Textilmunkás, 1991 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
SZAKSZERVEZETÜNK állásfoglalása A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége - a tagság véleményének ismeretében - tudomásul vette, hogy parlamentünk a három hatalmi ág - ezen belül legutoljára az igazságszolgáltatás - dolgozóinak fizetését is rendezte. Úgy érzékelhető, hogy most már anyagilag is megfelelően megbecsülhetők mindazok, akik országunk kormányzásában, a demokrácia érvényesülése érdekében feladatot vállaltak. Mindezeket követően azonban a textilipar dolgozói szükségesnek tartják a termelőmunkások nettó bérével, illetve jövedelmével való törődést is. Az ország felemelkedése, a társadalom stabilitása a gazdaság eredményének függvénye. Ez pedig elsősorban a termelőmunkások szorgalmán, munkához való hozzáállásán, anyagi megbecsülésén is múlik. Ehhez nem költségvetési támogatást várnak, hanem olyan feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkáért kapott bérből és fizetésből tisztességesen meg tudjanak élni. Olyan törvényeket és szabályozórendszert, melyek a gazdaság élénkítését segítik elő és biztosítják működőképességét. Új munkahelyek létesítésére, és nem megszüntetésükre hatnak. Megteremtik az igazi piacgazdaság kialakulásának feltételeit. Ezért szükségesnek tartják, hogy: - szűnjön meg az elkülönült bérszabályozás és kerüljön sor a teljes bérliberalizációra; - a személyijövedelemadó-rendszer ne adóztassa a minimális jövedelmeket, vagyis az adómentes sáv legalább a minimális bér szintjéig kerüljön megemelésre; ne váljanak adóalappá a vállalati szociális juttatások és költségtérítések, hiszen mindaddig, amíg a szociálpolitikai reform nem valósul meg, legalább a gazdálkodószervezetek - lehetőségeik függvényében - vállalhassák fel ezt az egyébként állami feladatot; - szüntessék meg azt az anomáliát, hogy a gyermeknevelést szolgáló kedvezményt csak a relatíve magasabb jövedelműek vehetik igénybe; - a munkavállalók számára is biztosítsák azt, hogy érdek-képviseleti szervezetük működtetéséhez hozzájárulásuk személyijövedelemadó-mentes legyen. Tagságunk kéri a parlament frakcióvezetőit és rajtuk keresztül a képviselőket, hogy a jövő évi költségvetés, az 1991-re érvényes szabályozórendszer és az adótörvények tárgyalása során, illetve döntésük meghozatalakor vegyék figyelembe a dolgozók tömegének érdekeit is. Budapest, 1990. december 6. a Textilipari Dolgozók Szakszervezete ELNÖKSÉGE Egyetértő, támogató válasz! ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Textilipari Dolgozók Szakszervezete Keleti Tamás főtitkár úrnak, Budapest Tisztelt Főtitkár Úr! A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének állásfoglalását a bérszabályozás területén szükségesnek tartott intézkedésekről, kézhez vettük. Álláspontjukat a költségvetés és a hozzákapcsolódó törvények bizottsági és parlamentivitája s során a független képviselők annál is inkább örömmel felvállalják és támogatják, mert azokkal teljes mértékben egyetértünk. Kérem, hogy javaslataikat a független képviselők csoportja részére a továbbiakban is bizalommal küldjék meg. Budapest, 1990. december 17. Üdvözlettel: DR. FODOR ISTVÁN országgyűlési képviselő Alapítványaink, reményeink A társadalmi, gazdasági átalakulás során sok minden új születik. Ilyenek az alapítványok is, amelyek gomba módra szaporodnak az élet minden területén, így a szakszervezeti mozgalomban is. Nemrégen a TDSZ- ben is létrejött kettő. Vajon milyen igények hívták életre ezeket, mi a céljuk, hogyan működnek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk CZEBEI LAJOSNÉVAL, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének szakértőjével. - Mikor vetődött fel az alapítvány létesítésének gondolata? - Már 1989. végén, a kongresszusra készülve a tanulói és a nyugdíjas tagozat alakuló ülésén szó esett arról, hogy a két réteg speciális érdekeinek biztosítására, a meglevő pénzeszközök gyarapítására és gondozására hozzunk létre alapítványt. - Kinek a részvételére, segítségére számítanak? - Azoknak az egyéneknek és közösségeknek a közreműködésére gondolunk, akik ismerik a fiatalok és a nyugdíjasok gyötrelmeit, azonosulnak azokkal, és anyagilag is készek támogatni őket. - Mi az alapítványt kezdeményezők szándéka, konkrét célja? - A fiatalok szakképzésének, közösségi életének támogatása, szociális gondjaik enyhítése. Az alapítvány segíteni kívánja a tanulók általános műveltségének emelését, szakszervezeti képzését, támogatja az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő pályakezdőket, a fiatalok kulturális és sporttevékenységét. - És a nyugdíjasoknál? - A textiliparban a dolgozók nyugdíjba vonulása után is a gyári nyugdíjasklubok, a munkahelyi szakszervezetek biztosítottak az idős embereknek szórakozási programokat, üdülést és védelmet a társtalanság ellen. A textilipar átalakításával, a nagyüzemek felszámolásával azonban megszűnnek azok az anyagi bázisok, amelyek a közösségi életet lehetővé tették. Ezt a hiányt akarja pótolni az alapítvány. Elsősorban azon munkahelyi alapszervezetek segítéséről van szó, ahol a vállalat átalakulása következtében a munkahelyi szervezet megszűnik és önálló nyugdíjas területi alapszervezetek jönnek létre. - Mikor és hogyan jött létre a két alapítvány? Hallhatnánk erről kicsit részletesebben? - Mind a kettő 1990. november 6-án alakult meg. Az alapítványokat a kuratóriumok gondozzák. A Textilipari szakképzésben részt vevő fiatalokért elnevezésű alapítvány kuratóriumának öt, a Textilipari nyugdíjas közösségekért elnevezésű alapítvány kuratóriumának pedig három tagja van. Mindkét alapítvány vezetésével engem bíztak meg. A tanulói kuratórium tagjai: Bandi István, Nagy László, Szabó Zoltánné, Kovácsné Stohl Mária és (a Budaprint Utex Rt. képviseletében a csatlakozást követően) Kaszás Ottóné. A nyugdíjaskuratórium tagjai: Takács Lászlóné és Benedettiné Obrankovics Terézia. A tanulóalapítvány induló összege 950 ezer forint, a nyugdíjasalapítványé 1 millió 100 ezer. Az alapítvány önálló jogi személy. Az alapító által rendelkezésre bocsátott induló tőkével gazdálkodik, de létesítése után nyitott, ahhoz bárki csatlakozhat, aki céljaival egyetért és az alapítvány számlájára bármilyen összegű készpénzbefizetést vállal. - Hogyan kezdődött a munka, melyek az indulás tapasztalatai? - Az alapító okirat tervezetét megküldtük a szakképzésben érdekelt nagyvállalatoknak és szakszervezeti bizottságainak azzal a céllal, hogy ha egyetértenek törekvéseinkkel, akkor jelentkezzenek alapítóként. Egyetértésben ugyan nem volt hiány, de a pénzben annál inkább., Így egyelőre két vállalat igazolta viszsza jelentkezését: a Bodajkfil Fonó Kft. és külön a szakszervezeti bizottság, valamint a Budaprint Utex Rt. A szervező- és propagandamunkát azonban tovább folytatjuk. A közeljövőben mindkét tagozat tagjai felkeresik a vállalatokat, a szakszervezeti bizottságokat, a minisztériumokat, az önkormányzatokat, a különböző egyesületeket és szervezeteket, hogy újabb támogatókat szerezzenek alapítványaink számára. - Mikor kezdődik a pénzeszközök felhasználása? - Az új esztendőben, 1991-ben. A kuratórium dönt arról, hogy pályázatok útján, illetve egy-egy konkrét esemény, feladat, rendezvény céljaira használják ,fel a rendelkezésre álló összegeket. Olyan rendezvényekre gondolunk például, mint a szakmunkásavató ünnepség, vagy az országos szakma kiváló tanulója verseny. Arra törekszünk természetesen, hogy jól gazdálkodjunk, a leghatékonyabban használjuk fel az alapítványok pénzét. Még tanuljuk ezt az újszerű munkát, de igyekszünk gyorsan beletanulni, és legjobb tudásunk szerint, lelkiismeretesen végezni. - Vannak-e más elképzelések a jövőre nézve? - Igen, gondolkodunk további alapítványok létrehozásában. Tervezzük például a munkanélkülivé vált dolgozók, az egészségkárosodást szenvedettek, a szociálisan rászorulók támogatását, a nyugdíj-kiegészítő és betegbiztosítást szolgáló alapítvány létrehozását. Köszönöm a beszélgetést, és sok pénzzel rendelkező, jól működő alapítványokat kívánok. KÁRPÁTI SÁNDOR CZEBEI LAJOSNÉ, a kuratóriumok vezetője A TEXTILILLIUMKAL megkérdezte Mit kell tudni a közgyógyellátásról? Ki kaphat ingyen gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, s jár-e térítés nélkül a gyógyfürdőjegy, illetve a kórházi ellátás - ezekről a kérdésekről érdeklődtünk a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon. DR. SALIKA MARGIT, egészségügyi főosztályvezető főorvos a kérdésre válaszolva elöljáróban elmondotta: 1990. februárjáig az az 1958-ban hozott törvény volt életben, amelynek értelmében mindazok, akik szegénységi bizonyítvánnyal rendelkeztek, térítésmentesen kaphattak gyógyszert, gyógyeszközöket, fürdőjegyeket és kórházi ellátást. (Megjegyzendő, hogy a gyógyszerek fajtáját és mennyiségét behatárolták.) Miután azonban az idő ezt a rendelkezést túlhaladta, hiszen már évtizedek óta ingyen kapják a rászorulók a kórházi ellátást, sőt a fürdőjegyeket is. 1990. február 13-án új minisztertanácsi rendelet született, amely szabályozza ezt a kérdéskört. A megváltozott körülmények miatt a rendelet hatálya már csak a gyógyszerekre, illetve a gyógyászati segédeszközökre terjed ki, amelyeket minden állampolgár alanyi jogon ingyen kap, amennyiben kórházban, más egészségügyi intézetben, vagy szociális intézetben ápolják. Ugyancsak ingyen kapják a gyógyszereket és segédeszközöket mindazok, akik rendszeres szociális segélyben, illetve rendszeres pénzellátásban részesülnek, ilyenek például a hadigondozottak. A központi segélyben, rokkantsági járadékban részesülők, illetve mindazok, akik magasabb családi pótlékot kapnak valamilyen oknál fogva, továbbá a sorkatonák családtagjai ugyancsak ingyenes ellátásban részesülnek. Mindazoknak, akik bármilyen jogcímen jogosultak az ingyenes ellátásra, a tanácsok (önkormányzatok) egészségügyi osztályához kell fordulniuk. Ott bírálják el jogosultságukat, s erről megkapják a megfelelő bizonyítványt, okmányt is. Méltányosságijogcímen is kérhető közgyógyellátásra jogosító igazolvány. Ezt elsősorban a kisnyugdíjasok, illetve a három vagy több gyermeket nevelő családok igényelhetik. Elsősorban tehát azok, ahol a család helyzete olyan, hogy a gyógyszerek megvásárlása a jelenlegi árakon, veszélyezteti a megélhetésüket. Dr. Salika Margit azt is elmondotta, hogy Budapesten és Pest megyében a rendelet februári megjelenése óta eddig körülbelül 288 ezer közgyógyellátásra jogosító igazolványt adtak ki, de felméréseik szerint mintegy 500 ezer ezen a területen a rászorulók száma. Látható tehát, hogy sokan nem élnek a lehetőséggel. A társadalombiztosítási igazgatóság a rendelet ,megjelenése óta havi átlagban 6,5 millió forintot fordított Budapesten és Pest megyében a közgyógyellátásra, s bevétele mindössze 8 millió forint volt. A tanácsok ugyanis kötelesek minden olyan igazolvány után, amelyet a méltányossági alapon adtak ki, évente egyszer a havi szociális segély felét átutalni az igazgatóságnak. Mivel azonban a megközelítően 40 ezer méltányossági igazolvány után befolyt összeg nem túlságosan magas, arra törekednek, hogy a visszaéléseket mindenképpen megakadályozzák. Éppen ezért a méltányossági alapon kiadott igazolványok mindössze egy évig érvényesek. MEDVEGY MAGDOLNA IMI. WHIMI TEXTILMUNKÁS 3 Takarékra állítva! Előrebocsátom: anyagilag nem vagyok érdekelt az ügyben. Az én honoráriumom nem függ attól, hogy hányan olvassák a TEXTILMUNKÁS-t. Ugyanakkor nem tagadom, egy cseppet sem hagy hidegen, hogy hányan olvassák a lapot, s benne az én cikkeimet. Szeretnék ugyanis írásaimmal minél több embernek örömet szerezni, információt adni, néhány perces kikapcsolódást biztosítani. Lassan huszadik esztendeje járom az újság megbízásából az ország textilipari üzemeit, ezért mindig nyomon tudtam követni a példányszám alakulását, a lap helyi fogadtatását. Valaha szinte elképzelhetetlen volt, hogy a dolgozók nagy többsége ne fizessen elő szakszervezetünk központi havilapjára. Ha beállítottam valahová, s mondtam, hogy a TEXTILMUNKÁS-tól érkeztem, nem néztek rám úgy, mintha a Holdról jöttem volna ... Manapság sajnos egyre többször előfordul, hogy olyan 200—300—400 embert foglalkoztató üzembe térek be, ahová egyetlen TEXTILMUNKÁS sem jár. Amikor a közöny okairól érdeklődöm, az szb-titkárok azt mondják, nem kiváncsiak rá az emberek, mert nem ír „róluk" az újság. Aztán amikor egy-egy gép mellett is feltettem a kérdést, már nem mindig ilyen választ kaptam. Voltak ugyan, akik erre hivatkoztak, de a legtöbben azt mondták, őket bizony nem nagyon próbálták rábeszélni arra, hogy fizessenek elő a lapra. Ők bizony nem látták azt a levelet sem, amit ebben az ügyben novemberben a tagságnak írt a főtitkár és a főszerkesztő. Bizonyíték erre, hogy senki - még az szb-titkár sem! - tudta megmondani, mennyi az előfizetési díj, s amikor megtudták, hogy mindössze 4 forintba kerül egy lap, nagy szemeket meresztettek. De miért szervezte volna a dolgozókat - s milyen jogon?! - az a bizalmi vagy az az szb-titkár, aki maga sem fizet elő alapra. Lehet, hogy sajnálja érte a mindössze 48 forintnyi évi előfizetési díjat?! Az ügyben egyébként az szb-titkárok szerepe a megdöbbentő számomra. Az, hogy ennyire közömbösek az általuk képviselt alapszervezet központi lapja iránt?! Vajon nincsenek lapszámainkban olyan olvasnivalók, híradások, szabálymagyarázatok, tanácsok, amelyek a munkájukat segíteni tudnák? Ez egyszerűen nem igaz! Bármilyen keményen hangzik is, ki kell mondani: sokkal inkább nemtörődömségről, hanyagságról van szó. Ha nem jár a TEXTILMUNKÁS, nem kell szétosztani, nincs vele gond. Meg esetleg, a dolgozók nem kapnak belőle olyan tippeket, amelyekkel az szb-titkár fülét ,rágnák, hogy ugyan intézze már el nekik is! Az ugyanis munkával jár... Sajnos, ide jutottunk! Sántít az a mentegetőzés, hogy azért nem kell az újság, mert nem az adott üzem dolgozói szerepelnek benne. Ha ez általános vélemény lenne, éppen a kisüzemek előfizetései hiányoznának, hiszen velük tényleg csak ritkábban tudunk foglalkozni. Csakhogy nem így van ám! Érdekes módon, éppen a kisebb létszámú üzemekben tapasztalhattam, hogy szinte teljes az előfizetők száma. Ott, ahol az szbtitkár nem főállásban, irodájába zárkózva végzi a szakszervezeti munkát, hanem gazdasági munkája mellett, szabadidejében törődik a dolgozók ügyeivel, s nemcsak „ünnepnapokon", hanem naponta megfordul az üzemben. Ha igaz lenne az, hogy az emberek csak akkor vennének meg egy-egy újságot, ha az „róluk” szólna, alighanem már régen kiveszett volna az újság mint fogalom az emberiség kultúrtörténetéből. Szerencsére ez nem így van, az újságokat azért veszik, mert olyan írások, fotók, rajzok, hirdetések, rejtvények vannak bennük, amelyek érdeklik az embereket. S ugyanígy kell hogy érdekeljék egy szőkébb csoport tagjait is a saját szervezetükről szóló híradások. Aki a TDSZ tagja, a tagdíj mellett éppen a lap megrendelésével bizonyíthatja, hogy valójában ehhez a szervezethez tartozik, hogy érdeklik a közös ügyek, hogy figyelemmel kíséri, mi történik — többek között - az ő érdekében is. Ezért is bólintották félre egy nagy alapszervezet titkárának szavai. Az illető a mostani előfizetési kampány során azt mondta, hogy nekik egyetlen darab TEXTILMUNKÁS sem kell, mert az újságban nem találnak semmi olyat, ami hasznos lenne a számukra. Szerencsére egyedülálló, szélsőséges ez a vélemény. Mégis szóvá teszem, mert félő, hogy az ilyen - az egész tagságra hivatkozó, de azt meg sem kérdező kifogások az érdemi munka, elvégzése helyett a jövőben megszaporodhatnak. Azokra az szb-titkárokra gondolok itt, akik még ma is — hogy finoman fejezzem ki magam — meglehetősen takarékra állítva végzik a munkájukat. De ez már egy másik cikk témája lehetne ... DR. REIGL ENDRE