeretet, a hála, a köszönet. Megsokszorozta erejét, növekvő öntudatát és csodá­latos eredmények elérésére kész­tette. Nemcsak az élenjárók teljesít­ménye emelkedett, hanem a széles tömegeké, úgyszólván óránkért értek el újabb és újabb rekordokat azok, akiknek teljesítménye eddig nem haladta túl az átlagot. Sorozatosan születő újabb re­kordok, még magasabb eredmé­nyek elérésére sarkalták dolgozóin­kat. Sztálinért, az ötéves tervért, boldogabb jövendőért. Izzó lelkese­dés fűtötte a Kispesti Textilgyár dolgozóit is. Ez tette lehetővé, hogy a sztálini műszakra tett felajánlá­sukat 33%-kal túlteljesítsék. A fo­noda eddigi átlagos teljesítményét 13%-kal túlszárnyalta. A hulla­dékfonó 2070 kg-os felajánlásával szemben 2567 kg-ot ért el. A szö­vőde több mint 15 millió vetéssel többet teljesített. Ugyancsak kimagasló eredményt értek el a Magyar Pam­utipar Erkel­ utcai telepének dolgozói. A fonodai dolgozók 3460 kg fonal­lal termeltek többet, ami 75.140 forint értéket jelent. A szövődé dolgozói pedig 108%-ban teljesí­tették vállalásukat. A töbletemelés értéke 230.500 forint, értéknek­ felel meg. Ugyan­akkor 90,5% -os géphat­ásfokot ér­tek el. A vigognefonó 122,2%-ra tel­jesítette vállalását s ezzel de­cember 21-én 14.30 órakor be­fejezte hároméves tervét. A Goldberger N. V. fonodája a felajánlott 13.881 kg-ot 100%-ban teljesítette, szövödéje pedig a fel­ajánlást 5%-kal túlteljesítette. A tervelőirányzattal szemben a glo­bális túlteljesítésük 125,9% volt. Vég nélkül lehetne sorolni azo­kat az üzemeket, amelyek magasan túlteljesítették vállalásaikat. Így a Budavidéki és Újpesti Posztógyár, melynek szövödéje 107,4%-kal tel­jesítette túl vállalását, az Első Ma­gyar Gyapjúmosógyár, melyben a sztálini műszak alatt elért részle­ges eredmények értéke 615.000 fo­rint, az Egyenruhaipari­­ N. V.-nél elért túlteljesítés forintértéke 146.210 forint, a Fehérneműipari N. V. 7071 forint, a Férfiruhaipari N. V.-nél 227.000 forint. Kiemelkedő eredményt ért el a Goldberger N. V. III. kerü­leti kikészítő üzeme, amely 112%-ra teljesítette felajánlá­­sát, a Magyar Pamutipar kikészítőse, amely 71 %-kal teljesítette túl vál­lalását. A sztálini műszak hatalmas len­dülettel, új csúcseredmények eléré­séhez segítette dolgozóinkat. A Kispesti Textilgyár bolyhozó­­jában Kubacska András, aki négy gépről öt gépre tért át, 183% he­lyett 580%-ot ért el. A szövődében Kozár Lászlóné, akinek eddigi eredménye 190% volt, 220%-ot ért el és ezzel az üzem legjobb szövője lett. A vigognefonodában Fodor Ilona, aki vállalta, hogy 122%-os teljesítményét 140%-ra emeli, a sztálini műszakban 241 %-ot ért el. A Linum XI. kerületi telepén Dajka Istvánná 350%-os teljesít­ményt ért el, az Első Magyar Kötszövő­­gyárban Tóth Istvánná körkötő 234% ról 327%-ra emelte nor­máját, Farkas István a trikó-osztályon 131%-ról 329%-ra. A Magyar Pa­mutipar újpesti telepén Csapó Já­nos szövő 314%-ot, a Goldberger XI. kerületi telepén Viszely Judit 8 gépes szövő 183% -ot ért el, Bed­­nárik Vincéné 8 gépes szövő 183% -ot, Szolnoki János 8 gépes szövő 200%-ot, a Goldberger ki­készítőjében Spiegel Armin henger­­nyomó 293%-ot, Szabó Péter ki­készítő 323%-ot, Stumpf Béláné kikészítő 323%-ot teljesített. A Ma­gyar Pamutipar kikészítőjében Szűcs József 324%, Tréger Je­nőné 219%-ot, a Budakalászi Tex­tilműveknél Benyáts Ilona szövő 351%-ot, a Dukesz és Pelczernél Klencsák István köté 230%-ot, Zádoly Istvánná, varroda 293%-ot teljesített. A Férfiruhaipari N. V.­­nél Szilveszter Lajos 500%, Föld­vári Kálmán 448%, Csikós Sán­dor 450%, Oroszvári János 400%, Siket Mária 360%, a Varrócérnagyárban Csonka Margit 192%-ról 361%-ra emelte teljesítményét. A magyar dolgozók sztálini mű­szakja a győzelem n­apja volt. A hatalmas eredmények elérését elő­segítette a műszaki értelmiség jó munkája, a folyamatos anyagellá­tás biztosítása. A sztálini műszak eredményei biztosítják, hogy ötéves tervünk minden egyes szakasza a magyar dolgozó nép és a szocia­lizmus építésének újabb, nagy diadala lesz. Kósa János. Hogyan segítettünk egy elmaradott gyáron Az Ivanovo­ Krupszkaja szövőgyár kollektívája sokat tett a munka és a termelés szervezetének megjavítására. A mi üzemünk­ben széles alapon elterjedt a szocialista verseny élenjáróinak tapasz­talata. Az 1348—1349. évek folyamán a teljesítménynormákat ná­lunk valamennyi munkás teljesítette. Mindez lehetővé tette, hogy még ez év áprilisában elérjük a gépi felszerlés háború előtti terme­lékenységét és a gyárban az egész vonalon bevezessük a közepes progresszív normákat. A munkaeredmények alapján ez év második negyedében megkaptuk a »kitűnő minőség gyára« nevet, amit meg­tartottunk a harmadik negyedévben is. Minthogy az a véleményem, hogy nekem, mint szovjet mérnök­nek, kötelességem az élenjáró tapasztalatok terjesztése, elhatároztam, hogy védnökségem alá fogadom a »Kommunár« gyárat. Ez a gyár hosszú évekig rosszabbul dolgozott, mint az Ivanovói terület pamut­­szövőipari második főigazgatóság alá tartozó többi üzem. Segítettük rendes kerékvágásba terelni az erezés előkészítését, meggyorsítani a munkapadok javítását, a szövők munkájának haté­kony számontartását és egyéb kérdések megoldását. Fokoztuk a segédmester szerepét. Első látogatásom alkalmával felolvasást tar­tottam a mérnöki-műszaki dolgozóknak és segédmestereknek a fel­szerelés termelékenység emelését elősegítő módszerekről. Lunev Krező mester elvtárs segített a »Kommunáé« gyár me­chanikusainak az irező­gép hibáinak kiküszöbölésében, megtanította az Irezőket jó keverék elkészítésére és kioktatta az Irezőgép-keze­­lőket. Bejakov elvtárs, a mi legjobb segédmesterünk, egy hónapon keresztül átadta tapasztalatait a munkapadok beállításával és kar­bantartásával kapcsolatban a termelés alsóbbfokú vezetőinek, s be­vonta őket a szocialista versenybe. Lapsin szerelő elvtárs szerelési munkát végzett néhány munka­padon a védnökség alatt álló gyár minden egyes lakatoséval, meg­mutatta, hogyan kell felkészülni a munkára és hogyan kell meg­szervezni a szerelést. Segítségünk eredményeképpen szélesebb alapon bontakozott ki a szocialista verseny, ami lehetővé tette a vállalat munkájának erőteljes megjavítását. Két hónap leforgása alatt a gépi felszerelés termelékenysége 27 százalékkal emelkedett. Az elsőrendű szövet­­gyártás 27 százalékkal növekedett. Csökkent a nyersanyaghulladék. A »Kommunár« gyár mérnöki-műszaki dolgozói, segédmeste­rei és szövőmunkásai nem egyszer felkerestek bennünket és elsajá­tították vállalatunk általános termelési kultúrájának tapasztalatait. Most a védnökség alatt álló gyár az elsők között van a főigazgató­ság vállalatai közt a program teljesítése tekintetében és jóval több elsőrendű szövetet bocsát ki, mint amennyit a terv előír. Jó lenne, ha az élüzemek technológusai követnék ezt a példát, magukra vállalnék elmaradt gyárak védnökségét, továbbadnék ne­kik saját kollektívjeik tapasztalatait, amelyekkel el tudták érni a gépi berendezés magasfokú termelékenységét, a takarékos nyers­anyaggazdálkodást és az elsőrendű gyártmányok mennyiségének megnövelését. Pulyka — dollármártásban November 24. híres dátum a tö­rök közélet krónikájában. Nagy nap. E napon Washingtonból kü­lön repülőgépen Ankarába érke­zett a 15 és félkilós élő pulyka, Truman elnök úr személyes aján­déka Inonü török köztársasági el­nöknek. E jelképes tengerentúli madár amerikai diplomaták, koncesszió­tulajdonosok és kémek kíséretében vonult be a rendeltetési helyére. A történelmi jelentőségű pulyka át­adása fényes külsőségek mellett történt. Kattogtak a filmfelvevő­gépek, fényképészek és riporterek futkán­ztak. Mialatt Amerikában lelkesen ün­nepelték az amerikai pulykát, Stamb­ul egén sokkal vészesebb amerikai madarak repkedtek. Maga Woodsworth az­ elnöki palotából a leggyorsabb expresszel sietett foga­dásukra, a Boszporusz partjaihoz, ahol minden feltűnés nélkül, mond­hatnák túl szerényen gyűltek össze a közel- és középkelet országaiban állomásozó amerikai követek. Természetesen nem a baromfi­­tenyésztés iránt érdeklődtek a dip­lomata frakkba és katonai egyen­ruhába bújtatott költéstyúfo­k. Egészen más jellegű terveket köl­töttek ki, a legközelebbi háború támaszpontjainak kiszélesítésével kapcsolatos terveket. Az amerikai támadók cinikusan kiszámították, hány ágyútölteléknek való török hadosztályt kaphatnak egyetlen dollármártással leöntött vágott pulykáért. Számolni­­ praktikus, de elő­fordul, h­gy az emberek elszámít­­ják magukat. Valjon a tengerentúli pulyka, bár kezes háziállat, rag­­kapálás nélkül fekszik-e majd a török szakács kése alá? Vájjon belegyeznek-e közel- és középkelet népei abba, hogy a Wall­ Street amerikai baromfitenyésztőinek ér­dekeiért háborúzzanak? A pulyka sem megy boldogan a török sza­kács kése alá és kétséges, hogy a közel- és középkelet népei hajlan­dók lesznek-e háborúzni. .3 Nyugati erkölcsök Straubing bajor városban égis szép napon megszűnt a »Nieder­bayerische Nachrichten“ című lap. Ez volt az amerikaiak engedélyezte első német lap, amely a megszál­lt után megjelent. Megszűnését az okozta, hogy immár■ képtelen volt konkurálni a »Straubinger­ Tageblatt« című­ náci újsággal, amely röviddel ezelőtt jelent meg a bajor sajtó­fronton. Jellemző, hogy a fasiszta lap címlapján ott foly­atódott a példányszámozás, ahol a háború végén abbahagyták. A szerkesztő is ugyanaz a Georg Uber nevű náci, aki Ritter idején irányította a lapot és akit Német­ország levezetése után fekete lis­tára tettek a megszálló hatóságok. S mi történt most Bajorország amerikai katonai parancsno­kának képviselője legnagyobb megelége­dését fejezte és kijelentette, hogy reméli, az újság hamarosan ismét elfoglalja­­azt a tiszteletreméltó helyet, amelyet a náci rendszer idején betöltött*. Munkaerőhivatal — rabok kizsákmányolására A Délafrikai Államszövetség Igazságügyi Minisztériuma ünne­pélyes keretek közt nyitott meg egy új, háromszáz rab elhelyezé­sére alkalmas börtönt. E szomorú esemény nem nélkülözi az érdekes­séget. A börtön felépítésére 12.000 fontot költöttek a fehér ültetvénye­sek. A »Délafrikai Ültetvényesek Munkaerőgazdálkodási Hivatala« a kormánnyal kötött szerződés alap­ján építette az európai »civilizáció« ez újabb ragyogó példáját. A szerződés feltételei szerint az ül­tetvényesek jogot kapnak a rabok dolgoztatására. Minden mezőgazda­­sági munkára felhasznált rab után napi egy shilling 9 pennyt fizetnek be az államkasszába. A kormány ezzel szemben kötelezte magát, hogy a börtön számára fennakadás nélkül biztosítja megfelelő számban a »bűnösöket«. Az ünnepélyes keretek között megnyitott börtön így vált a modern rabszolgatartók jövedelmező vállalkozásává. Több termelésre sérként a tervfelbontás Az üzemek vezetősége kezében érzékeny műszer a terv, amely­­lyel állandóan ellenőrizni tudják, hogy üzemük termelése népgazda­ságunk által megszabott útján halad-e? Az üzemi tervek felbontása lehetővé teszi, hogy ezt a műszert, ezt a mérőeszközt valamennyi dolgozónk kezébe adva, biztosíthassuk: ne csak az üzem, hanem minden egyes dolgozó ismerje a maga feladatát és ellenőrizni tudja, eleget tett-e kötelességének. Versenymozgalmunk egyik hibája volt, hogy a dolgozók nem ismerték saját tervüket, nem ismerték az üzemi tervből rájuk eső részt, így nem tudták saját versenyüket helyesen megszervezni. Ezért nem vállalhatták dolgozóink a sztálini műszakban, hogy a napi vetést, gramm vagy méterek számát emelik, mert nem ismer­ték a terv teljesítéséből rájuk háruló feladatokat. A munkásnak a termeléshez való viszonyában történt változás­nak kifejezésére kell jutni abban is, hogy ismerve saját feladatát, igyekezzen azt túlteljesíteni. A felbontott terv figyelmeztet, nevel és dícsér. Figyelmeztet arra, hogy vigyázz, lemaradtál, erősítened kell, nem teljesítetted a terved! — Nevel: mert teljesítésén keresztül javítja a dolgozónak a szocializmus építéséhez való viszonyát. Dicsér: mert állandóan mutatja, hogy tervedet túlteljesítve eleget tettél kötelezettségednek. Néhány üzemben a felbontott tervek alapján bevezettük a terv­könyvecskéket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen jól be­váltak. A Magyar Pamutipar Erkel utcai telepén, ahol az üzem műszaki vezetősége a tervet gépekre, egyénekre bontotta, két mesterparti­ban kísérletképpen alkalmazták a tervkönyvecskéket. A kísérlet eredménye az volt, hogy a dolgozók ismerve feladatukat, a munka­­versenyben sokkal eredményesebben vették ki részüket, mint az üzem többi dolgozói. Kujalek János nyolcgépes szövő ezt mondja a tervkönyvecské­ről: »A terv­könyv bevezetése előtt normám 92 százalékra teljesítet­tem. Amikor a tervkönyvet megkaptam, láttam feladatomat, láttam, hogy mikor kell erősítenem a lendületet. Amikor a tervkönyvet megkaptam, fokozatosan felment a termelésem 102—­103 száza­lékra, majd sikerült felemelnem egészen 120 százalékig. A sztálini műszakban pedig normámat 129 százalékra teljesítettem. Az ötéves terv beindítása még fokozottabb munkára buzdít és biztos vagyok abban, hogy továbbra is egyre magasabban fogom teljesíteni ter­vemet.« Kujalek szaktárs jó eredményei is bizonyítják azt, hog­y min­den üzemben, minden területen alkalmazni kell a tervkönyvecskét Minden dolgozó maga vezesse a tervkönyvét. Minden dolgozó maga ellenőrizze, hogy teljesítette-e feladatát? A tervkönyvecske hosszú időn keresztül megmutata egy egy dolgozónak a fejlődését, módot nyú­lt arra,, hogy jutalmazások, ki­tüntetések alkalmával áttekinthessük tevékenységét és jó munkája eredményeképpen a megérdemelt jutalomban részesíthessük. Molnár Endre

Next