Textilmunkás, 1991 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

SZAKSZERVEZETÜNK állásfoglalása A Textilipari Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöksége - a tagság véleményének ismeretében - tudomásul vette, hogy parlamentünk a három hatalmi ág - ezen belül legutoljára az igazságszol­gáltatás - dolgozóinak fizetését is ren­dezte. Úgy érzékelhető, hogy most már anyagilag is megfelelően megbecsülhe­tők mindazok, akik országunk kormány­zásában, a demokrácia érvényesülése érdekében feladatot vállaltak. Mindezeket követően azonban a tex­tilipar dolgozói szükségesnek tartják a termelőmunkások nettó bérével, illetve jövedelmével való törődést is. Az ország felemelkedése, a társadalom stabilitása a gazdaság eredményének függvénye. Ez pedig elsősorban a termelőmunká­sok szorgalmán, munkához való hozzá­állásán, anyagi megbecsülésén is múlik. Ehhez nem költségvetési támogatást várnak, hanem olyan feltételeket, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a munkáért kapott bérből és fizetésből tisztessége­sen meg tudjanak élni. Olyan törvénye­ket és szabályozórendszert, melyek a gazdaság élénkítését segítik elő és bizto­sítják működőképességét. Új munkahe­lyek létesítésére, és nem megszünteté­sükre hatnak. Megteremtik az igazi piac­­gazdaság kialakulásának feltételeit. Ezért szükségesnek tartják, hogy: - szűnjön meg az elkülönült bérsza­bályozás és kerüljön sor a teljes bér­liberalizációra; - a személyijövedelemadó-rendszer ne adóztassa a minimális jövedelmeket, vagyis az adómentes sáv legalább a mi­nimális bér szintjéig kerüljön megeme­lésre;­­ ne váljanak adóalappá a vállalati szociális juttatások és költségtérítések, hiszen mindaddig, amíg a szociálpoliti­kai reform nem valósul meg, legalább a gazdálkodószervezetek - lehetőségeik függvényében - vállalhassák fel ezt az egyébként állami feladatot; - szüntessék meg azt az anomáliát, hogy a gyermeknevelést szolgáló ked­vezményt csak a relatíve magasabb jö­vedelműek vehetik igénybe; - a munkavállalók számára is bizto­sítsák azt, hogy érdek-képviseleti szerve­zetük működtetéséhez hozzájárulásuk személyijövedelemadó-mentes legyen. Tagságunk kéri a parlament frakció­­vezetőit és rajtuk keresztül a képviselő­ket, hogy a jövő évi költségvetés, az 1991-re érvényes szabályozórendszer és az adótörvények tárgyalása során, illet­ve döntésük meghozatalakor vegyék fi­gyelembe a dolgozók tömegének érde­keit is. Budapest, 1990. december 6. a Textilipari Dolgozók Szakszervezete ELNÖKSÉGE Egyetértő, támogató válasz! ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Textilipari Dolgozók Szakszervezete Keleti Tamás főtitkár úrnak, Budapest Tisztelt Főtitkár Úr! A Textilipari Dolgozók Szakszerve­zetének állásfoglalását a bérszabá­lyozás területén szükségesnek tartott intézkedésekről, kézhez vettük. Álláspontjukat a költségvetés és a hozzákapcsolódó törvények bizottsági és parlamenti­­vitája s során a függet­len képviselők annál is inkább öröm­mel felvállalják és támogatják, mert azokkal teljes mértékben egyetértünk. Kérem, hogy javaslataikat a függet­len képviselők csoportja részére a továbbiakban is bizalommal küldjék meg. Budapest, 1990. december 17. Üdvözlettel­: DR. FODOR ISTVÁN országgyűlési képviselő Alapítványaink, reményeink A társadalmi, gazdasági átala­kulás során sok minden új szü­letik. Ilyenek az alapítványok is, amelyek gomba módra szapo­rodnak az élet minden terüle­tén, így a szakszervezeti mozga­lomban is. Nemrégen a TDSZ- ben is létrejött kettő. Vajon mi­lyen igények hívták életre eze­ket, mi a céljuk, hogyan működ­nek? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk CZEBEI LAJOSNÉVAL, a Textilipari Dolgozók Szakszer­vezetének szakértőjével. - Mikor vetődött fel az alapítvány létesí­tésének gondolata? - Már 1989. végén, a kongresszusra készül­ve a tanulói és a nyugdíjas tagozat alakuló ülésén szó esett arról, hogy a két réteg spe­ciális érdekeinek biztosítására, a meglevő pénzeszközök gyarapítására és gondozására hozzunk létre alapítványt. - Kinek a részvételére, segítségére számí­tanak? - Azoknak az egyéneknek és közösségeknek a közreműködésére gondolunk, akik ismerik a fiatalok és a nyugdíjasok gyötrelmeit, azono­sulnak azokkal, és anyagilag is készek támo­gatni őket. - Mi az alapítványt kezdeményezők szándé­ka, konkrét célja? - A fiatalok szakképzésének, közösségi éle­tének támogatása, szociális gondjaik enyhíté­se. Az alapítvány segíteni kívánja a tanulók általános műveltségének emelését, szakszerve­zeti képzését, támogatja az elhelyezkedési ne­hézségekkel küzdő pályakezdőket, a fiatalok kulturális és sporttevékenységét. - És a nyugdíjasoknál? - A textiliparban a dolgozók nyugdíjba vo­nulása után is a gyári nyugdíjasklubok, a munkahelyi szakszervezetek biztosítottak az idős embereknek szórakozási programokat, üdülést és védelmet a társtalanság ellen. A textilipar átalakításával, a nagyüzemek fel­számolásával azonban megszűnnek azok az anyagi bázisok, amelyek a közösségi életet lehetővé tették. Ezt a hiányt akarja pótolni az alapítvány. Elsősorban azon munkahelyi alap­szervezetek segítéséről van szó, ahol a vál­lalat átalakulása következtében a munkahelyi szervezet megszűnik és önálló nyugdíjas terü­leti alapszervezetek jönnek létre. - Mikor és hogyan jött létre a két alapít­vány? Hallhatnánk erről kicsit részletesebben? - Mind a kettő 1990. november 6-án ala­kult meg. Az alapítványokat a kuratóriumok gondozzák. A Textilipari szakképzésben részt vevő fiatalokért elnevezésű alapítvány kurató­riumának öt, a Textilipari nyugdíjas közössé­gekért elnevezésű alapítvány kuratóriumának pedig három tagja van. Mindkét alapítvány vezetésével engem bíztak meg. A tanulói ku­ratórium tagjai: Bandi István, Nagy László, Szabó Zoltánné, Kovácsné Stohl Mária és (a Budaprint Utex Rt. képviseletében a csatlako­zást követően) Kaszás Ottóné. A nyugdíjasku­ratórium tagjai: Takács Lászlóné és Benedetti­né Obrankovics Terézia. A tanulóalapítvány induló összege 950 ezer forint, a nyugdíjas­alapítványé 1 millió 100 ezer. Az alapítvány önálló jogi személy. Az alapító által rendel­kezésre bocsátott induló tőkével gazdálkodik, de létesítése után nyitott, ahhoz bárki csatla­kozhat, aki céljaival egyetért és az alapítvány számlájára bármilyen összegű készpénzbefize­tést vállal. - Hogyan kezdődött a munka, melyek az indulás tapasztalatai? - Az alapító okirat tervezetét megküldtük a szakképzésben érdekelt nagyvállalatoknak és szakszervezeti bizottságainak azzal a céllal, hogy ha egyetértenek törekvéseinkkel, akkor jelentkezzenek alapítóként. Egyetértésben ugyan nem volt hiány, de a pénzben annál inkább., Így egyelőre két vállalat igazolta visz­­sza jelentkezését: a Bodajkfil Fonó Kft. és kü­lön a szakszervezeti bizottság, valamint­ a Bu­daprint Utex Rt. A szervező- és propaganda­­munkát azonban tovább folytatjuk. A közel­jövőben mindkét tagozat tagjai felkeresik a vállalatokat, a szakszervezeti bizottságokat, a minisztériumokat, az önkormányzatokat, a kü­lönböző egyesületeket és szervezeteket, hogy újabb támogatókat szerezzenek alapítványaink számára. - Mikor kezdődik a pénzeszközök felhasz­nálása? - Az új esztendőben, 1991-ben. A kurató­rium dönt arról, hogy pályázatok útján, illetve egy-egy konkrét esemény, feladat, rendezvény céljaira használják ,fel a rendelkezésre álló összegeket. Olyan rendezvényekre gondolunk például, mint a szakmunkásavató ünnepség, vagy az országos szakma kiváló tanulója ver­seny. Arra törekszünk természetesen, hogy jól gazdálkodjunk, a leghatékonyabban használ­juk fel az alapítványok pénzét. Még tanuljuk ezt az újszerű munkát, de igyekszünk gyorsan beletanulni, és legjobb tudásunk szerint, lelki­­ismeretesen végezni. - Vannak-e más elképzelések a jövőre nézve? - Igen, gondolkodunk további alapítványok létrehozásában. Tervezzük például a munka­­nélkülivé vált dolgozók, az egészségkároso­dást szenvedettek, a szociálisan rászorulók tá­mogatását, a nyugdíj-kiegészítő és betegbizto­sítást szolgáló alapítvány létrehozását.­­ Köszönöm a beszélgetést, és sok pénzzel rendelkező, jól működő alapítványokat kívánok. KÁRPÁTI SÁNDOR CZEBEI LAJOSNÉ, a kuratóriumok vezetője A TEXTILILLIUMKAL megkérdezte Mit kell tudni a közgyógyellátásról? Ki kaphat ingyen gyógyszereket, gyógyásza­ti segédeszközöket, s jár-e térítés nélkül a gyógyfürdőjegy, illetve a kórházi ellátás - ezekről a kérdésekről érdeklődtünk a Buda­pesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon. DR. SALIKA MARGIT, egészségügyi főosz­tályvezető főorvos a kérdésre válaszolva elöl­járóban elmondotta: 1990. februárjáig az az 1958-ban hozott törvény volt életben, amely­nek értelmében mindazok, akik szegénységi bizonyítvánnyal rendelkeztek, térítésmentesen kaphattak gyógyszert, gyógyeszközöket, fürdő­jegyeket és kórházi ellátást. (Megjegyzendő, hogy a gyógyszerek fajtáját és mennyiségét behatárolták.) Miután azonban az idő ezt a rendelkezést túlhaladta, hiszen már évtizedek óta ingyen kapják a rászorulók a kórházi el­látást, sőt a fürdőjegyeket is. 1990. február 13-án új minisztertanácsi rendelet született, amely szabályozza ezt a kérdéskört. A megváltozott körülmények miatt a rende­let hatálya már csak a gyógyszerekre, illetve a gyógyászati segédeszközökre terjed ki, ame­lyeket minden állampolgár alanyi jogon in­gyen kap, amennyiben kórházban, más egész­ségügyi intézetben, vagy szociális intézetben ápolják. Ugyancsak ingyen kapják a gyógysze­reket és segédeszközöket mindazok, akik rend­szeres szociális segélyben, illetve rendszeres pénzellátásban részesülnek, ilyenek például a hadigondozottak. A központi segélyben, rok­kantsági járadékban részesülők, illetve mind­azok, akik magasabb­ családi pótlékot kapnak valamilyen oknál fogva, továbbá a sorkatonák családtagjai ugyancsak ingyenes ellátásban részesülnek. Mindazoknak, akik bármilyen jogcímen jo­gosultak az ingyenes ellátásra, a tanácsok (önkormányzatok) egészségügyi osztályához kell fordulniuk. Ott bírálják el jogosultságu­kat, s erről megkapják a megfelelő bizonyít­ványt, okmányt is. Méltányossági­­jogcímen is kérhető közgyógy­ellátásra jogosító igazolvány. Ezt elsősorban a kisnyugdíjasok, illetve a három vagy több gyermeket nevelő családok igényelhetik. Első­sorban tehát azok, ahol a család helyzete olyan, hogy a gyógyszerek megvásárlása a je­lenlegi árakon, veszélyezteti a megélhetésüket. Dr. Salika Margit azt is elmondotta, hogy Budapesten és Pest megyében a rendelet feb­ruári megjelenése óta eddig körülbelül 288 ezer közgyógyellátásra jogosító igazolványt adtak ki, de felméréseik szerint mintegy 500 ezer ezen a területen a rászorulók száma. Látható tehát, hogy sokan nem élnek a le­hetőséggel. A társadalombiztosítási igazgatóság a ren­delet ,megjelenése óta havi átlagban 6,5 millió forintot fordított Budapesten és Pest­ megyében a közgyógyellátásra, s bevétele mindössze 8 millió forint volt. A tanácsok ugyanis kötele­sek minden olyan igazolvány után, amelyet a méltányossági alapon adtak ki, évente egyszer a havi szociális segély felét átutalni az igaz­gatóságnak. Mivel azonban a megközelítően 40 ezer méltányossági igazolvány után befolyt összeg nem túlságosan magas, arra töreked­nek, hogy a visszaéléseket mindenképpen meg­akadályozzák. Éppen ezért a méltányossági alapon kiadott igazolványok mindössze egy évig érvényesek. MEDVEGY MAGDOLNA IMI. WHIM­I TEXTILMUNKÁS 3 Takarékra állítva! E­lőrebocsátom: anyagilag nem va­gyok érdekelt az ügyben. Az én honoráriumom nem függ attól, hogy há­nyan olvassák a TEXTILMUNKÁS-t. Ugyanakkor nem tagadom, egy csep­pet sem hagy hidegen, hogy hányan ol­vassák a lapot, s benne az én cikke­imet. Szeretnék ugyanis írásaimmal mi­nél több embernek örömet szerezni, in­formációt adni, néhány perces kikap­csolódást biztosítani. Lassan huszadik esztendeje járom az újság megbízásából az ország textil­ipari üzemeit, ezért mindig nyomon tud­tam követni a példányszám alakulását, a lap helyi fogadtatását. Valaha szinte elképzelhetetlen volt, hogy a dolgozók nagy többsége ne fizessen elő szakszer­vezetünk központi havilapjára. Ha be­állítottam valahová, s mondtam, hogy a TEXTILMUNKÁS-tól érkeztem, nem néz­tek rám úgy, mintha a Holdról jöttem volna ... Manapság sajnos egyre többször elő­fordul, hogy olyan 200—300—400 embert foglalkoztató üzembe térek be, ahová egyetlen TEXTILMUNKÁS sem jár. Ami­kor a közöny okairól érdeklődöm, az szb-titkárok azt mondják, nem kiván­csiak rá az emberek, mert nem ír „ró­luk" az újság. Aztán amikor egy-egy gép mellett is feltettem a kérdést, már nem mindig ilyen választ kaptam. Vol­tak ugyan, akik erre hivatkoztak, de a legtöbben azt mondták, őket bizony nem nagyon próbálták rábeszélni arra, hogy fizessenek elő a lapra. Ők bizony nem látták azt a levelet sem, amit ebben az ügyben novemberben a tagságnak írt a főtitkár és a főszerkesztő. Bizonyíték er­re, hogy senki - még az szb-titkár sem! - tudta megmondani, mennyi az előfizetési díj, s amikor megtudták, hogy mindössze 4 forintba kerül egy lap, nagy szemeket meresztettek. De miért szervezte volna a dolgo­zókat - s milyen jogon?! - az a bizal­mi vagy az az szb-titkár, aki maga sem fizet elő a­­lapra. Lehet, hogy sajnálja érte a mindössze 48 forintnyi évi elő­fizetési díjat?! Az ügyben egyébként az szb-titkárok szerepe a megdöbbentő számomra. Az, hogy ennyire közömbösek az általuk képviselt alapszervezet központi lapja iránt?! Vajon nincsenek lapszámainkban olyan olvasnivalók, híradások, szabály­­magyarázatok, tanácsok, amelyek a munkájukat segíteni tudnák? Ez egysze­rűen nem igaz! Bármilyen keményen hangzik is, ki kell mondani: sokkal in­kább nemtörődömségről, hanyagságról van szó. Ha nem jár a TEXTILMUNKÁS, nem kell szétosztani, nincs vele gond. Meg esetleg, a dolgozók nem kapnak belőle olyan tippeket, amelyekkel az szb-titkár fülét ,rágnák, hogy ugyan in­tézze már el nekik is! Az ugyanis mun­kával jár... Sajnos, ide jutottunk! Sántít az a mentegetőzés, hogy azért nem kell az újság, mert nem az adott üzem dolgozói sze­repelnek benne. Ha ez általános véle­mény lenne, éppen a kisüzemek előfi­zetései hiányoznának, hiszen velük tény­leg csak ritkábban tudunk foglalkozni. Csakhogy nem így van ám! Érdekes mó­don, éppen a kisebb létszámú üzemek­ben tapasztalhattam, hogy szinte teljes az előfizetők száma. Ott, ahol az szb­­titkár nem főállásban, irodájába zárkóz­va végzi a szakszervezeti munkát, ha­nem gazdasági munkája mellett, sza­badidejében törődik a dolgozók ügyei­vel, s nemcsak „ünnepnapokon", ha­nem naponta megfordul az üzemben. Ha igaz lenne az, hogy az emberek csak akkor vennének meg egy-egy új­ságot, ha az „róluk” szólna, aligha­nem már régen kiveszett volna az új­ság mint fogalom az emberiség kultúr­történetéből. Szerencsére ez nem így van, az újságokat azért veszik, mert olyan írások, fotók, rajzok, hirdetések, rejtvények vannak bennük, amelyek ér­deklik az embereket. S ugyanígy kell hogy érdekeljék egy szőkébb csoport tagjait is a saját szervezetükről szóló híradások. Aki a TDSZ tagja, a tagdíj mellett éppen a lap megrendelésével bizonyíthatja, hogy valójában ehhez a szervezethez tartozik, hogy érdeklik a közös ügyek, hogy figyelemmel kíséri, mi történik — többek között - az ő ér­dekében is. E­zért is bólintották félre egy nagy­­ alapszervezet titkárának szavai. Az illető a mostani előfizetési kampány során azt mondta, hogy nekik egyetlen darab TEXTILMUNKÁS sem kell, mert az újságban nem találnak semmi olyat, ami hasznos lenne a számukra. Szeren­csére egyedülálló, szélsőséges ez a véle­mény. Mégis szóvá teszem, mert félő, hogy az ilyen - az egész tagságra hi­vatkozó, de azt meg sem kérdező­­ kifogások az érdemi munka, elvégzése helyett a jövőben megszaporodhatnak. Azokra az szb-titkárokra gondolok itt, akik még ma is — hogy finoman fejez­zem ki magam — meglehetősen taka­rékra állítva végzik a munkájukat. De ez már egy másik cikk témája lehetne ... DR. REIGL ENDRE

Next