Vörös Fonal, 1952 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-25 / 1. szám

A Sztahanov komplexmozgalom segítségével nyerte el a Szegedi Textilművek a Minisztertanács vándorzászlaját A 1­9 augusztus 20-ra hirdetett munkaversenyben a könnyűipari és s érelmezésipari minisztériumok vállalatai közöl győztesen kerül­tünk ki és ezzel megnyertük a minisztertanács vándorzászlaját. Ez az eredmény azonban nem hagyott bennünket pihenni, hanem köz­vetlenül az ünnepségek lezajlása után felülvizsgáltuk terveinket, számba vettük műszaki adottságainkat és ezek alapján megállapí­tottuk, hogy a zászló megtartása érdekében további erőfeszítésekre v­agyunk képesek. Megfogadtuk Altuchov szovjet főmérnök elvtárs­inak az ünnepségen hozzánk intézett újabb útmutatásait, melyek a Sztahanov komplexmozgalom továbbfejlesztésére és kiszélesítésére vonatkoztak. Már az elmúlt időszak tapasztalatai alapján tudtuk, hogy a párt és szakszervezet hatékony támogatása nélkül a Sztahanov komplex­­m mozgalmat igazi mozgalommá nem tudjuk szélesíteni és ezért pár­tunk és szakszervezetünk vezetőségéhez fordultunk támogatásért. A műszakiak javaslatát a mozgalmi szervek azonnal magukévá tet­tek és nemcsak ígéretet kaptunk a támogatásra, hanem gyakorlatilag beigazolódott, hogy a mozgalomnak tömeglendületet főiként a párt­­szervezet adott és ezzel mozgósítottuk dolgozóinkat a Sztahanov komplexmozgalom megértésére, elfogadására és gyakorlatbavételére. A­z augusztusi versenyek során mi a Sztahanov komplex mozg­almat­­igy csak üzemünk egy részében vezettük be és már ezen keresztül is sikerült jelentős eredményt elérni, mert hiszen az egyik gépcso­portunk 10,5 százalékkal magasabb teljesítményt ért el, mint a moz­galom bevezetése előtt. Ezt a vonalat kellett tehát tovább vinnünk, ebben láttunk lehetőséget termelésünk további emelésére, munkánk tervszerűbbé tételére, dolgozóink szakmai továbbképzésére, gépeink karbantartásának és tisztaságának javítására, melyek mind komoly tényezők ahhoz, hogy termelési eredményeink javulhassanak. Mielőtt szervező és műszaki munkálatainkat megkezdtük volna, minden üzemrészben értekezletet tartottunk, népnevelőinkkel is meg­ismertettük a Sztahanov kompleximozgalom lényegét és további kifejlesztésének lehetőségeit és a hozzá szükséges feltétel­eket, ame­lyeken keresztül a zászló megtartása érdekében sikeresen vehetünk részt a további versenyben. Elmondottuk dolgozóinknak a Sztahanov komplexmozgalom fénye­­-Lé­gét, amelynek széleskörű bevezetéséhez a következő szervezési munkák sükségesek. A mozgalom bevezetése előtt egy statisztikai brigád megálla­pítja, hogy melyek az üzemen belül a legmagasabb termelékenysé­get elérő gépek, illetve fonónők. Ezt követőleg egy műszaki felül­vizsgáló brigád, amely az üzem legjobb szakembereiből tevődik össze, megállapítja, hogy melyek azok a műszaki adottságok, amelyek lehetővé teszik, hogy ezeken a gépeken a legmagasabb termelési eredmények születhessenek. Ezzel párhuzamosan egy munkamódszer értékelő és megállapító brigád felülvizsgálta, hogy kiik a legjobb dol­gozók, akiknek legjobb munkafogásaikkból össze lehet állítani a leg­jobb munkamódszereket Kovaljov szovjet mérnök módszere alap­ján. A műszaki felülvizsgáló brigád munkája alapján meghatároz­tuk a legjobb műszaki, illetve technológiai gépi előírásokat, erre betanítottuk a műszaki brigádokat, amelyek pontos előírás alapján az összes gépeinken ezt határidőre végrehajtották. Gépbeállítások előtt és után megnéztük az 1000 orsóórára eső szakadásokat, hogy a gépbeállítások után, amikor az orsófordulatokat is felemeljük, ne legye­n nagyobb a szakadások száma. A műszaki feltételek megteremtésével párhuzamosan kellően be­­bíz tanított munkamódszerátadók segítségével dolgozóinkat a leg­jobb munkafogásokra betanítottuk. Minden brigád előre elkészített tervek alapján végezte el munkáját. Ezeket a terveket a brigádstagok átbeszélték egymással és minden szükséges segédeszközt (szerszá­mok stb.) előre megszereztek, hogy ezek hiánya menet közben mun­kájukat ne gátolja. Ezek a tervek úgynevezett Sztahanov k­omptex­­tervek, amelyekben úgy a felelősök, mint a határidők pontosan fel vannak tüntetve. A munka jó megszervezése érdekében létrehoztuk még a szervezőbrigádot. A szervezőbrigád minden egyes munka­kört felülvizsgál, a terhelést a norm­amegállapítók segítségével meg­határozza és a munkakört a jelenlegi helyzet figyelembevételével tel­jes egészében megszervezi. Ennek az eléggé hosszadalmas és szívósságot követelő mun­kánknak az eredményei igazolják, hogy elképzelésünk a termelés emelésének elérésére e mozgalmon keresztül reális volt, mert hiszen jóval túlszárnyaltuk az első féléves eredményeinket és így éves ter­vünket 106,5 százalékban teljesítettük, ami azt jelenti, hogy már december 11-én befejeztük éves tervünket, elsőnek az összes pamut­fonodák között. Általános gyári eredményeink közül egyes dolgozóink egészen kiváló eredményeket értek el, amelyekkel a fennálló szovjet normá­kat nemcsak elérték, hanem túl is teljesítették. Ezek közül meg kell említenünk Csonka Mária gyűrűsfonónőt, aki 810, Kiss Ilona 802, Barna Béláné 800 és Nagy Valéria, aki mindössze öt hónapja dol­gozik gyűrűsfonógépen, 807 km/1000 pó. eredményt ért el 27-es metrikus fonalnál. J­úlius hónaphoz képest termelésünk globálisan 9,2 százalékkal emelkedett a gyűrűsfonodában, míg lánccsévelő üzemünkben 46,2 százalékkal, ami elsősorban annak volt az eredménye, hogy dolgo­zóinkat a legjobb munkamódszerekre tanítottuk be. Munkánk közben a gyűrűsorsó fordulatot a 8782-es átlagról majdnem 9400-ra tudtuk felemelni, ami 7 százalékos emelkedésnek felel meg és emellett még fona­legyenlőtlenségünk is 1,6 százalékkal javult, valamint a fonal szálszakadása a gépeken is csökkent. Ahogy látjuk, a Sztahanov komplex mozgalom nem egyetlen mozgalom, hanem a Szovjetunióból kapott több mozgalomnak az összhangbahozatalából és ezeknek egyesítéséből áll. Ennek a moz­galomnak köszönhetjük főképpen, hogy a minisztertanács vándor­zászlajáért folyó küzdelemben az első voltunk. Ennek a mozgalom­nak a sikere nyomán javasolta üzemünk pártszervezete a SZOT-nak, illetve a Könnyűipari Minisztériumnak, hogy a mozgalom ismerteté­sére Népszava-szerdát tartsunk üzemünkben, hogy a többi üzemek is tudomást szerezzenek ennek a jelentőségéről. A 2. sz. Pamutipari Tröszt is felismerte ezt a nagy jelentőségét a mozgalomnak, hogy ez nemcsak a pamutfonodáknál, hanem a szövödéknél, sőt nehéz­ipari üzemeknél is sikeresen alkalmazható és ezért a Kőbányai Szövő­gyárnál ez év januárjában Altuchov elvtárs és a minisztérium rész­vételével ankétet rendezett, amelyen megvitattuk a mozgalom lehe­tőségeit és a többi üzemekbe való bevezetésének feltételeit. Ezekből láthatjuk, hogyan jutott el a Szegedi Textilművek a Szovjetunió baráti segítségével és élenjáró tapasztalatainak alkal­mazásával a Minisztertanács vándorzászlajáért folytatott versenyben az elsők közé. Csepreghy Győző műszaki vezető VJShiLa Zeneit Kiváló teljesítményekkel harcolnak a Nőiruhagyár dolgozói Rákosi elvtársnak tett fogadalmaik teljesítéséért A Nőiruhagyár a ruházati üzemek között folyó versenyben 1951. évben lemaradt. Ehhez hozzájárult az is, hogy az üzemben elhanya­golták a felvilágosító munkát. Az újonnan bekerülő dolgozók nem érezték jól magukat és ennek következtében nagyméretű volt a munkaerőhullámzás. Sok dolgozó kérte elbocsátását, vagy elhelyezé­sét. Nagy nehézségekkel kellett megküzdenie az üzem vezetőségének, hogy december 28-ára a tervet teljesíteni tudják. Az üzem régi problémája a minő­ség megjavítása és a munkafegye­lem megszilárdítása. Ezzel részle­tesen foglalkozott múlt év április 15-én a Szabad Nép és a »Vörös Fonal« április 25-i számában ugyan­csak cikket közöltünk erről Végh Tibor igazgató elvtárstól. A Sza­bad Nép bírálatát és útmutatását magukévá tették az üzem dolgozói. A legdöntőbb feladatnak tekintet­ték a minőségi munka megjavítása érdekében a Szuhoverhova-mozga­­lom elterjesztését, amit minden Somogyi János sztahanovista­­ szalagvezető irányítja az »Előre« és szalagon megszerveztek. Brigádok alakultak és hetenként kiértékelték munkájukat, a legjobbakat pedig a vállalatvezetőség megjutalmazta. Erős verseny indult a brigádok kö­zött és ennek következtében fokoza­tosan javult a minőség, így követ­kezett be, hogy amíg 1951. első negyedévében 87,6 volt a minőségi termelés, a többit pedig a RAGI nem vette át, az év végére már 99.1 százalékra javult, a RAGI-vissza­­vetés pedig 0.9 százalék volt. Ezt az eredményt azóta is tartják. »November 7« szalag munkáját. Versenyre hívta az Egyenruházati Vállalattól Király elvtárs szalagját, hogy melyikük tudja rendszeresen mindenkori tervét 5 százalékkal túl­teljesíteni. Vállalta, hogy a Koval­­jov-módszer segítségével megszün­tetik a szalagban a 100 százalékon aluli termelést. Somogyi elvtárs két szalagján kiszélesedett a Szuhover­­hova-mozgalom, érvényesül az egyéni felelősség, a dolgozók szíve­sen veszik, hogy társaik valamilyen hiba miatt felhívják figyelmüket és visszaadják kijavításra munkájukat. Az üzem legjobb sztahanovista gé­pésze Matus Sándor, az első tíz­napos dekádban 302 százaélkos normateljesítményt ért el. Ez az eredmény még jobb a decemberi­nél, pedig decemberben is kiemel­kedő teljesítményt ért el és havi keresete 2338,60 forintot tett ki. Rákosi elvtárs születésnapja tiszte­letére vállalta, hogy 1953. első fél­évi tervét március 9-re befejezi, to­vábbá, hogy­ négy szaktárs teljesí­tését a sztahanovista szintre emelt, 260 százalékos normateljesítményre és 99 százalékos minőségi teljesít­mény eléréséért versenyre hívta a szakma legjobb gépésze címért a ruházati ipar összes gépészét. A szalagok kivétel nélkül ver­senybe indultak, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára tett vál­lakásukat eredményesen tudják teljesíteni. A »Május 1« Szalag megfogadta, hogy úgy hajtja végre a szalag­­átállást, hogy a minőségben és ter­melésben ne legyen kiesés. Ez a szalag a Szuhoverhova-mozgalom­­mal lett minőségi szalaggá. Ebben a szalagban Akom László 200 szá­zalékos és Magyar György 180 szá­zalékos normateljesítést vállaltak, úgy, hogy a minőséget 99 százalé­kon tartják. Január 15-én két sztahanovista iskolát indítottak, amely célul tűzte ki az ujjabefércelés szűk kereszt­metszetének megszüntetését. A munkafegyelem terén is megindult a harc. Elsősorban a meggyőzést és a kollektív felelősségrevonást alkal­mazzák a szalagok. Ennek ered­ménye máris mutatkozik. Matus László, a fegyelmezetlen, iszákos dolgozó, becsületes, szorga más munkássá vált. Sar­­kadi András ifjúmunkás, akinek átlagteljesítménye 216 százalék volt még nem kaphatott jutal­mat, mert többször késett. Ahol nem használ a meggyőzés és a kisebb büntetés, ott a vállalatve­zetés fegyelmi jogát gyakorolja és büntetéseket szab ki. Az üzem eredményét rontja a »Vörös Csillag« szalag, ahol 1­2 elvtárs kivételével nem veszik elég komolyan a minőség ellenőrzését, nem helyeznek elég gondot a páro­sításra, ami rontja az üzem ered­ményét. A szalagok között meg­indult lelkes verseny kifejezője pár­tunk és Rákosi elvtárs iránt érzett szeretetnek. Ebben a versenyben lemaradni szégyen. Az „Előre“ és „November 7“ szalagok vezetnek Matus Sándor sztahanovista Súlyos büntetések a munkavédelmi rendelkezések elhanyagolásáért A Szegedi Városi Tanács I. fokú Büntető Bírósága Földi Mihály vállalatvezetőt 600 Ft, Németh József volt biztonsági megbízot­tat 300 Ft, és Juszt József mű­vezetőt 300 Ft pénzbüntetésre ítél­te azért, mert Huszta Ferencné dolgozót balesetelhárítási útmuta­tóval nem látták el, balesetelhárí­tási oktatásban nem részesítették és megfelelő gyakorlat nélkül ve­szélyes munkahelyre tették, mely­nek következtében csonkulás­sal járó baleset érte. A Budapesti Járásbíróság Fábián Ferenc üzemgéplakatost igondat­­lanságból okozott súlyos testi sér­tés címén 3 havi börtönbüntetésre mint főbüntetésre és 400 Ft pénz­bírságra ítélte, mert munkája el­végzése közben a mellé beosztott Göndöcs János lakatos súlyos kéz­csonkulásos balesetet szenvedett, mert Fábián Ferenc a biztonsá­gos munkakörülményekről nem gondoskodott. A Járásbíróság tekintetbe vette az enyhítő körülményeket és a fő­büntetést 3 évre felfüggesztette. A fenti 2 ítélet legyen intő példa a vállalatok igazgatói, műszaki vezetői és dolgozói előtt, hogy a biztonságos munkakörülményeket előirányzó törvényrendelkezéseket mindenkor vegyék figyelembe és követeljék meg azok betartását. Dicséret Szakszervezetünk elnöksége a Belterületi Bizottságot és annak elnökét, Lesti Lajos elvtársat dicséretben részesí­tette az új szakszervezeti ta­gok beszervezése és a rend­szeres tagdíjfizetés terén vég­zett jó munkájukért. 3 Az elmúlt év tapasztalatait felhasználjuk az idei kollektív szerződés megkötésénél A Szovjetunió példája nyomán hazánkban is rátértünk az üzemi kollektív szerződések rendszerére. A kollektív szerződés újabb segít­ség részünkre a szocializmus meg­valósításában. Az elmúlt év máso­dik felében kötöttük meg üzemünk­ben a kollektív szerződést, melyet az üzem problémáira alkalmaztunk, megvitatásába bevontuk üzemünk dolgozóit. A szerződést a vállalat igazga­tója és mint a dolgozók képvise­lője, az üzemi bizottság kötötte meg. Nagy feladatot jelentett ré­szünkre a helyes kidolgozás, mi­vel nem állt rendelkezésünkre meg­felelő tapasztalat és nagy nehézsé­gekbe került, amíg üzemünk dolgo­zóival megismertettük jelentőségét. Az előkészítés feladataira tervet dolgoztunk ki. Első­sorban a funk­cionáriusokat, aktívakat kellett ki­oktatunk, s e célból háromnapos tanfolyamot szerveztünk. A tan­folyam után a reszortmunkáknak megfelelően, brigádokat szervez­tünk, melyek megtették a javasla­taikat, így működtek kultúrneve­­lési, munkavédelmi, társadalombiz­tosítási, sport és egyéb brigádok, amelyek a dolgozók vállalásait és követeléseit készítették el. Ezután egy szövegező bizottsá­got hoztunk létre, amelynek az volt a feladata, hogy a brigádok által készített anyagot feldolgozva, fejezetbe és pontokba foglalja ösz­­sze. Amíg a bizottság az anyag feldolgozását, készítette, a szak­­szervezeti apparátus, am­ely bizon­­ság, bizalmiak rendszeres felvilá­gosító munkát végeztek a dolgo­zók között, hogy a kollektív szer­ződést ismertető értekezletre már konkrét javaslatokkal jöjjenek. Amikor a szövegező bizottság elvégezte munkáját, értekezletre hívtuk az aktívákat és ismertettük velük a szerződést. Ezen az érte­kezleten részt vett az üzemi párt­­szervezet, szakszervezet és a vál­­lalat részéről a műszakiak, terem­mesterek, stb. Ezen a megbeszélé­sen újabb javaslatokat tettek. Utána műhelyértekezleten ismer­tette a műhely vezetője és a mű­hely titkára a kollektív szerződés tervezetét és ehhez a dolgozók megtették kiegészítéseiket, javas­lataikat. Amikor m­ár megtartottuk a mű­­­helyértekezleteket, a műhelybizott­ság ismét összeült, most már a dolgozók javaslatainak birtokában, hogy azok felhasználásával ké­szítse el a végleges kollektív szer­ződést. Amikor a minisztérium és a szakszervezet azt jóváhagyta, ünnepélyes aláíró értekezleten is­mertettük dolgozóinkkal. Megvála­szoltuk nemcsak a beépíthető ja­vaslatokat, hanem azokat is, me­lyeket valamilyen oknál fogva nem építhettünk a szerződésbe és egy­­részét átadtuk a vállalat vezetősé­gének megvalósításra. A szerződést lenyomattuk és le­hetővé tettük, hogy minden dolgozó beszerezhesse. Az elmúlt évi kollektív szerző­dést üzemi bizottságunk nem hasz­nálta fel kellően munkájában. Nem tekintette a munka alapjának a szerződésben foglalt feladatokat. Az elmúlt év tapasztalatai nyomán kötjük meg most az 1952. évi első negyedévre szóló függeléket, mely­ben már az 1951. évi szerződés hiányosságait igyekszünk kiküszö­bölni. A függelék megkötésénél már nagyobb érdeklődést mutatnak dolgozóink, hiszen tudják, hogy ró­luk, az ő ügyükről van szó és ér­deküket szolgálja. A függeléknél már figyelembe vesszük azokat a kérelmeket is, amelyeket az előző szerződésben nem tudtunk meg­oldani. Az 1952-es -­ében üzemi bizottsá­gunk sokkat­­­ban fogja felhasz­nálni a szerződést és munkája alap­jának tekinti. A dolgozók részéről pedig elvárjuk a kellő ellenőrzést, és megjavítjuk a szakszervezeti mozgósáó, nevelő és ellenőrző munkáját. TÖRÖK JÓZSEF Férfiruhagyár ifb-elnöke.

Next