Textilmunkás, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT Az elnökség 1981. december 16-ára összehívta a központi vezetőséget (Fotók: DARVAS PÉTER) A központi vezetőség ülése ii: dicséret a textilipar kollektívájának! „Nem több, hanem jobb munkára van szükség” A Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége 1981. december 16-án szakszervezetünk székházában kibővített ülést tartott, amelyre, tekintettel a napirendi pontok fontosságára, a vszb-titkárokat is meghívták. A tanácskozás résztvevői a következő témákkal foglalkoztak: 1. Az 1981. évi vállalati tervek végrehajtásának tapasztalatai, az 1982-es esztendő teendői. Előadó: Kelényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének állásfoglalása a tervfeladatok megvalósításának segítésére. Ellőadó: Turáni József, szakszervezetünk központi vezetőségének titkára. 2. Javaslat a központi vezetőség 1982. évi munkaprogramjára, az elnökség 1982. 1. félévi ülésrendjére. Előadó: dr. Martos Istvánné, szakszervezetünk főtitkára. 3. Előterjesztés a központi vezetőség és az elnökség 1982. évi költségvetésére. Előadó: Aigner Ferencné, szakszervezetünk központi vezetőségének titkára. 4. Jelentés a központi vezetőség két ülése között végzett tevékenységről. Előadó: dr. Martos Istvánné, szakszervezetünk főtitkára. 5. Előterjesztés személyi kérdésekben. Előadó: Bak Lajosné osztályvezető. Apró József elnöki megnyitóját követően Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa értékelte az 1981. évi vállalati tervek végrehajtásának tapasztalatait és körvonalazta a következő esztendő teendőit. Elöljáróban leszögezte: a reális értékelés csak úgy lehetséges, ha a gazdasági — könnyűipari, ipari, népgazdasági — környezetében vizsgáljuk a textilipar produktumát. Éppen ezért a főtanácsos beszámolt azokról az eredményekről, feszültségekről és tendenciákról, amelyek 1981- ben jellemezték a népgazdaság, illetve az ipar fejlődését. Kerényi Gábor utalt arra, hogy a gazdasági irányítás 1981 gazdasági folyamatait nagy intenzitással és viszonylag korán kezdte vizsgálni annak érdekében, hogy idejében meghozzák a mozgásirányoknak megfelelő szükséges intézkedéseket. Mint közismert, nem indult könnyen az 1981-es gazdasági esztendő, a világgazdasági helyzet nem javult, hanem romlott, amiben politikai tényezők is közrejátszottak, és a helyzet súlyosbodásához hozzájárult az is, hogy az államközi szerződések a megszokotthoz képest kedvezőtlenebbül alakultak. Ez utóbbi következtében nagyobb mértékben vált szükségessé, hogy a népgazdaság, az ipar és a textilipar is dollárelszámolású importból szerezze be anyagait. Mindez kedvezőtlen hatással volt a gazdaságossági folyamatokra. A főtanácsos utalt arra, hogy december közepén, ha véglegesen nem is alakultak ki a termelési, gazdálkodási, jövedelmezőségi adatok, a várható számokat figyelembe véve már értékelhető az esztendő. A termelés a tervezettnél kisebb, a fogyasztás és a felhalmozás a tervezettnél nagyobb volt, különösen a belső felhasználás növekedett. A kivitel nem érte el a tervezett mértéket, a behozatal viszont igen, amely következtében a tervezett külkereskedelmi egyensúllyal szemben hiány mutatkozott, a tavalyival azonos mértékben. Mindennek végső eredménye, hogy a nemzeti jövedelem is csökkent. Az ipar produktuma a tervezett 3—3,5 százalékos növekedéssel szemben várhatóan 2 százalékkal nő. Különösen a bányászat, a kohászat és az építőipar teljesítménye marad el a tervhez képest, de nem éri el a tervezett szintet, a gépipar termelése sem. A mezőgazdasági szektor a tervezett mértékben növelte produktumát. Kelényi Gábor a népgazdasági helyzetet elemezve különösképpen a külkereskedelem alakulását hangsúlyozta. A rubelelszámolású behozatal mérséklődött, miközben a nem rubelimport gyorsan nőtt, mintegy 4 százalékkal, miközben a kivitel alig emelkedett. Az ipari gazdálkodó szervezetek kivitele például mindössze 2—3 százalékkal bővült. A népgazdaság belső és külső egyensúlyi helyzetének alakulásához hozzájárul az is, hogy a nemzeti jövedelem lassuló növekedése mellett a belső fogyasztás — a beruházási és a lakossági szférában egyaránt — a tervezettnél nagyobb volt. Ami például a lakossági fogyasztást illeti, a reálbér és a reáljövedelem is több volt a szándékoltnál. Ez önmagában nem lenne negatívum, azonban a jövedelemnövekedést a gazdasági folyamatok, a nemzeti jövedelemnövekedési színvonal és a hatékonyság, valamint a termelékenységjavulás nem támasztja alá. Mindez azzal jár, hogy 1982- ben a belföldi felhasználás jelenlegi szintentartása sem válik lehetővé. Nem oldható meg a szintentartás külföldi kölcsönökből sem: az ország rubel- és dolláradósság-állománya tovább nem növelhető. Mindezek alapján az 1982-es esztendő gazdaságpolitikai irányvonalát továbbra is a hatodik ötéves tervben megjelölt feladatok követése határozza meg. Nevezetesen, változatlanul a külső egyensúly javítása és ezzel egyidejűleg az 1980-as életszínvonal megőrzésének biztosítása a cél. A fő feladatokból fakadóan az exportorientáció továbbra is népgazdaságunk fontos teendője, mindenekelőtt a nem rubelelszámolású kivitel fokozására van szükség. Emellett a nemzeti jövedelem növekedésének kizárólag az egyensúlyjavítást szabad szolgálnia, a beruházási felhasználás nem növekedhet. Az 1982-es gazdasági esztendő változatlan súlypontja az energiagazdálkodás javítása. Az ezzel kapcsolatos teendőket tovább sürgeti, hogy ebben az esztendőben a rubelelszámolású forgalomban csökken az energiabehozatal. Az 1982. évi népgazdasági terv összefüggéseiről szólva a főtanácsos hangsúlyozta: a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedése szükséges ahhoz, hogy termelési lehetőségeinket és mai követelményeinket figyelembe véve a külgazdaság egyensúlyban legyen. 1982-ben az elképzelések szerint mérséklődnek a felhalmozási folyamatok. A beruházásoknak mintegy 6—7 milliárd forinttal kell csökkenniük, miközben az energiaracionalizálási programokra kiadott összegek 2—3 milliárd forinttal emelkednek. Mindez azt is jelenti, hogy egyéb ágazatokban, különösen a feldolgozóiparban az átlagnál is jobban mérséklődnek a beruházások. A könnyűiparra, s ezen belül a textiliparra különösen nagy feladatokat ró, hogy a fogyasztás alig növekvő színvonala mellett meg kell őrizni az árukínálat kedvezőbb vonásait, a választékbővítést, a minőséget. Az ipari termelés a népgazdasági terv szerint 2—2,5 százalékkal növekszik úgy, hogy a belföldi értékesítés nem nő és ezen belül csökken a beruházási célú értékesítés. A terv a gépiparban, a vegyiparban, és a könnyűiparban dinamikus exportnövekedéssel számol. Az 1981. november 1-én, illetve az új esztendőben életbelépő szabályozó módosítások következtében a vállalati körből származó költségvetési befizetések a terv szerint 8,9 százalékkal emelkednek, ennek eredményeképpen a költségvetés egyensúlyi helyzete 1982- ben a tavalyihoz hasonlóan alakul. A számokkal is alátámasztott teendők világos, de kemény követelményrendszert jelentenek minden iparcsoport számára — szögezte le a főtanácsos, majd a népgazdasági feladatokból fakadó könnyűipari tennivalókat elemezte. A könnyűipar számára a népgazdasági terv változatlan áron 2 százalékos, folyó áron 4,5 százalékos termelésnövekedést ír elő. A terv szerint a rubelelszámolású export — amely végső soron államközi szerződéseket követően dől el — változatlan áron 2,2 százalékkalnövekszik. A terv a könnyűipartól a nem rubelelszámolású export 13,1 százalékos növelését várja, változó áron. Az előadó a textilipar 1981. évi gazdasági folyamatait elemezve elmondta, hogy a termelés várhatóan kismértékben meghaladja a tervezettet: az 1980-ashoz képest 4,5 százalékos teljesítménybővülés várható. Ez a volumennövekedés kedvező, ugyanis a textiliparon belül — feltehetően a jövedelmezőségi és hatékonysági tényezőknek megfelelő — eltéréseket, differenciákat takar. Az átlagosnál lényegesen dinamikusabb a növekedés a len- és a kenderiparban, a gyapjúiparban. A selyemipar a tervezettnek megfelelően bővítette termelését, a kötőipar termelésnövekedése is magasabb az átlagnál, de kevesebb a tervezetthez képest. Lassult a rövidáruipar fejlődése, és csökkent a pamutipar termelése, mind a szövetkezet, mind a fonaltermelést tekintve. Az iparágakon belüli és vállalatok közötti jelentős szóródás arra utal, hogy a gazdaságosságnak megfelelő differenciálódású folyamatok kezdődtek meg. A textilipar 1981. évi értékesítését tekintve kétoldalú megítélés lehetséges. Az ipar dollárelszámolású kivitele jó esetben azonos lesz az 1980. évi mennyiséggel, de az is előfordulhat, hogy nem éri el azt. Ez jelentős elmaradás, ha figyelembe vesszük, hogy a népgazdaság a könnyűipar egésze számára 16—17 százalékos nem rubelelszámolású kivitelnövekedést irányzott elő. A termeléstöbblet — miután a rubelelszámolású export az államközi szerződések szerint alakult — a belkereskedelmi fogyasztásba vándorolt. Így a népgazdasági szintű, magas jövedelemkiáramlás nem okozott gondot — volt mire költeni. Kedvező az is, hogy a korábbi tartós ellátási nehézségek 1981-ben nem fordultak elő, legfeljebb átmeneti zökkenők akadtak az ellátásban. Ami a textilipar termelési feltételeit illeti, két anyag (a len és a poliészter) kivitelével nem volt rosszabb az ellátás, mint korábban, annak ellenére, hogy az anyagszükséglet 70 százalékát, a korábbinál nagyobb részét dollárelszámolású piacokról kellett beszerezni. A jen- és a poliészter-anyagellátásban minőségi és választékbeli gondok is nehezítették a vállalatok helyzetét. Jóllehet, a gazdálkodó szervezetek többsége létszámcsökkenéssel számolt az 1981. évi terv készítésénél, ezt a tervet azonban erősen túlteljesítették: 4,5 százalékos a létszámapadás. A munkaerőhelyzetet súlyosbítja, hogy elsősorban a közvetlen termelő területeken csökkent a létszám. Mindez az 1982-es esztendő munkaerő- és termelési helyzetét is nagyban meghatározza. 1981-ben a textiliparban is lényegesen jobban nőttek a bérek a tervben meghatározottaknál. A pesszimista vállalati tervek még 3,5 százalékos bérfejlesztést tartalmaztak, a tényleges növekedés valószínű, hogy meghaladja ennek a kétszeresét. Ezt a bérnövekedést önmagában nem is lehet minősíteni. Az azonban a textiliparban is igaz, hogy a bérnövekedést — csakúgy, mint a népgazdaság egészében — nem fedezi a termelés növekedése. Az 1981-es esztendő textilipari nyeresége várhatóan 50 százalékkal több lesz, mint az azt megelőző évben volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy a dollárkitermelési mutatók javítása a korábbi esztendőkhöz hasonlóan folytatódott. Mindez annak ellenére következett be, hogy a textilipari világpiacot két esztendeje tartós csőd kíséri. Gondot okozott azonban az, hogy az exportjövedelmezőség javulását nem kísérte volumennövekedés. (Folytatás a 2. oldalon) Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa Boldog új esztendőt kíván a ' . * . AZ ELNÖKSÉG