Thalassa - Pszichoanalízis–Társadalom–Kultúra, 2001 (12. évfolyam, 2-3. szám)
TANULMÁNYOK - MARNO DÁVID: A pszichoanalitikus narratíva
Tanulmányok Ez azt jelenti, hogy az ödipális séma metanarratív séma. Az a kortörténet, amely ezen az ödipális sémán alapul, egy metanarratív sémán alapuló, erősen deduktív jellegű, interpretatív elbeszélés. Az ödipális séma a betegség interpretációjának teoretikus sémája lesz. Összefoglalva mindezt, konklúziónk az, hogy a kezelés végcélja, a kortörténet koherens, helyes elbeszélése egyfelől ugyan empírián alapul, amennyiben az ellenállás maga empirikus jelenség, másfelől azonban ezt a jelenséget az orvos egy metanarratív séma alapján interpretálja. Vagyis a történet azért és annyiban rekonstruálható, amiért és amennyiben ismétlés, vagyis amiért és amennyiben megjelenik benne a metanarratív ödipális séma. Másképp szólva, annyiban interpretálható, amennyiben szükségszerű (azaz egy teoretikus séma alapján determinált) és általános (azaz nyelvileg kifejezhető, nem tökéletesen individuális). A terápia célja ennek értelmében az, hogy a jelenben ismétlődő, idővonatkozás nélküli tudattalan emléket integrálja a múltba, de nem egy individuális múltba - mert ez lehetetlen - hanem egy közös, általános múltba. Ami természetesen annyit tesz, hogy integrálja egy általános, múlt idejű elbeszélés időstruktúrájába, amely elbeszélés az ödipális sémán alapul. Nem egy eredeti történet rekonstrukciója segít tehát a tudatosításban, hanem egy általános, közös történeté. Ahogy a dolgozat elején idézett szövegrészletben Hayden White fogalmaz: „Mondhatjuk úgy is, hogy az eseményeket azzal fosztják meg traumatikus tulajdonságaiktól, hogy kiemelik őket a cselekményszerkezetből, amelyben meghatározó szerepet játszanak, és beillesztik őket egy másikba, ahol alárendelt vagy átlagos szerepet töltenek be egy olyan élet elemeiként, amelyet az összes többi ember is megél.” Úgy vélem, a freudi narratív elméletnek ez a mozzanata, vagyis az általános, az elméleti, a metanarratív mozzanat hangsúlyozása szolgálhat alapjául egy olyan interpretációnak, amely a pszichoanalízis freudi elméletét nem a későbbi, részben posztmodern fejlemények felől, hanem az előzmények felől értelmezi - és ezen elsősorban Hegel történetfilozófiáját értem. Irodalom Brooks, Peter (1984): Reading for the Plot. A. A. Knopf Carr, David (1986/1991): Time, Narative and History. Indiana UP. Bloomington and Indianapolis