Textilmunkás, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ■■■ • II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1958. JANUÁR 1. Boldog új esztendőt... Írta: Tóth Anna, a szakszervezet elnöke Most, amikor az 1958-as új ejtendő küszöbére lépünk, feltétlenül szükséges, hogy beszéljünk az óévről is egy néhány szót. Emlékezzünk az 1957-es esztendő nagy munkáira, nehézségeire, az elért eredményekre. Életünkre, amely oly sokat javult az elmúlt esztendő alatt. Az 1957-es év kezdetén nehéz harcban álltunk az ellenforradalmi erőkkel, nagy volt még a fejekben az eszmei zűrzavar, sokan nem láttak még előre. Sok volt a fájdalom, meg voltak sebezve a házak és a szívek. Üzemeinkben is az élet, a termelés lassan-lassan kezdett megindulni. Az elmúlt esztendő alatt a párt vezette harcunk eredményes volt. Sikerült elérni, hogy a gazdasági és politikai élet konszolidálódott. A textiliparon belül is a tervek mennyiségi teljesítése az üzemek többségében kielégítő. Ennek alapján az ipar egy sor üzemében lesz nyereségrészesedés. Ez év elején a kormány a szakszervezet javaslatára — az általános béremelésen túl — megszüntette a szombat éjszakai műszakot, az egyes túlzott terheléseket csökkentették úgy, hogy a dolgozókat ebből eredően keresetcsökkenés nem érte. De sok minden van még, amivel nem lehetünk elégedettek, és erről is kell beszélni. Az 1958-as évben tovább kell javítanunk — a termelés mennyiségi teljesítése mellett — a minőséget, nagyobb eredményeket kell elérnünk az anyagtakarékosság, a műszaki fejlesztés terén. Arra kell törekednünk, hogy még jobban csökkenjen az önköltség, gazdaságosan termeljenek az üzemek. El kell érnünk az üzemi fegyelem megszilárdítását minden területen. Harcolni kell a társadalmi tulajdon védelméért, fel kell lépni az üzemi lopások, sikkasztások ellen. Olyan közszellemet kell kialakítani, amely lehetetlenné teszi a társadalmi tulajdon könyngelmű kezelését. Az előttünk álló feladatokat csak akkor tudjuk eredményesen, jól elvégezni, ha az üzemek dolgozóit mozgósítani tudjuk ezeknek a végrehajtására. A jó munka előfeltétele, hogy a dolgozók aktívan résztvegyenek nemcsak a termelésben, hanem beleszóljanak véleményükkel, javaslataikkal a vállalatok munkájának irányításába, ellenőrzésébe. Ezek a feladatok állnak előttünk, szakszervezeti funkcionáriusok, a textilipar vezetői és dolgozói előtt. Meg vagyok róla győződve, hogy közös erőfeszítéseink nem lesznek eredménytelenek. Az új esztendő alkalmából a textilipar minden vezetőjének, az ipar összes dolgozóinak eredményes jó munkát kívánok a szocializmus építésében. Az új esztendőben jó egészségben, vidáman éljenek családjaik körében. A textilszakszervezet elnöksége és a magam nevében kívánok mindenkinek boldog új évet.---------«*■ m ------- !. Szeretettel üdvözöljük mindazon üzemek dolgozóit és vezetőit, akik t éves tervüket határidő előtt befejezték. További sikeres munkát kívánunk! Delegációnk november 2.-án érkezett a lengyel fővárosba. Mint ismeretes Varsót a földdel tették egyenlővé a német fasiszták. A felszabadulás után a városnak csak fél millió lakosa volt. Ma már 1,1 millió ember él itt és az újjáépítés változatlanul nagy ütemben folyik. A teljesen újjáépített városrészek mellett ott láthatjuk ma is a vádoló épületcsonkokát, utcahosszat — vagy éppen csak sejthetjük a hatalmas gazzal benőtt dombokból, — hogy helyükön épületek álltak valaha. Mindemellett Varsót járva az embert nem lehangoltság tölti el, hanem az építő emberi munka optimizmusa. Ez az optimizmus jellemzi a varsóiakat is, akik úgy számítják, hogy szeretett városuk 10—15 év múltán teljesen újjáépül és szebb lesz, mint a történelem folyamán valaha is volt. Varsó új város, de a történelmi múlt patinája jellemzi, mint nálunk pl. Sopront, vagy Egert, mert a műemlékszámba menő városrészeket a megmaradt tervrajzok alapján építették fel. A város összehasonlíthatatlanul levegősebb, tágasabb, mint Budapest. A szűk utcájú óvárostól eltekintve, széles utak, hatalmas terek és a sok park keltik ezt a benyomást, amihez tekintetbe kell venni a még beépítetlen területeket is. Első utunk a varsóiak büszkeségéhez, a Kultúra és Oktatás Palotájához vezetett. Ezt a palotát a Szovjetunió ajándékozta a lengyeleknek és szovjet szakemberek vezetésével 5 év alatt épült. A palotát a pesti Hősök terénél legalább háromszor nagyobb tér övezi. Az épület 334 méter magas és 34 emelete van. A 30. emeleten, mely kilátószerűen van kiképezve, éppen a 3003- ik szoba ajtajánál írtuk meg üdvözlő lapjainkat. Ez a hatalmas épület kolosszus Varsó kulturális központja. Könyvtárak, kiállítási csarnokok, két színház, több mozi, fogadótermek, három uszoda, tornatermek, étterem, télikert találhatók benne. Külön kell szólnunk a méreteiben és kivitelezésében egyaránt impozáns kongresszusi teremről, melyhez hasonló kevés van Európában. A 3000 embert befogadó hatalmas köralakú terem alaptónusát a hófehér, égőpiros és arany együttes színhatása adják. Minden káprázatos pompája mellett a terem nemes egyszerűsége és hatalmas méretei ragadják meg a szemlélőt. Az egész palotát belül mindenütt márvány borítja. Számtalan festmény, gobelin, szobrok, mozaikok, domborművek, fafaragási mennyezetek teszik feledhetetlenül széppé a művészetnek, az ember alkotó erejének, a szocialista szolidaritásnak ezt a szimbólumát. Lengyelek az ország minden részéből, külföldiek a világ minden tájáról nap mint nap tömegesen tekintik meg ezt a csodálatos alkotást. Ugyancsak az elragadtatás hangján kell megemlékezni az óvárosról is. Ezt teljesen eredeti állapotába építették újjá. Erről csak annyit: egy rész nemcsak lengyel, hanem egész Európa népeinek múltjából, andalító romantika, testet öltött történelem. Innen azzal a fájó nosztalgiával távoztunk, hogy jó lenne még egyszer 20 évesnek lenni és holdfényes éjszakákon az Óváros zegzugos utcáin andalogni. Aisztelegtünk az Ismeretlen Katona sír-Jájánál is. Ez még romjaiban van. Az emlékművön márvány táblák hirdetik, azoknak a lengyel hazafiaknak dicsőségét, akik a világ minden táján — Spanyolországban, Norvégiában, Afrikában, — harcoltak a fasizmus ellen és életüket áldozták a szabadságért és az emberi haladásért. Megindultan szemléltük a volt gettó területén felállított emlékművet is. Az emlékművön uralkodó szoborcsoportozat szívbemarkolóan szemlélteti az öregek és gyermekek kiszolgáltatottságát, és a fiatalok harcos szembeszállását a vadállati fasiszta terorral. Varsónak is van citadellája. Ez ugyan nem hegyen, hanem csak egy kis dombon épült és, hogy teljes legyen a hasonlóság a Visztula folyam szegélyezi. A citadellát a Pilsudszky rezsim alatt börtönnek használták. Itt voltak bebörtönözve a munkásmozgalom legjobbjai. Emléktábla és jelképes sírhelyek emlékeztetnek azokra, akik életüket adták a munkásosztály felszabadításáért Ezeken a helyeken, de a városban is sok helyen fellelhető síroknál és emléktábláknál virágerdőkkel, égő gyertyákkal áldoztak a varsóiak ezekben a napokban a fasiszta terror áldozatainak. Még néhány benyomásunk a városról. A közlekedést túlnyomórészt trolibuszok és autóbuszok bonyolítják le. Kevesebb a villamos, mint Pesten és ezek épúgy, mint nálunk, főképp a külvárosok forgalmát bonyolítják és épp oly zsúfoltak, mint a mieink. A Varsó és környéke közötti összeköttetést modern, áramvonalas villamosvonatok biztosítják. A személygépkocsiforgalom is nagy, több a magántulajdonban lévő autó, mint nálunk. A varsói emberek egyszerűbben ruházkodnak, mint a pestiek, a varsói nők ha nem is annyira divatosak, de éppen olyan csinosak, mint a pestiek. Részt vettünk a lengyel—finn világbajnoki selejtező mérkőzésen. A Stadion befogadóképessége szintén 100 000 fő. Kiképzése amfiteátrum-szerű. Véleményünk szerint általános látási viszonyai jobbak, mint a mi Népstadionunké. Feltűnt még az is, hogy a mérkőzésen több vidéki vett részt, mint nálunk. Teherautók és autóbuszok tömege szállította a vidéki labdarúgó rajongókat a Stadionba az ország minden részéről. Jóleső érzéssel tapasztaltuk azt a nagyrabecsülést és szeretetek melyet a lengyelek a magyarok iránt tanúsítanak. A magyar— lengyel barátság itt élő történelmi hagyomány, új tartalommal, a proletár internacionalizmussal telítve. Ezt a hagyományt a ma élő generációban tovább mélyítették azok a tapasztalatok, melyet, mint emigránsok, vagy hadifoglyok Magyarországon a magyar munkásmozgalomban szereztek a II. világháború folyamán és azok a tapasztalatok, melyeket a két nép felszabadulása után a baráti együttműködés során tapasztaltak. Büszke megelégedéssel vettünk búcsút a poraiból megelevenedett szocialista Varsótól, mint a munkáshatalom és alkotókészség megtestesült szimbólumától. Tóth Tibor Részlet az újjáépült Varsóból. TEXTILES BÁL január 18-án az Építők Szakszervezetének Rózsa Ferenc kultúrotthonában A meghívókat az üzemi bizottságok osztják szét 1ó mulatóst! „SZORGOS KEZEK.“ Egy kiállítás díjnyertes képe. Szabó Lajos, a Budai Pamutfonó dolgozójának felvétele. FELHÍVÁS! Textilipari szervezett dolgozók! Választott szakszervezeti vezetők! Aktivisták! Az ipar összes dolgozói! SZAKSZERVEZETÜNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE hozzátok fordul, hogyközös erővel véget vessünk az üzemi lopásoknak, véget vessünk a sok helyütt elharapódzott, a nép erkölcsét bemonkoló, megalázó, szégyenteljes állapotnak. Dolgozóink többsége becsületes, népi demokráciánkhoz hű ember, aki nem felejtette még el az erkölcsileg züllesztő tőkés kizsákmányolást, a nyomort, a megaláztatást. _ Éppen ezért becsülik meg a mát és szorgalmas munkával építik a szocializmust. Mindenekelőtt őket károsítják meg a tolvajok, az ő zsebükből lopják ki a pénzt. Minden ellopott méter áruval kevesebb a gyár termelési értéke, kevesebb a nyereségrészesedés és kevesebb az áru, amit a dolgozók vásárolhatnak. A folyamatos munka feltételeit a nyersanyagot gyapotot, gyapjút is veszélyeztetik ezek a személyek, hiszen a külföldön eladott áruinkért vásároljuk a nyersanyagot. AZ ELLENFORRADALOM IDEJÉN a népvegyon őrizetlen maradt. A börtönökből szabadult bűnözők, tolvajok másokat is lopásra buzdítottak és a gyenge jellemű emberekkel együtt fosztogatták az üzem, az állam vagyonát. A zsákmányszerzés lehetősége sok embert szégyenteljes útra vezetett. Az ellenforradalom szennyes hullámai még nem mindenütt húzódtak vissza. A tolvajok között ott vannak a letűnt úri világ munkássá vedlett tagjai, akik nemcsak egyéni haszonszerzőből lopnak, rongálnak, hanem azért is, hogy ezzel ártsanak népi demokráciánknak. Ott vannak a részegesek, a lumpenproletárok, akik „megszokták" a lopást. Ott vannak a megtévedt emberek. Ideje, hogy lefogjuk a tolvajok kezét, s a megtévedteket jó útra vezessük! Az ipar vezetőinek s becsületes dolgozóinak összefogása bizonyosan eredményre vezet! AZ IGAZGATÓK INTÉZKEDJENEK, hogy rend legyen az üzemben. Szüntessék meg az egyes műhelyekben lévő tarthatatlan öltözőhelyzetet. A művezetők legyenek határozottak, ne hunyjanak szemet a fegyelmezetlenségek, a lopások felett. A becsületes dolgozók előtt nem népszerűtlen, ha valalki rendet és fegyelmet követel Szakszervezeti bizottságaink vizsgálják meg alaposan a lopások okát, forrását és követeljék meg a határozott intézkedéseiket. Ugyanakkor a szakszervezeti bizalmiak segítségével indítsanak széleskörű nevelő munkát. Rözgyűléseken ismertessék a fegyelmi határozatokat. Működtessék újra a társadalmi bíróságokat. Hozzanak létre becsületes dolgozókból őrbrigádokat. Tartsanak bizalmi csoportonként megbeszéléseket, hivatkozzanak a munkásöntudatra, amely dolgozóink többségében megvan. A MOST MEGALAKULÓ ÜZEMI TANÁCSOKNAK adják első feladatul, hogy vegyenek részt ebben a munkában. Világos szóval értessék meg a dolgozókkal, hogy a tolvajok által ellopott milliókkal a nép életszínvonalának emelését akadályozzák. Szakszervezeti aktivisták, szervezett dolgozók, az ipar kiváló művelői, munkások, ifjúmunkások! Fogjunk össze bátran és nyíltan harcoljunk a kapitalista múlt romboló öröksége ellen, őszinte szóval, tiszta öntudattal rántsátok vissza a lejtőről munkástársaitokat, harcoljatok a munkásbecsületért. Embereket, családokat mentetek meg ezzel a gyalázattól, a legsúlyosabb büntetéstől, a munkásosztály megvetésétől. Fogjátok le a tolvajokat és a magukról megfeledkezett munkástársak kezét! SZÉGYENÍTSÉTEK meg a munkásbecsület bemocskolóit! Bízunk abban, hogy a szervezett dolgozók összefogásával rendet teremtünk üzemeinkben és meggátoljuk a lopásokat. A MAGYAR TEXTILIPARI DOLGOZÓK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE