Textilmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A művezetői hivatás megújulásáról Beszélgetés Dobrotka László miniszterhelyettessel, és Turáni Józseffel, a központi vezetőség titkárával AZ ELMÚLT ÉVTIZEDET AKÁR A MŰVEZETŐI HIVATÁS MEGÚJULÓ KORSZAKÁNAK IS NEVEZ­HETNÉNK, HISZEN EGYMÁST KÖVETTÉK AZOK AZ INTÉZKEDÉSEK. KÖZÖTTÜK NEM UTOLSÓSOR­BAN A MŰVEZETŐI BÉREK EMELÉSE, AMELYEK KIVÉTEL NÉLKÜL E PÁLYA PRESZTÍZSÉT, A TER­MELÉSBEN BETÖLTÖTT JELENTŐSÉGÉT VOLTAK HIVATOTTAK EMELNI. A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE MÁR 1972-BEN MEGVIZSGÁLTA A MŰVEZETŐK HELYZETÉT, JO­GAINAK, HATÁSKÖRÉNEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉT A TEXTILIPARBAN. AZÓTA EGY SOR HATÁROZAT, S ENNEK NYOMÁN EREDMÉNY SZÜLETETT, ME­LYEKET VÁLLALATI, S IPARÁGI SZINTŰ TAPASZ­TALATCSERÉKEN ADNAK TOVÁBB. FINOMÍTANAK A SZAKEMBEREK. LEGUTÓBB A KÖTSZÖVŐIPARI MŰVEZETŐK HELYZETÉRŐL RENDEZTEK TAPASZ­TALATCSERÉT. S ENNEK KAPCSÁN BESZÉLGET­TÜNK NÉHÁNY KÖTSZÖVŐIPARI, EBBŐL IS KÖ­VETKEZŐEN TÖBB SAJÁTOS TEXTILIPARI GOND­RÓL DOBROTKA LÁSZLÓ KÖNNYŰIPARI MINISZ­TERHELYETTESSEL és Juráni Józseffel, szak­­szervezetünk KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK TIT­KÁRÁVAL. " — 1973-ban­­ kormányhatá­rozat született arra, hogy a művezetőknél biztosítani kell a munkáltatói jog gyakorlá­sának lehetőségét — mondja bevezetőül Dobrotka László.­­— Rendezni kell az irányí­tásban betöltött szerepét úgy, hogy a rábízott kollektíva tényleges vezetőjévé váljon, s rögzíteni kell az ezzel kap­csolatos jogait, kötelezettsé­geit. 1974-ben a szakszerve­zettel készítettünk együttes irányelveket a feladatok meg­oldására. Ilyen alapelv volt, mely szerint meg kell hatá­rozni a művezetők helyét a vállalati szervezetben, azt megvizsgálni, hogy mely te­vékenységek tartoznak a mű­vezetőkre, milyen munkák vá­laszthatók le, s melyek nem a szorosan vett feladatok. Ugyanakkor annak módszereit is ki kellett dolgozni, hogyan tehető a művezetői káderállo­mány alkalmasabbá a meg­növekedett feladatok ellátásá­ra.­­ Az elnökség és a Köny­­nyűipari Minisztérium leg­utóbb 1979. április 10-én tár­gyalta a közvetlen termelés­­irányítás korszerűsítésének helyzetét — veszi át a szót Turáni József. — Az elnök­ség megállapította, hogy a vál­lalati kezdeményezések ta­pasztalatai összességében ked­vezőek. Megerősítette 1977. évi határozatát, miszerint a kor­szerű művezetői szabályzatok elkészítését, a teljes körű megvalósítást 1980 végéig be kell fejezni. — Melyek a közszövőipart közelebbről érintő miniszté­riumi és vállalati feladatok? — Olyan mintaszabályzat kidolgozása — válaszolja a miniszterhelyettes —, amely megfelel a minisztertanácsi rendelet követelményeinek, s figyelembe veszi a textilipari sajátosságokat is. A szabály­zatot valamennyi vállalatnál széleskörűen kell ismertetni. A mintaszabályzatot sikere­sen alkalmazó vállalatok ta­pasztalatait összefoglalni, ér­tékelni, elterjeszteni vala­mennyi vállalatnál. Kialakíta­ni a művezetőképzés, tovább­képzés rendszerét. A vállala­ti feladatok közé tartozó a művezetők helyzetének elem­zése, a folyamatban levő re­konstrukciók hatásainak vizs­gálata, s az, hogyan szüksé­ges ezt követni a vállalati szervezeti rendszer korszerű­sítésével. A termelésirányítás korszerű feltételeinek megte­remtésével együtt kialakítani a művezetői munkakör betöl­tésének feltételrendszerét. Eh­hez kapcsolódóan megterem­teni a sajátos anyagi, erköl­csi érdekeltségi rendszert. Mindezek alapkövetelmények­ként­ lettek meghatározva. A szakszervezettel együtt azon­ban úgy láttuk, hogy a kez­deti lendület után a szakága­zatban megtorpant a munka. Ezért határoztuk el közösen, hogy a fonodás, szövődei te­rületekhez hasonlóan tapasz­­talatcsere-ankétot szervezünk. Közösen kellett hogy meg­ismerjük a közszövőipari vál­lalatoknál kialakult helyzetet, s úgy értékelni a művezetői munka korszerűsítésében ki­fejtett vállalati gyakorlatot, meghatározni a további ten­nivalókat. Egy sor olyan buk­tatója van az átszervezésnek, melyet a tapasztalatcserével el lehet kerülni. Épp ezért három vállalat írásos beszá­molóját előre kiadtuk a vál­lalatok vezetőinek, vszt-titká­­rainak, egy-egy művezetőnek, bizalminak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezeket a sémákat akarjuk rákénysze­ríteni a vállalatokra, hiszen a sokszínű üzemi gyakorlatot egyetlen modell sem tudja ki­fejezni, de iránymutatásként helyesen alkalmazható. — Kedvező — mondja is­mét Turáni József —, hogy a kötszövőiparban is mind több helyen kezdték meg a mű­vezetői munka átszervezését, így például a HÓDIKÖT-ben, a Budapesti Harisnyagyárban, a Habselyem Kötöttárugyár­ban és a Váci Kötöttárugyár­ban. Az első három beszámolt írásban a tanácskozáson. Úgy érezzük, az új, megnövekedett követelményeknek leginkább a HÓDIKÖT szabályzata fe­lel meg. A Habselyem Kö­töttárugyárban egy ideig meg­torpantak a korszerűsítéssel, s csak most láttak hozzá ismét újult erővel e munkához. A tapasztalatcsere alapján meg­állapítható, hogy a legkedve­zőbb eredményt ott érték el, ahol a termelésirányítók, mű­vezetők feladat- és jogköré­nek meghatározása összekap­csolódott a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésé­vel is. Nemcsak azt oldották meg, hogy egy vagy két lép­csővel magasabb vezetési szintről csoportosították át a jogokat, hanem átgondolva a teljes vállalati tevékenységet minden irányítási szinten ren­dezték a jogokat és a köteles­ségeket. — Az írásos tang­­alaton túl további két válla­at ered­ményes munkáját ismerhet­tük meg — folytatja az érté­kelést a miniszterhelyettes. — Megállapítottuk, hogy a kilenc kötszövőipari vállalat mintegy kétharmadánál történtek szá­mottevő eredmények, a töb­binél azonban még csak el­képzelések, s csak kezdeti po­zitívumok jelentkeznek. Ösz­­szességében megállapítható, hogy a művezetés javításának napirenden tartását mindenki rendkívül fontosnak tartja még akkor is, ha más-más ol­dalról közelíti meg. Világos­sá vált az a vállalati szán­dék, hogy e témában nem lehet lezárt folyamatokról be­szélni. A már megtett kor­szerűsítési lépéseket is állan­dóan finomítani kell a meg­változott, növekvő igényekhez igazítani. Különösen a kon­fekció-tevékenység művezeté­se megoldatlan. Pedig ez a kötszövőipar legjelentősebb technológiai feladata, s még­A TERMELÉS PARANCSNOKAINAK HELYZETÉ­RŐL, A VÁLLALATI SZERVEZETBEN ELFOGLALT HELYÉRŐL, MEGBECSÜLÉSÉRŐL FOLYT TAPASZ­TALATCSERE TEHÁT NEM BIZONYULT ÜRES SZÓ­­CSÉPLÉSNEK. MINDEN BIZONNYAL HOZZÁJÁRUL AHHOZ HOGY A VÁLLALATOKNÁL A MŰVEZE­TŐK FELADATAINAK, JOG- ÉS HATÁSKÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSÁNÁL MIND KEVESEBB LEGYEN A FÉLREÉRTÉS, S MIND TÖBB A HASZON, AMELY A SZERVEZETT HATÉKONY VÁLLALATI MUNKÁ­BAN REALIZÁLÓDIK. KIMMEL J. EMIL is itt rendelkeznek a legke­vesebb tapasztalattal. Ezért felkértük a vállalatokat, hogy tanulmányozzák a nagy ruha­gyárak művezetőinek munká­ját, s ennek alapján tegyék meg intézkedéseiket. A vitában érzékelni lehe­tett, hogy az üzemvezetők, művezetők, szakszervezeti tisztségviselők, akik már vala­milyen módon a korszerűsí­tett rendszerben dolgoznak, sajátjuknak is érzik azt. Még az ötletszerű, spontán kérdé­sekre is szakértően adtak vá­laszt. — Mely témákban bontako­zott ki a legnagyobb érdek­lődés? — Leginkább az érdekelte a részvevőket — válaszol is­mét a miniszterhelyettes —, hogy hol helyezhető el a kü­lönböző technológiai folya­matoknál a vezetés azon utol­só láncszeme, ahol az irányí­tásban az anyag, ember, gép egységében a folyamatokra hatással lehetnek, és ahol a vezetőknek a szükséges jog­köröket biztosítani kell. Fel­vetődött, hogyan lehet a ter­melésirányítást úgy korszerű­síteni, hogy az következete­sen vonja maga után a veze­tés valamennyi területén az ésszerű decentralizálást és az irányítási szintek csökkenté­sét. Szerintünk e gondok fő­leg abból adódnak, hogy a művezetői kérdés rendezése több vállalatnál csak rész­­megoldásként jelentkezik. — Milyen hiányosságok ta­pasztalhatók még az új irá­nyítási rendszerben? — Szerintünk — fejtegeti Turáni József — a művezető­nek számos vállalatnál csak a feladataik szaporodtak meg. Ezek nem párosulnak meg­felelő jogkörrel, így az új irá­nyítási rendszer nem képes az elvárt hatékonysággal működ­ni. Ugyanakkor azt javasol­juk, hogy az új rendszerek kidolgozásánál és a személyek kiválasztásánál arra is figye­lemmel kell lenni, hogy a jog­körök kiterjesztése e posztok­ra olyan vezetőket igényel, akik tudnak is élni ezekkel, érdemben gyakorolni mind­azokat a jogköröket, melyek eddig üzemvezetői, vagy még magasabb szinten voltak biz­tosítva. — Milyen sajátos szakszer­vezeti tennivalókat vet fel a művezetés korszerűsítése? — Alapvető fontosságú fel­adat a művezető és a bizal­mi hatékony együttműködésé­nek szervezetszerű biztosítása. Annak idején a bizalmi ha­tás- és jogkör kiterjesztésénél az volt a gond, hogy nincs a bizalminak partnere. Most a vállalati­­ irányítási rendszer korszerűsítésekor és a várha­tó szakszervezeti szervezeti módosításokkor ügyelni­­kell arra, hogy a hatás- és jogkör­ben valóban szinkronban le­gyen a művezető s a bizal­mi. Sok félreértés adódik még az úgynevezett négyszögek munkájában. Jó lenne egy­szer és mindenkorra tudato­sítani műhelyszinten is ezek koordináló szerepét, s azt, hogy a négyszögek nem dönt­hetnek testületek helyett, s a mozgalmi vezetőket nem lehet előre elkötelezni szűk körű megbeszéléseken. Nélkülözhetetlen a jó mun­kához, hogy a szakszervezet az aktíváin keresztül a szer­vezés minden szakaszába be­kapcsolódjon. Az átszervezés­sel párhuzamosan a munka- Verseny-szabályzatot, egyéb szervezeti kérdéseket is mó­dosítani kell. Ezeket a felada­tokat szintén közösen kell megoldaniuk a gazdasági és a mozgalmi vezetőknek. január I­TF.XTII SH XKAS -------------------------­ ORVOS-MŰSZAKI TANÁCSKOZÁS Dr. Zsögön Éva államtitkár bejelentette: kijelölték a textilipari üzem egészségügyi kutatóbázist Szocializmust építő társadalmunkban min­den az emberért történik. A gazdasági-műsza­ki vezetők, társadalmi tisztségviselők, orvo­sok százai dolgoznak azon, hogy javuljon a munkahely biztonsága, kulturáltsága, hogy megelőzzék a családi tragédiák­at. E feladatoknak mind magasabb szinten csak úgy lehet eleget tenni, ha a dolgozók egészségéért, a biztonságos munkakörülmé­nyekért felelős gazdasági, társadalmi­ és üzemegészségügyi Vezetők összehangoltan, egymást segítve dolgoznak. E közös cél elősegítése érdekében 1979. no­vember 29-én szakszervezetünk megrendezte — az iparban először — az országos textil­ipari orvos-műszaki tanácskozást. A tanácskozás célja a SZOT-plénum 1978. november 17-i állásfoglalásából adódó fel­adatok megvitatása, valamint szakszerveze­­tünk központi vezetősége 1979 májusi határo­zatának végrehajtásával kapcsolatos orvosl­ás műszaki feladatok elemzése volt. »Külö­nös tekintettel a megelőző, nevelő és fel­­világosító munka fokozására, illetve a hallás­­károsodás megelőzésére. Szakszervezetünk ezzel a tanácskozással lehetőséget és segítséget kívánt nyújtani a gazdasági, műszaki, társadalmi vezetők és az üzemorvosok közötti jobb, konstruktívabb együttműködés kialakításához. A munkások egészségének megóvása párt­­határozat. Ezt szolgálja az üzemegészségügy. Különösen fontos ez olyan iparágban, ahol magas a nők és fiatalok aránya. A SZOT titkára Duschek Lajosné, az egész­ségügyi államtitkár dr. Zsögön Éva, és a könnyűipari miniszterhelyettes dr. Szabó Im­re, egyaránt hangsúlyozták az együttműkö­dés jelentőségét és fontosságát. Az egészségügyi államtitkár a tanácskozá­son bejelentette, hogy az országban a ko­hászat után a textiliparban találták meg azo­kat a feltételeket, amelyek biztosítják egy üzemegészségügyi kutatóbázis létrehozását, illetve funkcionálását. E célra a győri Tex­­tiles Rendelő Intézetet jelölték ki. Kö­zismertek a textilipar egészséget káro­sító ártalmai, mint például a rossz klíma­­viszonyok és légállapotok, a magas zajszint, a porártalom, valamint az álló- és járó mun­ka. Ezek felszámolásához, illetve csökkentésé­hez a kutatóbázis tapasztalatai hasznos ja­vaslatokat, módszereket adhatnak, amit szak­szervezetünk — a Könnyűipari Minisztérium­mal közösen — a középtávú szociálpolitikai tervek összeállításánál jól hasznosíthat. A korreferátumok bemutatták azokat a gyakorlatban jól bevált együttműködési mód­szereket, amelyeknek széles körű elterjesz­tése szükséges. Az együttműködés fontossá­gáról egyaránt beszélt szb-titkár, vezérigaz­gató, üzemorvos és jogász. Valamennyien megerősítették és hangsúlyozták, hogy a jö­vőben a különböző korszerűsítéseknél, fej­lesztéseknél, üzem- és munkaszervezéseknél elengedhetetlenül fontos az üzemorvos taná­csát, javaslatait is igényelni. Továbbá: a kü­lönböző anyagi ráfordításoknál szigorúan rangsorolni, differenciálni kell annak érde­kében, hogy a megtett intézkedések lehető­leg a dolgozók többségének egészségügyi fel­tételeit javítsák. A hozzászólók mindegyike egységesen úgy értékelte, hogy aktuális időben került meg­rendezésre a tanácskozás. Nem az volt a cél, hogy azonnal megoldjuk valamennyi gondun­kat, de az igen, hog­y a sok hasznos észrevétel, javaslat közelebb vigyen a nehézségek felszá­molásához. A gazdasági-társadalmi vezetők és az orvosok részéről megnyilvánuló lenniakarás biztosíték arra, hogy az együttműködés a jö­vőben általános legyen. S mindez az egész textilipar dolgozóinak az egészségügyi hely­zetét fogja végső soron javítani. Elősegítik majd, hogy a textilmunkások körében keve­sebb legyen a foglalkozással összefüggő meg­betegedés. DR. HOJCSKA MÁRIA ellenőrző főorvos Rekonstrukció a fejekben is Darabokra szétszedve hever két SZTB-gép is a Magyar Posztógyár szövődé­sé­ben. Pin­tér János lakatos ügyes ke­zekkel kezdi meg az összesze­relést. Rugós színváltó szerke­zetet, úgynevezett VSD-t sze­rel fel. Ha elakad, elővesz egy telijegyzetelt füzetet, s abból puskázik. — Ma már könnyű a dol­gom — mondja. — Az SZTB- tanfolyam elvégzése után, nem ismerünk lehetetlent. Egész másként nyúlunk a géphez. Igaz, az utolsó percben jött ez a tanfolyam, mert a gépek sokkal korábban érkeztek. Az ösztönös javítások nagyon sok rossz beidegződést teremtet­tek. — Valóban a huszonnegye­dik órában tudtuk elküldeni a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban szervezett SZTB-tanfolyamra dolgozóin­kat — mondja Durucz Elemér üzemvezető. — Ma már 83 ra­gadókaros gépünk van, s sze­­rencsére. 21 tanfolyamot vég­zett szakemberünk. Régebben csak annak a két-három kol­légának a tanácsára voltunk hagyatkozva, akik a Szovjet­unióban tanulmányozták az SZTB-k működését. Harma­dik éve küldjük folyamato­san a hallgatókat a központi­lag szervezett SZTB-tanfo­lyamra, de sajnos, még nem végezhette el mindenki. Tíz­­hetes a tanfolyam, s egy­szerre két-három embernél többet nem tudunk nélkülöz­ni. De az ott kapott tudással felvértezve sokkal könnyebb a termelésirányítás, a munka­erő­ mozgatása, átcsoportosítá­­sa. A tanfolyam nélkül ma­­már csak vergődnének.­­ Azelőtt csak azt tudtuk, amit a többiektől ellestünk, vagy amire magunktól rájöt­tünk — magyarázza Andris­­tyák Ferenc gépmester. — Igaz, megerőltető volt a tíz­hetes tanfolyam, de ma már egész másként nyúlunk a gép­hez. Fele alkatrész sem törik azóta. Nagyon jó előadónk volt, aki szinte belénk sulykol­ta a lényeget. — S mindezt nem iskolás módon — teszi hozzá Haas Károly művezető. — Rend­szeresen, szisztematikusan is­mertettek velünk mindent. A váztól a felépítményig min­dent bemutattak. Megtanultuk a gépbeállítást, szövet- és fo­nalfajták szerint. Csökkent a segédanyag- és alkatrészfel­használás. Azelőtt nemigen figyeltünk oda, ha az excen­­terrúd kopott. Ma már jól tudjuk, hogy egy-két tizedes kopás is mit jelent. Igaz, hogy az alkatrészellátás még nem zökkenőmentes, de a most szervezett győri központi rak­tár talán ezen is segít. Hogy úgy mondjam, először jött a rekonstrukcióval az SZTE, az­tán rendet teremtettek a fe­jekben, most pedig az alkat­részek között. Lehet persze, hogy a sorrend akkor lett vol­na szerencsésebb, ha először a fejekben kezdik meg a rend­csinálást. Azt is jól tudjuk, hogy mi a haszna a vetélők egységesítésének, mert ma már bemért, felújított veze­tékkel dolgozunk. — Szerencsére a kezdet azért volt könnyebb, mert far­merszövetet gyártottunk, s ott a gépbeállítási hibák nem okoz­tak annyi minőségi gondot. De, a ma gyártott finom szövetek­nél hatalmas mintaválaszték mellett, csakis az ü­gyeskezű mesterek garantálhatják a mi­nőséget. Én úgy érzem, — mondja ismét az üzemvezető, — hogy a termelékenységünk jelentősen nő, egyharmadával csökken az állásidő, különösen a kis hibák miatti hosszú ki­hagyás. A minőség, az első osztályú áruk részaránya szin­tén javul. — Jó lett volna persze, ha egy kis pénz is jön a tanfo­lyam mellé — fejtegeti Czir­­ják János segédmester. — De ha közvetlenül nem is kaptunk pénzt, a minőségi prémiumon keresztül azért realizálódik a tanulásra fordított idő. No és jó hallani a szövőnőket is, akik könnyebben tudják hozni a normát, s a jó minőséget, ők is többet kereshetnek ezáltal. — Tehát mindenkinek hasz­nos volt a tanfolyam. Nyertek a résztvevők, a szövőnők, nem­csak tapasztalatot, de végső soron anyagiakat is, s legin­kább nyert a vállalat, mert a megnövekedett követelménye­ket valóban képzett, tudato­san cselekvő dolgozókkal tud­ja teljesíteni — mondja befe­jezésül Durucz Elemér. — Ezt a fajta képzést saját erőből nem tudtuk volna megoldani. Természetesen tovább folytat­­juk az eddigi ütemezés szerint a tanfolyamra küldést, mert úgy érezzük, a Magyar Gyap­­júfon­- és Szövőgyárban szer­vezett központi tanfolyam a leghatékonyabb formája az SZTB-gépeken való jó munka biztosításának. (K. J. E.)

Next