Textilmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A művezetői hivatás megújulásáról Beszélgetés Dobrotka László miniszterhelyettessel, és Turáni Józseffel, a központi vezetőség titkárával AZ ELMÚLT ÉVTIZEDET AKÁR A MŰVEZETŐI HIVATÁS MEGÚJULÓ KORSZAKÁNAK IS NEVEZHETNÉNK, HISZEN EGYMÁST KÖVETTÉK AZOK AZ INTÉZKEDÉSEK. KÖZÖTTÜK NEM UTOLSÓSORBAN A MŰVEZETŐI BÉREK EMELÉSE, AMELYEK KIVÉTEL NÉLKÜL E PÁLYA PRESZTÍZSÉT, A TERMELÉSBEN BETÖLTÖTT JELENTŐSÉGÉT VOLTAK HIVATOTTAK EMELNI. A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE MÁR 1972-BEN MEGVIZSGÁLTA A MŰVEZETŐK HELYZETÉT, JOGAINAK, HATÁSKÖRÉNEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉT A TEXTILIPARBAN. AZÓTA EGY SOR HATÁROZAT, S ENNEK NYOMÁN EREDMÉNY SZÜLETETT, MELYEKET VÁLLALATI, S IPARÁGI SZINTŰ TAPASZTALATCSERÉKEN ADNAK TOVÁBB. FINOMÍTANAK A SZAKEMBEREK. LEGUTÓBB A KÖTSZÖVŐIPARI MŰVEZETŐK HELYZETÉRŐL RENDEZTEK TAPASZTALATCSERÉT. S ENNEK KAPCSÁN BESZÉLGETTÜNK NÉHÁNY KÖTSZÖVŐIPARI, EBBŐL IS KÖVETKEZŐEN TÖBB SAJÁTOS TEXTILIPARI GONDRÓL DOBROTKA LÁSZLÓ KÖNNYŰIPARI MINISZTERHELYETTESSEL és Juráni Józseffel, szakszervezetünk KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK TITKÁRÁVAL. " — 1973-ban kormányhatározat született arra, hogy a művezetőknél biztosítani kell a munkáltatói jog gyakorlásának lehetőségét — mondja bevezetőül Dobrotka László.— Rendezni kell az irányításban betöltött szerepét úgy, hogy a rábízott kollektíva tényleges vezetőjévé váljon, s rögzíteni kell az ezzel kapcsolatos jogait, kötelezettségeit. 1974-ben a szakszervezettel készítettünk együttes irányelveket a feladatok megoldására. Ilyen alapelv volt, mely szerint meg kell határozni a művezetők helyét a vállalati szervezetben, azt megvizsgálni, hogy mely tevékenységek tartoznak a művezetőkre, milyen munkák választhatók le, s melyek nem a szorosan vett feladatok. Ugyanakkor annak módszereit is ki kellett dolgozni, hogyan tehető a művezetői káderállomány alkalmasabbá a megnövekedett feladatok ellátására. Az elnökség és a Könynyűipari Minisztérium legutóbb 1979. április 10-én tárgyalta a közvetlen termelésirányítás korszerűsítésének helyzetét — veszi át a szót Turáni József. — Az elnökség megállapította, hogy a vállalati kezdeményezések tapasztalatai összességében kedvezőek. Megerősítette 1977. évi határozatát, miszerint a korszerű művezetői szabályzatok elkészítését, a teljes körű megvalósítást 1980 végéig be kell fejezni. — Melyek a közszövőipart közelebbről érintő minisztériumi és vállalati feladatok? — Olyan mintaszabályzat kidolgozása — válaszolja a miniszterhelyettes —, amely megfelel a minisztertanácsi rendelet követelményeinek, s figyelembe veszi a textilipari sajátosságokat is. A szabályzatot valamennyi vállalatnál széleskörűen kell ismertetni. A mintaszabályzatot sikeresen alkalmazó vállalatok tapasztalatait összefoglalni, értékelni, elterjeszteni valamennyi vállalatnál. Kialakítani a művezetőképzés, továbbképzés rendszerét. A vállalati feladatok közé tartozó a művezetők helyzetének elemzése, a folyamatban levő rekonstrukciók hatásainak vizsgálata, s az, hogyan szükséges ezt követni a vállalati szervezeti rendszer korszerűsítésével. A termelésirányítás korszerű feltételeinek megteremtésével együtt kialakítani a művezetői munkakör betöltésének feltételrendszerét. Ehhez kapcsolódóan megteremteni a sajátos anyagi, erkölcsi érdekeltségi rendszert. Mindezek alapkövetelményekként lettek meghatározva. A szakszervezettel együtt azonban úgy láttuk, hogy a kezdeti lendület után a szakágazatban megtorpant a munka. Ezért határoztuk el közösen, hogy a fonodás, szövődei területekhez hasonlóan tapasztalatcsere-ankétot szervezünk. Közösen kellett hogy megismerjük a közszövőipari vállalatoknál kialakult helyzetet, s úgy értékelni a művezetői munka korszerűsítésében kifejtett vállalati gyakorlatot, meghatározni a további tennivalókat. Egy sor olyan buktatója van az átszervezésnek, melyet a tapasztalatcserével el lehet kerülni. Épp ezért három vállalat írásos beszámolóját előre kiadtuk a vállalatok vezetőinek, vszt-titkárainak, egy-egy művezetőnek, bizalminak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezeket a sémákat akarjuk rákényszeríteni a vállalatokra, hiszen a sokszínű üzemi gyakorlatot egyetlen modell sem tudja kifejezni, de iránymutatásként helyesen alkalmazható. — Kedvező — mondja ismét Turáni József —, hogy a kötszövőiparban is mind több helyen kezdték meg a művezetői munka átszervezését, így például a HÓDIKÖT-ben, a Budapesti Harisnyagyárban, a Habselyem Kötöttárugyárban és a Váci Kötöttárugyárban. Az első három beszámolt írásban a tanácskozáson. Úgy érezzük, az új, megnövekedett követelményeknek leginkább a HÓDIKÖT szabályzata felel meg. A Habselyem Kötöttárugyárban egy ideig megtorpantak a korszerűsítéssel, s csak most láttak hozzá ismét újult erővel e munkához. A tapasztalatcsere alapján megállapítható, hogy a legkedvezőbb eredményt ott érték el, ahol a termelésirányítók, művezetők feladat- és jogkörének meghatározása összekapcsolódott a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésével is. Nemcsak azt oldották meg, hogy egy vagy két lépcsővel magasabb vezetési szintről csoportosították át a jogokat, hanem átgondolva a teljes vállalati tevékenységet minden irányítási szinten rendezték a jogokat és a kötelességeket. — Az írásos tangalaton túl további két vállaat eredményes munkáját ismerhettük meg — folytatja az értékelést a miniszterhelyettes. — Megállapítottuk, hogy a kilenc kötszövőipari vállalat mintegy kétharmadánál történtek számottevő eredmények, a többinél azonban még csak elképzelések, s csak kezdeti pozitívumok jelentkeznek. Öszszességében megállapítható, hogy a művezetés javításának napirenden tartását mindenki rendkívül fontosnak tartja még akkor is, ha más-más oldalról közelíti meg. Világossá vált az a vállalati szándék, hogy e témában nem lehet lezárt folyamatokról beszélni. A már megtett korszerűsítési lépéseket is állandóan finomítani kell a megváltozott, növekvő igényekhez igazítani. Különösen a konfekció-tevékenység művezetése megoldatlan. Pedig ez a kötszövőipar legjelentősebb technológiai feladata, s mégA TERMELÉS PARANCSNOKAINAK HELYZETÉRŐL, A VÁLLALATI SZERVEZETBEN ELFOGLALT HELYÉRŐL, MEGBECSÜLÉSÉRŐL FOLYT TAPASZTALATCSERE TEHÁT NEM BIZONYULT ÜRES SZÓCSÉPLÉSNEK. MINDEN BIZONNYAL HOZZÁJÁRUL AHHOZ HOGY A VÁLLALATOKNÁL A MŰVEZETŐK FELADATAINAK, JOG- ÉS HATÁSKÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSÁNÁL MIND KEVESEBB LEGYEN A FÉLREÉRTÉS, S MIND TÖBB A HASZON, AMELY A SZERVEZETT HATÉKONY VÁLLALATI MUNKÁBAN REALIZÁLÓDIK. KIMMEL J. EMIL is itt rendelkeznek a legkevesebb tapasztalattal. Ezért felkértük a vállalatokat, hogy tanulmányozzák a nagy ruhagyárak művezetőinek munkáját, s ennek alapján tegyék meg intézkedéseiket. A vitában érzékelni lehetett, hogy az üzemvezetők, művezetők, szakszervezeti tisztségviselők, akik már valamilyen módon a korszerűsített rendszerben dolgoznak, sajátjuknak is érzik azt. Még az ötletszerű, spontán kérdésekre is szakértően adtak választ. — Mely témákban bontakozott ki a legnagyobb érdeklődés? — Leginkább az érdekelte a részvevőket — válaszol ismét a miniszterhelyettes —, hogy hol helyezhető el a különböző technológiai folyamatoknál a vezetés azon utolsó láncszeme, ahol az irányításban az anyag, ember, gép egységében a folyamatokra hatással lehetnek, és ahol a vezetőknek a szükséges jogköröket biztosítani kell. Felvetődött, hogyan lehet a termelésirányítást úgy korszerűsíteni, hogy az következetesen vonja maga után a vezetés valamennyi területén az ésszerű decentralizálást és az irányítási szintek csökkentését. Szerintünk e gondok főleg abból adódnak, hogy a művezetői kérdés rendezése több vállalatnál csak részmegoldásként jelentkezik. — Milyen hiányosságok tapasztalhatók még az új irányítási rendszerben? — Szerintünk — fejtegeti Turáni József — a művezetőnek számos vállalatnál csak a feladataik szaporodtak meg. Ezek nem párosulnak megfelelő jogkörrel, így az új irányítási rendszer nem képes az elvárt hatékonysággal működni. Ugyanakkor azt javasoljuk, hogy az új rendszerek kidolgozásánál és a személyek kiválasztásánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy a jogkörök kiterjesztése e posztokra olyan vezetőket igényel, akik tudnak is élni ezekkel, érdemben gyakorolni mindazokat a jogköröket, melyek eddig üzemvezetői, vagy még magasabb szinten voltak biztosítva. — Milyen sajátos szakszervezeti tennivalókat vet fel a művezetés korszerűsítése? — Alapvető fontosságú feladat a művezető és a bizalmi hatékony együttműködésének szervezetszerű biztosítása. Annak idején a bizalmi hatás- és jogkör kiterjesztésénél az volt a gond, hogy nincs a bizalminak partnere. Most a vállalati irányítási rendszer korszerűsítésekor és a várható szakszervezeti szervezeti módosításokkor ügyelnikell arra, hogy a hatás- és jogkörben valóban szinkronban legyen a művezető s a bizalmi. Sok félreértés adódik még az úgynevezett négyszögek munkájában. Jó lenne egyszer és mindenkorra tudatosítani műhelyszinten is ezek koordináló szerepét, s azt, hogy a négyszögek nem dönthetnek testületek helyett, s a mozgalmi vezetőket nem lehet előre elkötelezni szűk körű megbeszéléseken. Nélkülözhetetlen a jó munkához, hogy a szakszervezet az aktíváin keresztül a szervezés minden szakaszába bekapcsolódjon. Az átszervezéssel párhuzamosan a munka- Verseny-szabályzatot, egyéb szervezeti kérdéseket is módosítani kell. Ezeket a feladatokat szintén közösen kell megoldaniuk a gazdasági és a mozgalmi vezetőknek. január ITF.XTII SH XKAS ------------------------- ORVOS-MŰSZAKI TANÁCSKOZÁS Dr. Zsögön Éva államtitkár bejelentette: kijelölték a textilipari üzem egészségügyi kutatóbázist Szocializmust építő társadalmunkban minden az emberért történik. A gazdasági-műszaki vezetők, társadalmi tisztségviselők, orvosok százai dolgoznak azon, hogy javuljon a munkahely biztonsága, kulturáltsága, hogy megelőzzék a családi tragédiákat. E feladatoknak mind magasabb szinten csak úgy lehet eleget tenni, ha a dolgozók egészségéért, a biztonságos munkakörülményekért felelős gazdasági, társadalmi és üzemegészségügyi Vezetők összehangoltan, egymást segítve dolgoznak. E közös cél elősegítése érdekében 1979. november 29-én szakszervezetünk megrendezte — az iparban először — az országos textilipari orvos-műszaki tanácskozást. A tanácskozás célja a SZOT-plénum 1978. november 17-i állásfoglalásából adódó feladatok megvitatása, valamint szakszervezetünk központi vezetősége 1979 májusi határozatának végrehajtásával kapcsolatos orvoslás műszaki feladatok elemzése volt. »Különös tekintettel a megelőző, nevelő és felvilágosító munka fokozására, illetve a halláskárosodás megelőzésére. Szakszervezetünk ezzel a tanácskozással lehetőséget és segítséget kívánt nyújtani a gazdasági, műszaki, társadalmi vezetők és az üzemorvosok közötti jobb, konstruktívabb együttműködés kialakításához. A munkások egészségének megóvása párthatározat. Ezt szolgálja az üzemegészségügy. Különösen fontos ez olyan iparágban, ahol magas a nők és fiatalok aránya. A SZOT titkára Duschek Lajosné, az egészségügyi államtitkár dr. Zsögön Éva, és a könnyűipari miniszterhelyettes dr. Szabó Imre, egyaránt hangsúlyozták az együttműködés jelentőségét és fontosságát. Az egészségügyi államtitkár a tanácskozáson bejelentette, hogy az országban a kohászat után a textiliparban találták meg azokat a feltételeket, amelyek biztosítják egy üzemegészségügyi kutatóbázis létrehozását, illetve funkcionálását. E célra a győri Textiles Rendelő Intézetet jelölték ki. Közismertek a textilipar egészséget károsító ártalmai, mint például a rossz klímaviszonyok és légállapotok, a magas zajszint, a porártalom, valamint az álló- és járó munka. Ezek felszámolásához, illetve csökkentéséhez a kutatóbázis tapasztalatai hasznos javaslatokat, módszereket adhatnak, amit szakszervezetünk — a Könnyűipari Minisztériummal közösen — a középtávú szociálpolitikai tervek összeállításánál jól hasznosíthat. A korreferátumok bemutatták azokat a gyakorlatban jól bevált együttműködési módszereket, amelyeknek széles körű elterjesztése szükséges. Az együttműködés fontosságáról egyaránt beszélt szb-titkár, vezérigazgató, üzemorvos és jogász. Valamennyien megerősítették és hangsúlyozták, hogy a jövőben a különböző korszerűsítéseknél, fejlesztéseknél, üzem- és munkaszervezéseknél elengedhetetlenül fontos az üzemorvos tanácsát, javaslatait is igényelni. Továbbá: a különböző anyagi ráfordításoknál szigorúan rangsorolni, differenciálni kell annak érdekében, hogy a megtett intézkedések lehetőleg a dolgozók többségének egészségügyi feltételeit javítsák. A hozzászólók mindegyike egységesen úgy értékelte, hogy aktuális időben került megrendezésre a tanácskozás. Nem az volt a cél, hogy azonnal megoldjuk valamennyi gondunkat, de az igen, hogy a sok hasznos észrevétel, javaslat közelebb vigyen a nehézségek felszámolásához. A gazdasági-társadalmi vezetők és az orvosok részéről megnyilvánuló lenniakarás biztosíték arra, hogy az együttműködés a jövőben általános legyen. S mindez az egész textilipar dolgozóinak az egészségügyi helyzetét fogja végső soron javítani. Elősegítik majd, hogy a textilmunkások körében kevesebb legyen a foglalkozással összefüggő megbetegedés. DR. HOJCSKA MÁRIA ellenőrző főorvos Rekonstrukció a fejekben is Darabokra szétszedve hever két SZTB-gép is a Magyar Posztógyár szövődésében. Pintér János lakatos ügyes kezekkel kezdi meg az összeszerelést. Rugós színváltó szerkezetet, úgynevezett VSD-t szerel fel. Ha elakad, elővesz egy telijegyzetelt füzetet, s abból puskázik. — Ma már könnyű a dolgom — mondja. — Az SZTB- tanfolyam elvégzése után, nem ismerünk lehetetlent. Egész másként nyúlunk a géphez. Igaz, az utolsó percben jött ez a tanfolyam, mert a gépek sokkal korábban érkeztek. Az ösztönös javítások nagyon sok rossz beidegződést teremtettek. — Valóban a huszonnegyedik órában tudtuk elküldeni a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban szervezett SZTB-tanfolyamra dolgozóinkat — mondja Durucz Elemér üzemvezető. — Ma már 83 ragadókaros gépünk van, s szerencsére. 21 tanfolyamot végzett szakemberünk. Régebben csak annak a két-három kollégának a tanácsára voltunk hagyatkozva, akik a Szovjetunióban tanulmányozták az SZTB-k működését. Harmadik éve küldjük folyamatosan a hallgatókat a központilag szervezett SZTB-tanfolyamra, de sajnos, még nem végezhette el mindenki. Tízhetes a tanfolyam, s egyszerre két-három embernél többet nem tudunk nélkülözni. De az ott kapott tudással felvértezve sokkal könnyebb a termelésirányítás, a munkaerő mozgatása, átcsoportosítása. A tanfolyam nélkül mamár csak vergődnének. Azelőtt csak azt tudtuk, amit a többiektől ellestünk, vagy amire magunktól rájöttünk — magyarázza Andristyák Ferenc gépmester. — Igaz, megerőltető volt a tízhetes tanfolyam, de ma már egész másként nyúlunk a géphez. Fele alkatrész sem törik azóta. Nagyon jó előadónk volt, aki szinte belénk sulykolta a lényeget. — S mindezt nem iskolás módon — teszi hozzá Haas Károly művezető. — Rendszeresen, szisztematikusan ismertettek velünk mindent. A váztól a felépítményig mindent bemutattak. Megtanultuk a gépbeállítást, szövet- és fonalfajták szerint. Csökkent a segédanyag- és alkatrészfelhasználás. Azelőtt nemigen figyeltünk oda, ha az excenterrúd kopott. Ma már jól tudjuk, hogy egy-két tizedes kopás is mit jelent. Igaz, hogy az alkatrészellátás még nem zökkenőmentes, de a most szervezett győri központi raktár talán ezen is segít. Hogy úgy mondjam, először jött a rekonstrukcióval az SZTE, aztán rendet teremtettek a fejekben, most pedig az alkatrészek között. Lehet persze, hogy a sorrend akkor lett volna szerencsésebb, ha először a fejekben kezdik meg a rendcsinálást. Azt is jól tudjuk, hogy mi a haszna a vetélők egységesítésének, mert ma már bemért, felújított vezetékkel dolgozunk. — Szerencsére a kezdet azért volt könnyebb, mert farmerszövetet gyártottunk, s ott a gépbeállítási hibák nem okoztak annyi minőségi gondot. De, a ma gyártott finom szöveteknél hatalmas mintaválaszték mellett, csakis az ügyeskezű mesterek garantálhatják a minőséget. Én úgy érzem, — mondja ismét az üzemvezető, — hogy a termelékenységünk jelentősen nő, egyharmadával csökken az állásidő, különösen a kis hibák miatti hosszú kihagyás. A minőség, az első osztályú áruk részaránya szintén javul. — Jó lett volna persze, ha egy kis pénz is jön a tanfolyam mellé — fejtegeti Czirják János segédmester. — De ha közvetlenül nem is kaptunk pénzt, a minőségi prémiumon keresztül azért realizálódik a tanulásra fordított idő. No és jó hallani a szövőnőket is, akik könnyebben tudják hozni a normát, s a jó minőséget, ők is többet kereshetnek ezáltal. — Tehát mindenkinek hasznos volt a tanfolyam. Nyertek a résztvevők, a szövőnők, nemcsak tapasztalatot, de végső soron anyagiakat is, s leginkább nyert a vállalat, mert a megnövekedett követelményeket valóban képzett, tudatosan cselekvő dolgozókkal tudja teljesíteni — mondja befejezésül Durucz Elemér. — Ezt a fajta képzést saját erőből nem tudtuk volna megoldani. Természetesen tovább folytatjuk az eddigi ütemezés szerint a tanfolyamra küldést, mert úgy érezzük, a Magyar Gyapjúfon- és Szövőgyárban szervezett központi tanfolyam a leghatékonyabb formája az SZTB-gépeken való jó munka biztosításának. (K. J. E.)